Egy szombat délután tökéletes a filmnézésre, feltéve, ha az embernek van rá ideje. :) Arra gondoltam, ma egy filmet hozok nektek, ami kötődik a jégkoronghoz, természetesen, hiszen ez a 10 napos DBC-m tematikája. Egy olyan filmről van szó, amit lehet, sőt, biztos, hogy sokan ismernek, de szerintem örök érvényű lehet minden korosztály számára. Ez pedig nem más, mint a Fogtündér. 

A film 2010-ben készült, ha jól emlékszem, én is ebben az évben, vagy 2011-ben láttam először. A neten azt olvastam, hogy negatív kritikákat kapott általában, pedig szerintem nagyon jó kis film, és mint már korábban is írtam, azt hiszem, ez indította el bennem a jégkorong iránti érdeklődést, ami ideáig lappangott, de ami késik, nem múlik. :)
A főszereplő Dwayne Johnson, akit egyébként nagyon jó színésznek tartok, és szerintem nagyon jól áll neki az a szerep, amit a Fogtündérben alakít (megkockáztatom, sokkal jobban áll neki, mint azok a túl komoly akciófilmek). Bírom a humorát, ami a Fogtündérben különösen is előjön. Az általa alakított karakter Derek Thompson, a Jégfarkasok egyik játékosa, aki azért kapta a Fogtündér becenevet, mert előszeretettel üti ki az ellenfél játékosainak fogait. (Aki látott már jégkorong meccset, az tudja, hogy ott egyáltalán nem ritkaság a verekedés, de mivel az egész jégen zajlik, így lehetnek vicces pillanatai is :) ) Szóval, Derek is egy ilyen agresszív játékos, aki mellesleg már vagy ezer éve nem lőtt kapura, ráadásul két lábbal a földön áll, és ő aztán nem hisz semmiben, ami nem kézzel fogható, vagy szemmel látható. Ebből lesz a probléma, ugyanis szemrebbenés nélkül gázol bele az egyik fiatal rajongójának a lelkivilágába, amikor közli vele: ne nagyon reménykedjen abban, hogy profi játékos lesz, hiszen elég egy sérülés, és annyi a karrierjének. Azonban a magánéletében sem zökkenőmentes minden: barátnőjének, Carly-nak ugyanis van két gyereke: Tess és Randy. Tess pont a fogváltás időszakában van, és várja a fogtündért, Derek pedig majdnem közli vele, hogy a fogtündér nem is létezik. Emiatt Carly megharagszik rá, mert ő nem szeretné ilyen kíméletlenül kiírtani a gyerekeiből a fantázia világot, úgyhogy végül összevesznek. Derek ekkor kerül a fogtündérek országába, ahol büntetőmunkára ítélik: fogtündérként kell tevékenykednie addig, amíg nem vonja vissza szavait, és nem hiszi el, hogy fogtündérek márpedig léteznek.
Ha elég figyelmesen nézzük a filmet, akkor rájöhetünk, hogy ez valójában nem is a fogtündérekről szól. Derek karakterével ugyanis bármelyikünk tudna azonosulni: kiégett, céltvesztett jégkorong játékos, akinek fel sem tűnik, hogy már csak "foghíjazásra" használják, és tulajdonképpen már nem is játszik a jégen, sőt, hogy tulajdonképpen az álarca mögött önbizalomhiánnyal is küzd, hiszen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy kapura lőjön. (vicces, mert a Gyerekjátékban, amiben szintén Dwayne Johnson játszik, pont az ellenkezője van: ott amerikai focista, és sosem hajlandó másnak lepasszolni a labdát) De a gyerekek, a képzeletvilág, és még inkább, a hit segítségével visszaszerzi motivációját, és felfedezi saját egyediségét, egyéniségét (ami nagyon jól megmutatkozik abban, amikor elutasítja a szokványos fogtündér jelmezt, és hokiruhát vesz fel). Ez egy olyan film, amelyben minden korosztály megtalálhatja azt, ami számára fontos: a gyerekek ugyebár a fogtündért, a képzelet világát, a felnőttek pedig a hitet, a bátorságot, és azt, hogy igenis, vállaljuk önmagunkat, küzdjünk az álmainkért, és merjünk változtatni, ha úgy adódik, sőt, mi több: merjünk kilépni az esetlegesen ránk húzott szerepből (Derek esetében ez a Fogtündér becenévvel együtt járó elvárások, elképzésel voltak)

Szóval, szerintem ez egy nagyon jó kis film, az meg már csak ráadás, hogy a jégkorong köré építették fel. Csak ajánlani tudom mindenkinek, semmit nem lehet vele veszíteni, sőt. :)

