Sziasztok!

Gréti vagyok, 25 éves, református lelkipásztor. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.12.09. 18:38
2018.12.02. 18:30
2018.11.02. 18:19
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Előttem-mögöttem, múltban-jövőben

2017.05.21. 15:50, Gréti

Mostanában sokat eszembe jut ez a bibliai igevers, és egy időben ez a kép volt a Facebook borítóképem. Nem csak azért, mert igaz, hanem azért is, mert nem lehet felszínesen elolvasni, sőt, nagyon könnyű félreértelmezni. Persze, szubjektív, hogy kinek mit mond, szóval most azt szeretném leírni, hogy nekem mit üzen. 

Amíg a múltban élünk, addig nem építhetünk jövőt, és nem élvezhetjük a jelent - ez így van. De mit jelent elfelejteni azt, ami mögöttem van? Tényleg szó szerint kell értelmezni? Tudomást sem véve a múlt eseményeiről haladni előre a célunk felé? Nyilván sokan éreztük már azt, hogy szívesen kitörölnénk egy-két megtörtént, megcselekedett dolgot az életünkből. De hadd mondjak valamit: a múlt ugyanúgy hozzánk tartozik, mint a jelenünk és a jövőnk. Hiszen minden kihatással van mindenre az életünkben. Semmi sem történik véletlenül. Ami történt a múltban, az formált bennünket olyanná, amilyenek most vagyunk, és az alakította ki bennünk a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. Tulajdonképpen meg, mi a múlt? Ez olyan tág fogalom. Hiszen múlt az előző perc is, mert elmúlt, és nem jön vissza. És ahogy Széchenyi mondta:

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."

Igen, azt hiszem, ez a legmegfelelőbb kifejezés: tisztelni a múltat. Hiszen a múltad is Te vagy, és ha a múltat nem tiszteled, akkor önmagadat sem. Egyébként meg, érdemes végiggondolni, hogy mely múltbeli cselekedeteinkért vállalhatjuk ténylegesen mi magunk a felelősséget, mert bizony, sokan olyan dolgok miatt ostorozzák magukat évekig, amit tulajdonképpen talán nem is ők maguk követtek el, hanem inkább sak elszenvedő alanyai voltak az eseményeknek, vagy ártatlan áldozatai...

Szóval, mit is jelent ez a "ami mögöttem van, azt elfelejtve"? Nem szó szerint, nem úgy, hogy ténylegesen elfelejtem, tudomást sem veszek róla, és úgy teszek, mintha mi sem történt volna. Sokkal inkább jelenti azt, hogy nem maradok a múltban, tehát nem hagyom, hogy a sérelmek, rossz dolgok, bántások, hibák gúzsba kössenek és megbénítsanak a jelenben, illetve a jövőre nézve. Mert onnantól kezdve, hogy reggel kinyitottam a szemem, új nap virradt rám, ismét kaptam ajándékba egy lehetőséget, hogy változtassak, hogy cselekedjek, hogy bizonyítsak, hogy éljek. Életünk valahonnan halad valahová, és higgyétek el, éppen olyan fontos az előtte, mint az utána és a most. Sőt, ha azt nézzük, lényegében csak a múltra támaszkodhatunk, hiszen azt ismerjük egyedül. A jelen pillanatnyi, a jövő pedig csupa meglepetés. De a múltat ismerjük. Abból tanulhatunk. Abból meríthetünk erőt. Abból táplálkozhatunk. És ha mást nem, hát arra vonatkozóan kijelenthetjük: na, úgy biztosan nem szeretném csinálni a jövőben. De akkor is, egyfajta viszonyítási pont. És hát, bármennyire is frusztráló, de a múltat nem lehet semmissé tenni, nem lehet megváltoztatni. De ha jobban elgondolkodunk, akkor rájöhetünk, hogy igazából nem is kell. Olyan jó, hogy amúgy idővel inkább csak a szép dolgok maradnak meg az ember emlékezetében, a rosszak pedig elhalványodnak. A hibákról pedig annyit: csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit.

