Általában nem is a rossz szándék vezérli őket. Sőt, még csak nem is nagy dolgokkal kezdődnek. Van, hogy csak egyszerű kis füllentéssel indul. Talán azért, hogy másokat védjünk. Vagy magunkat. De ki ítélhet el ezért? Hiszen ezzel csak jót akarunk. Jót akarunk, de végül rosszul sül el. Mindig rosszul sül el.

A hazugság nem egyszeri esemény. A hazugság egy folyamat. Egy láncreakció. Ez a törvényszerűsége. Egy hazugság többet von magával, mert a hazugságot hazugsággal kell leplezni, hazugsággal kell elhárítani az igazságot. Sok álmatlan éjszaka, fejtörés, beavatottak és kirekesztettek, védelemre szorulók, és persze mi magunk... De mi kik is vagyunk ebben az egészben? Irányítók? Ó, dehogy. Csak azt hisszük, hogy kézben tartjuk a hazugságokat, de valójában a hazugságok tartanak kézben minket. Irányítanak, befolyásolnak, sakkban tartanak, fenyegetnek, rettegést és félelmet keltenek, tönkretesznek nem csak másokat, de mindenekelőtt minket, önmagunkat. Tudjuk, hogy nem éri meg. Tudjuk, hogy nem vezet eredményre. Tudjuk, mi lesz a következménye. Mégis megtesszük. Mégis hazudunk. Talán pont azért, mert jót akarunk. De ez csak ámítás. Hazugsággal sohasem lehet jót elérni. A hazugság mindig kiderül. Vagy mások leplezik le, vagy mi magunk - vagy a hazugság önmagát. Mert a hazugság nem barátunk. Csak elhiteti velünk, hogy a mi oldalunkon áll. Aztán, amikor nem is számítunk rá, ellenünk fordul, és lecsap. Igen, ez a hazugság. Elszakít, tönkretesz, megsebez, megmérgez. Kifordíto önmagunkból. Uralma alá von. Mindent letarol, aztán tovább áll, mint aki jól végezte dolgát.

Emberek vagyunk. Hajlamosak arra, hogy kiszínezzük kicsit a dolgokat. Azt mondjuk, ez még nem bűn. Talán tényleg nem. Hiszen különbség van hazugság és hazugság között. Egyvalami mégis közös bennük: láncreakciót indítanak el. Van, hogy rövidebbet, de van, hogy hosszasan elnyúlót. Ki tudja, melyik a rosszabb? Én azt mondom, mindkettő. 

Miért félünk jobban az igazságtól? Mert jobban fáj? Kíméletlenebb? Nagyobbat üt? Igen. Van, hogy igen. De legalább nem ámít. Legalább nem ringat hamis képzetekben. Legalább őszinte. Legalább tudjuk, hányadán állunk. Tudunk mihez viszonyítani. Ez a biztonság. Az igazság, még ha fáj is, de megadja nekünk a döntés lehetőségét, és ami a legfontosabb: tisztel bennünket annyira, hogy elénk tárja a valóságot, ezáltal pedig a valós lehetőségeinket is. És azt hiszem, ez a legfontosabb. Senki nem érdemli, hogy bármivel is ámítsák. Még akkor sem, ha ő maga kéri ezt. Aki a hazugságot kéri, az egyszerűen csak kétségbeesett, és nem tud reálisan gondolkodni. Úgy gondolja, jobb a boldog tudatlanság. Úgy érzi, jobb a szelíd hazugság. De a hazugság fájdalma hosszú, az igazságé pedig rövidebb. Egy sebtapaszhoz is lehetne hasonlítani, amit ha hirtelen tépnek le, talán jobban fáj, de ez a fájdalom hamarabb elmúlik, és jobbat teszünk vele, mintha szép lassan szedjük le, ezáltal pedig elnyújtjuk a fájdalmat. Mert a fájdalom sokszor elkerülhetetlen. Hozzátartozik az életünkhöz. De tudnánk-e értékelni a magasságot, ha nem tapasztaltuk meg a mélységet és az abból való szabadulást? Mert a lehetőség mindig ott van. Nem kell a mélyben maradnunk. A hazugságokból is van kiút, még akkor is, ha már nyakig benne vagyunk. Olyan nincs, hogy ennyi volt. Olyan nincs, hogy a hazugság, a kétségbeesés, a magatehetetlenség legyőzhet. Az igazság mindig győz - és ez most nem csak egy általános mondás, ami elszáll a levegőben. Legyen igazsággá az igazság. Másokat nem tudunk megváltoztatni, de önmagunkat igen. 

Persze, az igazmondás valójában egy művészet. Azért, mert az igazmondás nem lehet kíméletlen. Ha kíméletlen, akkor nem törődik a másikkal, és akkor már nem tölti be eredeti funkcióját. Akkor már sebez, öl, tönkretesz, meggyötör... Ezt pedig senki nem érdemli. Az igazságot nagyon finoman, toleránsan, mindig a másik érdekeit szem előtt tartva kell feltárni - de fel kell tárni. Ennyivel tartozunk a másiknak, és önmagunknak. Vigyázzunk a hazugság csapdájával! Látszódhat egyenesnek a hazugság útja, hathat csalogatóan szélesnek és szépnek, de tudjuk, hogy a romlásba visz. Mindig van kiszállás. Mindig van másik lehetőség. Mindig van másik út - az igazság útja. Ami talán nem olyan hívogató. És, amire ha rálépünk, tudnunk kell, hogy felelősséggel jár. De mégis, nem jobb vállalni ezt a felelősséget?