Sziasztok!

Gréti vagyok, 25 éves, református lelkipásztorSzatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a vőlegényem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

♥ Csabi ♥ EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.12.09. 18:38
2018.12.02. 18:30
2018.11.02. 18:19
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Rövid összefoglaló

2017.02.10. 17:31, Gréti

Igazság szerint elseje óta csak ma volt időm újra olvasni az Éhezők Viadalát. A 220. oldalnál járok, szóval nem tudok még átfogó véleményt alkotni róla. Még várom, mi fog belőle kisülni, de eddig elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Az első rész (mármint az első köteten belül, természetesen) számomra elég unalmasnak hatott, és kicsit zavart is, ahogyan folyton megszakadt a cselekmény, és a múltat ecsetelte. A második részt olvasom jelenleg, ahol már a Viadal kellős közepén vannak, ez tehát lényegesen izgalmasabb, viszont számomra sokszor elég... hm, bizarr? Kegyetlen? Nem tudom, milyen szóval jellemezzem. Tény, hogy eredeti ötlet ez az egész Éhezők Viadala, meg kerületek, meg Kapitólium, a gazdagok dőzsölése és a szegények szenvedése, ez tulajdonképpen kicsit kisarkítva és felnagyítva, de megmutatja világunk jelenlegi helyzetét is, de igazából én azon gondolkoztam, hogy miért van erre ilyen nagy igény? Mármint az erőszakra, mert akárhogy is nézzük, ebben a könyvben azért van erőszak bőven. Egymással harcolnak gyerekek, és mindenki tudja, hogy csak egy győzhet a végén (vagy kettő?). A tét pedig nem csak a saját túlélésük, hanem a kerületük, a családjuk sorsa is. Szóval, tény, hogy nagyon izgalmas, de egyfolytában azon gondolkodok, miért van erre az egészre ekkora kereslet? 

Egyébként nekem a viszonyom elég felemás az Éhezők Viadalával, mert furcsa módon az fejemben mindig összekapcsolódik a Bevatottal, de nem tudom, miért. Csak az a különbség, hogy a Beavatottat még nem olvastam (sajnos), csak filmen láttam, ezt viszont még nem láttam filmen, de lehet, hogy meg fogom nézni, mihelyst elolvastam az első kötetet, és írok egy érvelést arról, hogy melyik a jobb. :)

De azért jó volt ma olvasni egy kicsit. Főleg a múlthét fáradalmai után. Mert azért elég hirtelen szakadt rám újra a szorgalmi időszak, igaz, jó pár órám elmaradt, szóval nem lehet okom a panaszra. Bár, nem feltétlenül örültem neki, mert én úgy vagyok vele, ha már ekezdődik a suli, akkor az tényleg kezdődjön el. Meg hát, már nagyon ki akartam próbálni az új füzetet. :) Tudom, mániákus vagyok, de nem tehetek róla. Viszont, történt velem múlt héten egy izgalmas dolog, ugyanis elkezdtem jogot tanulni (igaz, csak egy fél éves tárgy keretében). Igazából, amikor az egyetemre jelentkeztem, akkor ez konkrétan nem tudatosult bennem, de hát nem is foglalkoztam vele, hiszen nyilván nem az ötödéves tárgyak álltak a figyelmem középpontjában. Még nem tudom, milyen lesz a kapcsolatom a joggal és a jogi szövegekkel, bevallom, kicsit félek tőle, de az első előadás tükrében arra gondolok, hogy a jogi szövegeknek is van egyfajta logikája, amit meg kell érteni, és utána már valamivel könnyebb a dolgunk. Úgyhogy, kíváncsi vagyok.

Ja, igen! Egyébként a Goggle Chrome nekem valamiért rózsaszín-szürkének hozza ki a chat-et a sötétkék-fehér helyett, szóval ha ti is ezt a böngészőt használjátok, és ugyanezt a problémát tapasztaljátok, akkor elnézést kérek, rajta vagyok a hiba orvosolásán! :) De Firefox esetében tökéletesen működik minden.  

Közérdekű :)

2017.02.09. 15:57, Gréti

Mint azt bizonyára észrevettétek, jelentkeztem a LindaDesign által meghirdetett Tél weboldala portálversenyre. Elindult a közönségszavazás, amelynek keretében többek között erre a honlapra is lehet szavazni. Tehát, ha esetleg tetszik nektek az oldal, és szeretnétek támogatni a versenyen, akkor lájkoljátok az alábbi képet erre a linkre kattintva!