Tehát, ami mögöttem van, azt elfelejtve - ez annyit tesz, hogy nem ragadok a múltban, hanem feldolgozom, elrendezem, az életem részévé teszem, és abból tanulva, okulva élek a jelenben és haladok a célom, a jövőm felé. Tényleges felejtés helyett nézz vissza életutadra, és látni fogod: minden oda vezetett, ahol most vagy. És örülj, hogy ott vagy! Örülj, hogy vagy! Mert minden nap egy csodálatos ajándék! :) 

Pageau naptár :)

2017.05.20. 22:28, Gréti

Szép estét! Kreatívkodtam kicsit, és gondoltam, megosztom veletek is. :) Készítettem egy májusi naptárat (talán még pont belefér, hiszen másfél hét van még a hónapból), melyen Pageau szerepel, aki ugyebár a kedvencem a Senators csapatból. Vigyétek, használjátok nyugodtan. :)


/teljes méretért kattints a képre!/

A maximalisták hibája

2017.05.20. 13:41, Gréti

Maximalista vagyok. De nem olyan direkt módon, hogy rágörcsölök az eredményességre, egyszerűen csak alapból magasra rakom a mércét, már első alkalommal, és ezt kívülállók mondták nekem. Mert én saját magamonn nem is érzem. Nekem ez a természetes, és nem azért, mintha olyan nagyra tartanám a képességeimet, egyszerűen csak ha csinálok valamit, akkor vagy csinálom szívvel-lélekkel, vagy sehogy. Na most, ezzel alapjáraton semmi baj nincs szerintem, viszont utána nagyon résen kell lenni. Mert aki maximalista, az könnyen és nagyot koppanhat. Hiszen emberek vagyunk, és nem tudunk mindig ugyanolyan intenzitással teljesíteni. Ez képtelenség. A maximalista pedig ezt igen gyakran elfelejti. A maximalista felrakja a lécet jó magasra, és abból nem enged. És nem elég, hogy önmagával szemben következetes, hanem egy idő után sajnos megjelenik a másoknak-megfelelni-akarás kényszere. Ez pedig már nem jó. Mert mindenkinek úgysem tudunk megfelelni. A maximalista viszont ezt könnyen elfelejti, és beleesik ebbe a csapdába. Annak pedig általában sosincs jó vége.
Az Ottawa Senators a múltkori meccsen nagyon feltette a mércét. Amúgy is egy erős és jó csapatról van szó, de az az 5:1-es eredmény, amiből 4 gól az első 20 perben született, az első pedig 48 másodpercnyi játékidő után, nos, úgy hiszem, szinte utánozhatatlan teljesítmény volt. Nem is lett volna ezzel semmi baj, de ma hajnalban igencsak elszúrták, sajnos. Pedig ugyanaz a csapat, ugyanazok a játékosok, ugyanaz az ellenfél - de akkor mi változott? Miért engedett be Anderson 3 gólt? Miért követtek el annyi bakit? Először nem értettem. Fel nem foghattam, mi történt velük 2 nap alatt. Aztán, amikor láttam, hogy Karlsson kiabál a csapattársaival és ideges, akkor megértettem. 


