A boldogság jó. Boldognak lenni jó. Tényleg. Erről a szóról azt hiszem, mindenkinek más jut az eszébe. Különféle érzések, emlékek, elképzelések, dolgok, élmények, tárgyak, személyek… a variáció végtelen. De egyvalami mégis általánosan érvényes a boldogságra: pillanatnyi. Sohasem tartós. Sőt: nem is lehet az. Hiszen a boldogság egy felfokozott állapot, amelyet hogyan is bírhatna el sokáig a lelkünk? Egyszerűen nem tudnánk vele mit kezdeni. Nem bírnánk el, és talán össze is roppannánk a súlyától. Ami különös, hiszen a boldogságtól általában könnyűnek érezzük magunkat, és legszívesebben repülnénk. Mégis, olyan lelki töltetet ad, hogy csak igen rövid ideig tarthat – mégpedig a mi érdekünkben. 

Eszedbe jutott már valaha, hogy sírás közben is lehetsz boldog? Tudom, furcsán hangzik, hiszen a sírás szomorú dolog. Persze, van, hogy örömében ejt könnyeket az ember, de általában mégis csak a fájdalom okozza a sírást. De még eközben is lehetünk boldogok. Sírás közben ugyanis olyan, mintha megnyitnánk egy csapot a lelkünkön, amelyen keresztül megszabadulhatunk attól, ami nyomaszt bennünket. És e szabadulás közben, amikor érezzük a könnyebbséget, akkor van egy pont, egyetlen egy, amikor boldogságot is érzünk. Örülünk, mert elengedtük azt, ami fáj, vagy legalábbis részben kiadhattuk magunkból. Ez sosem tudatos, de mégis igaz. Szomorúságunk így örömre fordul, számunkra szinte észrevétlenül.

Nem tudtam, hogy március 20. a boldogság világnapja, most olvastam a neten, és elgondolkoztam azon, hogy mi is a boldogság? Nos, nekem a mai napon az volt a legnagyobb boldogság, hogy reggel suliba menet élőben láthattam a villamosmegálló mögött lévő parkolóban egy sárga Chevrolet Camaro SS-t!

Ő lenne az. :) Hát nem gyönyörű?? Először augusztusban Szegeden láttam egy ugyanilyet, de az csak elsuhant mellettünk, azonban így is olyan hatással volt rám, hogy szabályosan felkiáltottam: "Az ott egy Camaro!" Most meg hang se jött ki a torkomon, csak mutogattam arrafelé, bizonyára csillogó szemekkel, a barátom pedig egyszerűen nem értette, mi ütött belém - de aztán őrá is átragadt a lelkesedésem, csak hát ő fiú lévén egyből odament hogy alaposan körbejárja ezt a csodajárgányt. Én nem szeretem így megnézni más autóját, kicsit olyan illetlenségnek tartom, vagy nem is tudom... Ettől függetlenül azonban tényleg bearanyozta a napomat. Bárcsak egyszer egy klasszikus izomautót is láthatnék élőben... vagy netán vezethetném is... na jó, nem vagyok telhetetlen. :) Egyébként erről jut eszembe, hogy tegnap este néztem a Halálos iramot (ez a 4. rész), és abban Dom-nak egy piros Chevrolet Chevelle kocsija van, ez pedig csak most tűnt fel. Természetesen a film végén visszatér a Charger-hez, mert azért valljuk be, az az igazán testhez álló számára. :)
Szóval, nekem megvolt a boldogság világnapja, hála a Camaro-nak, és lehet, hogy ez másnak apróság, vagy netán érthetetlen, de nekem tényleg sokat jelentett, hogy láthattam egy ilyen kocsit. Ezzel aztán éles ellentétben áll a délutáni "shoppingolásom" :D, de én már csak ilyen összetett személyiség vagyok. :) Szerettem volna venni magamnak egy felsőt, amit végül sikerült is, egy bordó-fekete kockás inget (már régóta keresek ehhez hasonlót), de ugyanúgy jártam, mint a táskával, vagy öt boltot végig kellett járnom, mire rátaláltam. Nem szeretek egyébként shoppingolni, céltudatos vásárló vagyok: bemegyek, kiszúrom, ami kell, felpróbálom, megveszem. Nem szeretek órákig bóklászni és nézelődni, de most elkövettem ezt a hibát, de csak azért, mert mondom nem igaz, hogy nincs egy normális felső! Pedig nem volt. Vagy nagyon hosszú; vagy nagyon bő; vagy nagyon feliratos; vagy nagyon csillogó; vagy nagyon virágmintás; vagy úgy általában mintás; vagy ami tetszett volna, annál rájöttem, hogy az már nem az én lassan huszonégy éves énemre való. Kicsit amúgy is bajban vagyok mostanában a ruhákkal, mert pl. eddig 36-os inget hordtam, de most már 38-ast kellett vennem, mert a 36-os kicsi volt. A stílusomat illetően pedig egy kis átmeneti korszakban "szenvedek", ami röviden annyit jelent: hogyan mardjon meg a laza, sportos stílusom úgy, hogy az megfelelő legyen az életkoromhoz, és a végzős egyetemista, lassan huszonnégy éves énemhez is? :)
Egyébként visszatérve a Halálos iramhoz: eldöntöttem, hogy most meg fogom nézni egymás után a 4-5-6-7 részeket (az elsőt múltkor néztem, a 3.-at régen sokat láttam, szinte kívülről fújom, de az egyébként is a 7.-el párhuzamos, a 2.-ból pedig nekem nagyon hiányzik Dominic, úgyhogy...), mert amúgy bevallom, mindig keverem a 4-5-6 részeket, hogy melyikben mi van pontosan. De képben kell lennem, mert áprilisban jön a 8. rész ugyebár, meg hát különben is. :) Közben pedig ismét kreatívkodtam, szintén tegnap este, és készítettem két könyvjelzőt. Ha tetszik, nyugodtan töltsétek le és használjátok! :)

