Nem, ez most nem A Beavatotthoz kötődik, mert most nem az abban szereplő Bátrakról van szó, hanem azokról a Bátrakról, akiknek a neve az 1848-49-es szabadságharchoz köthető. Mert ma rájuk emlékezünk. Elgondolkodtam amúgy azon, hogy miből állnak az emlékezéseink? És nem csak március 15.-én, hanem úgy általában. Újra elmondjuk, mi történt, netán eljátsszuk, elsoroljuk a neveket - ami jó, és persze szükség is van rá, mert ez az emlékezés menete. De ennél sokkal fontosabb lenne annak a felismerése, hogy milyen áldozatot hoztak őseink értünk a múltban, és hogy mi ebből a jelenben mit tudunk alkalmazni. (Persze mindezekkel nagyon óvatosan kell bánni, mert sokan nem bátrak, hanem vakmerőek és ezzel együtt felelőtlenek, és könnyen félreértik a dolgokat.) Ráadásul, ha március 15.-nél maradunk, akkor láthatjuk, hogy a szabadságharc nagy alakjai nem csak ebben az egy eseményben tevékenykedtek aktívan, hanem egész személyiségükkel, egész életükben üzenetet hordoztak. Így hát most hoztam egy pár idézetet tőlük.

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn." (Széchenyi István)

Föl nem érem ésszel, hogy vannak nem mindennapi emberek közt olyanok, kik nem tudják vagy nem hiszik, hogy az egyszerűség az első és mindenek fölötti szabály, hogy akiben egyszerűség nincs, abban semmi sincs. (Petőfi Sándor) 

Soha le nem mondani, soha el nem csüggedni, ha kell, mindig újra kezdeni. (Kossuth Lajos)

Az igaz ember hitét, meggyőződéseit nagy katasztrófák sem képesek sarkaiból kifordítani. (Jókai Mór)

Végre a félelmet nem győzi, nem állja,
Mert az maga magát növeli, táplálja,
Mint az örök szomj a vízi-betegséget. (Arany János)

Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság. (Deák Ferenc)

Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek esze, s vannak olyanok, melyeket csak az ért, kinek szíve van. (Eötvös József)

Tegnap egyébként nem volt időm felrakni semmit a blogra, mert reggeltől-estig be voltam táblázva, de ebédidőben volt fél órám írni, aminek nagyon örültem, és sikerült is összehoznom 982 szót. :) És tegnap megtapasztalhattam azt, hogy mennyire inspirálólag hathat a szoros határidő is. Érdekes... :)

Sokat kellett ezt mondogatnom magamban az elmúlt másfél órában, amikor beállt nálam az írói görcs. Igen ám, de míg máskor ilyenkor hagyhatom az egészet, most ezt nem tehettem meg, mert ugyebár a kihívás kötelez. Napi 1667 szó. És ezt nem élem meg büntetésként, hiszen szeretek írni. De amikor szó szerint szenvedek, na az nem jó. Mégsem hagyhattam, hogy kifogjon rajtam, ugyanakkor azt sem engedhettem meg, hogy feldühítsen. Szóval "csak nyugi", mondogattam magamban, így végül, másfél óra elteltével tényleg megjött az ihlet, és akkor meg már nem is tudtam megállni 1667 szónál, hanem 1842 lett belőle. Még tovább is írtam volna, de megálljt parancsoltam magamnak. Legalább holnap már tudni fogom, hogyan folytassam, és ez is valami. :) 
De mit is vártam azok után, hogy hajnal 3-kor keltem, reggel másfél órát vonatoztam Debrecenbe, majd 9-től ZH-t írtam... És akkor még nem is beszélve azokról az apró kis "bosszúságokról", mint esetleges rosszindulató célozgatások, megjegyzések... És van olyan, hogy ilyen hatások után nincs kedvem írni. Vagyis, kedvem lenne, de egyszerűen begörcsölök. Ilyenkor el kell vonatkoztatnom attól, amin bosszankodok, mert feszülten nem lehet eredményes írást kiadni a kezeink közül. Régebben, amikor még elkezdtem az írást, 12 évesen, még sokszor előfordult, hogy kivetítettem a saját fájdalmaimat a szereplőimre, hogy ők is átéljék ugyanazt, amit én. De ma már nem csinálok ilyet természetesen. Igaz, most sem a csöpögős, szirupos, rózsaszín-felhős, minden-happy jellegű írásaimról vagyok híres. De én sem vagyok ilyen szinten álmodozó alkat. Nyilván egyfajta álomvilágban is élek - vagyis inkább a könyvek, regények világában - de amúgy reális vagyok. 
Egyébként ma vásároltam is, és azzal is eltelt az idő. Öt boltot kellett bejárni, mire ráakadtam egy normális táskára - nem, mintha annyira szeretnék shoppingolni, vagy olyan nagy elvárásaim lennének táska terén. Egyszerűen csak szerettem volna egy egyszerű, komoly, mégis egyedi és fiatalos hátitáskát, mert az oldaltáskától már szinte elviselhetetlenül fáj a hátam. Úgyhogy végül ráakadtam, és most nagyon örülök neki. :) Ja, és vettem egy könyvet is, de teljesen véletlenül. Az Interspar emeletén szokott lenni akciós könyvvásár, és teljesen véletlenül akadt meg a tekintetem rajta. A szerző Margaret Moore, a címe pedig: Repülj velem! Először a borító fogott meg, aztán elolvastam a hátulján lévő szöveget, és egyből közel éreztem magamhoz, hiszen a főszereplőt Ryan-nek hívják (lásd: Fordulópont!). Meg különben a sztori is ígéretesnek tűnik, szóval megvettem. Persze, most A Hűséges élvez elsőbbséget, de hát ez a kis könyv amúgy sem hosszú, egy szabadidős délután alatt megvan. De azért kíváncsivagyok rá. Lehet, hogy előbb elolvasom... :) De nem, előbb A Hűséges! :) Itt van oldalt egy kép a táskáról és a könyvről >>

Hát igen, holnap ZH-t írok, amihez át kellett venni egy majdnem 100 oldalas könyvet, és hát most megtapasztalhattam, hogy milyen nehéz leírni azt az 1667 szót. Nem is a mennyiség miatt, ó, nem, hiszen ma is sikerült túllépnem, így kereken 1679 szó lett a mai eredmény. A gond ott volt, amikor most nemrég újraolvasva rájöttem, hogy én bizony nem is így akartam ezt leírni, és akkor fogalmazzuk át... Igaz, nem kellett sokat, de akkor is. Mindegy, természetesen nem adom fel, főleg, mert ez még csak a 3. nap, aztán nehogy már. :) A hét közepétől félek kicsit, főleg, hogy kedden mi lesz, mert akkor nap nem igazán fogok ráérni írni. Vajon lehet csalni, hogy mondjuk hétfőn vagy szerdán írom meg a keddit? Na mindegy, ezt majd még kitalálom. Persze, tudom, hogy ennek a kihívásnak az a lényege, hogy mindennapos rutinná váljon az írás úgy, hogy azért mégse szorítson háttérbe más kötelezettséget. Amúgy ez a mai adag kicsit, vagyis nagyon szomorúra sikerült, de hát tudtam előre, hogy ez lesz, szóval ne csodálkozzak. Sajnáltam, hogy így alakultak a dolgok, de muszáj a cselekmény végett. Na de nem is beszélek róla többet, olvassátok el, és meglátjátok, mire gondoltam. 

Hoztam még nektek ezen kívül pár Beavatott avatart, amiket még tegnap este szerkesztettem. :)