Nagyon szépen köszönöm előre is! :) 

Csak egy idézet

2017.02.07. 22:04, Gréti

"Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll." (Eötvös József)

Ezt az idézetet két napja láttam Facebook-on, de azóta sem tudok tőle szabadulni, úgyhogy mindenképpen szerettem volna veletek megosztani. Szerintem nagyon szép gondolat, és sok igazság van benne. Én igazából azon gondolkoztam el, hogy a madarak milyen csodálatos teremtmények. Ha belegondolunk, ők a legszabadabbak, hiszen a repülés egy olyan adottság számukra, amellyel nincsenek helyhez kötve, bármikor mehetnek bárhová. Azon is elgondolkodtam, hogy például a gólya, amelyre azt mondják, hogy tipikus magyar madár, milyen keveset van itthon, de vannak olyan madarak, amelyek még télen sem mennek melegebb éghajlatra, hanem itt maradnak. Érdekes... Aztán meg az is eszembe jutott, hogy az utóbbi időben amúgy egyre kevesebbet hallom a madarakat. Mármint, nem a téli hónapokra gondolok, hanem pl. nyáron is. Tényleg, mi lesz, ha egyszer majd elhallgat az utolsó madár is? Milyen némaság lesz akkor... de reméljük, ez nem következik be.

Tudom, hogy ennek az idézetnek nem a madár a kulcsszava, vagy legalábbis nem ilyen értelemben. De arra nem tudom a választ, hogyan lehetne megvalósítani azt, amit ez az idézet mond. Hiszen ki az, aki ne botlana meg legalább egy pillanatra, ha valami rossz történik vele, ha kivágják alóla a biztonságot nyújtó fát? Persze, értem a hasonlat lényegét: ne csüggedjünk el, hanem inkább koncentráljunk a jövőre, a megoldásra, és bízzunk Istenben. Mert lehet, hogy a fát kivágták alólunk, de talaj még mindig van a lábunk alatt. És ez a lényeg! Sőt, még csak nem is az számít, hogy hányszor estünk el. Van egy sportolói mondás, hogy nem baj, ha padlóra kerülsz, csak az a lényeg, hogy fel tudj állni onnan (vagy valami ilyesmi). 

Ó, miken van nekem időm gondolkodni. :) Igazság szerint nem tudom megspórolni magamnak az elmélkedést, mert folyton jár az agyam. Mióta blogot írok, azóta még jobban észreveszem ezt - de furcsa, hogy azóta nem nagyon írom a történeteimet. Viszont, erről jut eszembe: készülök ám egy meglepetéssel! :) Február 12.-én lesz ugyanis egy hónapos a blog, ami tudom, még nem sok idő, de ettől függetlenül nekem sokat jelent, mert egy hónap alatt jutottam el a Gportal "Blog" kategóriájának 21. helyére (igazság szerint naponta lavírozok a 20-23 hely között), ez pedig nem jöhetett volna létre Nélkületek! Egy író ugyanis az olvasók nélkül mit sem ér, úgyhogy ezúton is köszönöm nektek, hogy olvassátok az írásaimat, netán "lájkoljátok" is, ezzel is jelezve, hogy tetszik nektek a munkám. :)

Hétfői szösszenetek

2017.02.06. 16:34, Gréti

Jó, szóval ma két órám lett volna, de elmaradt, úgyhogy azon kívül, hogy elkezdtem összenézni, hányadán állok a szakdolgozatommal (elég régen volt már december, amikor utoljára foglalkoztam vele), sorozatot néztem, természetesen az Egyszer volt hol nem volt-ot. Lassan végzek az első évaddal, mert már a 18. résznél járok. :) De egyre izgalmasabb, mondjuk remélem, megmarad ezen a vonalon, és nem megy el a sokkal durvább végletbe. Eddig nagyon jó, és ahogy ma néztem, eszembe jutott egy idézet, ami egyébként a Törhetetlen c. könyv borítóján van: 

"Ezren meg ezren metszegetik a bajnak ágát-bogát, de ezer közü legfeljebb egy veszi célba gyökerét." (Henry David Thoreau) 


via GIPHY

Tudom, hogy ez a sorozat egy továbbgondolt verzió, és valószínúleg nincs köze az eredeti meséhez. De mi is van a Hófehérkében? A gonosz mostoha féltékeny, mert Hófehérke szebb nála. Ez így elég kiábrándító, valljuk be... Na, de ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor mit találunk? Azt, hogy a gonosz királynő, Regina, eredetileg egy teljesen normális, fiatal lány volt, akinek az anyja egy zsarnok volt, és minden áron ranghoz akarta juttatni a lányát. Regina viszont a lovászfiúba volt szerelmes, na és ebből lesznek a bonyodalmak... meg abból, hogy megmenti Hófehérkét, így ezután a király, vagyis Hófehére apja megkéri Regina kezét, aki így kénytelen hozzámenni. Viszont, megosztja Hófehérkével a titkát, miszerint ő a lovászfiúba szerelmes, Hófehérke viszont elkotyogja Regina anyukájának, na és Regina tulajdonképpen ezért haragszik Hófehérkére, nem holmi hülye kis féltékenység miatt... Mondom, tudom, hogy ez egy utólagsos kitaláció, de annyira tetszik, hogy próbálnak ésszerű magyarázatot találni a mesebeli konfliktusokra. Mert az élet nem csak annyi, hogy vannak a gonoszok, meg a jók, és kész. Talán pont ezek miatt a végletek miatt nem szerettem sose a hercegnős meséket. Mert a világ nem csak fekete meg fehér, sokkal inkább rengeteg sok árnyalat, amelyeket mi, emberek alkotunk, sőt, minden egyes személyiség árnyalatok sokaságában pompázik, és ott van benne a múlt, a jelen és a jövő is egyszerre, sőt, még az ősök génjei, szorongásai, tapasztalatai, stb. És ha belegondolunk, ez azért nem semmi.

