Sziasztok! Elég régen írtam, de az az igazság, hogy nagyon el vagyok havazva. Az elmúlt héten családi istentiszteletre készültünk, ugyanis most vasárnap az én hatodikosaim lesznek az istentisztelet "házigazdái", és ők fognak szolgálni egy kis műsorral. Kicsit izgulok én is, ugyanis gitározni fogok két kisfiúval és a másik segédlelkésszel. De minden jó lesz, mert a gyerekek nagyon ügyesek. :) Ezen kívül is sok a tennivaló, tegnap például részt vettem egy jegyesoktatáson, és ott megfogalmazódott bennem egy nagyon érdekes gondolat, amit most szeretnék veletek megosztani. Ritkán "teológizálok" a blogon, úgyhogy most ez következik. :)

Van az a bizonyos bűneset, amely mindent megváltoztatott annak idején. Érdekes lenne belemerülni a részletekbe, kezdve a teremtéstörténettel, de most csak egyetlen momentumra szeretnék koncentrálni, mégpedig a jó és a rossz tudásának a fájára, és az ezzel kapcsolatos Isteni tiltásra:

Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. (1Móz 2,16-17)

Egy fejezettel később azonban azt olvassuk, hogy jött a kígyó, és rávette az asszonyt, hogy egyenek erről a fáról - az első emberpár pedig így is tett. Aztán jött a büntetés, kiűzés, stb. stb. És azt mondta Isten, hogy most már olyan lett az ember, mint az Isten, ugyanis tudja, mi a jó, és mi a rossz. 

Nos, itt gondolkodtam én el ezen a dolgon...

Mert oké, hogy ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, aztán felfedezték, hogy meztelenek (ez egyébként a kiszolgáltatottságra utal, és ez nagyon fontos, mert sokan félreértik), és elbújtak Isten elől. Szóval, ettek erről a fáról, és onnantól kezdve tudjuk, mi a jó és mi a rossz. De az az igazság, hogy csak azt hisszük, hogy tudjuk - mert közben nagyon nem. Nem tudjuk, mi a jó és mi a rossz, azt meg végképp nem, hogy nekünk mi a jó és mi a rossz. Nem tudjuk, és honnan is tudhatnánk, hiszen döntéseinket ezerféle dolog befolyásolja. Nem tudunk elvonatkoztatni, és ami még fontosabb, nem látjuk egészében az életünket. Ebből pedig sokszor adódnak komoly bonyodalmak az életünkben. Mert szerintem, ahhoz, hogy tudjuk, mi a jó és mi a rossz, a jövőt is ismernünk kellene, elvégre csak később bizonyosodik be, hogy helyesen cselekedtünk-e, vagy sem. 

Tehát, ettünk a fának a gyümölcséből, mert azt akartuk, hogy tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Azt akartuk, hogy ne mondja meg nekünk semmiféle Isten, hogy mi jó nekünk. Majd mi eldöntjük, majd mi tudjuk. Ez a gondolat a ma emberében is benne van, nem is akármennyire. És a bűneset lényege valójában ebben áll: az ember ki akarta vonni magát Isten szárnyai alól. Azért mondom ilyen képletesen, mert a "felügyelet" az olyan kényszeredetten hangzik. Márpedig Isten nem erőltet ránk semmit. Megadta az első emberpárnak is a szabad akaratot, és a döntés lehetőségét - de azt is elmondta, mi lesz, ha esznek a fáról. És, mint látjuk, hiába volt minden. Nem elég, hogy viselnünk kell a büntetéseket (fáradságos munka, nehéz szülés, stb.), azt sem tudjuk, mi a jó és mi a rossz. Jobban mondva, elméletileg tudjuk - de alkalmazni az életünkre csakis Isten segítségével lehetséges. Tehát, akármennyire is akarta az első emberpár, és akarják ma is nagyon sokan: Istent nem lehet kikerülni. Vagy még inkább, nem érdemes. 

Ti mit gondoltok erről? :)