Sziasztok! Mivel elég régen írtam jégkorong témában, arra gondoltam, ennek is eljött az ideje. :) Nem vagyok büszke magamra, ugyanis napját se tudom, mikor láttam utoljára akár egy meccsösszefoglalót is, de természetesen nyomon követem az Ottawa Senators mindennapjait, és hát, mit ne mondjak, elég aggasztó hírek ütötték fel a fejüket - például az, hogy Erik Karlsson gondolkozik azon, hogy ott hagyja a Senatorst (mivel idén jár le a szerződése, így elvileg megteheti) - de remélem, hogy ez csak valami buta pletyka. Azonban, ha már itt tartunk, komoly veszélybe került az idei rájátszás is, hiszen a Senators elég sokat esett a ranglétrán. De lássuk akkor, ki hogyan áll!

Nézzük először a keleti oldalt. Az Ottawa Senators jelenleg az utolsó előtti helyen áll, azonban még van két hónapjuk, hogy behozzák a lemaradásukat. Nagyon remélem, hogy sikerül, mert tényleg megérdemelnék, hogy ismét ott legyenek a rájátszásban. Az idei szezon kiemelkedően teljesítő játékosa egyébként Hoffman, aki csak úgy ontja magából a gólokat, valamint az újonnan felvett Duchene is nagyon szépen beilleszkedett. A kedvenc párosom pedig Pageau-Karlsson, mert jó néhány gyönyörű gólt összehoztak így ketten. Viszont a védelmük eléggé gyalázatos, hogy így mondjam, ami szerintem annak tudható be, hogy Methot személyében egy nagyon jó védőjátékost vesztettek el, ráadásul Karlsson úgy látszik, csak vele tudott igazán jól összedolgozni... Na de mindegy, reméljük, hogy összeszedik magukat, de ha mégsem jutnak be a rájátszásba, akkor is büszke leszek rájuk. ^^

És akkor lássuk, hogyan alakul az élmezőny. Ami kicsit vigasztal (nem, nem vagyok gonosz >.<), hogy a Pittsburgh Penguins is lecsúszott a top8-ból. Éppen ideje már, hogy másoknak is megadják a nyerés lehetőségét, és hogy Crosby kicsit visszavegyen az arcából... Na mindegy, befejeztem. :D Jelenlegi állás szerint egyébként a következő csapatok alkotnák a rájátszások ezen oldalát:

1. Tampa Bay Lightning
2. Boston Bruins
3. Washington Capitals
4. Toronto Maple Leafs
5. New Jersey Devils
6. Columbus Blue Jackets
7. Philadelphia Flyers
8. New York Rangers

Akiknek egyébként tiszta szívől örülök, az a Boston Bruins, mert igaz, hogy sokszor csúfos verséget mértek a Senators-ra, de tény, hogy nagyon jó csapat. Igazából sosem volt velük bajom, leszámítva az egyik játékosukat, de már a nevére sem emlékszem, csak azt tudom, hogy nagyon agresszív volt. A New Jersey pedig tavaly nem jutott tovább, úgyhogy most bizonyára megérdemlik ők is, hogy bizonyítsanak. A Columbus helyett azonban szívesebben látnám a Senatorst... Na, hátha. :)

És akkor jöjjön a nyugat, ahol az állás a következőképpen alakul:

1. Vegas Golden Knights
2. Winnipeg Jets
3. Nashville Predators
4. St. Louis Blues
5. San Jose Sharks
6. Dallas Stars
7. Colorado Avalanche
8. Calgary Flames

A Vegas szinte toronymagasan vezet (mondjuk azt sajnálom, hogy a Los Angeles annyit esett, de ez van). Nem sajnálom tőlük az első helyet, hiszen mindegyik csapattagnak ott kellett hagynia a régi csapatát, szóval biztosan nem volt nekik kis munka, amíg összeszoktak. Viszont, pont ebben áll az erősségük, hogy egyik játékos sem ma kezdte ezt a hivatást, szóval nem is csoda, hogy az első helyig fellőtték magukat.

A Dallas Stars-t szeretném még kiemelni, hiszen Methot is ott játszik jelenleg, szóval ilyen formában mégiscsak ott van a Senators az elsők között. Oké, tudom, hogy már nem Senators tag, és nem is volt törzsgyökeres, de számomra akkor is mindig az marad. Ez van. ^^

Viszont az Anaheim Ducks jelenleg igencsak le van maradva, pedig ők elég erős csapatnak számítottak. Lehet, hogy köze van ennek ahhoz, hogy Thompson immár a Senators táborát erősíti? Hiába, a változások mindig megviselik az embert. Hát akkor egy NHL csapatot...! De a lényeg, hogy a szezon még javában dübörög, szóval semmi nincs eldöntve. És ismerjük a mondást: van, hogy utolsókból lesznek az elsők, és elsőkből az utolsók. Szóval, hajrá mindenki, de legfőképpen: GO SENS GO! :)

Száz évvel ezelőtt, 1917. december 19.-én valami új kezdődött el a jégkorong történetében. Az akkori Ottawa Senators hazai pályán mérkőzött meg a Montreal Canadiens csapatával - ez volt az NHL első mérkőzése. 2017. március 17.-én pedig bejelentették, hogy december 16.-án, emlékezve a 100 éves évfordulóra, ismét megrendezik ezt a nagyszabású mérkőzést. Így hát az Ottawa Senators hazai pályán fogadta a Montreal Canadiens csapatát, mégpedig nem akárhol, hanem szabadtéren, a  Lansdowne Park-ban. Hogyan alakult a mérkőzés? Milyen volt a hangulat, és mi lett a végeredmény? Lehet, hogy huszonöt évnyi küzdelem után az Ottawa Senators végre méltónak bizonyul a régi csapat címeire? A bejegyzésemből mindez kiderül! :)

Nem terveztem írni az újoncokról (bár ez a szó nem a legmegfelelőbb, hiszen a szó szoros értelmében nem is újoncok), de még múltkor vásároltam a bálra tombolákat a hetedikes gyerekektől, és csodálkozva láttam, hogy vettem egy 95-ös sorszámút is, pedig egész biztosan nem terveztem. Aztán Csabi mondta, hogy biztosan az új játékos, Duchene miatt, és erre csak vállat vontam, hogy hát lehet. De aztán az Ottawa Senators Facebook oldalán egy kép fogadott, amely a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzést reklámozta, mégpedig Crosby és az új Senators tag, Duchene nevével. És így nem értettem, hogy mi van? Miért olyan nagy szám az, hogy a Senators a Pittsburgh ellen játszik 16.-án? (pontosabban: már lejátszották) Vagyis oké, ez tényleg izgalmas a tavalyi rájátszás fényében, na de miért pont Duchene miatt? Aztán rákerestem a neten, és láttam, hogy azért, mert Duchene és Crosby jóban vannak, sőt, a kanadai válogatottban mindketten benne vannak. Most pedig majd egymás ellen kell megküzdeniük, ráadásul Duchene egy olyan csapat színeiben fog játszani, amelyik jelenleg is nagy riválisa a Pittsburgh-nek. Mondjuk a Colorado és az Ottawa nagyjából egy szinten vannak a ranglistán, de mivel a Colorado nyugati csapat, ezért az csak maximum a Stanley-kupa döntőjében válik érdekessé, addig meg az a lényeg, hogy a saját térfelén hányadikként végez az ember. Szóval, az a lényeg, hogy most Duchene és Crosby kénytelenek lesznek egymással megküzdeni. Hát na. Ez van. Azért az sokkal durvább lesz, amikor Methot-nak kell majd kiállnia egykori csapatával szemben. De most nézzük akkor inkább, ki is ez a 4 új tag a Senators-ban, és mit kell tudni róluk!

Akik ismernek, és követnek egy ideje, azok bizonyára most értetlenkedve állnak ezen bejegyzésem előtt. Hiszen Sidney Crosby nem a szívem csücske, ez tény, de akkor mégis, miért írok most róla? Adtam neki egy esélyt, mert úgy voltam vele, hogy ennyit megérdemel. Már csak azért is, mert tagja a Tripla Arany Klubnak (vagyis csapatkapitányként nyert világbajnoki-, olimpiai aranyat, ill. Stanley-kupát), és mert 2017-ben ő lett a legértékesebb NHL játékos. Mondjuk, ez utóbbival vitatkoznék, de most megpróbálok elvonatkoztatni a "sérelmeimtől", és először is objektíven szeretném bemutatni, kicsoda is Sidney Crosby.

Röviden az életéről: '87. agusztus 7.-én született Új-Skóciában (tehát, innen a 87-es szám, és ráadásul van egy közös pontunk, mivel én meg augusztus 4.-én születtem, igaz, hat évvel később). Édesapja a Verdon Junior Canadien csapatában volt kapus, de sosem jutott az NHL-ben (na, de azért mégiscsak van megvan az az ismeretség...). Crosby állítólag már két éves korában elkezdett érdeklődni a jégkorong iránt, gyerekként Montreal Canadiens rajongó volt. Már az első NHL szezonja alatt megírták önéletrajzi könyvét, ami azért érdekes, mert ez 2005-ben történt, amikor Crosby csupán 18 éves volt. További érdekesség, hogy első helyről draftolta a Pittsburgh Penguins, ugyanebben az évben, és azóta a Pingvinek centerjátékosa, és időközben csapatkapitány is lett. Mindezek tehát azt mutatják, hogy tehetséges. Ami tény. Crosby nyilván egy nagyon tehetséges játékos - de nem a legtehetségesebb!
Rászántam a délutánomat, és megnéztem több videót is róla és a játékáról. Mindeközben végig igyekeztem objektív maradni, de innentől kezdve akarva-akaratlanul is át fogok csúszni a szubjektivitás talajára. Crosby erőssége abban áll, hogy nagyon jól tudja "behajtani" (deflection) a korongot a kapuba, illetve mesterien ért az ún. fonák ütéshez (backhand). Az előbbi annyit tesz a gyakorlatban, hogy mindig a kapunál várja a korongot, közvetlenül a kapus mellett (ez nem szabálytalan kicsit?!), és amikor jön a passz, ő lazán rásegít, általában csak egy egészen apró kis mozdulattal. Nem azt mondom, mert tényleg vannak szép góljai, de ezek igen ritkák, (az idei rájátszzások alatt például kifejezetten gyengén teljesített) legalábbis azokban a videókban, amiket én láttam. Ráadásul, ami megütötte a fülemet, az az volt, hogy azt is az ő góljának tulajdonítják, amit ő segít be közvetlenül a kapuba, de azt is, amihez csak asszisztál. Ez pedig szerintem igazságtalanság. Mert, mint mondtam, tehetséges játékos, de nem az egyetlen, és legkevésbé a legtehetségesebb. Különösebb rendkívüli mozdulatokat eddig nem tapasztaltam tőle az eddig látottak alapján. Ugyanilyen ügyesen pl. Pageau is képes besegíteni a korongot a kapuba. Mert bizonyára ez egy center játékos dolga. Ennyi. De azért olyat még nem láttam Crosby-tól, hogy szinte félpályáról egy mozdulattal beküldene egy gólt - amit viszont jó pár Ottawástól láttunk már, pl. Karlsson-tól, Borowiecki-től, vagy Ceci-től.
Ezek tehát a tények, az, hogy ő milyen játékos. Na de milyen emberileg? Úgy értem, nyilván nem ismerem személyesen, de az sokat elárul, ahogyan a pályán mozog, hogyan a csapattársaival bánik, ahogyan reagál dolgokra. Erről már többször írtam, hogy szerintem a Pittsburgh Penguins-nek az a legnagyobb hibája, hogy nem igazi csapat, mert teljesen Crosby személyére korlátozódnak. Tőle indul ki és hozzá vezet minden. Ez pedig nem jó. Ráadásul, Crosby győzelem-vágya annyira hajtja őket, hogy ettől erőszakosak lesznek. És ezt nem csak én mondom, hanem pl. anyukám is, aki aztán abszolút hozzá nem értő, tehát teljesen elfogulatlan, de amikor múltkor csak belenézett az egyik Senators-Penguins meccsbe, még neki is feltűnt, mennyire erőszakosak a Pingvinek. De amivel Crosby végképp elvágta magát nálam, az az volt, amikor az egyik meccsen úgy kézen vágta Marc Methot-ot az ütőjével, hogy annak leszakadt az ujja, Crosby pedig csak vigyorogva a vállát vonogatta, és ami a legdurvább, hogy semmit nem kapott érte: se pénzbírságot, se fegyelmit, semmit. (Bár, ha belegondolok, ez igazából nem az ő hibája, de ebbe inkább ne menjünk bele) Bárki mondjon bármit, de ez akkor sem volt etikus. Ha más csinálta volna, akkor akár még ki is zárták vola, mert bár a jégkorongban sok mindent eltűrnek, de ezt nem. És nem is lett volna szabad. De mindennek a teteje az, hogy ez az idei szezonban történt, és ezek után Crosby-t választott meg az NHL az év legértékesebb játékosának. De hát, mit csodálkozok? Hiszen az egész világ ilyen. Az érvényesül, akinek ismeretsége van, aki jól helyezkedik, akitől valamiért tartanak (de ki tudja, miért?). És Crosby nyilván közel ül a tűzhöz, ha egy ilyet elnéztek neki - és még ki tudja, mennyi mindent, amiről nem tudok, de talán inkább nem is akarok. Az esélyt megkapta tőlem, a véleményem pedig a következő: tehetséges játékos, de nem egyedülálló. De mindegy, a tények tények maradnak: Sidney Crosby annak ellenére, hogy még 30 éves sincs, szép karriert futott be, úgy, hogy mindezt 18 évesen kezdte, és azért nem sokakat választanak be első helyről az NHL-be, az is igaz.
Mindenesetre nagy kár, hogy így elpazarolja a tehetségét. Mert amúgy nem lenne vele semmi baj, hiszen alapvetően szimpatikus kisugárzása lenne. És hát, az is jelent valamit, hogy a Facebook-on a Pittsburgh Penguins az egyik olyan csapat, amelyiknek a legtöbb lájkolója van, és hát az is magáért beszél, hogy immár soroztban másodjra nyerték meg a Stanley-kupát, de... Szóval, lehetnének ők jó csapat, és Crosby lehetne jó csapatkapitány, és abszolút megnyerő és szimpatikus játékos, de mégsem az. Mert ezzel a stílusával, ha nem is mindenkit, de sokakat "elvadít" maga mellől. És ezért nagy kár, mert amúgy lehetne ez másképp is. De hát, nyilván neki más a fontossági sorrend. Vagy nem tudom. De "mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" Mit ér a győzelem, ha közben feladom önmagam?
Ezt azért egyszer szívesen megkérdezném tőle. Nem bántásképp, csak úgy. Mert érdekelne, mi játszódik le a lelkében. :) (Tényleg, milyen lenne egy "sport-lelkipásztor", aki a sportolókat lelkigondozza? :))

Ezen a linken a fonák-ütéseiről láthattok egy összeállítást: CROSBY_BACKHAND, itt pedig a "behajtásairól": CROSBY_DEFLECTION

Az új design ötlete tegnap este pattant ki a fejemből, és akkor rögtön meg is csináltam, csak még most raktam fel. Úgy gondoltam, Erik Karlsson ennyit igazán megérdemel, már csak azért is, mert ismét jelölték a James Norris-kupára(2012-ben és 2015-ben már elnyerte ezt a díjat). Szerdán volt ugyanis az NHL Awards, az a díjátadó, amely során jutalmazzák a legjobb jégkorong játékosokat. Ez is csak úgy megy, mint a legtöbb díjátadó, azzal a különbséggel, hogy itt celebek helyett jégkorongosok vannak, és így azért mégiscsak jobban tetszik, legalábbis nekem. :) Az Ottawa Senators-ból egyébként Erik Karlsson-t jelölték a legjobb védőjátékosnak járó James Norris-kupára, Craig Andersont (a kapust) a Bill Masterton-emlékkupára, amit az a játékos kap, aki bizonyította jégkorong iránti elkötelezettségét, példás életet él és a teljesítménye is kiemelkedő; valamint a vezérigazgatót, Pierre Dorion-t a maga kategóriájában. Sajnos - vagyis, részben - "csak" Anderson nyert, de ő tényleg megérdemelte, viszont Karlsson is megérdemelte volna, na de mindegy. Pedig szegény mankóval ment el a díjátadóra, és kisszéken ülve adott interjút (aztán Anderson is szolidaritásból leült egy kisszékre mellé :)), mert pár napja műtötték a lábát. 

De a díjátadó még csak egy dolog volt, viszont az Ottawa Senators-ból távozott Marc Methot, aki Karlsson védőpárja volt - és egyben jó barátja is - merthogy most alakult meg a 31. NHL csapat, a Vegas Golden Knights, és mivel ez egy új csapat, így minden meglévő csapatból kellett választaniuk 1-1 játékost. A Senators-ból pedig Methot-ra esett a választás, de pl. elvitték a Pittsburgh Penguins legjobb kapusát, Felury-t is. Tehát, úgy áll a dolog, hogy van egy jégkorong csapat, mindenféle játékossal vegyítve. Igazából kíváncsi leszek a teljesítményükre, de őszintén szólva kicsit sajnálom is a játékosokat (persze, tudom, hogy nem kevés pénzt kapnak érte, de akkor is), mert most pl. Methot-nak is ott kell hagynia csapot-papot, és Vegas-ba költöznie (ami nyilván azért annyira nem rossz, de akkor is). Ráadásul, ha belegondolunk, lehet, hogy most az egyik legnagyobb ellenfelükkel kell majd összedolgozniuk, de még rosszabb belegondolni egy Golden Knights-Senators meccsbe, ahol Methot egykori csapata ellen kénytelen játszani... Pedig ők tényleg olyanok, mint egy család, ez érződik abból is, ahogyan nyilatkoznak a csapatról. És tényleg, hogy fognak ennyiféle játékos összecsiszolni? Hiszen ahány játékos, annyi berögzült stratégia. Érdekes lesz... És hát, kell majd jó pár év, mire kialakul a Vegas személyisége, mert így most igen kevert arculatot mutat, hiszen minden NHL csapatból van benne egy kicsi...
Talán nem pont ezzel kellene foglalkoznom a zárószigorlat előtt 3 nappal, de engem ez tényleg nagyon foglalkoztat. Valamiért átérzem a helyzetüket, olyan értelemben, hogy belegondoltam abba, hogy majd nekem is egy számomra idegen helyen kell majd dolgoznom, ahol bizonyára már lesznek jól kialakult szokások, stb., és ott nekem mégis kezdenem kell majd valamit, úgy, hgy azért ne rúgjak fel minden hagyományt, de mégis... Erre mondta azt az egyik tanárunk, hogy vannak olyan szokások, amelyek, ha már életben vannak, nem kell őket megszüntetni, de ha nem gyakorolják, akkor maradjon is úgy. Na, de ezt a nehéz eldönteni, hogy melyek ezek a szokások, hagyományok, alkalmak, stb? Jó, persze, hol vagyok én még ettől, hiszen előbb legyen meg a gyakorlati évem, ahol egyébként bizonyára választ fogok kapni ezekre a kérdésekre, de tényleg... ott van a gyakorlati év, amit szintén egy idegen, új környezetben fogok eltölteni, új emberekkel.. magyarán, most már tényleg elérkezett számomra az az idő, amikor kirepülök otthonról, még akkor is, ha azért haza-haza fogok járni. Igazából elgondolkoztam, hogy a dolgok kicsit máshogy alakultak, mint ahogy elterveztem. Mármint, mivel a barátommal egyidősek vagyunk, és egy helyen tanulunk, ezért evidens volt az elején, hogy majd egyszerre végzünk, de ő biztosan csúszik, szóval még 2 évig biztosan egyedül kell helytállnom. Mondjuk ettől azért nem félek olyan szinten, hogy tudom, hogy képes leszek egyedül is boldogulni, sőt, talán még jobb is így, hiszen pl. a gyakorlati év még tanulmányi időszak,... Na, de mindegy, Isten biztosan jobban tudja, miért kellett ennek így alakulnia. Arra tudok gondolni, hogy a "teher alatt nő a pálma"-taktikát alkalmazza, ami egyébként nálam tényleg beválik, igaz, kicsit megsínylem az elején, de utána tényleg erősödök. A környezetemben egyébként mindenkit az érdekel, hogy "hol" leszek helyileg, és sokan mondták, hogy "jaj, csak ne kerüljek olyan messzire", de engem ilyen szinten tényleg nem érdekel a távolság, nekem egy a lényeg: ott legyek, ahol lennem kell, ahol küldetésem van, ahol dolgom van, ahol tevékenykedhetek, ahol segíthetek. Ezt meg igazából tényleg csak Isten tudja, és bízok benne, hogy Ő fog engem kihelyezni a gyakorlati helyemre, mert tudom, hogy így lesz. És ő már bizonyára akkor tudta, hol lesz a helyem, amikor elkezdtem járni erre az egyetemre. De azért most már én is szeretném tudni. :) De én aztán nem vagyok türelmetlen sőt, igazából a türelem én magam vagyok, és ezt most nem nagyzolásból mondom, de tényleg. Sokan azt hiszik, hogy lassú vagyok, pedig nem, csak türelmes és megfontolt. Nem jó a a falnak rohanni, meg különben is: mindennek megvan a maga ideje. :)

/kép: zimbio.com/