Sziasztok!

Gréti vagyok, 24 éves, református lelkipásztor gyakornok. Szatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a Kedvesem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. Imádom a könyveket - olvasni és írni egyaránt. Szeretem a rap zenét, legyen az angol vagy német. 23 éves koromig nem érdekelt a sport, 2017. áprilisában azonban megdobogtatta szívemet a jégkorong, és azóta Ottawa Senators rajongó vagyok. 

"A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb."
 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.05.26. 14:58
2018.05.24. 17:00
2018.05.17. 10:20
2018.05.11. 07:43
2018.05.08. 19:39
2018.05.07. 17:49
2018.05.04. 19:26
Friss hozzászólások
 
Beszélgessünk :)

 
Facebook
 
 
Instagram

@greta.chevelle

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

   

   

 Te? :)

*  *  *

♥ CsabiLimonadeeBíborEnaThea ♥ Jasmine 
Fanni ♥ Zsó ♥ Celaena 

* * *

Visszavárósok
Ide kerülnek azok a cseréim, akik legalább egy hónapja inaktívak. Az illetőnek jelzem a chatfelületén is, hogy ideiglenesen levettem. Ezt senki ne vegye sértésnek, tudom, hogy ezer oka lehet a frisskimaradásoknak! És hát, azért "Visszavárós", mert csak szólj, és egyből vissza is raklak a cserék közé! :)

Esther · reba · knusi · Dilara

 

 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Nyelv/language
If you're not Hungarian, choose another language! :) 
(It may not be so perfect, sorry!)
   
 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Csak vizsgaidőszak... :)

2017.01.19. 13:31, Gréti

Gyakran használtam már a "kínjában nevet" kifejezést, de valójában még sosem tapasztaltam meg. Erre tegnap jöttem rá, amikor este, egy nagyon kiakasztó tétel-mondat után a napok/hetek alatt felgyűlt feszültség ilyen formában jött ki rajtam. A dolog nagyjából így nézett ki: leültem a földre, és úgy kacagtam, hogy közben valójában sírtam. Vagy mégse sírtam, hanem nevettem, de igazából valahol a kettő között voltam. 


(forrás: giphy.com)

Eszembe jutott a "boldogok, akik sírnak"-mondás, és különös, de tegnap ebben a nagyon fura és "szenvedő" állapotomban valóban boldognak éreztem magam egy pillanatra. Tényleg van a sírásnak egy olyna mozzanata, amikor az ember valami boldogság-félét érez, már csak azért is, mert elvileg azért sírunk, hogy így könnyebbítsünk a lelkünkre nehezedő terheken. Igaz, én tegnap nem sírtam, hanem "kínomban nevettem", de az már lényegében sírás. Ezt tegnap megtapasztaltam. De azért jó volt, hogy kijött belőlem a feszültség - ami nem is csoda, hogy felgyűlt bennem, hiszen ez már zsinórban a KILENCEDIK vizsgaidőszakom. És hát, én se leszek már húsz éves... :)


(Ezt a képet Pixabay-en találtam, és nem hagyhattam ki. :) )

Amúgy szeretek egyetemre járni, csak egy baj van vele: kevés idő van az olvasásra. Márpedig az olvasás mindig is központi szerepet játszott az életemben, olyannyira, hogy már öt éves koromban folyékonan olvastam. Állítólag nem vesződtem a szótagolással, és az akkori nagyon népszerű Szerencsekerék c. műsor egyik adás alatt történt a nagy áttörés. Lassan összeolvastam a képernyőn szereplő betűket, és onnantól kezdve nem volt megállás. Csak úgy faltam a könyveket. Igaz, mióta egyetemista vagyok, azóta is sokat olvasok (még jó hogy), de a tananyaghoz kapcsolódó könyveken kívül nem nagyon van másra időm. Viszont eldöntöttem, hogy az ösztöndíjamból minden hónapban veszek egy könyvet (ezt eddig nem sikerült "betartanom"), de azt hiszem már tudom, melyik lesz a következő könyv, amit meg fogok keresni a boltban. Katie McGarry: Take Me On – Kísérj el! Hogy miért pont erre esett a választásom? A következő idézet alapján: „Az esést elszenveded. Az ugrás a saját döntésed.” Ma láttam Facebook-on a Könyvmolyképző Kiadó oldalán, és annyira megtetszett, hogy fel is vettem a kedvencek listájára. Azt még nem tudom, hogy a könyv milyen, de az idézet alapján rossz nem lehet. Minenképpen utána fogok nézni - majd a vizsgák után. :)

