Jó, szóval ma két órám lett volna, de elmaradt, úgyhogy azon kívül, hogy elkezdtem összenézni, hányadán állok a szakdolgozatommal (elég régen volt már december, amikor utoljára foglalkoztam vele), sorozatot néztem, természetesen az Egyszer volt hol nem volt-ot. Lassan végzek az első évaddal, mert már a 18. résznél járok. :) De egyre izgalmasabb, mondjuk remélem, megmarad ezen a vonalon, és nem megy el a sokkal durvább végletbe. Eddig nagyon jó, és ahogy ma néztem, eszembe jutott egy idézet, ami egyébként a Törhetetlen c. könyv borítóján van: 

"Ezren meg ezren metszegetik a bajnak ágát-bogát, de ezer közü legfeljebb egy veszi célba gyökerét." (Henry David Thoreau) 

via GIPHY

Tudom, hogy ez a sorozat egy továbbgondolt verzió, és valószínúleg nincs köze az eredeti meséhez. De mi is van a Hófehérkében? A gonosz mostoha féltékeny, mert Hófehérke szebb nála. Ez így elég kiábrándító, valljuk be... Na, de ha kicsit mélyebbre ásunk, akkor mit találunk? Azt, hogy a gonosz királynő, Regina, eredetileg egy teljesen normális, fiatal lány volt, akinek az anyja egy zsarnok volt, és minden áron ranghoz akarta juttatni a lányát. Regina viszont a lovászfiúba volt szerelmes, na és ebből lesznek a bonyodalmak... meg abból, hogy megmenti Hófehérkét, így ezután a király, vagyis Hófehére apja megkéri Regina kezét, aki így kénytelen hozzámenni. Viszont, megosztja Hófehérkével a titkát, miszerint ő a lovászfiúba szerelmes, Hófehérke viszont elkotyogja Regina anyukájának, na és Regina tulajdonképpen ezért haragszik Hófehérkére, nem holmi hülye kis féltékenység miatt... Mondom, tudom, hogy ez egy utólagsos kitaláció, de annyira tetszik, hogy próbálnak ésszerű magyarázatot találni a mesebeli konfliktusokra. Mert az élet nem csak annyi, hogy vannak a gonoszok, meg a jók, és kész. Talán pont ezek miatt a végletek miatt nem szerettem sose a hercegnős meséket. Mert a világ nem csak fekete meg fehér, sokkal inkább rengeteg sok árnyalat, amelyeket mi, emberek alkotunk, sőt, minden egyes személyiség árnyalatok sokaságában pompázik, és ott van benne a múlt, a jelen és a jövő is egyszerre, sőt, még az ősök génjei, szorongásai, tapasztalatai, stb. És ha belegondolunk, ez azért nem semmi.