Sziasztok!

Gréti. HuszonNégy. CsabaKedvese. Blogger. 

"...életutunkat nem az világítja meg, ahonnan jövünk, hanem ami felé, ahová megyünk." (Török István)

greta.chevelle@gmail.com

@GretaChevelle

 
Olvastad már?

Hosszú hétvége Csabival >>
Néhány tanács egy kezdő "tanártól" - kezdőknek >>
Békés megyei körút #1. - Gyula >>
HP-titok: a kviddics eredete (unofficial version) >>
Ne dobd vissza a labdát! >>
Habsburg-book Tag, kötelező olvasmányokkal >>
Idegennyelvi kalandjaim az elmúlt 5 évben >>
♦ Hogyan (ne) akard megismerni a jégkorongot? >>

 
Ottawa Senators

#Ottawa #Senators #Karlsson #season 

#Pageau #nhl #meccsajánlók

 
Beszélgessünk :)

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

 
    
   
Te? :)

*  *  *

♥ CsabiLimonadeeBíborEnaThea ♥ Jasmine 
Fanni ♥ Zsó ♥ Celaena 

* * *

Visszavárósok
Ide kerülnek azok a cseréim, akik legalább egy hónapja inaktívak. Az illetőnek jelzem a chatfelületén is, hogy ideiglenesen levettem. Ezt senki ne vegye sértésnek, tudom, hogy ezer oka lehet a frisskimaradásoknak! És hát, azért "Visszavárós", mert csak szólj, és egyből vissza is raklak a cserék közé! :)

Esther · reba · knusi · Dilara

 

 
Nyelv/language
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Blog~

Könyv-helyzetjelentés és egy kis dilemma

2017.05.06. 19:01, Gréti

KIS MÓDOSÍTÁS: A Wattpad-on elkezdtem a Rokonlelkek c. regényemet. Olvassátok, véleményezzétek. Sok szeretettel! :)

Tegnap megvolt életem első konferencián való előadása, amit nagyon élveztem, és szerencsére jól sikerült, bár rá kellett jönnöm, hogy még nincs tapasztalatom az ilyenfajta előadásokban. Furcsa amúgy, mert már van gyakorlatom abban, hogy kiállok mások elé beszélni, hogy így mondjam, de ez most mégis teljesen más volt. Egy konferencián való előadásnak is megvan a saátossága és a műfaja, és mondta is a konzulens tanár (merthogy a szakdolgozatomból adtam elő egy részletet), hogy elég, ha felolvasom, csak az tagoltan és szépen menjen, de én mindenképpen akartam vinni egy kis színt is az előadásba, szóval nem akartam monotonná válni, úgyhogy azért felnéztem a hallgatóságra, és úgy láttam, hogy ez jó volt, mert így tartottam velük a szemkontaktust, és talán nem váltam unalmassá. Legalábbis, remélem. :) Szóval, a tegnapi napom ezzel telt, kicsit el is fáradtam, utána pedig vonatoztam haza, mert a legkisebb unokatesóm most ballagott gimiből, és oda voltunk hivatalosak. Már régen beszélgettem vele, úgyhogy jó volt, rájöttem, hogy az én emlékezetemben még mindig kisfiúként élt, de hát már 18 éves. Hogy telik az idő... :) Úgyhogy most kicsit fáradt vagyok, pedig tanulnom kellene, mert hétfőn ZH-t írunk, ráadásul most este vizsgafelvétel, amit amúgy majdnem elfelejtettem, ja és még kedden tájékoztató is lesz a végzősöknek a hatodévről, tehát végre megtudom, milyen lesz a gyakorlat, stb. De amúgy kicsit izgulok, mert pontosan nem tudom, hogy ez most akkor egy általános tájékoztató lesz, vagy ilyen személyes elbeszélgetés. Lehet, hogy azt is megtudom, hol leszek gyakorlaton, ki tudja... bár, nem hiszem, hogy azt már most megmondják. Ahhoz előbb még le kell szigorlatozni év végén. De ahhoz meg előbb még le kell vizsgázni mindenből. Áh, na jó, nem is agyalok rajta túlságosan. Egy biztos: kedden már többet fogok tudni a jövőmről. :) 

Írnék erről a könyvről egy pár sort, ha már egyszer elkezdtem olvasni. Kb. a negyedénél járok, mert sok az elfoglaltságom, és ha van is szabadidőm, inkább írok, DE: nagyon jó! A szereplők tényleg jók, és bár egyértelműnek tűnik a sztori, azért én érzek benne egy kis csavart. Röviden leírom, hogy miről is szól, vagyis hát, hogy a karakterek hogy viszonyulnak egymáshoz.
Szóval: a főszereplő Abby, az ő legjobb barátnője America. America barátja Shepley, akinek az unokatestvére Travis. Abby és America most kezdték az egyetemet, America itt ismerkedett meg Shepley-vel, akivel összejöttek, természetesen. Abby-ről gyanítom, hogy valami "sötét" múltja van, így hát pont passzolna hozzá Travis, aki amellett, hogy amúgy tök okos meg jó tanuló, igazi rossz fiú, mert ilelgális alagsori verekedéseken szerzi a pénzét. Ezért hát úgy becézik, hogy Travis "Veszett Kutya" Maddox. Az a lényeg, hogy Travis az a fajta srác, aki minden lányt megkap és megszerez, és bár Abby-nek tetszik, a lány nem akar beállni a sorba. Végül aztán jó barátokká válnak, majd egy elvesztett fogadást követően Abby egy hónapig Travis-nél lakik. Közben megismerkedik az iskola jófiújával, Parker Hayes-szel, aki sokkal jobban illik az új énjéhez, így hát össze akar vele jönni. Na, itt járok most, de egyébként nekem Shepley nagyon gyanús, szerintem lesz köztük valami Abby-vel, vagy ha nem is, de szerintem tutira tetszik neki Abby. 
Viszont, vannak kis fenntartásaim a könyvvel kapcsolatban, melyek a következők:
- az írónő azt írja Shepley kocsijáról: "fekete, veterán Charger". Már bocsánat, de ennyivel nem lehet elintézni ezt az ügyet! Mi az, hogy veterán?! Tessék szépen kiírni, hogy mégis, hányas évjárat? 1967? Netán 70-es? Ez nagyon is fontos információ. 
- a másik problémám inkább technikai: sokszor átugrik jelenteket, mintha nem lenne olyan fontos. Pl.: Travis bement a fürdőszobába, ezalatt America és Abby kint beszélgettek, aztán egyszer csak Travis már ott áll egy szál törölközőben, de hogy hogy kerül oda, és még inkább, hogy uána hova megy, arról nem szól a fáma. Tudom, mert én is csináltam ilyet, amikor nagyon izgatott voltam a következő jelenet miatt, és ezért felpörgettem az eseményeket, de nem szabad. Az olvasót érdeklik a részletek. Fontosak az apró kis mozzanatok is, már ha cselekményről van szó. Mert a leírásban szerintem már nem. Pl. Jókai "Az aranyember" c. könyvét imádom, de az első fejezetét, ahol azt a borzalmasan hosszú leírást adja a Vaskapuról, azt még egyszer sem bírtam végigolvasni. 
Na, egy szó mint száz: nagyon jó a könyv, izgalmas, jók a karakterek, és kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatás. Viszont, ami még nem tetszik, hogy ennyire, hogy is mondjam, szabadelvű... Szóval, az azért durva, amikor Travis egyszerre két lányt is felvisz a lakására. Nem élek álomvilágban, tudom, hogy vannak ilyenek, meg minden, de azért na... Meg azért az kicsit irreális, hogy egy hónapig ott lakik egy majdhogynem idegen srácnál. Mi van addig a kollégiummal? Mert nálunk úgy van, hogy ha valaki ilyen hosszú ideig nem csekkol be, akkor azért elkezdenek utána érdeklődni, hogy mégis, mi van vele... persze, a könyvben még nem telt le az egy hónap, szóval mindegy. Meg egyébként America karaktere annyira nem szimpatikus, az a tipikus "jó paism van jó kocsival és minden klassz" lány, aki csak magával foglalkozik. Akivel eddig legjobban azonosulni tudtam, az a szobatársuk, Kara, aki még alig szerepelt a könyvben, de akkor is csak lecseszték, pusztán amiatt, mert a szobájában olvasgat és tanul, és póbál velük beszélgetést kezdeményezni a maga módján, mire America úgy elhajtja, mint a legyet. Persze lehet, hogy majd kiderül róla, hogy egy hárpia. Meg egyébként azt egy kicsit primitív megoldásnak találtam, hogy először azért költöznek Travis-hez és Shepley-hez, mert elromlott a koliban a kazán, amit két hétig szereltek... Na, mindegy. Talán túl kritikus lettem. :) Mindenesetre jó könyv, és tovább fogom olvasni.

Ja, és ha már itt tartunk: létrehoztam egy szavazást ugyebár arról, hogy csinálja-e külön honlapot a regényeimnek. Erre csak azért gondoltam, mert nem akarom, hogy túlzsúfolttá váljon a blogom. Gondolkozon azon, hogy a regényeimet a Wattpad-ra teszem fel. Szerintetek jó ötlet a Wattpad, vagy bármilyen más weblap a történeteimnek, vagy inkább maradjak itt? Írhattok szöveges hozzászólást, vagy szavazhattok is, nekem mindegy, csak szeretném tudni, hogy nektek hogy lenne jobb. Elvégre, nektek, értetek, miattatok írok. :)  

Tennivalók sűrűjében

2017.05.04. 11:44, Gréti

A szakdolgozat írás fáradalmainak kipihenése közepette még nem is meséltem nektek, hogy holnap lesz egy konferencia az egyetemen, ahol az a megtiszteltetés ért, hogy bemutathatom a szakdolgozatomat, pontosabban annak egy részét, de akkor is! :) És, ami még jobb, hogy mindig megjelenik egy kötet a konferencián elhangzott előadások anyagából, ami azt jelenti, hogy az én írásom is benne lesz idén nyáron! Annyira örülök, hogy el sem mondhatom! Már alig várom, hogy végre nyomtatott formában is a kezemben foghassam egy írásomat, mégpedig úgy, hogy tudom, azt mások is olvasni fogják! Szóval, annyira jó. :) Most erre készülök testben és lélekben, de persze, van még tennivalóm bőven. Hétfőn ZH-t írunk, aztán még beadandók is várnak, 12.-től pedig vizsgaidőszak. Szeretném hamar letudni a vizsgákat, mert nem is lesz sok, és hát utána szeretnék a június 26.-i zárószigorlatra tanulni, mert az azért nem lesz semmi. Eddig azt hittem, hogy csak a tanári kar lesz bent, de nem, kiderült, hogy külsősök is, sőt, a pesti testvéregyetemről is jöhetnek. Szóval, ez így már kicsit másabb, de azért mégsem, mert a titok nyitja annyi, hogy ugyanúgy tanulni kell, és kész. :) Közben meg az is foglalkoztat, hogy most már tényleg ketyeg az órám, olyan téren, hogy a jövőhét életem utolsó egyetemista hete. Mármint, a szó szoros értelmében véve, hiszen innentől kezdve az előadásoknak vége, mert bár jövőre is lesznek konzultációk, de az mégsem lesz teljesen olyan. Ennek tudatában pedig kettős érzések kavarognak bennem: egyrészt ott van bennem, hogy még kihasználjam maximálisan ezeket az előadásokat, másrészt azonban érzem, hogy már eléggé elfáradtam az elmúlt évek szorgos jegyzetelésében - és most nem fényezem magam, de tényleg így van. De természetesen bejárok és figyelek, sőt, még jegyzetelek is, hiszen az utolsó pillanatokat ki kell használni ebből is. És nem, direkt nem gondolkodok azon, hogy mi lesz szeptembertől. Mert eddig ugyebár olyan egyértlemű volt a felállás, most azonban tényleg nem tudom, hol leszek, mit kell csinálnom pontosan, stb. De most nem is gondolkodok ezen. Addig még van tennivalóm, amiket az előbb felsoroltam, meg hát ugyebár még itt a pünkösd, vizsgák, nagy szigorlat, szóval odabízom Istenre, és majd minden kialakul. :) Nem félek, csak hát érzem, hogy most változás következik az életemben, ennek pedig azért örülök, és kíváncsi vagyok, mit tartogat magában. Amit azért nem fogok sajnálni, az a kollégium: már megbeszéltük a többiekkel, hogy ha kiköltözünk, akkor megiszunk egy Corona-t. :) Nem szoktam egyébként inni, max. Bacardi-t, vagy Sommersby-t. Valamiért egyáltalán nem vont az alkohol gondolata, nagyon jól megvagyok nélküle, de persze azért szilveszterkor megiszom a pohár pezsgőmet. :) Vannak pillanatok, alkalmak és események, amikhez kell is, de amúgy meg érvényes az általános elv, miszerint semmit nem szabad túlzásba vinni. A gimiben egyébként volt ezzel problémám, mert a barátaim ittak, amit én még toleráltam volna, de ők nem tudtak beletörődni abba, hogy én nem iszok velük, ezért hát sokat cikiztek, beszólogattak, vagy a szemüket forgatták, így hát inkább szép lassan lemorzsolódtam mellőlük. Nem volt más választásom. Nem akartam, hogy miattam kellemetlenül érezzék magukat, pedig hát én egyszer sem forgattam a szemüket, amikor ittak. Na, mindegy. Régen volt. :)

Ismét kreatívkodtam kicsit amúgy, és hoztam nektek 3 képet. Az első kettő a debreceni Békás-tónál készült, tegnap előtt, amikor a barátommal kint sétáltunk, és etettük a halakat meg a kacsákat. :) Szeretem a Nagyerdőt és a Békás-tavat, bár most kicsit el van hínárosodva, de biztosan nemsokára megcsinálják. Viszont, tegnap is voltunk kint, és a kiskakács már ott úszkáltak szüleikkel a tóban. Nagyon aranyosak. :)

 

És még egy májusi naptárat is hoztam, mivel véletlenül találtam rá erre a lila Challenger-re és nem tudtam megállni, hogy ne hozzam el nektek ilyen formában. :) Mivel szeretem a klasszikus izomautókat, ráadásul a lila az egyik kedvenc színem, ez a párosítás így telitalálat. ^_^ 

/teljes méretért kattins a képekre! A képek szabadon felhasználhatóak, de NE LOPJ! Ha feltűnteted a blogodon/honlapodon, akkor a forrással együtt! Köszönöm! :)/

A jó tanulók

2017.05.03. 09:02, Gréti

Sosem voltam stréber, de mindig is jó tanuló voltam, vagyis, inkább úgy mondanám: mindig is szerettem tanulni. A szüleim nem szokattak ahhoz, hogy bármiféle jutalmat kapjak a jó jegyekért, inkább arra neveltek, hogy önmagamnak tanuljak. Múltkor hallottam egy olyat, hogy a tanár-gyerekek kötelező ismertetőjegye az, hogy állandóan jelentkeznek az órákon. Nos, én nem voltam ilyen, még alsó tagozatban sem. Hamar megtanultam sajnos, hogy elhallgassam a tudásomat - úgy mentem első osztályba, hogy már folyékonyan olvastam, ez pedig nem tetszett a tanároknak, és három évig folyton azt hallgattam tőlük, hogy "még lassabban, még szótagoltabban...!" Nem, mintha kérkedni akartam volna az olvasásommal, de azért rossz volt direkt visszafogni magam. Na, mindegy. Azt hiszem, az első benyomások örökre meghatározóak maradnak.
Felső tagozatban aztán volt egy kis dackorszakom, nyolcadikra pedig odáig jutottam, hogy nem láttam értelmét a tanulásnak. Hiszen úgyis mindig én feleltem pl. német órán. Vicces lehet, de én matekból konkrétan a négyesért küzdöttem, aztán életem elgnagyobb csalódása volt, amikor suttyomban mégis megkaptam az ötöst, úgy, hogy én nem kértem. Haragudtam, mert az osztály előtt négyes lett beírva, és igen, büszke voltam magamra, mert az a jegy tényleg a tudásomat tükrözte. Az órákon átélt megaláztatások után pedig a kegyelemből megadott jó jegyet legszíveseben a kukába vágtam volna. Azok után, hogy a fejemhez vágták a tanárok az egész osztály füle hallatára: "nehogy azt hidd, hogy a szüleid miatt kivételezni fogunk veled", és mégis megtették, nos... így visszagondolva elég szórakoztató lehettem az osztálytársaim számára. Már csak a popcorn hiányzott egy-egy óráról. Tudnék írni a tanár-gyerek-lét hátrányairól (én sajnos inkább csak azokat ismerem, bár olyan téren szerencsés voltam, hogy a szüleim sem várták el, hogy kivételezzenek velem, nem mentek állandóan beszélni a tanárokkal, stb., ezért pedig különösen hálás vagyok nekik!), de majd máskor. 
Amikor gimibe elkerütem, az volt a megváltás. Ott végre csak egy diák voltam a sok közül, akinek nem dolgozott ott senkije, így teljes mértékben önmagam lehettem. Igen, ekkor jött egy újabb dackorszakom, ami 10. osztályig tartott. Nem lázadtam én, talán inkább csak kicsit elfáradtam. Ez most megint hülyén fog hangzani, de nagyon örültem a nem színötös átlagnak, mert tudtam, hogy ez én vagyok. Aztán 11.-ben már ismét visszatértem a tanuláshoz. Azt hiszem, 15-16 évesen teljesen normális az, ha valaki kicsit lázad, annak akkor van itt az ideje. Szóval, 17 évesen letettem a fullcap-et és a bő nadrágot, és elkezdtem tanulni, mert tudtam, hogy azért érettségiznem is kellene. Itt még nem döntöttem el, hol szeretnék tovább tanulni, nem is foglalkoztam vele. Csak éltem az életem és tanultam. Rájöttem, hogy nem vagyok színötös tanuló továbbra sem, viszont egy erős 4,5-re, vagy akár 4,7-re is képes vagyok. Végül érettségin két négyesem lett, a többi pedig ötös. A két négyesre azonban büszkébb voltam, mert az egyik a matek volt, amivel négy évig sokat küzdöttem, a másik pedig az angol, amit csak gimiben kezdtem el tanulni, és azzal is meg kellett vívnom a saját harcomat. 
És eljött az egyetem, ami természetesen sokkal nehezebb, mint eddig bármi, ráadásul mindenféle előismeretek nélkül csöppentem ide, úgyhogy itt is volt mivel megküzdenem, de örülök, mert teljes mértékben saját magamnak építgethettem az utamat. Az átlagom 3,8-ról indult, onnan tornáztam fel magam 4,8-ra. Szerintem egyébként nincs olyan, hogy valaki mindenből ötös. Képtelenség. Lehet sokat tanulni, de nem érthet valaki egyformán minden szakterülethez a hivatásán belül. Mindig vannak gyenge pontok, de ezeket vállalni kell, mert hozzánk tartoznak. 
Mindezek ellenere azonban mégis jó tnulónak számítottam mindig, és számítok most is. Talán azért, mert az órákon igyekszem mindig jegyzetelni, és a vizsgáim (kettő kivételével) elsőre sikerültek. Vagy talán azért, mert egy nehezebb vizsga során sem omlok össze, bármi is történjék. Nem tudom, de tény, hogy vizsgaidőszak közeledtével megszaporodnak a Facebook-üzeneteim - hogy aztán hónapokra elhallgasson az üzenőládám. Ez pedig fáj. Nagyon bánt, hogy a legtöbben évközben meg sem látnak, amikor pedig közeledik a vizsgaidőszak, hirtelen élénk érdeklődést mutatnak irántam. De talán az még rosszabb, hogy a segítségemért van, amikor egy jó szót sem kapok, és ha máskor beszélgetést kezdeményeznék valakivel, akkor érzem, hogy nem kívánatos számára a társaságom. 
Nagyon rossz azt érezni, hogy sokan csak érdekből és csak bizonyos időre kedvesek velem. És pontosan ez a jó tanulók átka. Mert úgy tűnhet, sosem találhatnak igazi barátokat. Legalábbis, én így érzem most. Tudom, ezt a témát egyszer már körbejártam, de most, hogy nemsokára vége a szorgalminak, ismét felerősödött bennem. Nem akarom, hogy a jövőben bárki is csak a segítségemet keresse. Természetesen szívesen segítek, hiszen ez motivál, erre tettem fel az életem. De én is ember vagyok, és nekem is rosszul esik, sőt, nagyon fáj, ha egyébként meg levegőnek néznek. Volt már olyan is, hogy valakinek konkrétan újraírtam a dolgozatát, amit a tanár kétszer visszadobott, aztán az általam megírt variációra végül kettest kapott, és visszahallottam, hogy "na látod, saját magának négyesre írta meg, neked meg csak kettesre", és igen, az illető meg se köszönte! Már bocsánat, de nem vagyok vasból, és én sem vagyok mindenttudó. Egyébként meg, ha azt néznénk, hány dolgozatot írtam meg pluszban akár félig, akár teljesen, vagy hány vizsgára tanultam másokkal együtt pluszban, akkor... Na, mindegy. Egyszerűen csak már kezd elegem lenni, mert most is ugyanaz kezdődik, mint mindig: rám írnak, jegyzetet kérnek tőlem, stb, stb... De hány embernek jutna eszébe megkérdezni, hogy vagyok? Hogy haladok? Ja, hogy az evidens, hogy nekem minden megy? Hát, nem! Én sem veszem készpénznek, és bármennyire is magabiztosnak tűnök egy-egy vizsga előtt, tudom azt, hogy mindig benne van a pakliban egy B-vizsga, vagy bukás. Hiszen az egy dolog, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek, de azért szerencse is kell a vizsgákhoz. Szóval, a felszín egy dolog, de valójában senkit sem érdekel, mi zajlik le a lelkemben; az, hogy néha én is elbizonytalanodok, sőt, van, hogy félek. Van, hogy belül iszonyatosan remegek, de most azzal mennyivel lenne jobb, ha kifelé is mutatnám? Nem akarom, hogy sajnáljanak, másrészt meg nem igazán hiszem, hogy bárki is komolyabban megértene. Mert "neked úgyis sikerülni fog" , vagy "te választottad" - szoktam megkapni, innentől kezdve pedig nincs miről beszélnünk.
Szóval, nagyon nehéz önzetlennek és segítőkésznek maradni, ha érzem, hogy nyíltan kihasználnak, és itt felmerül a kérdés: hol a határ? 

Az ítélkezés nagymesterei

2017.05.02. 18:10, Gréti

Fel vagyok háborodva, és nem csak úgy lightosan. Most páran nyilván nem fognak velem egyet érteni, és talán túlzásnak fogják tartani a véleménynyilvánításomat, de muszáj kiírnom, ami bennem van.
Nem titkolt tény, hogy az egyik kedvenc színészem Vin Diesel. Már írtam erről korábban, és kifejtettem, hogy ez nem holmi csajos rajongás, hanem én tényleg a színészt látom benne. Mások azonban nem. Tegnap a Facebook felhozott egy posztot, amelyet végigolvastam, és utána nagyon szívesen találkoztam volna a cikk írójával, hogy kicsit elbeszélgessünk... nem is az a lényeg, hogy ki és hol írta, hanem hogy mit írt. Feltételezzük, hogy olyan személyről van szó, aki nem ismeri személyesen Vin Diesel-t. Oké, én se ismerem természetesen, csakhogy én a filmjeit tényleg nézem. 
Na, szóval, ebben a cikkben, csak summázva a következők voltak róla:

- macsónak képzeli magát, miközben Hollywood primadonnája - na most sok mindent el tudok róla képzelni, de azt nem, hogy hisztis. Egyébként pedig, a személyes videóiról egyből kiderül, hogy nem az a macsó típus. A Toretto-karakter pedig teljesen más. Az "csak" egy karakter. Meg egyébként, a Strays-ben sokkal macsósabb, ha már annyira ragaszkodunk ehhez a jellemvonáshoz...

- azt képzeli, hogy a Halálos Iramban stábja az ő családja, a filmek pedig az ő gyerekei - miért, nem így van? A stáb, a színészek tényleg egy nagy családot alkotnak a valóságban is, én ezt simán el tudom képzelni. Őket nem csak a munka tartja össze, hanem valami sokkal több - lásd Paul Walker-t. És miért ne mondhatná azt, hogy a filmek az ő gyerekei? Ha ő nem lenne, akkor a széria sem lenne, vagy legalábbis nem ilyen formában. Ennyi. Dominic Toretto igenis egy ikonikus alakja a saga-nak, és pont.

- összevesztek a forgatás alatt Dwayne Johnson-nal - és ha igen? Egy forgatás nyilván feszültségekkel jár, The Rock pedig, elnézve a workout videóit egy nagyon fegyelmezett időbeosztással rendelkező személy, és igen, elképzelhető, hogy Vin Diesel kicsit lazább, és még az is elképzelhető, hogy emiatt összeszólalkoztak. És akkor? Ne dől össze a világ.

- a Halálos Iramban 8 "teljes esztelenség" - nos, aki a 8 rész után is ezt állítja, az tényleg nem érti a történet lényegét...

- a filmben bárkit szórakoztatóbb volt nézni, mint Vin Diesel-t - mivelhogy a Dominic Toretto-ra kiosztott szerep egyáltalán nem volt szórakoztató a 8. részben, ez nem is volt olyan nehéz... 

- Vin Diesel fiatal korában is csak a kiöregedő Bruce Willis árnyéka volt - ez no comment... ők ketten teljesen különböznek. Nem is értem, hogy említhetők egy lapon. Meg különben is... 

Nem is sorolom tovább, mert nincs értelme. Elhiszem, hogy Vin Diesel sokaknak nem szimpatikus. Valahol meg is értem. Úgy értem, elfogadom. Nem köteles mindenki szeretni őt, nem is kell. És itt most nem is erről van szó, hanem arról, hogy milyen szinten megy az ítélkezés. Sokszor olyanokról alkotunk véleményt, akit nem is ismerünk. De az, aki ezt a cikket írja, vajon tudja, hogy Vin Diesel-t kiskorában elhagyta az apja? Tudja azt, milyen utat járt be, hogy ideáig eljusson? Tudja azt, mennyit küzdött? Tudja, hogy addig spórolt, amíg le tudta forgatni saját költségén az első filmjét, amivel egyből kijutott a Cannes-i filmfesztiválra? Azok, akik azt mondják róla, hogy egy dörmögő, artikulálatlanul beszélő öregember, azok tudják, hogy 13 éves korában elszakadt a hangszalagja, és azért ilyen a hangja? Dehogy tudják... Az ítélkező embereket nem érdeklik a felszín alatt lévő dolgok. Mert az úgy már nem érdekes. Az úgy már nem támadható. És itt most nem csak Vin Dieselről van szó, hanem bárkiről, akiről elhamarkodottan alkotunk véleményt. Nem szabad!!! Nem tudhatjuk, mért olyan, amilyen, nem tudhatjuk, milyen utat járt be addig, amíg eljutott oda, ahol most van, nem tudjuk, miken kellett keresztül mennie! Ne értsétek félre, nem papolok, hiszen én is ember vagyok, így velem is előfordul, hogy az ítélkezés csapdájába esek. De ennek a cikknek a kapcsán nagyon elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy elegem van. Tényleg felháborított, hogy ilyeneket írtak róla, és most hadd legyek kicsit elfogult, mert tényleg közel áll a szívemhez, hiszen még alig voltunk 10 évesek az unokatesómmal, amikor már feszült figyelemmel néztük a Halálos Iramban 1. részét. Azt hiszem, mindenkinek van egy ilyen meghatározó színész és film az életében. Nos, nekem ez. És amúgy, csak sajnálni tudom ezeket a híres embereket olyan értelemben, hogy lehet, mindenük megvan, de a hírnévnek tényleg ára van. Persze, nagy felelősség van rajtuk, hiszen nem mindegy, milyen értékrendet képviselnek - de akkor miért követik sokan mégis azokat, akik nem élnek példásan, és miért bántják azokat, akik meg igyekeznek úgy élni? Nem lehetne inkább a munkásságukra koncentrálni? Nem lehetne azt kiemelni inkább, hogy Vin Diesel a Tokio hajsza cameo szerepéért nem pénzt kért, hanem a Riddick jogait? És még sorolhatnánk... Na, mindegy. Egy a lényeg: ha csak lehet, kerüljük az ítélkezést. Bánjunk úgy egymással, ahogyan szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Egyszerűnek hangzik - mégis, miért olyan nehéz? 

 

G-Portal tavaszi történetíró verseny

2017.05.01. 18:36, Gréti

Csak ezt még el kell mondanom. :) Neveztem a G-Portal tavaszi történetíró pályázatára egy Reign-fanfiction-nal, melynek "Az alkony ígérete" címet adtam. Nem terveztem előre, hogy pályázok, főleg, mert meg volt szabva a karakter, és szavak is voltak megadva, amelyeknek kötelezően szerepelnie kellett a szövegben, de úgy gondoltam, egy próbát megér. :) Nem a versenyszellem hajtott - nem is nyertem végül, de nem baj. Legalább ebben is kipróbáltam magam. :) Már annak is örülök, hogy ott lehet a történetek között az enyém is. :) Ha érdekel titeket a novellám, a képre kattintva elolvashatjátok, és írjatok is róla nyugodtan véleményt! Köszönöm! :)


/kép: Pinterest/

 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints