Az az igazság, hogy nagyon a szívemhez nőtt ez a 10 napos kihívás, és most kicsit ismét úgy érzem magam, mint a szakdolgozat befejezése után. Mivel ez a DBC egyet jelentett azzal, hogy beleásom magam a jégkorong rejtelmeibe, rájöttem, hogy ez a 10 nap valóban csak arra volt elég, hogy a felszínt érintsem, viszont magának a sportnak még rengeteg kiaknázatlan területe van, és a fejemben sok-sok elképzelés kergeti egymást, mégis ódzokodok tőle, mert, mint korábban is írtam, nagyon könnyű ellaposodni egy-egy téma kapcsán. Szóval, bármennyire is nehéz, de most visszaveszek a tempóból, főleg, mert a DBC lejárt. Azonban azt nem tudom megállni, hogy a meccsekről ne írjak hosszabb/rövidebb összefoglalót, mert annyira eseménydús egy jégkorong mérkőzés, hogy azt sose hittem volna. :) De most egy időre kicsit más vizekre (is) evezek majd. Viszont, gondoltam valamire: mi lenne, ha minden hónapban rászánnék 10 napot erre a kihívásra, és mindig más témát vennék elő? Azt tapasztaltam, hogy jót tett a honlapnak látogatottság szempontjából is, meg hát nekem is jót tett, viszont ugyebár ezt sem szabad túlzásba vinni, de 10 nap az pont megfelelő mennyiség. Mit szóltok hozzá? :)

Hogy egy kicsit magamról is írjak, és arról, mi történik velem mostanság: szerdán megvolt az első vizsgám, ami nem volt olyan vészes, mert csak egy könyvről kellett olvasónaplót írni. Igazából ez nem csak azért volt jó, mert ennyivel is kevesebbet kellett tanulni, hanem azért is, mert így nem éreztem úgymond megterhelő kötelességnek, szabadon elmélyülhettem egy témában, és azt kötetlenül bemutathattam a vizsgán az általam olvasott könyvön keresztül, ezáltal pedig nem is voltam ideges, hanem sokkal bátrabban mertem megnyilvánulni. Vajon hogyan lehetne ezt a lelkiállapotot elérni egy klasszikus vizsgán is?...
Hétfőn megint vizsgázok, ami eredetileg múlthéten hétfőn lett volna. Mivel azelőtt írtam a szakfordítást, meg még két másik beadandót is kellett alkotnom, szombaton enyhe sírógörcs kerülgetett (ami amúgy nem jellemző rám), ugyanis úgy éreztem, képtelenség, hogy a hétfői vizsgára is felkészüljek tisztességesen (márpedig én nem szeretem a félmunkát). Mondom, felnézek a Neptunra, hátha van még egy időpont belőle - és láss csodát, volt! 22.-én! Gyorsan át is raktam, és nagyon örültem, mert így nem ment egyik feladatom a másik rovására. :) Egyébként csak azért problémázok ennyit, mert júniusban csak a zárószigorlatra akarok tanulni, ami június 26.-án lesz. De erre még inkább nem gondolok intenzívebben, először legyenek meg a "kis" vizsgák, aztán majd ráérek a naggyal is foglalkozni. Lényegében, bár sok az anyag, de azzal nyugtatom magam, hogy a zárószigorlat tulajdonképpen az eddigi szigorlatok összegzése, azokra meg tisztességesen felkészültem (annak ellenére, hogy egyik sem lett ötös). Nem a jegyekre hajtok amúgy soha, mert nem úgy neveltek. Nem kaptam jutamat az ötösért, de büntetést se a rosszabb jegyért. Ezért sem játszik olyan központi szerepet nálam pl. a tanulmányi ösztöndíj. Jó, persze jól jön az a kis pénz, de nem tudnék csak azért tanulni, sőt: amikor tanulok, sosem gondolok a tanulmányi ösztöndíjra. Jövőre pedig, a gyakorlati éven már nem fog számítani a tanulmányi átlag, ezért többen mondták, hogy nekik már mindegy is a jegy. Ezzel csak a gond, hogy itt komolyan megkérdőjeleződik a tanulás miértje, vagyis, hogy miért is tanulok? Hát nem elsősorban önmagamnak? Szerintem de... 

Hoztam nektek néhány zenét, amelyek az én esetemben szorosan összefonódtak a jégkoronggal. Tudni kell egyébként, hogy én mindenhez zenéket társítok, pl. nem kezdek el írni addig egy történetet, ameddig meg nem találom hozzá a megfelelő dallamokat. Nos, ez a 4 zene nálam egyenlő a jégkoronggal/Ottawa Senators-szal/Pageau-val, szóval gondoltam, így a DBC után megosztom veletek. Remélem, elnyerik a tetszéseteket! :) Szép hétvégét! ^_^