A tanulás közepette ma egy kicsit muszáj volt valami mással is foglalkoznom, és mivel végre valahára sikerült beszereznem piros kartont, így hát el is készítettem az áhított Ottawa Senators fali-montázsomat, amit most szeretnék veletek is megosztani, mert egy különleges technikával készítettem, mégpedig ragasztó nélkül, és olyan formában, hogy a képek bármikor cserélhetőek tetszés szerint. Lehet, hogy páran ismeritek is ezt az eljárást, de hátha valakinek mégis a hasznára lesz. :)

Amire szükségem volt:
- kis, hegyes olló (a nagyot csak a biztonság kedvéért készítettem oda)
- ceruza
- fényképek (tetszőleges számban)
- piros karton

1. Na jó, most rögtön meghazudtolom magam, mert az Ottawa Senators logo-képet, amit még múltkor készítettem, felragasztottam a kartonra, ugyanis ez állandó eleme lesz a montázsnak. Igyekeztem középre ragasztani, úgy látom, többé-kevésbé sikerült. :)

2. Ezután elrendeztem a képeket a kartonon, csak azért, hogy lássam, mégis hogyan férnek meg egymás mellett, és hogy egyáltalán, milyen arculatot szeretnék kialakítani. 

3. Na, de a lényeg most jön! :) Az első fénykép bal felső sarkának mindkét oldalát megjelöltem ceruzával. Csak két kis pontot raktam egyik és másik oldalára is.

4. Ezután a két pontot összekötöttem (igen, vonalzóval kellett volna, de azt nem találtam sehol, hiába, az elmúlt 5 évben nem nagyon kellett, mióta nem tanulok matekot... :) ) Itt egyébként érdemes odafigyelni, hogy többé-kevésbé azért normális szögben álljon a vonal, tehát ne legyen túl elfektetett, mert akkor majd nem fogja tudni jól betölteni a funkcióját.

5. Ezután a vonal mentén bevágtam a papírt, így lett egy hasadás rajta, aminek lényeges funkciója lesz a későbbiekben.

6. Ugyanezt a műveletet megcsináltam a kép jobb alsó sarkával is, tehát bejelöltem a két oldalát, majd összekötöttem a pontokat, és kivágtam a vonal mentén. 

7. Így tehát lett két kis nyílásom a kartonon, amelybe ezután beleillesztettem a képet. Ebben az esetben célszerű volt az alsó sarkával kezdeni, mert a vágás két oldala mentén a lapok nem úgy illeszkedtek egymáshoz. De ez igazából esetfüggő, sőt, szerintem nem is mérvadó. 

8. És, így nézett ki a beillesztés után. A végeredménynek Karlsson is nagyon örült. :D

9. Ezt csak azért mutatom meg, mert ez pl. egy vízszintes kép, de itt is ugyanaz az eljárás, csak annyit változtattam, hogy a jobb felső-bal alsó sarkát jelöltem meg. Ez igazából oda van bízva, csak szerintem jobban néz ki, ha váltogatjuk az elrendezést, nem pedig mindegyik ugyanannál a sarkánál van beillesztve.

10. Éééés, a végeredmény! :) Mint látjátok, mindegyik képnél tehát ugyanazt a technikát alkalmaztam, csak a sarkok kiválasztását váltogattam. A fennmaradó üres helyeket pedig a "Go Sens Go", "#ALLIN" feliratokkal és szivecskékkel töltöttem ki, majd az egészet felraktam a parafatáblámra, úgyhogy most a szobám éke-dísze. ^^ Szerintem nagyon feldobja a helyiséget, bár sosem gondoltam volna, hogy valaha is szeretni fogom a piros színt. De, ez már így maradt. :) 

Ennek a technikának tehát az a lényege, hogy nem kell ragasztani a képeket, így bármikor tetszőlegesen cserélgethetem őket, ha úgy adja a kedvem. Mivel nincs ragasztó, nincs, ami nyomot hagyjon, vagy felsértse a papírt/fényképet. Ezt az ötletet én a barátomtól lestem el, most pedig tovább adtam nektek, remélem, lesz, akinek majd a hasznára válik! :) ^^