Sziasztok! Úgy tűnik, makacs betegséggel állok szemben, ugyanis hiába szedtem el egy doboz nagyon erős antibiotikumot, tegnap ismét megjelent a rettegett fehér pötty a mandulámon, és azóta is ott van. Próbálom továbbra is kezelgetni, és kevesebbet gondolni rá, de ott van benne a félelem kis szikrája, hogy mi lesz, ha...? Most még szerencse, hogy közeledik a vizsgaistentisztelet, így van mivel lefoglalni magam, csakhogy sajnos lelkileg sem vagyok a topon. Hogy ez a kettő összefügg-e, vagy merő véletlen, azon már tényleg nem agyalok, inkább igyekszem elterelni a figyelmemet - például ezzel a motiváció-sorozattal, melynek mai, második részében a csapatkapitányt, Erik Karlsson-t emelném ki, és mutatnám be nektek életét és munkásságát.

Erik Karlsson tagadhatatlanul őstehetség, nem hiába rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő All Star eseménynek. A jelenleg 27 éves védőjátékost 2008-ban első körben draftolta az Ottawa Senators - ekkor mindössze 18 éves volt. Karrierje hamar szárnyakra kapott, amit tehetsége mellett nyilván annak is köszönhetett, hogy az akkori csapatkapitány, a szintén svéd származású Daniel Alfredsson pártfogásába vette. Mások nem voltak így elragadva tőle, sőt, kifejezetten szkeptikusan álltak hozzá Karlsson-hoz, aki akkor még igencsak a jégkorongnak megfelelő testtömeg-szint alatt volt - tehetségét azonban természetesen nem tudták megkérdőjelezni. 2014. októberében aztán újabb szintet lépett a karrierje, ugyanis ő lett az Ottawa Senators csapatkapitánya, ezt a pozíciót pedig azóta is ő tölti be.
Bevallom, eleinte nekem nem volt szimpatikus, azonban idővel, ahogy egyre többet néztem őt a meccseken, megkedveltem, és nem csak azért, mert kivételesen jó játékos. Erik Karlsson az a típusú ember, akinél valóban igaz, hogy a szem a lélek tükre. Nagyon árulkodó az is, hogy általában, amikor nyilatkozik, lehajtja a fejét, kerüli a szemkontaktust a kamerával, tehát érezhetően kellemetlenül érzi magát az adott szituációban. Talán a magánéletében is keresendő erre a magyarázat: első házasságát 22 évesen kötötte, azonban egy év múlva ez a házasság válással végződött. Ezután már óvatosabb volt az elköteleződéssel, de idén nyáron feleségül vette barátnőjét, akivel azonban át kellett élniük egy tragédiát, mégpedig azt, hogy első gyermekük, Axel, halva született. Mindez a múlt hónapban történt, úgyhogy Karlsson érthető módon kihagyott néhány mérkőzést, de a záró meccsekre visszatért. 

Több sérülést is elszenvedett a pályán az elmúlt 10 évben, melyből kettőt kell kiemelni. Az egyik a 2013-14-es szezonban történt: 2013. február 13.-án a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen Achilles ínszalag szakadása lett. Az akkori edző, Paul MacLean így nyilatkozott akkor róla: Harminc percet játszik, Norrys-trófea győztes, vitathatatlanul a liga legjobb játékosa, így ez most nyilván nagy veszteség.
Egy Achilles ínszalag szakadásnak hosszú a gyógyulási ideje, kb. 3-4 hónap kihagyást jósoltak neki, azonban Karlsson már nyolc hét (!) múlva ismét korcsolyát húzott, ugyanis abban a szezonban a rájtszásba való bekerülés volt a tét.
Már ebből is látható, hogy Karlsson valóban szívügyének tekinti a jégkorongot és a csapatot, ezt pedig a tavalyi szezonban még inkább bizonyította. A 2016-17-es rájátszásokban a New York Rangers elleni mérkőzésen bár ismét lábsérülése volt, ez nem gátolta meg abban, hogy végigvigye a szezont, ami azt jelentette, hogy még több, mint 7 mérkőzést játszott a sérülésével! Ennek azonban meg is lett a böjtje: a nyári vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy kétszeres hajszátörése van, amit műteni kell, a rehablitiációt pedig most nem kerülhette el, így az előszezont egy az egyben kénytelen volt kihagyni. Utána azonban amilyen gyorsan csak tudott, pályára lépett, és nem is hagyott ki mérkőzést, kivéve a márciusi tragédiát követően.