 /Nagyobb méretért kattints a képekre!/

Tegnap megnéztük a barátommal az Utazókat, amit egyébként akkor adtak a moziban, amikor a xXx-et is. Emlékszem, még örültem is, mert azt hittem, mindenki a xXx-re jött, de aztán csalódottan láttam, hogy az Utazókra, amit a szemközti teremben adtak. Természetesen akkor nem is foglalkoztam ezzel a filmmel, bár az előzetesét láttam, de nem kötött le. Aztán olvastam róla kritikákat, hogy milyen rossz, de még az sem érdekelt. De tegnap elszántam rá magam, hogy megnézzem. És hát... hát... hááááát....
Nem jött be. És nem befolyásolt egyik kritika sem, előre leszögezem! Tényleg megadtam neki az esélyt, főleg, mert nem is emlékeztem már rá annyira, hogy mi volt az előzetesben meg a véleményekben. Nem voltam előítéletes. De egyáltalán nem tetszett. Bár, Jennifer Lawrence-nek jól áll ez a haj. :)
Na de a film... Nos, az alapötlet nem lett volna rossz, de a kivitelezés nekem egyáltalán nem jött át. Először is, túlságosan elhúzták az elejét, amikor Jim még csak egyedül van. A film felénél olyan szinten untakoztam, hogy az ablakon bámultam kifelé, és teljesen máson gondolkodtam. Aztán kicsit felpörögtek az események, mert felébresztette Aurora-t (az előzetes itt nagyon is átver minket), majd pedig a semmiből felébred a kapitány (aminek amúgy nem tudom, mi értelme volt), aztán váratlanul meghal (???), majd kiderül, hogy lyukak vannak a hajón, meg hogy van valami gáz a.... szellőzővel? Azt nem is értettem igazán, na mindegy... az a lényeg, hogy nem lehetett kinyitni az ajtót, amin át távozhatott volna a felesleges energia, így a srác kiment, hogy feláldozza magát... ja, de előtte még a robot pincér elárulta Aurora-na, hogy valójában Jim ébresztette fel, így összevesztek természetesen... de aztán mégiscsak kibékültek hirtelen, mert Aurora rájött, hogy nem tudna egyedül itt maradni, ami amúgy érthető, csak hát na...
Szóval nekem egyrészt unalmas volt, másrészt zavaros. Végig azt éreztem, hogy csak kerülgetik a sztori lényegét, a központi mondanivalóját, de nem sikerült megragadni. Bár kétségtelen, hogy Aurora közel állt hozzám, hiszen ő is író. :) Illetve szerintem még azt kellett volna hangsúlyozni, hogy az emberek miért is hagyják ott a földet, hogy 120 évet utazzanak hibernált állapotban egy teljesen idegen bolygóra... 
Ja, és egyébként lehet, hogy ez bemagyarázás, de felfedezni véltem más filmeket is benne. Például Aurora nevű lány van a Babylon A.D.-ben is, valamint a rosszul záró/nem nyíló zsilip A Boszorkány-hegy c. filmben is ott van. Jó, nem mondom, hogy ezekről koppintottak, csak feltűntek. :)
Viszont, ha már Babylon A.D.... ismeritek azt a filmet? Röviden elmondom, szóval arról szól, hogy van Toorop (Vin Diesel) egy zsoldos, akinek Kelet-Európába kellett menekülnie az USA-ból, mert ott bűnösnek tartják. Megbízást kap, hogy juttasson el egy lányt, Aurora-t Amerikába, és ezzel együtt új életet is kaphat, új személyazonosság, stb. Elvállalja, és így elindulnak az USA-ba, a végén pedig kiderül, hogy Aurora egy mesterségesen előállított intelligencia, tulajdonképpen egy gép, de egy tökéletes prototípus. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amúgy ez a sztori szerintem nincs jól kidolgozva, vagy legalábbis folytatást kívánna. DE: ez az egész tökéletes prototípus eszembe juttatta A Hűségest, mert ha jól emlékszem, a filmben az van (a könyvben még nem tartok ott, sajnos...), hogy Tris is ilyen tökéletes, tehát nem Elfajzott, ahogyan gondolja, hanem a Tökéletes. És persze megint nem azt mondom, hgy Veronica Roth innen "koppintott" volna, de hát adhatta neki az alapötletet, nem? És egyébként a Babylon A.D.-ben is úgy van, hogy New York tele van kivetítőkkel, amelyeken mindig az a nő beszél, aki valami új irányzatnak a vezetője, és A Beavatott-filmekben is vannak ilyen kivetítők. Még egyszer mondom, tényleg nem koppintással vádolom az írónőt, hogyan is tehetném, hiszen nagyon szeretem a könyveit, csupán feltűntek ezek a hasonlóságok, és egyébként nem is hibáztatnám, ha foglalkoztatta volna ez a film, mert én is láttam már vagy háromszor, de még mindig nem értem pontosan, mi is a lényege. Viszont amúgy érdekelnek az ilyen témák, mármint ezek a jövőbeli-posztapokaliptikus-utópisztikus ábrázolások. Én már csak ilyen vagyok. :) 

