Gréti. Huszonhárom. ExmisszusGyakornok. BékésMegye. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Beavatott. Négyes. Reign. HarryPotter. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau. ErikKarlsson.

KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | VENDÉGKÖNYV | DESIGN |

 

 
~ Egy kérdés :) ~
Szeretném felmérni, hogy milyen gyakran látogatjátok a blogomat. :)
Milyen gyakran olvasod a blogot?

Minden nap
Heti 2-3-szor
Kb. heti egyszer
Ritkábban
Most vagyok itt először
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
~ Olvastad már? :) ~

NHL Captains #1. - Sidney Crosby (PITT)
Élet göndör hajjal - tippek, tanácsok (:
Milyen ruhákat vásárol egy exmisszus-gyakornok?
Mérföldkő - fél éve blogger
Best of Sens - képekkel
Miből lesz a cserebogár, vagyis a lelkipásztor? Tévhitek és a valóság :)

 
~ Meccs ajánlók ~

♦ COLUMBUS BLUE JACKETS@OTTAWA SENATORS (2017.03.04.)
♦ WASHINGTON CAPITALS@OTTAWA SENATORS (2017.01.07.)
♦ OTTAWA SENATORS@NEW YORK ISLANDERS (2016.12.18.)

/Folyamatosan bővül!/

 
~ Chat ~

 
~ Zene ~

 
~ Senators ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

Esther

  Te? (:

*  *  *

LimonadeeBíborEnaThea ♥ JasmineFanniZsó

 
~ Site ~
Szerkesztő. Greta Chevelle
Nyitás 2017.01.11.
Oldal témája Személyes, jégkorong 
Felbontás 1366x768
Böngésző Chrome, Firefox
Másik weboldalam Ottawa Senators
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Design GretaChevelle
Köszönet Linda, Thea

Másik weboldalam:

Cikkeim itt is megjelennek:
Blogolj

 

 

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
~Blog~

A  veronai buszbaleset áldozatainak emlékére, a hozzátartozók és a túlélők mielőbbi lelki és testi felépüléséért. 

2017.01.21. 16:36

Return of Xander Cage - megnézve! :)

Már tavaly eldöntöttem, hogy ebben az évben három filmet biztosan meg fogok nézni a moziban: az egyik a xXx3-Return of Xander Cage, a másik a Fate of the Furious, a harmadik pedig a Baywatch. Nos, az utóbbi kettő sajnos még várat magára, de ünnepélyesen jelentem, hogy az elsőt ma sikeresen kipipáltam. Jobbat el sem tudnék képzelni, mint egy nehéz, vizsgákkal teli hét lezárása Vin Diesel legújabb filmjével. :)


(forrás: filmihood.com)

Majd mindenképpen fogok neki szentelni egy külön ajánlót, de most csak az első benyomásaimat szeretném felvázolni. Nagyon vártam, hogy végre megnézhessem, mert kábé az első rész óta várom, hogy mikor tér vissza ebbe a filmbe Xander Cage karaktere. A második részt, bevallom, nem láttam teljes egészében, de pótolni fogom, mert gyanítom, hogy szükség van rá a harmadik rész teljes megértéséhez. (De lehet, hogy nem.)

Nekem az volt eleinte furcsa, hogy Xander karakterétől szinte teljesen elszoktam. (Ugye az első rész 2002-es.) Legutóbb Az utolsó boszorkányvadászban és a Halálos iramban 7. részében láttam, és hát Kaulder karaktere teljesen más, Dom-ról pedig már nem is beszélve. Úgyhogy nekem kicsit nehéz volt visszaszoknom Xander pimasz, menőzős (és néha túlzásban csajozós) figurájához, de persze sikerült. Ami egy kicsit még szembeötlő volt, az a karakterek közötti korkülönbségek. A legtöbb szereplő ugyebár huszas éveiben van, így Vin Diesel-en azért kicsit meglátszott a kora. De ettől függetlenül persze semmit nem veszített a hiteléből és nagyszerűségéből. :) 

Egyébként, itt hadd jegyezzem meg, hogy ez nálam nem holmi tini-rajongásból visszamaradt sztárimádat. Persze, nekem is volt olyan korszakom, amikor a külseje alapján belebolondultam egy-egy hírességbe, de ez 12-13 éves koromban lezárult. Vin Diesel esetében inkább arról van szó, hogy ő ugyebár nem csak színész, hanem producer, és így minden filmjében sokkal jobban benne van. Hiába próbál gonosz karaktert alakítani, nem tud - ott van pl. a Riddick, ahol hiába egy gyilkos, mégis óriási szíve van, így a végén teljesen elhalványul ez a negatív vonás. Szóval, a munkássága, és leginkább a személye sugároz számomra valamit, ami sokszor erőt ad. És itt most nem azokra az idézetekre gondolok, amik az interneten keringenek az ő neve alatt, mert szerintem azoknak a fele sem tartozik hozzá. Vin Diesel az a színész szerintem, aki a filmjeiben tényleg ott van, és ha figyelmesen nézzük, minden alkotásának van valami mélyebb üzenete. Az xXx3-nak például a végén hangzik el, szó szerint idézni nem tudom, de ez a lényege: ez a világ olyan szép hely lenne, ha mi nem rontanánk el folyton a hülyeségeinkkel. És hát tényleg így van, nem? 