Csendes nap

2017.02.04. 11:04, Gréti

Tegnap egy nagyon érdekes élményben volt részem. Az egyetemről csendesnapon vettünk részt Kunhegyesen. Mindig ezzel indítjuk a félévet, de most volt először, hogy elutaztunk valahová, éppen ezért nem tudtam, mire is számítsak. De végül átestem életem eddigi legérdekesebb és legvegyesebb érzésekkel teli félóráján.

A dolog úgy zajlott, hogy mindenki kapott egy kis papíron szereplő idézetet, utána pedig el kellett vonulni valahová kint a természetben, és fél óráig csendben egyedül lenni. Gondoltam, ez nekem nem lesz nehéz, hiszen alapból csendes típus vagyok. 

Az első, amire rá kellett jönnöm: nem csendes vagyok, csupán szótlan. A kettő között pedig óriási különbség van. Mert lehet, hogy keveset beszélek általában, de az agyam állandóan zakatol. Ez így volt tegnap is. Vittem magammal a határidőnaplómat is, hogyha valami gondolat eszembe jutna, le tudjam írni. Ez is azt jelzi, hogy annyi sok minden jár a fejemben, hogy sokszor már csak azért is muszáj leírnom, nehogy elfelejtsem. Szóval, letelepedtem az egyik kis faház tövében, és elkezdtem írni a határidőnaplómba. Aztán egy idő után elkezdtem figyelni a környezetemet. Igazából jól éreztem magam ott azon a helyen, de mivel láttam, hogy többen is sétálnak, gondoltam, talán nekem is jót tenne. Elindultam hát, de igazából nem találtam a helyemet, mert folyton a kis faházhoz vágyódtam, úgyhogy pár perc múlva vissza is tértem eredeti helyemre. Érdekes volt amúgy látni, hogy voltak, akik végig egy helyben ültek, de voltak, akik végig járkáltak. Én meg, bár megtaláltam a helyemet, mégis bennem volt a késztetés, hogy mi van, ha mégis máshol kellene letelepednem. 

De egyvalami tény: abban a fél órában úgy éreztem, olyan vagyok, mint a többiek körülöttem. Végre nem éreztem magam kívülállónak, pedig a hétköznapokban általában ez mindig bennem van. Azért, mert én nem vagyok olyan beszédes, és ezért tudom, sokan nem tudnak velem mit kezdeni. Korábban olyan célozgatás is elhangzott már a jelenlétemben, hogy aki csendes, az beképzelt, és nem hajlandó társalogni a többiekkel. Nos, az biztos, hogy én nem vagyok beképzelt, egyszerűen csak ilyen típus vagyok. Sőt, általában azt mondják, hogy a csendtől félünk, mert azt nem tudjuk irányítani - én meg pont fordítva: attól félek, hogy a kimondott szavaimat nem tudom kontrollálni. A csend sokkal inkább az én területem. Meg amúgy sem vagyok hirtelen típus, inkább átgondolok valamit százszor, mielőtt megszólalok. Ennek persze az a hátránya, hogy néha már hiába mondanám, amit gondolok, már rég másfelé terelődött a téma. 

Szóval igen, érdekes volt a tegnap. Elgondolkodtató, és hát kicsit tanulságos is. De most még nem igazán látom, mi célja volt. Ez is fura, mert mindig várjuk a nagy "hűha"-pillanatokat, arra számítanánk, hogy ez meg az egyből kifejti a hatását. De ez nem így működik. Erre nekem is rá kellett jönnöm. Meg még két dologra: ott, abban a csendes félórában nem figyeltem a természetet, és nem foglalkoztam azzal, hogy a kívülállók vajon mit gondolhatnak rólunk. Talán azért, mert nekem megszokott ez a csendes szemlélődő magatartás, hiszen legtöbbször ezt csinálom, és nem látok benne semmi kivetni valót. :)