Miért??

2017.01.17. 22:05, Gréti

Vannak dolgok, amiket nem értek sokszor a könyvekben és a filmekben. Ezek között élen jár egy-egy szereplő halála. Vegyük például a Harry Potter-ből Fred Weasley-t - J. K . Rowling soha nem fog tudni ésszerű magyarázatot adni nekem arra nézve, hogy miért pont Fred, miért pont úgy, és egyáltalán: miért?? Most pedig egy újabb miért-tel gyarapodott a listám, igaz, ez a szereplő nem áll hozzám olyan közel, mint Fred.

Tudom, az Egyszer volt hol nem volt nem mai sorozat, és sokaknak bizonyára már régóta ismerős, vagy túl is vannak rajta, és a könyökükön jön ki. Én csupán pár napja kezdtem el nézni, és a hetedik részig jutottam eddig. (Igen, első évad) Nem tartom magam sorozat-őrültnek, így nem szoktam a rabjává válni egyiknek sem. De ma délután gondoltam, leülök és megnézek még egy részt. Alapvetően tetszik a történet, és kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle a 10. évadra. Az a legjobb, hogy míg mindenki azt gondolja, hogy a királynő az igazi főgonosz, tulajdonképpen lehet, hogy igazából Zörgőfürge...? De a mai rész után ebben is elbizonytalanodtam. Az is jó, hogy tovább gondolják a mesét/meséket, és mindegyik karakter önálló kis sztorit kap, így megismerkedhetünk a múltjukkal. A sorozat alapján például nekem már teljesen érthető, hogy a herceg (aki amúgy nem hercegként nevelkedett) miért Hófehérkét választja végül. Enélkül a kis információ nélkül tényleg csak egy tündérmese az egész. 

Na, de szóval a mai, vagyis hetedik részben előkerült a vadász, aki mint kiderült, nem más volt, mint a seriff, Graham. Fura, mert egészen ideáig a sorozatban egy kis mellékszereplőnek tűnt, aztán amikor végre, végre, végre már főszerepbe jutott volna, akkor huss - meghal. Én meg csak ültem a képernyő előtt, és arra gondoltam: ne már. Úgy értem, tudom, hogy kell csavar a történetbe, meg minden, de egyetlen epizódban a magasba röpíteni valakit, aztán pedig egyszerűen megölni, ez igazán övön aluli. Így tehát Graham meghalt, még mielőtt kedvenccé válhatott volna. De talán ennek is oka van. A vadásznak ilyen a karaktere a mesében is, a sorozatban pedig még inkább előjött önfeláldozó jelleme. Hiába farkasok nevelték. Vagyis a tanulság: ne legyünk előítéletesek. És lám, még a sorozatokból is lehet tanulni valamit. Csak ne vigyük túlzásba! :)

Egy hét Facebook nélkül

2017.01.14. 11:14, Gréti

Nem vagyok az a nagy Facebook-os. Természetesen fent vagyok (mondjuk úgy, hogy ma már ez "alap"), de nem vagyok függő. Viszont azt észrevettem, hogy még így is sok időmet elveszi, főleg, mióta a telefonomon is fel tudok rá nézni. Sokszor szinte automatikusan veszem a kezembe a mobilt, keresem ki az alkalmazást, és aztán hosszú-hosszú percekig csak görgetek, görgetek, görgetek...

Na, ebből lett nekem elegem, úgyhogy tegnap eldöntöttem: egy hétig a közelébe se megyek a Facebook-nak. Mi bajom lehet belőle? Úgysem létszükséglet számomra. Megleszek nélküle. el se fog tűnni.

Aha... na persze.

Nem telt el fél óra az elhatározásom után, máris jött a probléma: a hétfői vizsgához segítséget kellene kérnem. Ezért hát muszáj felmennem Facebook-ra, hogy írjak a közös csoportba. És ha már ott voltam, ketten is rám írtak Messengeren. Annyit legalább sikerült megállnom, hogy ne görgessem végig az üzenőfalat, viszont így is elég sok időt elvett ez a kis kiruccanás. De azzal nyugtattam magam, hogy ezt most muszáj volt. Így hát, ki is léptem, és nekiálltam tenni a dolgomat. 

Aztán eljött az este. Kezembe vettem a telefont, hogy beállítsam az ébresztőt, és mire észbe kaptam volna, már az üzenőfalat görgettem, nem viccelek, háromnegyed órán keresztül. És az a negyvenöt perc úgy elsuhant, mint a kámfor! Utána pedig hiába próbáltam elaludni, nagyon nehezen sikerült. De mit is vártam, amikor a szememet és az agyamat terheltem a mobil képernyőjével? 

Na nem baj, akkor mától tényleg nem megyek fel, határoztam el reggel. Csakhogy a telefonom kiírta, kiknek van ma születésnapja, én pedig meg akartam nézni, és hát ha már ott voltam, akkor óhatatlanul is rákukkantottam az üzenfalra... 

Ez egy ördögi kör! Ijesztő és érthetetlen, hogy én, aki márpedig tényleg nem vagyok függő, mégis, ilyen szinten hatása alatt vagyok ennek az egésznek! És egyszerűen nem lehet kikerülni! Szerintem az egyetlen védekezés az, ha az ember nincs regisztrálva. De manapság már tényleg muszáj fent lenni (sajnos), mert máskülönben kirekesztem magam egy csomó fontos információ ismeretéből. 

Mindenesetre azért tovább próbálkozok az "egy hét Facebook nélkül"-programommal. Nem adom fel! :)

"Extrém hideg"

2017.01.13. 20:35, Gréti

Amikor a kollégiumban vagyok (vagyis időm nagy részében), nem nézek TV-t, sem híradót. Most viszont itthon vagyok, így akarva-akaratlanul is hallom és látom, mik mennek az egyes csatornákon, ami nagyjából a következő: "extrém hideg időjárás... már öt centi hú hullott... elakadtak a kocsik... elment az áram... tudósítónk a helyszínen van..."

Erre csak annyit mondok, idézve a prédikátor szavait: "Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt." Most komolyan. Nézzünk már a naptárba: január 13. JANUÁR. Vagyis: tél van. Inkább örülni kellene, hogy esik a hó, ugyanis, bármilyen hihetetlen, de ez a természetes. Persze, értem én, hogy miért szenzáció, hiszen az utóbbi években nem nagyon volt részünk igazi télben, pláne nem -20 fokban. De bármennyire is elszoktunk tőle, ez a rendje. Egy jó vonatkozása mindenképpen van: nyáron nem lesz kullancsinvázió (ennek én különösen örülök, miután egyszerre kettőt szedtek ki belőlem jó pár éve). És higgyük el, hogy ez most teljesen természetes, hogy esik a hó. Az is tény, hogy a TV-ben beszélni kell valamiről. És sajnálatos, hogy csak most, a nagy hideg kapcsán vesszük észre a legtöbben, milyen sok szegény, hajléktalan ember van az országban. De a téli időjárás januárban nem szenzáció. Akkor lenne az, ha most május lenne. Nem akarok merészeket mondani, de inkább örüljünk neki, mert ez a tél és a 2016-os ősz legalább igazi volt, olyan, amilyennek lennie kellene. És ez egy ilyen világban, amikor ilyen környezeti változásokat élünk át, és küszöbön van a globális felmelegedés, igazán megbecsülendő. Mert mikor essen a jó, ha nem most? Mikor legyen hideg, ha nem most? :)

Egyébként elgondolkodtató, hogy manapság a természetellenes mennyire természetes lett, és fordítva: ami normális, azt nem normálisnak tűntetik fel sok esetben. Néha az az érzésem, hogy feje tetejére állt minden. És nyilvánvaló, hogy már nem csak az időjárásról beszélek... Azért sem nézek TV-t, mert olyan dolgokat akarnak rátukmálni az emberekre, és olyan értékrendet közvetítenek, ami rövid távon is romboló tud lenni. Az a kérdés, hogy vajon hova fog ez fajulni? Egyáltalán: meddig fog tartani? Hová vezet, és mikor éri el a határát? Azt hiszem, egy ideig biztosan nem fog változás beállni, sőt, csak egyre rosszabb lesz. De hát, nyilván ennek is célja van, és most van itt az ideje és a helye. Ez egy krízishelyzet, amiből tanulni is lehet. Mert a krízis nem feltétlenül rossz. A lényeg, hogy meglátjuk-e a mögöttes tartalmát, a célját? Ha ez sikerül, akkor előnyünkre tudjuk fordítani, és jót tudunk kihozni belőle. Itt van például ez az "extrém hideg"-riadó: már legalább annyit elértek vele, hogy az embereknek felhívták a figyelmüket a hajléktalanokra és a szegényekre. (Az más kérdés, hogy mennyire lesz tartós ez a figyelem...)

Belső béke

2017.01.12. 17:50, Gréti

Nem, nem valami ezoterikus szöveget szeretnék ide írni. Kezembe akadt egy könyv, amit tizennégy éves koromban kaptam a nagyszüleimtől. A címe: "A bölcsesség szavai". Akkoriban elég nehéz időszakon mentem keresztül, főleg a szüleim válása miatt, de hát egyébként sem könnyű az ember lányának tizennégy évesnek lenni. :) Sokat olvasgattam akkoriban ezt a kis könyvecskét, be is tört a gerince mentén. Akkor még nem hittem volna, hogy valaha ismét aktuális lesz az az idézet, ami akkor olyan sokat segített nekem.
"A BOLDOGSÁG AZ, AMIKOR ÖSSZHANGBAN VAN EGYMÁSSAL AZ, AMIT GONDOLSZ, AMIT MONDASZ ÉS AMIT TESZEL."

Sokszor állunk döntés előtt életünk során. Vagy nem is kellene döntenünk, csak mások véleménye alapján úgy érezzük, mégis lépnünk kell. A kívülállók észrevételei segítségül lehetnek, ám nem elég. Ha nagy a nyomás, dönthetünk könnyelműen és hirtelen - az eszünk alapján. De egy idő után úgyis belátjuk, hogy a szívünk mást súgott. 
Azt mondják, hogy a szív nem jó tanácsadó. Manapság mindenki olyan reális. Mondom ezt úgy, hogy én is annak tartom magam. Nem élek álomvilágban. Sokszor túlságosan is földhözragadt vagyok, és sokszor nem merem elengedni magam. De itt most nem is erről van szó. Hanem arról, hogy ha döntenünk kell, akkor legyen a helyén a szívünk. Semmi más nem számít. Mert ha helyén van a szívünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jól döntünk. Vagy éppen a két rossz közül a kevésbé rosszat választjuk. Az életben mindig kockáztatni kell, vagy így, vagy úgy. És vannak helyzetek, amikor nincs jó döntés. De lépni kell. Vagy éppen nem is kell, csak azt hisszük. Ha a szívünk a helyén van, nem dönthetünk rosszul. És honnan tudhatjuk, hogy helyén van a szívünk? Onnan, hogy összhangban van egymással:
- amit gondolunk
- amit mondunk
- amit teszünk