Miből gondolják azt az emberek, hogy nekik joguk van mindent tudni a másikról?

Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor Facebook-on láttam egy posztot, ami szerint egy személy direkt kiírta, hogy kapcsolatban van, csak azért, hogy lássa, mit reagálnak rá az emberek. Persze egyből mentek a találgatások és kérdezősködések, de nem ám olyan tapintatosan, hanem nagyon is erőszakosan. Nekem egyből az jutott eszembe, hogy hát ez is a Facebook hibája - de valójában egy kicsit a miénk is, hiszen ha normálisan és rendeltetésszerűen használnánk a modern kor ezen vívmányát, akkor nem lenne ez. De aztán elgondolkodtam, hogy igazából ez már régen is így volt, nem? Bár talán akkor még nem annyira, de az emberek mindig is tudni akartak információkat a másikról. Ez persze lehet jóindulatú is, de általában azért mégiscsak a pletyka mozgatja ezeket a kíváncsiságokat.
Azt mondják, hogy a pletykás emberek azért foglalkoznak mások életével, mert a sajátjukban valami nincs rendben. Ha ilyen szempontból közelítjük meg, azt is mondhatjuk, hogy mivel az ember alapvetően társas lény, az ilyen személyek csupán társaságra, figyelemre, netán barátokra vágynak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a pletykára van mentség. Én személy szerint ki nem állhatom, mert nagyon sokszor megkeserítette már az életemet, és jómagam éppen ezért nem is pletykálok, vagy legalábbis nagyon odafigyelek rá, hogy ne tegyem. Rosszindulatból és direkt módon biztos soha nem követem el ezt a hibát, de mivel én is ember vagyok, ezért gyarló és esendő...
Na de szóval, ti elhíresztelnétek magatokról direkt valamit csak azért, hogy lássátok mások reakcióját? Szerintem egyébként teljesen felesleges. Úgyis tudjuk, hogyan fog rá reagálni a környezetünk. És azzal megoldunk bármit is, ha ezután Facebook-on kiírunk egy "fejmosós" posztot? Nem. Ebből nem fognak érteni az érintettek. Csak saját magunkat zaklatjuk fel azzal, ha ilyen próbák elé akarjuk állítani a környezetünket. És feleslegesen miért okoznánk saját magunknak fejfájást? Meg még az is eszembe jutott, hogy azt szokták mondani, aki nincs fent Facebook-on, az nem is létezik, vagy aki nem posztolja ki minden egyes pillanatát, annak nincs is magánélete. Nagy tévedés, ugyanis pontosan annak van magánélete, aki nem rakja ki, hogy most éppen spagettit eszik, vagy éppen most megy aludni! Utána meg csodálkozunk, hogy rajtunk csámcsog a fél város... Mi értelme? Elvárjuk másoktól, hgy tiszteletben tartsák a személyes szféránkat, de közben pont mi magunk nem tartjuk tiszteletben a saját magánéletünket. De szerintem a túlzott posztolás mögött is az a vágy húzódik meg, hogy figyeljetek rám, és csak egy kicsit szeressetek. Ebből pedig egyenes ágon következik az a megállapítás, hogy a XXI. század embere sokkal magányosabb, mint bármelyik másik korban. Pedig most aztán tényleg minden adott lenne a közösségi élet megélésére. Csak az a baj, hogy mint már mondtam, nem rendeltetésszerűen használjuk ezeket a lehetőségeket. Hogy is szokták mondani? "Az életed az, ami akkor zajlik, miközben a mobiltelefonodat nyomkodod." 

Szóval, korunk kihívása: megtanulni magánéletet és normális közösségi életet élni. :)