Most járok A Lázadó c. könyv felénél - emiatt nem vagyok büszke magamra, mert már egy hete olvasom, de a betegség annyira levert, hogy nem volt kedvem olvasni, meg igazság szerint időm se volt nagyon... Na jó, nem magyarázkodok, a lényeg az, hogy nagyon le vagyok maradva, de már letettem arról, hogy egy hét-egy könyv, legalábbis A Lázadó esetében. Különben meg lehet, hogy kicsit direkt is olvasom lassan, mert egyrészt annyira jó, másrészt meg nagyon oda kell figyelni a részletekre, mert ha elkalandozom, egyből elveszítem a fonalat, ugyanis itt már mindegyik csoport játszik, ráadásul ott vannak a hűségesek és az árulók, na meg az Elfajzottak, ja és a csoportnélküliek...
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ahogy haladok előre, rájöttem, hogy igazából hozzám nem is Tris karaktere áll közel, hanem inkább Négyes. Eddig ugyanis azt hittem, hogy Tris-szel tudok azonosulni, hiszen ő sem találta a helyét az előző csoportjában, ráadásul még Elfajzott is - de most, hogy haladok előre a történetben, már látom, hogy én inkább vagyok Tobias, ha mondhatok ilyet. Hogy miért?
Alapvetően azért, mert van egy éles különbség kettejük között: Tris a lázadó, Tobias pedig az ellenálló. Nem találtam jobb ellentétpárt, de mindjárt kifejtem. Tris miért hagyja ott a csoportját? Azért, mert nem érzi ott jól magát - ez most nagyon lesarkítva, de így van. Tobias viszont menekül - és itt találtam kapcsolódási pontot vele. Tris-t ugyanis szinte sohasem bántották, nem találkozott emberi rosszindulattal azelőtt, a családja is normális volt, tehát a szülei együtt voltak, szépen éltek, stb. Tobias-nak viszont a családja is széthullott, mert az anyja ott hagyta őket, és Tobias-ban ez hatalmas törést okozott - mint ahogy általában egy válás mindig törést okoz egy gyerekben, igaz, itt most nem válás történt, de húzzunk most párhuzamot ezzel. Szóval, az a lényeg, hogy Négyesnek hamar fel kellett nőnie, és tizenhat évesen döntenie kellett: marad ez az áldatlan állapot, vagy menekül. És ő menekült. Talán nem is nézte, hogy hova, de menekült, mert úgy érezte, nem bírja tovább, vagy még inkább: szeretethiánya volt. Ezen a ponton felfedezhető egy kis lázadás nála, de mégsem úgy, mint Tris esetében, mert ennek legalább van értelme. És hogy miért választotta a Bátrakat? Talán azért, hogy meg tudja magát védeni, de ha belegondolunk, hogy a Bátrak tulajdonképpen a társadalom védelmezői, akkor szerintem Tobias-t tudat alatt inkább ez vezérelte - ezt mutatja az is, hogy nem tudott azonosulni az Eric által hozott új, kíméletlen szabályokkal. Tobias tehát a sok rossz ellenére mégsem csalódott az emberekben, hanem inkább arra vállalkozott, hogy segít nekik. Ráadásul nem hagyta maga mögött  múltját, hanem újra és újra alávetette magát a félelemszimulációnak, hogy legyőzze a félelmeit, és így megszabadulhasson tőlük végre. Fel akarta dolgozni a múltbeli sérelmeket és traumákat, amelyeket elszenvedett. 
A másik alapvető különbség köztük, hogy Tris, bár ott hagyta a csoportját, azért idővel visszavágyott hozzájuk - bár ez érthető, ha arra gondolunk, hogy az ő családja egy tipikus mintacsaládnak is nevezhető. Tobias határozottan kitartott a döntése mellett, ez pedig erős jellemre vall. És itt az újabb különbség: Tris jelleme még kiforratlan (kíváncsi leszek, hogyan alakul a történet előrehaladtával), Négyes viszont egy önálló, kiforrott egyéniség, akinek az elhatározását nem ingathatja meg semmi. Higgadt, reális, tudja, mit akar, tisztában van az elveivel. Ő nem lázadó, hanem ellenálló - ellenáll, ha olyasmibe ütközik, ami ellenekzik az elveivel.
Igazából én is ilyen vagyok. Nekem is korán fel kellett nőnöm. Nekem is meg kellett tapasztalnom, milyen az, ha széthullik egy család. A pályaválasztásomban kicsit benne volt annak a reménye is, hogy majd az egyetemen megtalálom a barátaimat. A nehézségek ellenére kitartok a döntésem és a választott hivatás mellett, mert tudom, ezt szeretném. Nem lázadok, higgadt tudok maradni, csendben szemlélődök, de ellenállok, ha valami olyasmibe akarnak belerángtani, ami az elveimmel ellenkezik. Attól, hogy nem emelem fel a hangom nyilvánosan (mint ahogyan azt sokszor Tris teszi), vannak dolgok, amikkel nem értek egyet, például az indokolatlan rosszindulat, azzal, hogy egyesek lenéznek másokat, vagy azzal, hogy egyesek alacsonyabb rendűségi érzéseket keltenek másokban.
Négyes tudja, hol a helye, nem keveredik feleslegesen bajba, nem jártatja feleslegesen a száját, csendben teszi a dolgát és kitart az elvei mellett. Én is ilyen vagyok. És most, hogy találkoztam Négyes karakterével, már nem is érzem magam annyira egyedül. :) (Ami lehet, hogy furcsán hangzik, de egy "könyvmolynál" teljesen elfogadott, ha ilyen szinten kötődik egy szereplőhöz.)