Fel vagyok háborodva, és nem csak úgy lightosan. Most páran nyilván nem fognak velem egyet érteni, és talán túlzásnak fogják tartani a véleménynyilvánításomat, de muszáj kiírnom, ami bennem van.
Nem titkolt tény, hogy az egyik kedvenc színészem Vin Diesel. Már írtam erről korábban, és kifejtettem, hogy ez nem holmi csajos rajongás, hanem én tényleg a színészt látom benne. Mások azonban nem. Tegnap a Facebook felhozott egy posztot, amelyet végigolvastam, és utána nagyon szívesen találkoztam volna a cikk írójával, hogy kicsit elbeszélgessünk... nem is az a lényeg, hogy ki és hol írta, hanem hogy mit írt. Feltételezzük, hogy olyan személyről van szó, aki nem ismeri személyesen Vin Diesel-t. Oké, én se ismerem természetesen, csakhogy én a filmjeit tényleg nézem. 
Na, szóval, ebben a cikkben, csak summázva a következők voltak róla:

- macsónak képzeli magát, miközben Hollywood primadonnája - na most sok mindent el tudok róla képzelni, de azt nem, hogy hisztis. Egyébként pedig, a személyes videóiról egyből kiderül, hogy nem az a macsó típus. A Toretto-karakter pedig teljesen más. Az "csak" egy karakter. Meg egyébként, a Strays-ben sokkal macsósabb, ha már annyira ragaszkodunk ehhez a jellemvonáshoz...

- azt képzeli, hogy a Halálos Iramban stábja az ő családja, a filmek pedig az ő gyerekei - miért, nem így van? A stáb, a színészek tényleg egy nagy családot alkotnak a valóságban is, én ezt simán el tudom képzelni. Őket nem csak a munka tartja össze, hanem valami sokkal több - lásd Paul Walker-t. És miért ne mondhatná azt, hogy a filmek az ő gyerekei? Ha ő nem lenne, akkor a széria sem lenne, vagy legalábbis nem ilyen formában. Ennyi. Dominic Toretto igenis egy ikonikus alakja a saga-nak, és pont.

- összevesztek a forgatás alatt Dwayne Johnson-nal - és ha igen? Egy forgatás nyilván feszültségekkel jár, The Rock pedig, elnézve a workout videóit egy nagyon fegyelmezett időbeosztással rendelkező személy, és igen, elképzelhető, hogy Vin Diesel kicsit lazább, és még az is elképzelhető, hogy emiatt összeszólalkoztak. És akkor? Ne dől össze a világ.

- a Halálos Iramban 8 "teljes esztelenség" - nos, aki a 8 rész után is ezt állítja, az tényleg nem érti a történet lényegét...

- a filmben bárkit szórakoztatóbb volt nézni, mint Vin Diesel-t - mivelhogy a Dominic Toretto-ra kiosztott szerep egyáltalán nem volt szórakoztató a 8. részben, ez nem is volt olyan nehéz... 

- Vin Diesel fiatal korában is csak a kiöregedő Bruce Willis árnyéka volt - ez no comment... ők ketten teljesen különböznek. Nem is értem, hogy említhetők egy lapon. Meg különben is... 

Nem is sorolom tovább, mert nincs értelme. Elhiszem, hogy Vin Diesel sokaknak nem szimpatikus. Valahol meg is értem. Úgy értem, elfogadom. Nem köteles mindenki szeretni őt, nem is kell. És itt most nem is erről van szó, hanem arról, hogy milyen szinten megy az ítélkezés. Sokszor olyanokról alkotunk véleményt, akit nem is ismerünk. De az, aki ezt a cikket írja, vajon tudja, hogy Vin Diesel-t kiskorában elhagyta az apja? Tudja azt, milyen utat járt be, hogy ideáig eljusson? Tudja azt, mennyit küzdött? Tudja, hogy addig spórolt, amíg le tudta forgatni saját költségén az első filmjét, amivel egyből kijutott a Cannes-i filmfesztiválra? Azok, akik azt mondják róla, hogy egy dörmögő, artikulálatlanul beszélő öregember, azok tudják, hogy 13 éves korában elszakadt a hangszalagja, és azért ilyen a hangja? Dehogy tudják... Az ítélkező embereket nem érdeklik a felszín alatt lévő dolgok. Mert az úgy már nem érdekes. Az úgy már nem támadható. És itt most nem csak Vin Dieselről van szó, hanem bárkiről, akiről elhamarkodottan alkotunk véleményt. Nem szabad!!! Nem tudhatjuk, mért olyan, amilyen, nem tudhatjuk, milyen utat járt be addig, amíg eljutott oda, ahol most van, nem tudjuk, miken kellett keresztül mennie! Ne értsétek félre, nem papolok, hiszen én is ember vagyok, így velem is előfordul, hogy az ítélkezés csapdájába esek. De ennek a cikknek a kapcsán nagyon elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy elegem van. Tényleg felháborított, hogy ilyeneket írtak róla, és most hadd legyek kicsit elfogult, mert tényleg közel áll a szívemhez, hiszen még alig voltunk 10 évesek az unokatesómmal, amikor már feszült figyelemmel néztük a Halálos Iramban 1. részét. Azt hiszem, mindenkinek van egy ilyen meghatározó színész és film az életében. Nos, nekem ez. És amúgy, csak sajnálni tudom ezeket a híres embereket olyan értelemben, hogy lehet, mindenük megvan, de a hírnévnek tényleg ára van. Persze, nagy felelősség van rajtuk, hiszen nem mindegy, milyen értékrendet képviselnek - de akkor miért követik sokan mégis azokat, akik nem élnek példásan, és miért bántják azokat, akik meg igyekeznek úgy élni? Nem lehetne inkább a munkásságukra koncentrálni? Nem lehetne azt kiemelni inkább, hogy Vin Diesel a Tokio hajsza cameo szerepéért nem pénzt kért, hanem a Riddick jogait? És még sorolhatnánk... Na, mindegy. Egy a lényeg: ha csak lehet, kerüljük az ítélkezést. Bánjunk úgy egymással, ahogyan szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Egyszerűnek hangzik - mégis, miért olyan nehéz?