Ma megnéztem A Lázadót is, miután csütörtökön befejeztem a könyvet. Hát... nem akarok belemerülni a részletekbe, mert ez a film szinte egyáltalán nem követi a könyvet, sajnos. Már eleve ez a doboz-téma sántít, és komolyan nem tudom megérteni, miért kell ilyen szintű változtatást belevinni egy filmbe? De most tényleg, miért nem volt jó az, ahogyan Veronica Roth kitalálta? Azt meg már nem is mondom, hogy a szimulációk szinte egyáltalán nem egyeznek, meg... na, mindegy, szóval szinte semmi nem egyezik. Ez pedig elszomorít. Bár tény, hogy egyébként számomra a könyv egy kicsit... hogy is mondjam, szóval nem zavaros volt, de... jobb szót nem találok rá. Amúgy is az a tapasztalatom a trilógiák esetében, hogy a középső kötet kicsit kilóg a sorból. Ott van pl. a Twilight, ami tudom, nem trilógia, ráadásul csak a 2-3. részét olvastam, de hát a 2. rész az valami borzalmasan unalmas szerintem. Na de ez most lényegtelen, ezzel csak azt akarom mondani, hogy olyan ez, mint a középső gyerek, kicsit szendvics-helyzetben van, mert az első kötet ugyebár mindenkinek újdonság, az utolsó pedig általában mindent visz, na de a második... Mindegy, ettől függetlenül szeretjük, és még mindig azt mondom, hogy inkább a könyv, mint a film. Viszont ebben az esetben mégis kell, hogy adjak egy plusz pontot a filmnek, mégpedig Tris és Négyes kapcsolata miatt, mert az a könyvben nekem kicsit hiányos volt, itt azonban jó volt látni, hogy minden ellenére mennyire támogatják egymást. A könyv inkább a bizalmatlanságra ment rá, aminek volt is alapja, de nekem hiányoztak az érzelmek, amit itt megkaptam, és ez nagyon jó. De ettől függetlenül még mindig a könyv tarol. :) És most elkezdhetném sorolni a különbségeket, de a hasonlóságokkal hamarabb végeznék, úgyhogy inkább bele se kezdek. Bevallom, kicsit végigszenvedtem ezt a filmet, egyrészt, mert sokszor nagyon sötét volt, másrészt mert sokszor felbosszantott a változtatások miatt, harmadrészt mert sokszor nekem unalmas volt, de nem tudnám megmondani, miért. Peter karaktere igazából szórakoztató volt, Négyes pedig természetesen mindent visz. Trisnél viszont zavart egyrészt a rövid haja (szerintem nem áll jól neki, ráadásul a filmben nem is jött ki jól, hogy miért is vágja le), másodszor pedig azért, mert a filmben nem hangsúlyozták a fegyverektől való félelmét, így pedig nem lehetett komolyan venni a Will miatti bűntudatát sem, ráadásul Christina is túl hamar megbocsát neki... na jó, nem is folytatom, mert nagyon belemelegedek. A lényeg, hogy megnéztem, de nem hiszem, hogy újra megfogom, a könyvet viszont biztosan újra fogom olvasni. :) De ha már így átrágtam magam a filmen, hoztam egy pár posztert. Nekem az első tetszik a legjobban, bevallom őszintén. Meg persze a harmadik. :)

Pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy mi lesz velem, ha elolvasom mindhárom részt (mert ugyebár a Négyest egyszer már olvastam, de lehet, hogy repetázni fogok), amikor rábukkantam a neten az "Árnyak és jelek" c. könyvre, amivel múltkor találkoztam is a könyvesboltban, és láttam is, hogy Veronica Roth írta, de nem tudtam, hogy a Beavatott-szériához tartozik, de most már tudom! Úgyhogy már tudom is, mit fogok venni az ösztöndíjamból - a táskán kívül, mert arra is nagy szükségem lenne. Most félvállasat hordok, mert a hátitáskám elszakadt, és nagyon fáj tőle a hátam. De ez nem ide tartozott, csak gondoltam, ezt is megosztom veletek. :) 
A filmnézésen kívül tovább folytattam a NaNoWriMo kihívást, és ma csak 1666 szót sikerült írnom. Mármint, ami belefért a keretbe, mert bevallom, kicsit tovább is folytattam, annyira vitt magával a cselekmény. Viszont úgy voltam vele, hogy jó, ma tényleg betartom az előírt keretet, és hát ha 1666 szónál ér véget egy mondat, akkor még hogy tegyek hozzá plusz egy szót? De ma is könnyen ment az írás, lehet azért, mert még a történet elején vagyok, és azt mondják, az elején olyan ez is, mint a szerelem: magával ragad, de aztán elszáll a rózsaszín köd, és jönnek a problémák, amikor legszívesebben kihajítnánk a gépünket is az ablakon, mert beáll az írói görcs... Igen, ezt már tapasztaltam egy párszor, így biztosan most sem fogom elkerülni. De eddig még elvagyok a kihívással, igaz, most már nem érzem annak. Majd kíváncsi leszek, ha letelik a 30 nap... :)

Tudom, hogy ma már írtam egyszer, de muszáj megosztanom veletek, amit alkottam az előbb! :) Nem is tudom, honnan jött az ötlet, hogy készítsek egy pár naptárat - természetesen Beavatott témában, és természetesen márciusit. :) Hármat sikerült így elsőre összehoznom, fogadjátok szeretettel így péntek estére, talán még nem késtem el nagyon egy márciusi naptárral, elvégre még csak 10.-e van. :) Letölthetitek és használhatjátok, de légyszi, ne lopjátok!!! Köszönöm! :)

/nagyobb méretért kattints a képekre!/