Az elmúlt két napban nem igazán voltam aktív, ennek több oka is volt: egyrészt belevetettem magam a szakdolgozatírásba, mert április végéig le kell adni, másrészt pedig a megfázásom újra erőre kapott, vagy még inkább, egyfajta "utolsó támadást" intézett ellenem, és nagyon nyomott voltam, úgyhogy még írni sem volt kedvem. Tegnap már egy fokkal jobb volt, de alig tudtam elaludni, ezért hát filmet néztem, mégpedig az Emelt fővel-t. Ismeritek? A 2004-es változatára gondolok - merthogy most tudtam meg, hogy 1973 körül is már elkészítették ezt a filmet, ami amúgy igaz történeten alapul, szóval így még jobb. Ebben a remake-ben Dwayne Johnson a főszereplő, igazából legelőször ezért néztem meg. De megtetszett, viszont rájöttem, hogy nem elég egyszer megnézni ahhoz, hogy az ember értse a mondanivalóját. Mindenesetre példaértékű az, hogy Chris Vaughn (a valóságban nem ez volt a neve) szembeszáll azokkal, akik szó szerint bemocskolták azt a kisvárost (kaszinó, drogok, stb.), és eldönti, hogy megtisztítja a helyet ezektől. De nem csak, hogy megtisztítja, hanem ezzel véget vet annak az elnyomásnak, amit ezek a befolyásos emberek gyakoroltak a városban, és visszaadta mindenkinek a hitét, az önbizalmát, a becsületét. Mert az ott lakók idővel elhitték, hogy tényleg ez a módja a megélhetésnek, pedig jobb a becsülettel megszerzett kevés, főleg, ha közben tiszta marad a kezünk, a szívünk és a lelkünk. Alapvetően tetszik az alakítása, bár általában meg vagyok vele elégedve, de ebben különösen is jó, mert végig hozza a becsületes, jószívű leszerelt katonát, aki jó hát végül is néhányszor verekedésbe keveredik és szétveri a kaszinót, de azt csak azért teszi, mert a) az emberektől elszedik a pénzt azáltal, hogy csalnak a kockákkal b) gyerekeknek adnak drogot, és ez mindkettő nagyon fajsúlyos bűn. Persze felmerül a kérdés, hogy valóban ez-e a megoldás, de hát a filmben kiderül, hogy a sheriffet is a markukban tartják, így tehát Chris Vaughn csak magára számíthat. Na mindegy, szóval sok kínos kérdést felvet ez a film, rávilágít dolgokra, és tényleg nem elég egyszer megnézni. Bár, szerintem a jó filmek esetében mindig így van. :)
Ma jutott eszembe, hogy a Fordulópont csütörtöki frissítése elmaradt, ami miatt elnézést kérek, ma mindenképpen pótolom! Csak hogy érzékeltessem, mennyire nem voltam formában: tegnap mindössze 60 szót írtam a Rebels-hez, ma pedig 1946-ot. :) Még kicsit csinosítgatok rajta lehet, és nemsokára felrakom. 
Ja, és kijött a Fate of the Furious egyik zenéje, amihez csináltak egy nagyon jó klipet, így már még jobban várom a filmet! :) Itt van a zene és a klip, szombat délutánra pont jó. :)

