Sziasztok! Arra gondoltam, hogy összefoglalom ezt a hétvégémet, nem is azért, mert olyan eseménydús volt, hanem inkább azért, mert én magam igen nagy lelki utat jártam be, főleg mélységeket, úgyhogy arra gondoltam, erről mindenképpen írok.
Szóval, pénteken egyetemi konzultációra kellett volna menni, de reggel egyszerűen nem bírtam kikelni az ágyból. Azt éreztem a múlthéten, hogy lelkileg nem vagyok a topon, úgy látszik, ez pénteken jött ki rajtam. Olyan szinten rosszul voltam, hogy egész nap az ágyban feküdtem, pedig én aztán nem szoktam ilyet csinálni. Gyenge voltam, és elég sokat sírtam. Csabit és a szüleimet is sikerült megijesztenem, de aztán estére szerencsére jobban lettem valamennyivel, főleg, mert 8-kor kezdődött az Ottawa Senators és a Colorado Avalanche mérkőzése, amit most kivételesen Svédországban játszottak az NHL Global Series esemény tiszteletére. Sőt, hogy a Sors pátyolgasson kicsit, szombaton is emberi időben nézhettem élő közvetítésben a visszavágót, és ez még nem semmi: mind a kétszer a Senators nyert 4:3-ra. Nagyon szoros és izgalmas meccs volt, a Colorado csapata nagyon jól játszott, szerintem két hasonló kaliberű csapat mérte össze erejét a pályán. Érdekesége volt a mérkőzésnek, hogy a Senators új tagja, Duchene azelőtt a Colorado-ban játszott, szóval azért voltak összetűzések bőven. De nagyon szép gólok születtek, a hétvége sztárja pedig egyértelműen Hoffman volt, aki egyre jobb és jobb lesz. Karlsson most nincs annyira formában, bár nincs ezen mit csodálni egy olyan lábsérülés után, csakhogy sajnos egyáltalán nem türelmes önmagával szemben, a pénteki meccsen például eltörte az ütőt a palánkon indulatában. Valami tényleg nincs rendben vele, mármint szerintem lelkileg sem, mert most nagyon rosszul néz ki, mintha fogyott volna, a haja és a szakálla megnőtt, szóval nem lesz ez így jó. Remélem, azért összeszedi magát, és visszatér a régi Karlsson!

Tehát, ezek a meccsek nem kicsit simogatták szívem-lelkem, úgyhogy szombatra már jobban lettem annyira, hogy nekiálltam főzőcskézni. Annyit tudni kell, hogy ritkán főzök, általában csak akkor, ha Csabi is itt van, és akkor együtt alkotunk a konyhában valami finomat. De szombaton kedvem támadt hozzá, úgyhogy készítettem Knorr tyúkhúslevest, és carbonara spagettit. Sajnos ez utóbbiba tej kell, amire ugyebár sajna allergiás vagyok, és hiába vettem laktózmentes tejet, mégis éreztem, hogy nem kóser valami a gyomromban, de nem volt vészes egyébként. :) Az a baj, hogy sajnos nem a laktózra vagyok allergiás, mert akkor ugyebár egyszerűbb dolgom lenne, hanem a kazeinre, vagyis magára a tejfehérjére, így hát a tejet, tejszínt és tejport kerülnöm kell, ami egyébként kábé mindenben, még a májkrémben meg a virsliben is van. De hát valamit mégiscsak ennem kell, úgyhogy annyit tettem az ügy érdekében, hogy lemondtam a reggeli kakaóról, de a többi még kísérleti státuszban van. Próbálkoztam az alpro termékekkel, vagyis rizs-, mandula- és kókusztej, de felejtős. Mindegy, a lényeg, hogy a szombati ebédem jól sikerült, és még vasárnapra is maradt belőle. :)
Aztán jött a vasárnap, amikor is arra keltem, hogy alig van hangom. Már szombat este is vacakolt, de reggelre még rosszabb lett. Szerencsére a főistentiszteleten csak a hirdetéseket kellett felolvasnom, viszont a hozzánk tartozó kis gyülekezetben délután én vezettem az úrvacsorai alkalmat, vagyis én ágendáztam, ezt így mondják szaknyelven. :) Nagyon örültem neki, mert itt még nem ágendáztam, csak egyszer még az egyetemi évek alatt, úgyhogy nagyon élveztem, sőt, még a hangom is kibírta szerencsére. Azt gonolnánk, hogy nem olyan nehéz ágendázni, elvégre minden le van írva az Istentiszteleti rendtartás c. könyvbe, csakhogy minden részhez több variáció is van, úgyhogy figyelni kell, nehogy belekavarodjon az ember. Szerencsére nem történt velem ilyen baleset, de azért kicsit mégis izgultam. Sokat kell még lapozgatnom majd azt a rendtartást, bár ha belegondolok, arra ott lesz egy egész élet (remélhetőleg), szóval biztosan belejövök. :) De a legjobb mégis az volt benne, amikor palástban, felemelt kézzel hirdethettem a bűnök bocsánatát "én, mint az én Uramnak méltatlan bár, de elhívott szolgája." ^^
Csakhogy itt még nem ért véget a hétvégém. Egyrészt azért, mert vasárnap estére belázasodtam. Oké, végülis csak 37,1 volt, de a hőemelkedés talán a legrosszabb, amikor érzed, hogy valami nem oké, de mégsem egyértelmű. Most is hőemelkedésem van egyébként, fájnak a végtagjaim, a fejem, az előbb pedig beszéltem Csabival telefonon, és hát igencsak meg kellett küzdenem a hangokkal. Na de ha már Csabi, akkor megemlítem a hétvégém utolsó programját, vagyis a Forma1 Brazil nagydíjat. Ugyanis, mivel Csabi végignézte a péntek esti jégkorongmeccset, ezért viszonzásképp én is megnéztem a futamot. Oké, közben mást is csináltam, de azért figyeltem, és azt kell mondjam, Lewis Hamilton bizonyította számomra a tehetségét, ugyanis a boxutcából indulva feljutni az első helyig, majd a negyediken végezni, azért tényleg nem semmi. Ha múltkor Verstappen volt a futam versenyzője, akkor most Hamilton. Méltó a négyszeres világbajnoki címre. Respect! :)