Míg egy átlagos focimeccsen maximum térdvédőt láthatunk a játékosokon, addig az amerikai sportok híresek arról, hogy rengeteg védőfelszerelést aggatnak a csapattagokra. Nem kivétel ezalól a jégkorong sem, igaz, a védőfelszerelésekből nem sok látszik, mivel a legtöbbet a mez alatt kell viselni, pl. ezért is tűnik olyan szélesnek a játékosok háta. :) A kapus lábszárvédője minden bizonnyal a legfeltűnőbb darab, de van valami, ami nagyon alapcucc, mégsem használják a kezdetektől, ez pedig a kapus védősisakja. Ki hitte volna, hogy sokáig enélkül játszottak? Pedig így van, de hogy ki vezette be, és hogyan alakult a története, azt a továbbiakban olvashatjátok el. :)

Tegnap akartam írni róluk, de csak ma sikerült megvalósítanom. Tudunk már róluk egy s mást, de most ássuk bele magunkat kicsit még mélyebben a csapat történetébe, és ismerjük meg a csapattagokat is. A képen, amit lent láttok, csak töredékük látható, de ők azok, akiket eddig már valamilyen formában megismertem, és persze köztük van a nagy kedvencem Pageau. :) Nos hát akkor, mit is kell tudni erről a csapatról?

(a kissé béna kép miatt bocsánatot kérek, de az az igazság, hogy eléggé lefárasztott ma a szakfordítás, viszont már nem bírtam volna ki, hogy ne írjam meg ezt a bejegyzést. ^_^ )

Nem szoktam panaszkodni, de most tényleg nem bírom. A 15 oldal angol szakfordításból 13,5 megvan, de mivel már reggel óta csinálom, eléggé elfáradtam... viszont muszáj kész lennem vele, mert holnap le kell adni. Hogy hanyagolhattam el ennyire?! Persze, tudom, hogy a szakdolgozat miatt, de akkor is... Mondjuk, eddig egész jól haladtam, de az agyam elért egy olyan szintet, hogy már lassan a "follow", vagy a "great" fordítása se jut eszembe. Na jó, ez kicsit túlzás, csak érzékeltetni akartam a helyzetet. :) Ami még rosszabb, hogy pihenésre esélyem sincs, mert mihelyst ezzel végzek, még mindig van írnivalóm, hétfőre pedig 2 könyvet kell átvenni, plusz szerdára egyet... Na jó, tényleg ne vegyétek ezt most siránozásnak. Csak ha van egy kis szabad percetek, gondoljatok rám és küldjetek pozitív energiát. Cserébe nem adhatok semmit, viszont megígérem, hogy ha ezzel végzek, akkor hozom a megígért cikket az Ottawa Senators csapatáról. :) Köszönöm!!! ^_^ 

FRISS HELYZETJELENTÉS 20.32: KÉSZ A SZAKFORDÍTÁS, KIS PIHENŐ UTÁN JÖN A MEGÍGÉRT OTTAWA SENATORS CIKK! KÖSZÖNÖM, AKI GONDOLT RÁM EZEKBEN A NEHÉZ ÓRÁIMBAN! :)

Tudom, hogy tegnap azt ígértem, ma írok az Ottawa Senators csapatáról, de mégiscsak meg kell szegnem az ígéretemet, mert eléggé elfáradtam. Egyrészt abban, hogy ma hosszú napom volt, egyben pedig ma volt az utolsó szorgalmi időszakos napom, szóval ez kicsit mégiscsak megvisel lelkileg, most ezt emésztgetem magamban. :) Másrészt pedig, megvolt életem első éjszakázása, és nem a tanulás miatt... Ugyanis magyar idő szerint 01:30-kor kezdődött az Ottawa Senators - New York Rangers meccs, én pedig megnéztem. Ennek érdekében hamarabb lefeküdtem, hogy azért mégiscsak aludjak pár órát, aztán pedig felkeltem, és megnéztem a meccset, ami nagyon jó volt. Az Ottawa nyert 4:2-re, úgyhogy most már még közelebb kerültek a Stanley-kupához, ennek pedig nagyon örülök, mert megérdemlik. :) A kedvenc játékosom egyébként Jean-Gabriel Pageau, aki egyébként tegnap nem nagyon sziporkázott, viszont az utolsó gólt ő lőtte be, nagyon ügyesen, úgyhogy ezt a jelenetet be is linkeltem ide nektek, mert ezt látnotok kell. :) 

Tegnap egyébként megvolt az elbeszélgetés a hatodévvel kapcsolatban. Persze konkrétumot nem tudtunk meg, viszont elmondhattuk, hogy van-e valami elképzelésünk a gyakorlati év helyszínét illetően. Nekem nem volt, úgyhogy annyit mondtam: bízok abban, hogy ahová kerülök, nekem ott van/lesz küldetésem. És tényleg így gondolom. Úgyhogy, most már azért kicsit jobban elkezdtem gondolkodni a hatodéven, és igen, várom, kíváncsi vagyok, milyen lesz. De persze, előtte még a vizsgáknak kell sikerülnie. Péntekre még be kell fejeznem a szakfordítást, aztán hétfőn és szerdán vizsgázok... Szóval, van mire néznem. Közben meg ugyebár a Stanley-kupa eseményeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. :) Hajrá Ottawa, hajrá érettségizők, hajrá vizsgázók, hajrá mindenki! :)