Sziasztok!

Gréti vagyok, 24 éves, református lelkipásztor gyakornok. Szatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a Kedvesem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. Imádom a könyveket - olvasni és írni egyaránt. Szeretem a rap zenét, legyen az angol vagy német. 23 éves koromig nem érdekelt a sport, 2017. áprilisában azonban megdobogtatta szívemet a jégkorong, és azóta Ottawa Senators rajongó vagyok. 

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb."
 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.05.26. 14:58
2018.05.24. 17:00
2018.05.17. 10:20
2018.05.11. 07:43
2018.05.08. 19:39
2018.05.07. 17:49
2018.05.04. 19:26
Friss hozzászólások
 
Beszélgessünk :)

 
Facebook
 
 
Instagram

@greta.chevelle

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

   

   

 Te? :)

*  *  *

♥ CsabiLimonadeeBíborEnaThea ♥ Jasmine 
Fanni ♥ Zsó ♥ Celaena 

* * *

Visszavárósok
Ide kerülnek azok a cseréim, akik legalább egy hónapja inaktívak. Az illetőnek jelzem a chatfelületén is, hogy ideiglenesen levettem. Ezt senki ne vegye sértésnek, tudom, hogy ezer oka lehet a frisskimaradásoknak! És hát, azért "Visszavárós", mert csak szólj, és egyből vissza is raklak a cserék közé! :)

Esther · reba · knusi · Dilara

 

 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Nyelv/language
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja
Archívum - 2018. május

"Végre volt lehetőségem a hazámat képviselni" - Pageau a világbajnokságról

2018.05.26. 14:58, Gréti

Sziasztok! Tegnap este az Ottawa Senators hivatalos honlapján bukkantam rá egy interjúra, amit Pageu-val készítettek a világbajnokságról, és úgy döntöttem, megosztom veletek, ugyanis többek között arra is fény derül, miért lett belőle #11 játékos a világbajnokság ideje alatt. Lássuk hát Pageau beszámolóját. :)

Minden rossz után jó jön
"Nyilvánvalóan nem értük el azt az eredményt, amit szerettünk volna" - kezdte Pageau, a Senators 2017-18-as szezonban nyújtott teljesítményére utalva. Nem véletlenül fogalmaz így, ugyanis a Senators történetében a második legrosszabb helyezéssel zárt a csapat. Ezek után a világajnokság lehetősége Pageau számára sokkal több volt, mint egy újabb mérkőzés-sorozat: reményt adott neki, erősítette az önbizalmát, és könnyebbé tette a továbblépést.
"Martin Brodeur volt az, aki felhívott, és azonnal igent mondtam neki. Ő egy olyan ember, akit nagyon tisztelek, és kicsit megismerhettem őt az utazás alatt". (Martin Brodeur volt kanadai származású NHL játékos, aki a New Jersey Devils és a St. Louis Blues csapatokban játszott. 2015-ben vonult vissza, az idei világbajnokságon pedig a kandai csapat vezérigazgatója volt.)

Hazát, várost és csapatot képviselve
Pageau bevallotta, hogy először ez az egész szituáció nagyon szürreális volt neki, és igazából fel sem fogta, mire vállalkozott, egészen addig, amíg meg nem érkezett Dániába. "Kanada mezét viselni nagyon különleges élmény volt számomra, hiszen ez azt jelentette, hogy végre megvan a lehetőségem arra, hogy képviseljem a hazámat. Büszke vagyok rá, amikor az Ottawa Senators-t képviselhetem, hiszen a város szülötte vagyok, de a hazád képviseletében játszani sokkal nagyobb kiváltság." - mondta Pageau, majd hozzátette, hogy a szurkolók támogatása Dániában is csodálatos volt.