Karlsson-ra sok mindent lehet mondani, lehet utálni vagy szeretni, hiszen ő tipikusan az a személy, aki megosztja az embereket. Azt azonban még Sidney Crosby sem vitatja, hogy Karlsson őstehetség, a legjobb játékosok között a neve pályafutásának kezdete óta. Szívügye a jégkorong és a csapat, emiatt néha türelmetlenebb és feszültebb a pályán, azonban kétségtelenül jól összefogja a csapatot, nélküle pedig mára már szinte elképtelhetetlen lenne az Ottawa Senators. A fent említett nehézségek és próbák ellenére amikor mosolyog, azt tényleg szívből teszi, kitartása pedig megkérdőjelezhetetlen. Önuralma példaértékű, hiszen legyen szó testi vagy lelki fájdalomról, nem engedi el magát. Külön ki kell emelni, hogy a hazáját sem hanyagolja el, hiszen tagja a Svéd férfi jégkorong-válogatottnak is, ahol szintén a 65-ös számot viselő védőjátékos szerepét tölti be.

Sziasztok! Az április különleges hónap a számomra, ugyanis egy évvel ezelőtt ebben a hónapban lépett be az életembe a jégkorong és az Ottawa Senators. Arra gondoltam tehát, hogy ez a hónap kicsit erről is fog szólni, kezdésképp pedig rögtön készítettem is egy új design-t, melynek főszereplője nem más, mint az én elsőszámú kedvencem, Jean-Gabriel Pageau. A fejlécen található szöveg nem véletlen: egyfajta motivációnak szántam a nehéz időkre. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a híres emberek és sportolók élete sikerekkel van tele, pedig jó ha tudjuk, hogy az ő útjuk is rögös volt, és sok mindennel meg kellett küzdeniük ahhoz, hogy a jelenlegi szintre eljuthassanak. Arra gondoltam tehát, hogy ebben a hónapban sorra veszek néhány Senators tagot, és bemutatom nektek, hogy nekik milyen nehézségekkel kellett és kell még most is megküzdeniük a siker érdekében. 

Pageau amellett, hogy a legalacsonyabb játékos a csapatban (csupán 175 cm), jó ideig a legfiatalabb is volt. Az Ottawa Senators AHL csapatából, az akkori Binghamton Senators-ból választották be a nagy válogatottba 2013-ban, ekkor mindössze 21 éves volt. Tehetségét jól mutatja, hogy rögtön ebben az évben május 5.-én mesterhármast lőtt a Keleti Konferencia Negyed-fináléjában, amikor a Senators legyőzte a Montreal Canadiens-t 6:1-re. Ezzel ő lett a második Senators játékos, aki mesterhármast lőtt a rájátszások során; az első Daniel Alfredsson, az előző csapatkapitány volt. Azt gondolhatnánk, hogy az edző örült az újonc sikereinek, és mindent megtett azért, hogy egy ilyen tehetséges játékost terelgessen, mentoráljon.
Azonban nem így történt. Az akkori edző, Paul MacLean ugyanis a következő szezonban alig engedte Pageau-t játszani, emögött pedig egyértelmű ellenszenvet lehetett sejteni. Nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ezt az edzőt kirúgják, a helyére érkező Dave Cameron pedig lehetővé tette, hogy Pageau többet játsszon a 2014-15-ös szezonban. A váltásnak és az új lendületnek meg is lett az eredménye: Pageau-t még ebben az évben, vagyis 2015-ben két évre leszerződtették, ezt a szerződést pedig azóta sem szüntették meg. Pageau immár a csapat egyik oszlopos tagjává vált, aki 2015 óta szinte nem is hagyott ki mérkőzést, tehetsége az évek múlásával pedig egyre csak bontakozik. A 2016/17-es szezon rájátszásában mesternégyes lőtt a New York Rangers elleni meccsen, és nyilván ennek köszönhetően is jutottak egészen a Keleti Konferencia Fináléjáig. Az idei szezon utolsó, Boston Bruins elleni mérkőzésén pedig magán viselhette a csapatkapitány-helyettesnek járó "A" betűt. 

Talán Pageau nem olyan őstehetség, mint azok a jégkorong játékosok, akik minden évben részt vesznek az All Star nevű rendezvényen, viszont szorgalma példamutató lehet bárki számára. Jól látni, hogy tavaly óta mennyit fejlődött, és hogyan érik évről-évre, sőt, hónapról-hónapra ő maga és a játéka egyaránt. Pageau lelkesen, teljes odaadással, szívvel-lélekkel játszik, ezzel tökéletesen beleillik az Ottawa Senators arculatába. Ami mégis kiemeli őt a sorból, az a kitartása, szűnni nem tudó lelkesedése, alázata és szorgalma. Ha akkor feladta volna az edző miatt, talán most nem tartana itt, és akkor a sportvilágnak is nélkülöznie kellene egy ilyen nagyszerű játékost. 