Az elkövetkező hetekben kicsit el fog fordulni a figyelmem A Beavatottól, ugyanis ma döbbentem rá, hogy már egy hónap sincs hátra a Halálos iramban 8. részéig! Április 13.-án ugyanis jön a premier, és ez annyira jó! A legutóbbi előzetes tényleg ütősre sikerült, és úgy érzem, hogy az egész film nagyon jó lesz. Bár a Google számomra kicsit érthetetlen módon a krimi/thriller műfajba sorolja, pedig szerintem inkább akció, na de mindegy. Majd kiderül. :) Az biztos, hogy már a cím is sokat sejtet: The Fate of the Furious... hm, de vajon ez mire utal pontosan? Ami végképp nem fér a fejembe, hogy miért fordul el Dominic a családjától, és miért szűri össze a levet azzal a szőke nővel, miután nagy nehezen visszakapta Letty-t? És miért lesz Hobbs az új "családfő"? Sok a kérdőjel bennem, amikre már nagyon szeretnék választ kapni, de még várni kell egészen pontosan 28 napot - és még nem is biztos, hogy meg fogom tudni nézni premierben. Nem, mintha annyira vágynék arra, hogy egy túlzsúfolt moziterembe nézzem végig, csak hát ha már ennyit vártam rá, szeretném minél hamarabb látni. :) Igazság szerint az utóbbi időben kicsit ki is ment a fejemből, vagy jobban fogalmazva, kiesett a látókörömből, de most ismét "felfedeztem". Szóval, előre szólok, hogy az elkövetkező hetekben a bejegyzéseim nagy része valószínűleg erről (is) fog szólni. :) És tervezem, hogy új design is lesz - lehet, hogy túl gyakran váltogatom, de szerintem fő a változatosság, főleg így tavasszal. :)
Egyébként ma voltam könyvtárban, írtam a szakdolgozatot, pontosabban nekiveselkedtem az idegen nyelvú irodalomnak. Angol és német. Vicces, mert németet tanultam 9 éves korom óta emelt szinten, és nyelvvizsgáztam is belőle, angolt pedig csak gimiben tanultam 4 évig, és csak érettségiztem belőle - ehhez egyébként az is hozzátartozik, hogy évek óta én voltam az egyetlen a suliban (800 fős diákságról van szó), aki egyszerre érettségizett a két nyelvből, még a tanárok is csodálkoztak. :) Na, szóval mindezek ellenére az angolt jobban szeretem, igazából gimiben azt szerettem volna emelt szinten tanulni, az angoltanár bele is egyezett volna, de a némettanár nem, úgyhogy így ugrott a terv. De úgy hozta a sors, hogy ismét angolozhatok, mégpedig a szakfordítás kapcsán, ugyanis nálunk ez három féléves: Bevezetés a szakfordításba, valamint Szakfordítás 1-2. Mivel a Bevezetést nem indították németből, így maradt az angol, de örülök is neki, mert mint mondtam, az angolt jobban szeretem. Nincs az a sok ragozás, meg névelők, meg stb., szóval nekem sokkal testhezállóbb. :) És hát ugye a szakdolgozathoz is kellenek idegennyelvű források, szóval most már nem akartam tovább húzni, úgyhogy nekiültem. Hát, elfáradtam, főleg a német könyvekkel... Az angolnál meg rá kellett jönnöm, hogy elég csak pár szót lefordítanom, mert amúgy olvasásra is megértem nagyjából, mit akar mondani. Szóval, nagyon örültem neki. :) Ez kicsit feldobott (na, ez is csak én lehetek, hogy a tanulás feldob), mert amúgy tegnap óta rossz a közérzetem. Ritkán fordul elő velem, de akkor nagyon rossz, főleg, mert nem tudom, mi idézi elő. Nyilván még mindig a lelki fáradtság, amit múltkor írtam. Bár szerintem ezt már csak akkor fogom kipihenni, ha júniusban végzek - legalábbis a tanulmányok benti részével, mert ugyebár még hátravan a gyakorlati év, de akkor már nem leszek kolis, a suliba is csak havonta kell bejárni konzultációkra, szóval mindenképpen jobb lesz. Bár azért szerintem hiányozni fognak kicsit az előadások - magamat ismerve :) - és hát persze tudom, hogy a gyakorlati év sem lesz könnyű, hiszen gyakorlatilag dolgozni fogok. De a tény, hogy nem leszek kolis, már önmagában is felüdítő. Egy teljesen más világ lesz, de azért persze várom. De addig még sok minden van hátra - de úgy a jó, ha zajlik az élet. :)