A filmmel igazából egyetlen problémám volt: szerintem Neymar nem kellett volna bele. Vin Diesel nélküle is elég menő! :) 

 

Címkék: Xander Cage xXx3 mozi
2017.01.20. 17:02, Gréti

Csak vizsgaidőszak... :)

Gyakran használtam már a "kínjában nevet" kifejezést, de valójában még sosem tapasztaltam meg. Erre tegnap jöttem rá, amikor este, egy nagyon kiakasztó tétel-mondat után a napok/hetek alatt felgyűlt feszültség ilyen formában jött ki rajtam. A dolog nagyjából így nézett ki: leültem a földre, és úgy kacagtam, hogy közben valójában sírtam. Vagy mégse sírtam, hanem nevettem, de igazából valahol a kettő között voltam. 


(forrás: giphy.com)

Eszembe jutott a "boldogok, akik sírnak"-mondás, és különös, de tegnap ebben a nagyon fura és "szenvedő" állapotomban valóban boldognak éreztem magam egy pillanatra. Tényleg van a sírásnak egy olyna mozzanata, amikor az ember valami boldogság-félét érez, már csak azért is, mert elvileg azért sírunk, hogy így könnyebbítsünk a lelkünkre nehezedő terheken. Igaz, én tegnap nem sírtam, hanem "kínomban nevettem", de az már lényegében sírás. Ezt tegnap megtapasztaltam. De azért jó volt, hogy kijött belőlem a feszültség - ami nem is csoda, hogy felgyűlt bennem, hiszen ez már zsinórban a KILENCEDIK vizsgaidőszakom. És hát, én se leszek már húsz éves... :)


(Ezt a képet Pixabay-en találtam, és nem hagyhattam ki. :) )

Amúgy szeretek egyetemre járni, csak egy baj van vele: kevés idő van az olvasásra. Márpedig az olvasás mindig is központi szerepet játszott az életemben, olyannyira, hogy már öt éves koromban folyékonan olvastam. Állítólag nem vesződtem a szótagolással, és az akkori nagyon népszerű Szerencsekerék c. műsor egyik adás alatt történt a nagy áttörés. Lassan összeolvastam a képernyőn szereplő betűket, és onnantól kezdve nem volt megállás. Csak úgy faltam a könyveket. Igaz, mióta egyetemista vagyok, azóta is sokat olvasok (még jó hogy), de a tananyaghoz kapcsolódó könyveken kívül nem nagyon van másra időm. Viszont eldöntöttem, hogy az ösztöndíjamból minden hónapban veszek egy könyvet (ezt eddig nem sikerült "betartanom"), de azt hiszem már tudom, melyik lesz a következő könyv, amit meg fogok keresni a boltban. Katie McGarry: Take Me On – Kísérj el! Hogy miért pont erre esett a választásom? A következő idézet alapján: „Az esést elszenveded. Az ugrás a saját döntésed.” Ma láttam Facebook-on a Könyvmolyképző Kiadó oldalán, és annyira megtetszett, hogy fel is vettem a kedvencek listájára. Azt még nem tudom, hogy a könyv milyen, de az idézet alapján rossz nem lehet. Minenképpen utána fogok nézni - majd a vizsgák után. :)

2017.01.19. 13:31, Gréti

Miért??

Vannak dolgok, amiket nem értek sokszor a könyvekben és a filmekben. Ezek között élen jár egy-egy szereplő halála. Vegyük például a Harry Potter-ből Fred Weasley-t - J. K . Rowling soha nem fog tudni ésszerű magyarázatot adni nekem arra nézve, hogy miért pont Fred, miért pont úgy, és egyáltalán: miért?? Most pedig egy újabb miért-tel gyarapodott a listám, igaz, ez a szereplő nem áll hozzám olyan közel, mint Fred.

Tudom, az Egyszer volt hol nem volt nem mai sorozat, és sokaknak bizonyára már régóta ismerős, vagy túl is vannak rajta, és a könyökükön jön ki. Én csupán pár napja kezdtem el nézni, és a hetedik részig jutottam eddig. (Igen, első évad) Nem tartom magam sorozat-őrültnek, így nem szoktam a rabjává válni egyiknek sem. De ma délután gondoltam, leülök és megnézek még egy részt. Alapvetően tetszik a történet, és kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle a 10. évadra. Az a legjobb, hogy míg mindenki azt gondolja, hogy a királynő az igazi főgonosz, tulajdonképpen lehet, hogy igazából Zörgőfürge...? De a mai rész után ebben is elbizonytalanodtam. Az is jó, hogy tovább gondolják a mesét/meséket, és mindegyik karakter önálló kis sztorit kap, így megismerkedhetünk a múltjukkal. A sorozat alapján például nekem már teljesen érthető, hogy a herceg (aki amúgy nem hercegként nevelkedett) miért Hófehérkét választja végül. Enélkül a kis információ nélkül tényleg csak egy tündérmese az egész. 

Na, de szóval a mai, vagyis hetedik részben előkerült a vadász, aki mint kiderült, nem más volt, mint a seriff, Graham. Fura, mert egészen ideáig a sorozatban egy kis mellékszereplőnek tűnt, aztán amikor végre, végre, végre már főszerepbe jutott volna, akkor huss - meghal. Én meg csak ültem a képernyő előtt, és arra gondoltam: ne már. Úgy értem, tudom, hogy kell csavar a történetbe, meg minden, de egyetlen epizódban a magasba röpíteni valakit, aztán pedig egyszerűen megölni, ez igazán övön aluli. Így tehát Graham meghalt, még mielőtt kedvenccé válhatott volna. De talán ennek is oka van. A vadásznak ilyen a karaktere a mesében is, a sorozatban pedig még inkább előjött önfeláldozó jelleme. Hiába farkasok nevelték. Vagyis a tanulság: ne legyünk előítéletesek. És lám, még a sorozatokból is lehet tanulni valamit. Csak ne vigyük túlzásba! :)

2017.01.17. 22:05, Gréti

Egy hét Facebook nélkül

Nem vagyok az a nagy Facebook-os. Természetesen fent vagyok (mondjuk úgy, hogy ma már ez "alap"), de nem vagyok függő. Viszont azt észrevettem, hogy még így is sok időmet elveszi, főleg, mióta a telefonomon is fel tudok rá nézni. Sokszor szinte automatikusan veszem a kezembe a mobilt, keresem ki az alkalmazást, és aztán hosszú-hosszú percekig csak görgetek, görgetek, görgetek...

Na, ebből lett nekem elegem, úgyhogy tegnap eldöntöttem: egy hétig a közelébe se megyek a Facebook-nak. Mi bajom lehet belőle? Úgysem létszükséglet számomra. Megleszek nélküle. el se fog tűnni.

Aha... na persze.

Nem telt el fél óra az elhatározásom után, máris jött a probléma: a hétfői vizsgához segítséget kellene kérnem. Ezért hát muszáj felmennem Facebook-ra, hogy írjak a közös csoportba. És ha már ott voltam, ketten is rám írtak Messengeren. Annyit legalább sikerült megállnom, hogy ne görgessem végig az üzenőfalat, viszont így is elég sok időt elvett ez a kis kiruccanás. De azzal nyugtattam magam, hogy ezt most muszáj volt. Így hát, ki is léptem, és nekiálltam tenni a dolgomat. 

Aztán eljött az este. Kezembe vettem a telefont, hogy beállítsam az ébresztőt, és mire észbe kaptam volna, már az üzenőfalat görgettem, nem viccelek, háromnegyed órán keresztül. És az a negyvenöt perc úgy elsuhant, mint a kámfor! Utána pedig hiába próbáltam elaludni, nagyon nehezen sikerült. De mit is vártam, amikor a szememet és az agyamat terheltem a mobil képernyőjével? 

Na nem baj, akkor mától tényleg nem megyek fel, határoztam el reggel. Csakhogy a telefonom kiírta, kiknek van ma születésnapja, én pedig meg akartam nézni, és hát ha már ott voltam, akkor óhatatlanul is rákukkantottam az üzenfalra... 

Ez egy ördögi kör! Ijesztő és érthetetlen, hogy én, aki márpedig tényleg nem vagyok függő, mégis, ilyen szinten hatása alatt vagyok ennek az egésznek! És egyszerűen nem lehet kikerülni! Szerintem az egyetlen védekezés az, ha az ember nincs regisztrálva. De manapság már tényleg muszáj fent lenni (sajnos), mert máskülönben kirekesztem magam egy csomó fontos információ ismeretéből. 

Mindenesetre azért tovább próbálkozok az "egy hét Facebook nélkül"-programommal. Nem adom fel! :)

2017.01.14. 11:14, Gréti