Maximalisták. Ugyanazt a teljesítményt akarták nyújtani, mint a múltkor. Rágörcsöltek, mert azt hitték, a rajongók már nem elégednének meg egy szerényebb győzelemmel, hanem ugyanolyan nagy durranást várnak. Sőt, talán önmaguktól is ugyanazt várták el, mint a múltkor. Ez pedig annyira hajtotta őket, hogy elfeledkeztek az alapvető játékszabályokról, önmagukról, egymásról, az együttműködésről, a híres védelmi rendszerükről (amiben verhetetlenek), és átment az egész játékuk egyfajta erőltetett menetbe, ide-oda kapkodásba. De nem haragudtam rájuk, hanem sajnáltam őket, mert én is tudom, milyen ebben a hálóban vergődni. Nagyon rossz. És az ember bármennyire is igyekszik, annál inkább nem sikerül elérnie a célját.
De aztán szerencsére a 2. menetben már összeszedték magukat, és végül mégiscsak született két gól, ami tényleg csodszépre sikeredett: az egyiket MacArthur lőtte be Ryan segítségével, a másikat pedig Pageau indította el, Karlsson irányította és végül Pyatt lőtte be. Ezért is válogattam össze ezekeből az örömteli pillaantokból egy montázst, mert, bár vesztettek, mégis fontosabb az, amit üzentek a játákukkal, és amilyen utat bejártak a meccs során külön-külön és együttesen. Mert ők tényleg egy csapat, ez egyébként tegnap is bebizonyosodott, pl. amikor Pageau megvédte Anderson-t, vagy amikor ilyen szépen összeműködtek a gólszerzésben. De remélem, tanultak az esetből, és nem az elvárásoknak, hanem továbbra is a csapatnak és a játék örömének fognak élni, ahogyan azt eddig is tették. Persze, értem én, hogy nagy rajtuk a nyomás, hiszen 23 éve nem nyerte el kanadai csapat a Stanley-kupát, és ők most ismét olyan közel vannak a díjhoz, mint 2006-ban, szóval rajtuk a világ, de legalábbis Kanada szeme, DE bármi is történik, ők már bajnokok: a rajongók szívében. És azt hiszem, ez a legfontosabb. És hát, olyan ez, mint a tehetségkutatókban az év férfi/női hangja: tulajdonképpen azzal, hogy ideáig eljutottak, ők lettek Kanada legjobb jégkorong csapata. És azért az se semmi! :)

A DBC után...

2017.05.19. 15:12, Gréti

Az az igazság, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a 10 napos kihívás, és most kicsit ismét úgy érzem magam, mint a szakdolgozat befejezése után. Mivel ez a DBC egyet jelentett azzal, hogy beleásom magam a jégkorong rejtelmeibe, rájöttem, hogy ez a 10 nap valóban csak arra volt elég, hogy a felszínt érintsem, viszont magának a sportnak még rengeteg kiaknázatlan területe van, és a fejemben sok-sok elképzelés kergeti egymást, mégis ódzokodok tőle, mert, mint korábban is írtam, nagyon könnyű ellaposodni egy-egy téma kapcsán. Szóval, bármennyire is nehéz, de most visszaveszek a tempóból, főleg, mert a DBC lejárt. Azonban azt nem tudom megállni, hogy a meccsekről ne írjak hosszabb/rövidebb összefoglalót, mert annyira eseménydús egy jégkorong mérkőzés, hogy azt sose hittem volna. :) De most egy időre kicsit más vizekre (is) evezek majd. Viszont, gondoltam valamire: mi lenne, ha minden hónapban rászánnék 10 napot erre a kihívásra, és mindig más témát vennék elő? Azt tapasztaltam, hogy jót tett a honlapnak látogatottság szempontjából is, meg hát nekem is jót tett, viszont ugyebár ezt sem szabad túlzásba vinni, de 10 nap az pont megfelelő mennyiség. Mit szóltok hozzá? :)