Szenátor-bajtársak Európban is
Pageau mellett Thomas Chabot is a kanadai jégkorong válogatott táborát erősítette, és az, hogy Dániában is egy csapatban játszottak, mindkettejük számára nagyon sokat jelentett. Chabot ezt nyilatkozta: "A verseny előtt elmondta nekem [mármint Pageu], hogy azelőtt még soha nem játszott a Kanada csapatában, így nagyon jó volt vele lenni, és megosztani ezt az élményt egy jó csapattárssal, így ez még jobbá tette az utazást. Ottawában mindenki tudja, milyen nagyszerű srác." Nos, nem csak Ottawában gondolják ezt Pageau-ról... ^^ :)

A #11 titka
A világbajnokság számomra legérthetetlenebb része volt az, amikor Pageau egyszer csak 44 helyett 11-es mezben jelent meg a pályán. A kérdés azóta sem hagyott nyugodni: miért? Ebből az interjúból pedig végre fény derült a rejtélyre.
Az egyik játékos Marc-Édouard Vlasic lett, akiről azt kell tudni, hogy a San José Sharks csapatában játszik, és azután érkezett a világbajnokságra, miután NHL-es csapata kiesett a rájátszásokból. Vlasic egyébként a kanadai csapat veterán játékosa, aki részt vett korábbi olimpiákon, világbajnokságokon, és ugyananazt a számot viseli, mint Pageau. Vagyis a 44-est. Márpedig egy csapatban két játékos nem viselheti ugyanazt a számot, úgyhogy dönteni kellett: Vlasic vagy Pageau? 
"Hallottam, hogy a 44-es számot akarja, és nem volt számomra probléma, hogy odaadjam neki. Olimpiai aranyérmet nyert, ráadásul a liga legjobb védőjátékosa, és ezért egyértelműen nagyon tisztelem őt." Pageau tehát példamutató alázatossággal adta át újdonsült csapattársának a 44-es számot, és vette fel helyette a 11-est - nem véletlenül, ugyanis ezt a számot viselte QMJHL játékosként (junor liga Kanadában). Mint mondta: "A 11-es szám vitt engem Ottawába. Mindig is a szerencseszámom volt, de amikor Ottawába kerültem, sosem gondoltam volna, hogy elkérhetem Alfie-tól." Ugyanis amikor Pageau-t 2011-ben draftolták, akkor ez a szám nem volt elérhető, mert az akkori csapatkapitány, Daniel Alfredsson viselte. 

Tapasztalatok
Pageau számára tehát ez a világbajnokság a lehető legjobbkor jött egy ilyen kudarcokkal teli szezon után, annak ellenére is, hogy végül érem nélkül kellett hazatérniük, Kanada azonban végül jó helyen végzett. Pageau első világbajnokságát 5 ponttal zárta (1 gól, 4 assziszt), és 10 világbjajnoki mérkőzéssel a háta mögött elmondhatja, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodva térhet haza Ottawába és feltöltekezve készülhet csapattársaival a következő szezonra. "Óriási élmény volt a csapat tagjának lennem, és sokat adott tanulás szempontjából is. Esélyt kaptam arra is, hogy olyan játékosokkal legyek egy csapatban, akikkel általában ellenfelek vagyunk, szóval nagyon izgalmas és felemelő volt." 

Mit hoz a jövő?
"Nagyon sok edzés lesz a nyáron" - mondta Pageau. "Nem vagyunk elégedettek a tavalyi eredményekkel, így azonnal vissz akarunk térni és megpróbálunk jobbak lenni." Reméljük, mindez sikerül nekik, és a 2018-19-es szezonban legalább olyan jó teljesítményt nyújtanak majd, mint 2016-17-ben. De ha nem, számomra akkor is ők a legjobb csapat a világon. <3 

/Az eredeti szöveg ITT olvasható./

IIHF-összefoglaló és NHL-előretekintés

2018.05.24. 17:00, Gréti

Sziasztok! Immár több, mint 4 napja véget ért a jégkorong világbajnokság, aminek az utolsó meccseit sajnos nem tudtam megnézni, igaz, olyan sokmindenről nem is maradtam le. De kezdjük az elején. Ugyebár Kanada bejutott a negyeddöntőbe, ahol legyőzte Oroszországot, azonban a következő fordulóban nem tudott diadalmaskodni Svájc felett, így csak a bronzéremért küzdhetett meg - mégpedig első ellenfelével, az USA-val. Az aranyéremért Svájc és Svédország szálltak ringbe, a mérkőzést, és ezzel együtt a világbajoki címet pedig a svédek nyerték, akárcsak tavaly. Kanada azonban, legnagyobb bánatomra nem tudta megszerezni a harmadik helyet, úgyhogy érem nélkül térnek haza a játékosok. De nem baj, már az is nagy szó, hogy ott lehettek, és ideáig eljutottak, szóval nem elégdetlenkedek. 

Az NHL-ben viszont még most jön a java, vagyis a Stanley-kupa nagydöntő. Nyugaton a Vegas Golden Knights már jó néhány napja győzedelmeskedett, így csak a keleti oldaról várta ellenfelét, ahol viszont nagyon szoros volt a küzdelem a Tampa Bay Lightning és a Washington Capitals között. A 7. mérkőzést végül a Washington nyerte, így ők lesznek a Vegas ellenfelei a hétfőn induló utolsó mérkőzés-körnek. Örülök egyébként, hogy a Washington jutott tovább, igazából a 2014-es szezon óta próbálkoznak, és eddig mindig kiestek a 2. körben, mégpedig a Pittsburgh "jóvotából". Most viszont sikerült megszakítaniuk ezt az ördögi kört, mert ők ejtették a Pittsburgh csapatát, így már "csak" a Tampa Bay-t kellett legyőzniük, de sikerült, úgyhogy végül is ők lettek a döntősök. Biztosan nem lesz könnyű menet, csak részleteket láttam pl. a Vegas Golden Knights/Winnipeg Jets nyugati finálés mérkőzésekből, de néha-sokszor eléggé elszabadultak az indulatok. Egy biztos: ha a Vegas megnyeri a Stanley-kupát, azzal egy egészen egyedülálló teljesítményt fognak produkálni az NHL történetében. Én egyik csapattól sem sajnálnám a győzelmet, úgyhogy végül is, kíváncsian várom, mi lesz a végkimenetele a mérkőzéseknek. Az biztos viszont, hogy élőben nem fogom tudni megnézni, hiszen már csak két hét van hátra a záróvizsgámig. De azért az összefoglalók megnézése belefér majd az időmbe. :)

Címkék: jégkorong IIHF NHL

IIHF 2018 Game 7. CAN/GER 3-0 - Tisztelet a németeknek!

2018.05.17. 10:20, Gréti

Sziasztok! Kicsit régen írtam, pedig az utóbbi időben sikerült viszonylag rendszeresen blogolnom. Most már, hogy közeledik a záróvizsga, elkezdtem rá tanulni, de az is az igazság, hogy sokszor a fáradtság győz le engem, úgyhogy mire odaérnék, hogy blogolhatnék, már kedvem sincs hozzá, és hát nem szeretnék csak azért írni, hogy legyen bejegyzés. Szerintem a minőség fontosabb, mint a mennyiség. :)
Véget ért a világbajnokság egyik része, vagyis ma már a negyeddöntők lesznek, huszadikán pedig kiderül, hogy melyik csapat nyeri a versenyt, és lesz aranyérmes világbajnok. Legnagyobb örömömre Kanada is tovább jutott, Oroszországgal fognak megküzdeni. Kicsit izgulok, mert az oroszok elég jók, de hát Kanadát sem kell félteni. Az utolsó meccsen könnyedén nyertek, azonban most kivételesen mégsem őket szeretném dicsérni, hanem ellenfelüket, Németországot.

Mondhatni, hogy csúnyán kikaptak, de igazság szerint kicsit azt éreztem rajtuk, hogy nem is küzdenek annyira. Nyilván tudták, hogy ez a mérkőzés már nem oszt, nem szoroz, úgyhogy lehet, kicsit feladták, vagy nem tudom. Nem azt mondom, mert igyekeztek, de nem eléggé, ezzel szemben Kanadán nagyon érződött, hogy maximálisan odateszi magát, hiszen neki biztosítania kellett a továbbjutását. Na, de nem is a játékosok miatt jár ki a tisztelet a németeknek, hanem a rajongók miatt. Nem voltak sokan a lelátón, de akik elmentek, azok az utolsó pillanatig bíztatták kedvenceiket. Nem viccelek!

Amikor a harmadik harmadból már csak 2 perc volt hátra, és biztos volt a vereség, a német szurkolók akkor is lobogtatták a zászlót, énekeltek, és hangosan, teljes erőbedobással és lelkesedéssel szurkoltak.

Én meg arra gondoltam, hogy ez igen. Tudnak valamit. Mert lényegében ők ezzel azt éreztették a csapatukkal, hogy mindegy mi van, ők akkor is szeretik őket, és mindegy, hogy most kiestek, de ideáig eljutottak, és aki ideáig eljut, az már csak győztes lehet. Ez kicsit olyan, mint az Oscar-gála, akit jelölnek, az már nyert valamit. És annyira jó volt ezt látni, hogy lehet így is hozzáállni a dolgokhoz, és rájöttem, hogy tulajdonképpen minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Ezért is szeretem a jégkorongot, mert mindig megerősít valamiben, mindig rádöbbent valamire, mindig tud újat mutatni. 
A negyeddöntő további versenyzői egyébként még Svédország,, Litvánia, USA, Csehország, valamint Finnország és Svájc. A svédeket, cseheket és Svájcot nem láttam játszani, úgyhogy róluk nem tudok véleményt alkotni. Az USA egyértelműen jó, de hát nem is lehetne másképp, hiszen tele vannak NHL játékosokkal, Finnország szintén nagyon jól játszik, ezt bizonyították a 12.-i mérkőzésen, ahol 5-1-re verték meg Kanadát, a litvánokat viszont nem tudom hova tenni, nekem ők kicsit furcsa csapat, de hát bizonyára megérdemelten jutottak tovább. Szerintem a legesélyesebbek a negyeddöntőből való továbjutásra az USA, Finnország, Svédország, és hát remélhetőleg Kanada, de őszintén szólva szerintem nem lesz könnyű legyőzni az oroszokat. Mindenesetre reménykedek, hogy nem egy 4. helyezéssel kell hazatérniük. :) (Egyébként az rossz, vagy legalábbis szokatlan, hogy egy mérkőzés után el is dől a továbbjutás, ugyebár az NHL-ben legalább 4-et és legfeljebb 7-et játszanak, de hát ez egy világbajnokság, ahol nyilván tartani kell magukat a keretekhez.)

IIHF2018 Game 4. NOR/CAN 0-5 - de hol volt Pageau?!

2018.05.11. 07:43, Gréti

Sziasztok! Elég mozgalmas napok vannak mögöttem, úgyhogy most jól esik kicsit itthon lenni (mármint itthon-itthon, tehát Szatmárban :)) Csütörtökön ugyebár áldozócsütörtök lévén nem volt tanítás, viszont délelőtt istentisztelet, napközben családi nap, délután pedig ismét istentisztelet volt, amit én tarottam, szóval estére azért kicsit elfáradtam, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy megnézzem a soron kövekező jégkorong meccset. Bevallom, megpróbáltam egy vlog-félességet készíteni, de persze katasztrófa lett. :D Úgyhogy egyelőre maradok az írásnál, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megleplek titeket egy videóval - ha szeretnétek. :) Tegnap pedig megvolt az utolsó konzultáció Debrecenben, úgyhogy lassan, de biztosan lezárul ez a hat évvel ezelőtt elkezdett korszak az életemben. :) De nézzük akkor, hogyan is alakult a csütörtöki mérkőzés. (A képet egyszerűen nem hagyhattam ki, annyira művészi. :D)

Norvégia és Kanada jászottak egymással, és a végeredmény 5-0 lett, természetesen Kanada javára. Azt kell mondjam, hogy a fiúk most már tényleg nagyon jól összeszoktak, abszolút érződik a csapatszellem, és ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy az első mérkőzés kivételével mindet sorra nyerik, nem is akármilyen eredménnyel. Jelenleg 2. helyezettek, de hát tudjuk, hogy ez folyamatosan változni fog, legalábbis még néhány napig biztosan. Én továbbra is reménykedem, hogy tartják a színvonalat, és éremmel a nyakukban térhetnek haza.  
Amilyen jól játszott Kanada, olyan rosszul teljesített Norvégia. És nem, nem azért, mert nem lőttek gólt, mert az csak egy dolog. Kicsit jobbra számítottam, lévén, hogy a norvég csapatban is vannak NHL játékosok, ráadásul északi ország, tehát azt gondolná az ember, hogy úgymond a vérükben vannak az ilyen sportok. De azt láttam rajtuk, hogy se taktika, stratégia, vagy bármi, amivel lehetne előrébb jutni és valami színvonalasat felmutatni. Kanada nagyon hamar belőtte az első gólt, alig néhány másodperccel a kezdés után, Norvégia pedig egyből kapkodni kezdett, sőt, ami még rosszabb, hogy erőszakkal próbáltak meg érvényesülni, így az első harmad tele volt norvég kiállításokkal. De a mérkőzés eleje nem csak emiatt volt olyan nyugtalan számomra, hanem azért is, mert ott lebegett a nyomasztó kérdés:

Hol van Pageau?!

Mindig mondták a nevét, de nem láttam sehol 44-es számú játékost. Már teljesen kétségbe voltam esve, miközben kigúvadt szemekkel bújtam bele a laptopba, hátha meglátom, de semmi. Nem értettem, mi van, miért nem lé pályára, amikor ő mindig a lehető legtöbb időt tölti a jégen. Aztán az egyik buli közben észrevettem, hogy a center naggyon hasonlít rá, de hát mondom, az nem lehet ő, hiszen ő nem a 11-es számot viseli... Aztán kiderült, hogy ja, de. És ezért nem találtam, mert én a 44-et kerestem, de közben 11-es lett. Hogy miért, azt nem tudom, de a hivatalos honlapon is immár ezzel a számmal szerepel a játékoslistában. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy mintha az AHL-ben viselte volna ezt a számot, de aztán utána néztem, és láttam, hogy volt ő 10-es is, szóval nem tudom, mi ez a hirtelen váltás. Végül is, nekem mindegy, az a lényeg, hogy lépjen pályára és játsszon. Már van két asszisztja, úgyhogy ideje lenne egy gólnak is, csakhogy szerintem amíg nem rakják előrébb a sorban, addig erre nem nagyon lesz esélye... Nem értem, pedig ott lenne a helye a legjobbak között, de persze lehet, hogy kicsit elfogult is vagyok. Ma este egyébként a finnekkel fognak megküzdeni, kiváncsi leszek arra is. :)

Ha szeretnétek ti is élőben követni az eseményeket a http://onhockey.tv weboldalon a Youtube-linkre kattintva megtehetitek. 

Címkék: IIHF Pageau

Koreai jégkorong, vagy inkább maradjak a kanadainál?

2018.05.08. 19:39, Gréti

Sziasztok! Komolyan mondom, már el is felejtettem, milyen jó jégkorong meccset nézni, mert szeptember óta egy kezemen meg tudom számolni, hány mérkőzést láttam. De most annyira jó, hogy Pageau kiment a világbajnokságra, mert így már csak ezért is van miért nézni az IIHF meccseket. ^^ De kezdjük az elején. Vasárnap játszott Kanada és Korea, de sajnos azt a mérkőzést nem tudtam élőben megnézni, ugyanis csak estére lett internetem, egyébként egész nap meg volt halva. Viszont, mint oldalra ki is írtam, az eredmény 10-0 lett Kanada javára, és visszanézve az összesítőt azt kell mondjam, hogy Koreának sajnos nem erőssége a jégkorong. Tudom, hogy sok minden másban nagyon jók, meg ügyesek, de a jégkorong az nem nekik való. Szóval, nem tudom, hogyan jutottak el ideáig, mikor tényleg elég gyengék, jelenleg az utolsó helyen állnak. De persze, nem akarom őket bántani. Viszont, az is hozzátartozik, hogy a meccsen a lelátó gyakorlatilag üres volt, tehát alig lézengtek ott emberek, vagy ha mégis, azok inkább Kanada-szurkolók voltak. Persze, az is igaz, hogy a mérkőzés 12:15-kor volt, ráadásul vasárnap, na de akkor is. Elég lehangoló látvány volt.

Nem úgy, mint a tegnap esti Kanada/Dánia mérkőzés. Fú, na annak aztán volt feelingje! Mintha NHL rájátszást néztem volna! A lelátók tömve emberekkel, akik hangosan bíztatták kedvenceiket. Ez már igen. Ilyen egy igazi meccs. Ami azonban meglepett, hogy a dánok ennyire gyengén szerepeltek. 7-1 lett az állás, és azt az egyetlen gólt is nagy kínkeservesen sikerült belőni. Viszont, a mérkőzés elején biztos voltam benne, hogy ők fognak nyerni, olyan magabiztosan kezdtek. A játékuk összeszedett volt, gyors, a taktikájuk valami egészen új, legalábbis számomra. De Kanada hamar felvette a ritmust, sőt, alkalmazkodott az ellenfél taktikájához, és azt hiszem, pont ezzel zavarhatta meg őket. Megmondom őszintén, ilyen gyors meccset talán még életemben nem láttam, úgy passzolgatták egymásnak a korongot ide-oda, olyan fürgén, ügyesen és kiszámíthattlanul, hogy öröm volt nézni - még akkor is, ha közben borzalmasan fájt a fejem, de mint mondani szokták, teljesen megérte. ^^ Kanada így jelenleg a 2. a tabellán, az első pedig az USA csapata, de reménykedek, hogy ha az aranyérmet nem is, de az ezüstöt hazavihetik, hiszen ez Pageau karrierjének is jót tenne. 

És akkor jöjjön egy kis NHL, mert ugyebár mégiscsak ez a liga a jégkorong csúcsa.

Kezdeném egy örömhírrel: a ma hajnali mérkőzésen a Washington Capitals megverte a Pittsburgh Penguins csapatát, ami azt jelenti, hogy a Pittsburgh kiesett a versenyből, tehát a Washington megy tovább a keleti fináléba!

Oké, tudom, hogy nem szép dolog, de tényleg örülök neki, hogy a Pittsburgh kiesett. Különben is, két egymás utáni évben nyertek, itt az ideje, hogy máshoz kerüljön a kupa. Még mindig a Vegas Golden Knights-ot tartom a legesélyesebbnek, de milyen durva lenne már, hogy egy vadonatúj csapat rögtön a megalakulását követő szezonban Stanley-kupa győztes lesz... Mondjuk más szemszögből nézve ez azt is jelentené, hogy minden NHL csapat megnyerte a kupát - kivéve az Ottawa Senators, mert ebből a csapatból végül nem delegáltak tagot a Vegas-ba. Na de mindegy, ez nagy szívfájdalmam, nem is beszélek róla. Viszont, visszatérve a keleti fináléhoz: nagyon örültem volna, hogyha a Washington ellenfele a Boston Bruins lett volna, de ez sajnos meghiúsult, ugyanis a Tampa Bay Lightning 6.-án végül is legyőzte őket, igaz, a Boston nem adta könnyen a lehetőséget. Az biztos, hogy Tampa Bay rajongó nem leszek, hiszen ezen a mérkőzésen abszolút kiábrándultam belőlük. Értem én, hogy rájátszás, meg továbbjutás, de azért nem kellene, már bocsánat, de állat módjára játszani. Pedig ők ezt tették: úgy ütötték-lökték a Boston játékosait, hogy fájt nézni. Kb. mintha a tavalyi Senators-Pittsburgh rájátszást láttam volna. Oké, a Boston azért közel sem áll olyan közel a szívemhez, mint a Senators, viszont megtudtam, hogy a csapatkapitány, Zdeno Chára 2001-2006 között Senators tag volt, így pedig már mindent értek. Egyébként Chára már 41 éves, de még mindig aktív játékos, ami azért nem semmi. Pl. Chris Neil a tavalyi szezon után visszavonult, pedig még csak 38 éves. Ja, és egyébként Chára Trencsénben született Szlovákiában, ez is érdekes információ lehet. 
Na de a lényeg, hogy sajnos a Boston kiesett, viszont egy fordulóval tovább jutottak, mint tavaly, 2017-ben ugyanis már az első körben kiütötte őket a Senators. Az idei rájátszás folytatására azonban kicsit még várni kell, ugyanis nyugaton még kérdéses, hogy a Winnipeg Jets vagy a Nashville Predators lesz a Vegas Golden Knights ellenfele. Személy szerint a Winnipeg-nek jobban örülnék, mert hát a Nashville az elmúlt években már jó néhányszor bizonyíthatott. De, május 11.-én hajnalban minden kiderül. :) 

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |