Sziasztok!

Gréti vagyok, 25 éves, református lelkipásztorSzatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a vőlegényem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
2018/19 Season


/nagyobb méretért kattints!/

Jelmagyarázat:
@ = idegenben
vs = hazai pálya
TOR = Toronto Maple Leafs
CHI = Chicago Blackhawks
MTL = Montreal Canadiens

Időpont magyar idő szerint!

 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

♥ Csabi ♥ EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.09.16. 12:00
2018.08.20. 18:53
2018.07.14. 22:37
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Csak hétfő

2017.01.30. 15:39, Gréti

Na, hát a mai napomban eddig volt szinte minden. De kezdem a legdurvábbal. Egyik ismerősöm megosztott egy videót, amelyben egy férfi műkörmöket csináltatott magának - a hosszú, hegyes fajtából - azért, hogy rájöjjön: mégis, mi ebben a jó. Egy teljes napon keresztül magán viselte, és hát, rá kellett jönnie, hogy még mindig semmi jó nincs benne. (Ha valakit érdekel, ITT megnézheti a videót.) Nem akarok senkit megbántani, mert a környezetemben is sokan hordanak műkörmöt, bár szerencsére a szolídabb fajtát. Nekem még nem volt soha, csak egyszer ilyen géllakk, de nem is tervezem, hogy valaha is csináltatok. Hogy tudnék vele például gépelni? Márpedig nekem ez létfontosságú. Meg egyébként is, nem az én stílusom. Inkább kifestem magamnak, amikor kedvem tartja, de a műkörmöt meghagyom másoknak. Mindenesetre szerintem nagyon tanulságos ez a videó, bár kicsit morbid is egy pasit ilyen körmökkel látni. :)
Na, de mit csináltam még ma? Először is, elkezdtem angolozni. Tudom, ez is morbid, hiszen még alig ért véget a vizsgaidőszak, miért nem ülök nyugodtan a helyemen? Az a helyzet, hogy nekem muszáj mindig csinálnom valamit, és még a vizsgaidőszakban feliratkoztam erre az 5perc angol nyelvtanfolyamra, amit egyébként csak ajánlani tudok mindenkinek, mert nagyon hasznos. Nekem meg amúgy is jól jön a ismétlés, szóval ma nekiálltam, de hát, nem sokra jutottam. Átvettem két napi leckét, az egyikben a little/few, a másikban pedig a some/any kifejezéspárokról volt szó. Utána inkább leültem rajzolni, és ezt alkottam (kép balra). Hát igen, a tegnapi film megihletett, meg az is, hogy láttam a Facebook-on egy Furkászos bögrét, amelyen ilyesmi rajz volt. Szóval, nekiálltam, és én is megalkottam a saját kis kedvencemet. Úgyhogy ő itt Niffler, a kis Furkász :) Csak sajnos nem volt itthon színes ceruzám, pedig fel lehetett volna dobni néhány színnel, de így a grafittal kellett játszanom. Mindenesetre jó volt kicsit rajzolgatni, mert nagyon ritkán jut rá időm. Igaz, ha már lehetőségem van rá, akkor inkább írok, mert az jobban kikapcsol. 
Aztán meg olvastam is kicsit. Eszembe jutott, hogy még tavaly vettem meg a "Váratlan utazás" első kötetét, de még hátra van belőle néhány oldal. Nem jutottam most se a végére, igazából csak pár oldalt olvastam el belőle, de azért gondoltam, írok róla pár sort. Ezt a sorozatot úgy hiszem, majdnem mindenki ismeri, de én például sokáig nem tudtam, hogy van belőle könyv is. Örültem, amikor rábukkantam, de kicsit féltem is, hogy milyen lesz ilyen előismeretek után olvasni. Kellemesen csalódtam: a sorozat semmennyire sem befolyásol. Ahogy olvasom a könyvet, már nem a színészeket látom magam előtt, hanem a saját képzeletem által megalkotott szereplőket. Hihetetlen, ráadásul az írónő E/3-ban ír, és több szemszögből, de olyan szépen vezet át egyik szereplőből a másikba, hogy észre sem lehet venni. Szóval, szerintem nagyon jó kis olvasmány, könnyed, aranyos, ugyanakkor tanulságos is. Majd ha a végére értem, akkor írok róla egy ajánlót. :) Mert most már tényleg eldöntöttem, hogy többet fogok olvasni. Remélem, sikerül is betartanom! :)

 

Legendás állatok és megfigyelésük

2017.01.29. 16:20, Gréti

Tudom, egy Harry Potter fan esetében azért illett volna már korábban megnézni ezt a filmet. De mentségemre legyen szólva, hogy olvastam a Legendás állatok és megfigyelésük könyvet, úgy két évvel ezelőtt. Sőt, még a Kviddics évszázadait is, és roppant izgalmasnak találtam, hogy két roxforti tankönyvet is elolvashattam. :) Akkor még nem gondoltam volna, hogy valaha filmet készítenek egy alig 100 oldalas könyvecskéből, és igazából még azóta is homályos nekem, hogy most akkor mégis miből fognak egy öt részes sorozatot készíteni. Hogy miért nem néztem meg a moziban ezt a filmet, azt nem tudom, valahogy elkerülte a figyelmemet, amikor pedig észbe kaptam volna, már nem vetítették. De most pótoltam ezt a hiányosságot, és hát... elég vegyes érzések kavarognak bennem. 


via GIPHY

Kezdjük ott, hogy én rosszabbra számítottam. Olvastam róla kritikákat (nem kellett volna), de alapvetően nekem már a címmel bajom volt. A cím nekem egyáltalán nem keltette fel az érdeklődésem egyrészt, másrészt végig azon gondolkoztam: hogyan filmesítettek meg egy tankönyvet? Hogy egyeztethető össze a kettő? Meg most komolyan, ez a cím szerintem egyáltalán nem a legjobb választás, sőt. Főleg, mert a film szó szoros értelemben nem is a legendás állatok és megfigyeléséről szól, de még csak nem is Goethe Salmander (ez a név viszont nagyon találó) könyvéről. Bár én sem vagyok jó a címadásban, mégis, a film közben előjött bennem néhány javaslat, mint például: Az obscurus; Proto-Voldemort; New York-i bűbáj; A kezdetek - sötét mágia Voldemort előtt; Élet Harry Potter előtt... vagy tudom is én, de valami izgalmasabb, sokat sejtőbb, többet eláruló, és jobban hangzó cím.
Na de mi a helyzet magával a filmmel? Bevallom, az elején küzdöttem azzal, hogy ne kapcsoljam ki, vagy ne tekerjek bele. Bár ez nem feltétlenül a film, vagy a történet hibája. Egyszerűen csak annyira más a Harry Potter-alkotásokhoz képest, hogy az embernek akaratlanul is hiányzik pl. a Roxfort, a talárok, a házak, a tanárok, meg úgy az iskola-feeling. De ettől függetlenül pont az a jó benne, hogy végre valahára megláthatjuk, mit is csinálnak a felnőtt varázslók, hogyan töltik napjaikat, stb. Ez nagyon klassz, mert ezekre úgy konkrétan a Harry Potter nem ad válaszokat.
Ami még nagy pozitívum, azok a szereplők. Bevallom, kis befolyást gyakorolt rám az egyik kritika, amely szerint Salmander karaktere csapnivaló, és aki ér valamit, az Mr. Kowalski. Tény, hogy Jacob, a mugli (vagyis magnix) tényleg nagyot alakít, és tök jó az is, hogy végre egy mugli ilyen közel kerül a varázslókhoz. De azért ha jobban megnézzük, mind a négy főszereplő zseniális. Goethe azért, mert olyan fura - viszont ha jobban megnézzük, a legendás lények között válik igazán önmagává. Jacob azért szerethető, mert olyan őszinte és kis esetlen. Porpentina a mindenre elszánt, de meg nem becsült auror, akinek mindene a munkája - de ugyanakkor mégis vágyik arra, hogy a magánéletében is jeleskedhessen. Queenie pedig, a legilimentor, nos, neki igazán nem sok szerepe van, mégis nélküle nem lenne teljes a film, elvégre mindenhova kell egy kis szeleburdi, de ugyanakkor nagyon határozott és talpraesett boszorkány. (egyébként nekem róla valamiért Bellatrix Lestrange jutott eszembe, szerintem ilyen lenne, ha nem lenne halálfaló...)
Jaj, kicsit félek mit írni róla, mert nem akarok elsütni egy-egy spoilert. :) Az a lényeg, hogy kb. a film feléig nem értettem, hogyan lenne ez a Harry Potter előzménytörténete. Az obscurus-sztorit nagyon izgalmasnak találtam, sajnálom, hogy nem dolgozták ki jobban, rádásul fura, mert arra sem emlékszem, hogy ezek említve lennének bármelyik HP-kötetben, pedig ezekkel aztán tudott volna mit kezdeni Voldemort... Na, de a legnagyobb csavar mégiscsak az volt a filmben, amikor kiderült, hogy Grindelwald végig ott volt közöttük! Az a leleplező pillanat számomra felülmúlta az összes bőröndben játszódó legendás állatos jelenetet.
Mondjuk felmerült jó pár kérdés bennem, például, hogyha az aurorok a halálfalók ellen lettek tulajdonképpen kiképezve, akkor azelőtt ki ellen harcoltak? Tényleg csak annyi lett volna a céljuk, hogy megőrizzék a varázslók anonimitását? És a másik: miért van az, hogy az összes Mágiaügyi Minisztérium (tudom, New Yorkban más a neve, de értsétek jól) ennyire síklátású, és hát bocsánat a kifejezésért, de hülye? Bár, biztos ennek is megvan a célja. 

Összességében véve tehát, tetszett a film, de azért nem annyira, hogy a kedvencemmé váljon. Ha pontozhatnám (de hát hogy jövök én ehhez...), akkor 10-ből 7-et adnék rá, főleg a címadás miatt. 

Tehetetlenség

2017.01.28. 15:30, Gréti

Tudjátok, mit utálok legjobban? A megaláztatást. De még annál is jobban megvetem azt, amikor valakit csak azért aláznak meg, mert aki tényleg megérdemelné, annak azért mégsem eshet bántódása. Hányszor voltam úgy én is még általános iskolás és gimis koromban, hogy csak azért említettek egy lapon a "bűnösökkel", hogy így az érintettek értsenek a célzásból, de mégsem legyen nekik olyan bántó. Azért, mert rájuk azért mgiscsak vigyázni kell. Mert ők agyafúrtak, mert ők támadnak, és győznek. De az olyanok, mint én, sosem támadnak. Az olyanok, mint én, ők csak tűrnek, rosszkor vannak rossz helyen. Az olyanok, mint én, kicsik és törékenyek, mégis annyian használják őket védőbástyának, páncélnak, vagy éppen bokszzsáknak (ezt most képletesen értem). Az olyanok, mint én, tökéletesek arra, hogy mások elé példaként állítsák őket, akkor is, ha közben megaláztatást kell elszenvednem. Tudnék felsorolni néhány példát, de nem akarok, mert túl fájdalmas. Csak néha úgy feltörnek bennem ezek az emlékek, és ilyenkor mindig kicsit rosszabb. 
Nem bírom elviselni, ha valakit ok nélkül megaláznak a környezetemben. Ahogy telik az idő, egyre dühösebb és dühösebb leszek az ilyenek miatt. Teljesen mindegy, mennyire ismerem az illetőt, az elszenvedő alanyt, de felébred bennem egy furcsa felelősségérzet, hgy megvédjem őt. De mégsem vagyok rá képes. Talán azért, mert még a saját sebeim sem hegedtek be, és ha ilyet látok, hallok, vagy tapasztalok, mindig újra és újra felszakadnak. 
De tényleg, miért bántjuk egymást? Mi értelme van a megaláztatásnak? Miért használunk másokat eszközként? Miért keresünk látszatmegoldásokat? Miért van az, hogy bizonyos embereknek hatalmuk van, bármit megtehetnek, és még csak a hajuk szála se görbül? Miért van az, hogy ők rettegésben tudnak tartani akár egy egész közösséget is? Miért képzelik egyesek magukat felsőbbrendűnek a többiektől? És ha valaki felemelei a hangját az ilyenek ellen, akkor addig fúrják, csűrik-csavarják, amíg tönkreteszik. 
Szeretnék segíteni az ilyen embereknek. Azoknak, akik ugyanazt szenvedik el a jelenben, mint én a múltban. Akiket megaláznak, akiket bántanak, pedig talán nem kellene. De jelenleg még nem vagyok rá elég erős. Jelenleg még én is több sebből vérzek. De egy nap majd meggyógyulok. Egy nap majd erősebb leszek. Talán tényleg csak egy kis porszem vagyok a gépezetben, de nem ez a lényeg. Ha már egy embernek segíteni tudtam, már megérte. Persze, tudom, hogy egyedül nem fog menni, úgyhogy addig is imádkozom: magamért és másokért. De inkább másokért. Mert a megaláztatást senki nem érdemli meg! Senki! 

Blogger-kihívás 4. nap: miben nem vagyok jó?

2017.01.27. 18:37, Gréti

Ma megnéztem a sorozat 10. részét, és végre valahára Mary Margaret és David (vagyis Hófehérke és James) egymásra találtak! :) Jó, tudom, hogy egyébként egyáltalán nem etikus, amit csinálnak, hiszen David-nek van felesége, szóval tényleg nem szép tőle, hogyha úgy kezd bele Margaret-tel egy kapcsolatba, hogy előtte nem zárja le az előzőt, de hát, mivel ismerem az előzményeket, és tudom azt, hogy ők egyébként egy pár, így kicsit másabb a helyzet. Tényleg szurkoltam nekik, ami lehet, hogy hülyeség, elvégre ez csak egy sorozat, de eszembe jutott, hogy hányan kerülgetik egymást a való életben, aztán meg lehet, hogy nem jönnek össze. 


via GIPHY

Egyébként érdekesnek találtam azt a bájitalt, ami elfeledteti a szerelmet. Vajon jó lenne, ha létezne ilyen "orvosság"? Eszerint a szerelem tényleg egy betegség lenne, és lehet, van benne valami, ha arra gondolunk, hogy a szerelem mennyire tud fájni. Ez tényleg egy olyan dolog, amiben nincs biztosíték, és amiben óriási a rizikó, a kockázat. De mégis vállaljuk, mert amúgy meg olyan szép. És nagyon tetszett az is, amit Morgó mondott: hogy ő nem akarja elfelejteni a fájdalmat, mert, bár nagyon fáj, de hozzátartozik a lényéhez. (Erről szerintem majd írok egy kis elmélkedést...)

Én régen nagyon jó voltam a fájdalom leplezésében. Volt, hogy évekig (!) nem sírtam, és csak utólag jöttem rá, mennyi kárt okoztam ezzel magamnak. Még saját magam előtt is szégyelltem a könnyeimet, és bizonygattam, hogy nekem ugyan nem fáj ez meg ez, én túl tudom rajta tenni magam, erős vagyok. De sokszor a könnyek talán nem is a gyengeséget jelzik, hanem ellenkezőleg: azt mutatják, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kimutassuk, ez nekünk mennyire fáj. Mert egyébként nem könnyű kimutatni az érzéseinket. Vagy leglábbis nekem elég nehéz. Mármint, akiket szeretek, és akik közel állnak hozzám, azoknak persze ki tudom mutatni. De így idegenek, vagy távoli ismerősök előtt sosem kelteném annak a látszatát sem, hogy valami bánt. De aki szán rám egy kis időt, és alaposabban szemügyre vesz, az láthatja a tekintetemben a megtörtséget...

Na, hát a sírás az egyik, amiben egyébként nem vagyok jó. :) Emlékszem, a ballagáskor is ott sírt mindenki körülöttem, én meg csak álltam, és azon gondolkoztam, hogy most ez nagyon gáz, hogy én még csak nem is könnyezek? De ugyanígy egy temetésen sem tudok sírni. Ha könnyeket akarok ejteni, azt általában egyedül teszem. Mert egyébként nagyon hamar eltörne nálam a mécses, ehhez elég valakitől egy együttérző mosoly, vagy vállsimogatás - és már nő is a gombóc a torkomban. Ezért hát inkább nem nagyon beszélek másoknak a problémámról, pedig valójában jól esne sokszor az együttérzés... Na, ki érti ezt? :)

Evezzünk kicsit vidámabb vizekre. Nem csak a sírásban, de sok másban sem vagyok kifejezetten jó. Most felsorolok néhányat:

1. Fabrikálás: egyszerűen képtelen vagyok szabályosan, szépen, egyenesen elvágni, kivágni bármit is. Pedig jó a kézügyességem, de ez a képességem a rajzolásban kimerül, mert ugyanilyen ügyetlen vagyok például a gyöngyfűzésben is.

2. Korcsolya: egyszer elmentünk az egyetemen a városi jégcsarnokba. Na, hát ott látni kellett volna engem... Ketten is fogtak oldalról, amikor pedig nem, akkor az oldalsó korlátban kapaszkodva araszoltam előre, és imádkoztam, hogy csak egyszer jussak le erről a pályáról. Pedig mások olyan könnyen siklanak a jégen...

3. Éjszakázás: nem bírnék éjszakázni. Nem, és nem. Ha nem alszok eleget, ha fáradt vagyok, akkor képtelen vagyok bármire. Olyankor még beszélgetni sem lehet velem, és ugyanez van, ha éhes vagyok. Ebben a két esetben nem lehet rám ismerni, elmehetnék egy Snickers reklámba is. :)

4. Sport: tényleg nagyon szerettem volna sportolni. Próbálkoztam a kosárlabdával, röplabdával, floorball-al, görkorcsolyával, de egyszerűen nem megy egyik sem. A pályán olyan botlábú-és kezű vagyok, hogy legszívesebben a föld alá süllyednék. Ennek ellenére valahogy mégyis sikerül öntudatlanul is nyeréshez segítő mozdulatokat tennem a labdával, de ha lehet, inkább hanyagolom ezeket a játékokat. 

5. Szavalás: kiállni, és beszélni, az oké. De kiállni, és verset szavalni - na, az már nem. Általános iskolában előszeretettel vittek engem szavalóversenyre, amit ki nem állhattam. Mondjuk azóta nem próbáltam, de akkor is tudom, hogy nem az én műfajom. 

6. Sminkelés: ha már egyszer lány vagyok, akkor ehhez is értenem kell, nem? Nos, nálam a sminkelés kimerül a szempillaspirál használatában. Bevallom, szoktam kísérletezni néha a szemceruzával is, de akkor általában úgy nézek ki, mint egy pandamaci. A pirosítóról nem is beszélve, amitől inkább leszek egy játékbaba... Szóval, én a kevesebb néha több elvet vallom, és ha lehet, inkább kerülöm a sminkecsetet. :)

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos van még sok más, amiben ügyetlenebb vagyok. Viszont ennek ellensúlyaként nagyon jó például a név-és arcmemóriám: olyan személyeket is képes vagyok megismerni az utcán, akikkel tíz évvel ezelőtt voltam táborban. Kicsit csalódás, hogy ők viszont nagyrészt azt sem tudják, ki vagyok, de nem veszem a szívemre. :) 

Nagy utazás... :)

2017.01.26. 18:37, Gréti

Jó, igazából csak haza megyek, úgyhogy most épp a vonaton ülök. Még másfél óra hazáig, köszönhetően a csúcszuper gyorsaságnak, amivel az itteni vonatok "száguldoznak". De nem baj, végül is, nem sietek. :) Egyébként jobban szeretem a vonatot, mint a buszt, mert sokkal kényelmesebb, és a buszon néha rosszul szoktam lenni, de ez a vonaton nem fordul elő, mivel ennek egyenletes a tempója. Meg itt tényleg lehet kicsit pihenni, gépezni, olvasni, vagy bármit. 

Ma leadtam az indexet, és beiratkoztam a második félévre, úgyhogy hivatalosan is megkezdődött a visszaszámlálás. Néha elgondolkozok azon, hogy mi lesz jövőre - egy év gyakorlatom lesz, és csak utána kapok diplomát - de egyelőre nem is akarok ezen gondolkodni. Először legyen meg a második félév is, a vizsgák, meg minden, aztán majd minden kialakul. :) Mindenesetre én már felszerelkeztem a szorgalmi időszakra - és itt elérkeztünk a harmadik napi kihíváshoz: mi az a bizonyos különös hóbortom, amire tegnap utaltam?

Szóval, az úgy volt, hogy tegnapelőtt csak benéztem az írószerboltba. Igazából nem is én akartam bemenni, hanem a barátom, és hát én meg nem vagyok semminek az elrontója. :) Nos, nem kellett volna bemennem. Két perc múlva már legalább tíz füzetet kapkodtam össze, amelyekből végül a fenti hármat válogattam ki. Az egyik egy projektfüzet, már tavaly is ilyet használtam, és nekem nagyon bevált, mert így csak egy füzetet kell magammal hurcolnom. (A nagyon jegyzetelős tárgyakhoz beviszem mindig a laptopot) A Londonosat az angolozás céljából vettem, meg hát amúgy sem tudtam volna ott hagyni, olyan jól néz ki szerintem. A kicsi füzetet, amin a pólók vannak, azt még nem tudom, mihez fogom használni, de tényleg nem tudtam ott hagyni, mert úgy rám nézett... De ugyanezt mondhatnám a másik tízre is, amit végül fájó szívvel, de visszatettem a polcra. És akkor még az irattartó mappákról nem is beszéltem... Áh, szóval aki jót akar magának, az jobb, ha nem jön be velem egy írószer boltba, mert garantáltan nem szabadul. Órákig képes vagyok elnézelődni. Ha elmegyünk a Tesco-ba, ott is egyből a füzetek felé veszem az irányt, akárcsak egy százforintos boltban. Azt nem tudom, miért vagyok ennyire az írószerek megszállottja, de már egész kiskoromtól kezdve így van. A tollaimat olyan becsben tartom, hogy ha valaki kölcsönkéri, lesem minden mozdulatát, nehogy kárt tegyen benne. Gimiben ezért inkább olcsóbb tollakat is hordtam magammal, és azt adogattam oda - amiket persze mindig egyből visszaszolgáltattak nekem, nem úgy, mint a kedvenceimet. Szóval, én nem a cipők, táskák, szemfestékek, rúzsok, hanem az írószerek (füzet, toll, jegyzettömb, stb.) megszállottja vagyok. Már most is alig várom, hogy elkezdjem használni a projektfüzetet, a Londonos pedig most is a táskámban pihen, arra várva, hogy elkezdjek bele írni. Ez szerintem holnap meg is fog történni. Vagy holnapután. Most egy pár napot biztosan pihenek - ami nálam főleg írogatásból áll. :) De el akarok kezdeni olvasni is egyébként. Az Inferno-t végül nem hoztam haza a koliból, de otthon van egy másik könyvem, az Unbreakable, amit még előző félévben vettem, és szerintem biztosan elolvasom. Nem hosszú, csak vagy 200 oldal, úgyhogy hamar meglesz. De már kíváncsi vagyok rá. És hát, az Egyszer volt hol nem volt-ot is folytatni kell, mert még csak az elő évad 9. részénél járok. De az a "baj" (ami végül is nem baj), hogy nem bírok sok részt megnézni egyszerre egy nap, csak max.egyet-kettőt. De most lesz időm, úgyhogy hajrá. :)

Meg természetesen blogolni is fogok, ha már így belejöttem. :) Ehhez kapcsolódik a holnapi blogger-kihívás is. Mert egy blog ugyebár arról szól általában, amiben a vezető bloggere különösen is tehetséges. Mármint, általában inkább azt teszik fel a netre, nem? De én vagány leszek :D, és holnap elárulom nektek, hogy mi az, amiben nagyon nem vagyok jó. Mert hát, senki sem tökéletes, én meg sosem gondoltam magamról, hogy az lennék. :) A kisfüzetre is az van írva az egyik pólóra: "Sztár tanuló voltam - de fogalmam sincs, hogy történhetett meg." :) 

 

SZEREPJÁTÉK - Csatlakozz közénk és légy részese egy kalandnak - FRPG - Még nem késõ csatlakozni - SZEREPJÁTÉK    *****    VANESSA HUDGENS - A LEGNAPRAKÉSZEBB MAGYAR RAJONGÓI OLDALAD A TEHETSÉGES ÉNEKES-SZÍNÉSZNÕRÕL - VANESSA HUDGENS    *****    Ipari elektronkia szerviz, villamos kéziszerszám javitás, érintésvédelmi felülvizsgálat. elektronika-szerviz.gportal.hu    *****    Minden lány egy kicsikét királylány, minden Fiú kicsit hõs lovag. - FRPG    *****    | WATTPAD | Egy neves gimnázium, egy gazdag, arrogáns srác és egy ösztöndíjas lány nem mindennapi szerelme | WATTPAD |    *****    Szerepjáték – Csatlakozz közénk, és részese Te is a kalandoknak - FRPG    *****    Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs. - Egy igazi hõs sem tudja magáról, hogy hõs.    *****    Nincs Új Poszt Cousin & Best Friend & A Lot More    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér    *****    csillagütközés marcangolta nász    *****    Katt!Katt!Katt! Lépj be a galopp versenyparkunkba! Katt Katt!    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!    *****    ANELIATH - varázslat és sárkányvér- Te ki leszel ebben a csavaros Történetben? - SZEREPJÁTÉK    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Te ki leszel ebben a csavaros, mágiával, intrikával és hataloméhséggel fûszerezett olvasztótégelyben?    *****    Vörös sziluett az emlékvárban    *****    'cause I am only human    *****    az új élet reményében, hajózz    *****    Új lovas szerepjáték! * Új lovas szerepjáték! * Lépj be a lovak csodálatos világába! Nevelj te is nálunk!