Sziasztok! Bizonyára sokan hallottatok már a BubbleBook-ról. Én még márciusban olvastam róla egy könyves blogger honlapján, és azonnal utána néztem a dolognak. Nagyon megtetszett az ötlet, és mindenképpen ki akartam próbálni. Bár nem tudtam igazán, hogy mire számíthatok, de az áprilisi téma felkeltette az érdeklődésem, már csak azért is, mert az angyalokkal kapcsolatban írtam a szakdolgozatomat is. Szóval, március elején leadtam a rendelésemet, aztán vártam a csomagot, ami tegnapelőtt meg is érkezett. :)

A csomag nagyon szépen el volt rendezve, egy dobozban volt, piros papírban és szalmaszerű bélésben. Olyan érzésem volt, mintha egy szeretet-csomagot tartanék a kezemben, mert tényleg éreztem azt, hogy ezek mind kézműves, egyedi termékek. De nézzük akkor szép sorjában, mit is rejtett magában ez a csomag.

Sziasztok! Lassanként a végéhez közeledik a gyakorlati évem, igaz azért még van belőle jó néhány hét. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne, hiszen mondhatni, még most jön a java, vagyis a vizsgák, amikből lesz egy néhány. Ezekről szeretnék nektek írni, hogy így kis betekintést nyerjetek abba, mi mindenen kell átesnünk, mielőtt megkapnánk a diplomát - és még utána is. 

1. Vizsgaistentisztelet: ez lesz most leghamarabb, április második felében. Annyit tesz, hogy egy komplett délelőtti istentiszteletet nekem kell végig vezetnem, szóval van már benne gyakorlatom. Csakhogy, mivel vizsga, így mégis kicsit másabb a felállás. Először is, egy ilyen alkalomra nem elég csak a prédikációt megírni, hanem egy kb. 12-14 oldalas dolgozatot kell leadni, melyben az előkészületeken van inkább a hangsúly. Az előkészületekbe beletartozik az, hogy nekem személyesen mit mond elsőre az ige, majd tudmányosan meg kell vizsgálni (eredeti szöveg, kortörténeti hátter, Sitz im Leben, stb.), az adott gyülekezet szempontjából, és végül le kell írni a teljes prédikációt, plusz énekek, imádságok. Mindezekhez természetesen szakirodalmat is kell használni, igaz, itt nem olyan sokat, mint más dolgozatnál. A nehézsége az, hogy legyen tudományos, tehát állja meg a helyét egyetemi dolgozatként is, ugyanakkor legyen gyülekezetszerű is, elvégre mégiscsak ott fog elhangzani. Ezt a dolgozatot aztán három példányban kell leadni, merthogy a vizsgabizottság is három tagból fog állni: a szakoktató lelkészem, egy egyetemi tanár és egy külsős, egyházmegye által kiküldött személy. Ők ott lesznek az istentiszteleten, majd a végén értékelnek engem és a prédikációmat.

2. Záróvizsgák és szakdolgozat-védés: június elején lesznek, ez ugyebár máshol is van, csak ott államvizsga a neve. Mivel ötödév végén megvolt a kápláni szigorlat, ami az elméleti tételeket foglalta magában, itt inkább gyakorlati jellegű témakörök lesznek, vagyis hitoktatás, lelkigondozás, gyülekezetépítés, misszió, és egyházjog. Nehézsége annyi, hogy úgy kell megoldanunk a felkészülést, hogy közben a gyakorlati munkánk se lássa kárát. 

Ha mindezek sikerültek, akkor egy kicsit fellélegezhetünk, és június 30.-án átvehetjük a diplománkat, innentől kezdve pedig hivatalosan is segédlelkészek vagyunk. A segédlelkész annyit tesz, hogy a püspök rendeli ki a szolgálati helyére, tehát nem választhat gyülekezetet, és őt sem választhatják, és nem vezethet egyedül gyülekezetet, vagy dolgozhat intézményi lelkészi minősítésben, például. Mindezeket csak akkor teheti meg, ha letette az ún. lelkészképesítő vizsgát.

3. Lelkészképesítő vizsga: szeptemberben szokott lenni, mind a négy magyarországi teológia végzett hallgatói részt vesznek rajta Budapesten. Itt is vannak tételek, ill. be kell adni egy vasárnapi istentiszteletet, egy kazuális prédikációt (keresztelés, temetés, vagy esküvő, itt a lényeg az, hogy ne fiktív legyen, hanem valós), valamint egy hittanóra vázlatot. A tételek húzásánál nincs idő a kidolgozásra, hanem azonnal beszélni kell, mondjuk annyi a könnyebbség, hogy ezek már tényleg gyakorlati jellegű témák.

A sikeres lelkészképesítő vizsgát tett lelkészeket októberben ünnepi keretek között felszentelik abban az egyházkerületben, ahol szeretnék megkezdeni szolgálatukat, és innentől kezdve az illető immár teljes jogú, önálló lelkipásztornak számítanak. 

Szóval, várnak még rám megmérettetések, de reménykedem benne, hogy minden a tervek szerint alakul majd, és sikerülnek ezek az utolsó vizsgák is. :)