Hogy egy kicsit magamról is írjak, és arról, mi történik velem mostanság: szerdán megvolt az első vizsgám, ami nem volt olyan vészes, mert csak egy könyvről kellett olvasónaplót írni. Igazából ez nem csak azért volt jó, mert ennyivel is kevesebbet kellett tanulni, hanem azért is, mert így nem éreztem úgymond megterhelő kötelességnek, szabadon elmélyülhettem egy témában, és azt kötetlenül bemutathattam a vizsgán az általam olvasott könyvön keresztül, ezáltal pedig nem is voltam ideges, hanem sokkal bátrabban mertem megnyilvánulni. Vajon hogyan lehetne ezt a lelkiállapotot elérni egy klasszikus vizsgán is?...
Hétfőn megint vizsgázok, ami eredetileg múlthéten hétfőn lett volna. Mivel azelőtt írtam a szakfordítást, meg még két másik beadandót is kellett alkotnom, szombaton enyhe sírógörcs kerülgetett (ami amúgy nem jellemző rám), ugyanis úgy éreztem, képtelenség, hogy a hétfői vizsgára is felkészüljek tisztességesen (márpedig én nem szeretem a félmunkát). Mondom, felnézek a Neptunra, hátha van még egy időpont belőle - és láss csodát, volt! 22.-én! Gyorsan át is raktam, és nagyon örültem, mert így nem ment egyik feladatom a másik rovására. :) Egyébként csak azért problémázok ennyit, mert júniusban csak a zárószigorlatra akarok tanulni, ami június 26.-án lesz. De erre még inkább nem gondolok intenzívebben, először legyenek meg a "kis" vizsgák, aztán majd ráérek a naggyal is foglalkozni. Lényegében, bár sok az anyag, de azzal nyugtatom magam, hogy a zárószigorlat tulajdonképpen az eddigi szigorlatok összegzése, azokra meg tisztességesen felkészültem (annak ellenére, hogy egyik sem lett ötös). Nem a jegyekre hajtok amúgy soha, mert nem úgy neveltek. Nem kaptam jutamat az ötösért, de büntetést se a rosszabb jegyért. Ezért sem játszik olyan központi szerepet nálam pl. a tanulmányi ösztöndíj. Jó, persze jól jön az a kis pénz, de nem tudnék csak azért tanulni, sőt: amikor tanulok, sosem gondolok a tanulmányi ösztöndíjra. Jövőre pedig, a gyakorlati éven már nem fog számítani a tanulmányi átlag, ezért többen mondták, hogy nekik már mindegy is a jegy. Ezzel csak a gond, hogy itt komolyan megkérdőjeleződik a tanulás miértje, vagyis, hogy miért is tanulok? Hát nem elsősorban önmagamnak? Szerintem de... 

Hoztam nektek néhány zenét, amelyek az én esetemben szorosan összefonódtak a jégkoronggal. Tudni kell egyébként, hogy én mindenhez zenéket társítok, pl. nem kezdek el írni addig egy történetet, ameddig meg nem találom hozzá a megfelelő dallamokat. Nos, ez a 4 zene nálam egyenlő a jégkoronggal/Ottawa Senators-szal/Pageau-val, szóval gondoltam, így a DBC után megosztom veletek. Remélem, elnyerik a tetszéseteket! :) Szép hétvégét! ^_^ 


Csoda a jégpályán

2017.05.18. 14:08, Gréti

Nem a legmegfelelőbb ez a cím, de tökéletesen kifejezi az Ottawa tegnapi teljesítményét. Igazából sosem hittem volna, hogy valaha azt mondom egy sportmérkőzésre, hogy gyönyörű, de erre a meccsre nem tudok mást mondtani: hihetetlen, gyönyörű, csodálatos. És elsősorban nem is a győzelem miatt, hanem a múltkori összecsapás fényében, amikor is a Pittsburgh olyan mérhetetlenül aljas és minősíthetetlen agresszióba kezdett. Most az Ottawa Senators adott otthont a mérkőzésnek, így hát nem volt módja a Pingvineknek annyira hepciáskodni, de azért kimutatták a foguk fehérjét. Bár, inkább csak a kétségbeesés hajtotta őket, ami nem is csoda, hiszen ami történt, az valami elképesztő: a Senators az első 48 másodpercben belőtte az első gólját, majd az első húsz perc alig telt le, és már 4 gólt zsebeltek be. Annyira csodálatos élmény volt, hogy el sem tudom mondani. Nagyon megérdemeltek egy ilyen győzelmet a múltkori meccs után. Amit sajnáltam, hogy Pageau keveset volt a pályán, és nem is lőtt gólt, de valószínűleg az állhat a dolog hátterében, hogy ő még nagyon fiatal (24 éves), és így vigyázni kell rá, nehogy megsérüljön, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy így is szép gólok születtek, mégpedig a következő játékosoktól: Hoffman, Methot, Brassard és Turris. RESPECT. 

Felmerült bennem a kérdés, amit szeretnék feltenni nektek is: Te mit teszel, amikor folyamatos bántásoknak vagy kitéve? Amikor állandóan keresztbe akarnak neked tenni? Hogyan reagálsz a nyílt vagy rejtett agresszióra? Bevallom, sokszor elbizonytalanodok önmagamban, és azt érzem, hiába az alázatos hozzáállás, a segítőkészség, a szelídség, semmi értelme, mert csak keresztül gázolnak rajtam. Persze, amúgy nem tudnék kicsit sem agresszív lenni, és ezerszer meggondolom, mielőtt visszaszólok valakinek (úgyhogy legtöbbször em is bonyolódok szópárbajba, nem vagyok benne jó...), de hát azért néha mégis elgondolkodok, hogy megéri-e? Persze, tudom, hogy megéri, hiszen megtérül mindez majd egyszer, de sokszor úgy el vagyok szomorodva emiatt. Viszont, hajnalban, miközben néztem a meccset, rádöbbentem, hogy mennyire csodálatos az, hogy Isten tényleg a legkülönfélébb módszereket képes felkínálni arra, hogy erőre kapjunk. És hát igen, abban is megerősödtem ismét, hogy jó csapatot választottam. :) Mert bevallom, kicsit féltem attól, mi lesz az Ottawa reakciója a múltkori meccs után. Vajon bekeményítenek? Visszavágnak ököllel és bottal? De nem, ők szerencsére nem ezt tették! Bár visszavágtak, de nem úgy, ahogyan arra a Pittsburgh és az esetleges rosszakarók számítottak. Az Ottawa nem fordult ki önmagából, nem vált olyanná, mint az ellenfele, hanem megmutatta, hogy őt igenis, a játék érdekli elsősorban, és megmutatták, hogy mire képesek. Mert nekik ez a fontos. Talán még csak nem is a kupa. Hanem az, hogy megmutassák, mit tudnak. A tehetségüket pedig senki és semmi nem fojthatja el, nem írhatja felül, nem teheti semmissé. Sok mindent elvehetnek az embertől, de azt, amit megtanult, és azt, amihez Istentől kapott tehetséget, azt nem. Az Ottawa pedig erre helyezte a hangsúlyt, és ezáltal még nagyobbat nőttek a szememben. Sőt, amikor véget ért a mérkőzés, akkor sem kárörvendtek a Pittsburgh vereségén, hanem nagyon alázatosan örültek a ténynek, hogy 5:1-re nyertek. Mert tudják amúgy, szerintem, hogy ez a meccs még csak egy volt. És azt is tudták valószínűleg, hogy egy ilyen elődöntős rájátszásban nagyon feszített a hangulat, főleg, ha ilyen nagy a gólkülönbség, és én azt vettem észre, hogy nem akartak még rátenni egy lapáttal arra, hogy a Pittsburgh még jobban kiakadjon. És ez is nagyon tetszett, hogy nem hergelték feleslegesen az ellenfl játékosait, mert amúgy sosem szabad elfelejteni, milyen volt az, amikor mi voltunk padlón, amikor mi maradtunk alul, sőt: bármikor oda kerülhetünk. Nincs rá garancia, hogy mindig minden sikerül. Ez persze nem azt jelenti, hogy át kell hasson bennünket egyfajta pesszimsita örök-félelem. Még azt sem jelenti, hogy akkor most már nem szaabd örülni a sikereinknek. Szabad, sőt, kell is, hiszen a sikereink a miénk. De, ahogyan erről már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, tekintettel kell lennünk azokra is, akik körülöttünk vannak, és akik esetleg rosszabb eredményt értek el. Ez így fair. Mint ahogy az is, hogy az erőszakra tehát nem lehet erőszak a válasz. Ha mi is visszavágunk, azzal lesüllyedünk az ellenfél szintjére. De ha a saját módszereinknél maradunk, nem fordulunk ki önmagunkból, akkor még az ellenfél is kénytelen lesz elismerni bennünket. 

Szóval, igazából bármi is lesz, az én szememben az Ottawa Senators az igazi bajnok, aki, mint egy főnix, feltámadt hamvaiból, új életre kapott, és felküzdötte magát a keleti fináléba úgy, hogy még mindig sokan kételkednek a sikerében meccsről-meccsre. De ők kitartanak, összetartanak, és megmutatják: képesek rá. :)

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre