Sziasztok! Már említettem a 10+1 random tény rólam c. bejegyzésemben, hogy a teológia volt az első egyházi iskola az életemben. Persze oviban és általános iskolában is jártam hittanra, de mivel főleg 6. és 7. órában volt, leginkább azzal foglalkoztam, hogyan egyem meg észrevétlenül a megmaradt tízóraimat, hogy valahogy kibírjam ebédig. Természetesen konfirmáltam is, és akkor elkezdett érdekelni ez az egész dolog, de aztán gimiben, hogy nem volt semmiféle hittan, ez az érdeklődés megmaradt azon a szinten. Érdekes, hogy egy Biblia mindig is ott volt a szobámban, mióta az eszemet tudom, néha talán fel is lapoztam, de soha sem ástam bele magam mélyebben. Így esett meg, hogy úgy kezdtem el a teológiát, hogy azt sem tudtam, mi fán terem pl. Ézsaiás könyve, és hogy egyáltalán, hol kell azt keresni abban a vastag könyvben. Szóval, mondhatni, nem voltak különösebb előismereteim, viszont berögződések, netán előítéletek sem, úgyhogy nem ért olyan hideg zuhanyként, amikor feltárták előttem a tanáraink egy-egy bibliai ige valódi jelentését. Ezekből hoztam most nektek néhányat, kifejezetten olyat, melyet úgy gondolom, viszonylag sokan ismernek.

Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. (Ruth 1,16)

Milyen szép ige ez, milyen sokatmondó, kifejező, és érzelemteljes - nem hiába választják olyan sokan az esküvői meghívóra. Nem is lenne ezzel semmi baj - ha a valóságban is egy fiatal pár között hangzott volna el. Csakhogy nem így van. A Bibliában ugyanis, bár Ruth mondja ezt, de nem a férjének, hanem az anyósának. A dolog még morbidabbá is válik kicsit, ha tudjuk azt, hogy Ruth férje ekkor már halott. Tehát, az özvegyként maradt fiatalasszony mondja Naominak, a gyászoló anyósának. Persze, kérdezhetnénk azt is, hogy miért akar annyira az anyósával maradni? Nos, ehhez tudni kell azt, hogy abban a korban, ha egy nő férjhez ment, akkor onnantól kezdve már a férje családjának a tagja volt. Ezért is volt olyan fontos a jegyajándék, hogy ezzel is kárpótolják a lány családjában az elvesztett munkaerőt. Úgy állt tehát a dolog, hogy Ruth nem térhetett vissza a szülői házhoz, nem mintha kitagadták volna, egyszerűen csak ebben a korban ez volt a szokás. 

Ne paráználkodj! (2Móz 20,14)

A Tízparancsolat egyik olyan eleme, amit szerintem azért elég sokan ismernek. Szoktak ezzel érvelni az erkölcsös életet hangoztatók, és persze, nincs is ezzel semmi gond - csak éppen, sajnos, ezt is sokan félreértelmezik. Ahhoz, hogy lássuk, mit jelenthetett valójában ez az utasítás, érdemes kicsit betekinteni az akkori zsidó kultúrába. A paráználkodás, mint olyan, ugyanis a házasságtörésre utalt, vagyis arra, ha valaki megcsalta a házastársát. Az Újszövetség által használt μοιχεύω (moikheüó) ugyanezt jelenti: házasságot tör. Persze, az más kérdés, hogy a Biblia üzenetét minden korra aktualizálni kell, de pont ezért tanulnak a lelkészek görögül és héberül, mert ha mást nem, nekik tudniuk kell, mi az igék eredeti jelentése. 

Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. (Márk 11,24)

Imádkozni nem olyan könnyű. Beszélgetni valakivel, akit nem látunk, ráadásul az a fránya várakozás... Kértem valamit, és oké, azt mondja a Biblia, hogy megkapom - na de mikor? És mi lenne, ha azt mondanám, hogy már megkaptad? Ez egy nagyon érdekes ige, ugyanis a magyarban jelenidőben van fordítva, csakhogy a részletekben rejlik itt is a csavar. Ha megnézzük a görög szöveget, akkor ott látunk egy olyan kifejezést, hogy ἐλάβετε (elábete), ami nagyon fontos, hogy múltidőben van! (szaknyelven aoristos-ban egyébként) Ráadásul kijelentő módban, ami annyit tesz, hogy egy befejezett múltbeli eseményre utal. Vagyis, szó szerinti fordítása így lenne: "megkaptátok". Na, akkor most hogy is van ez?

Remélem, tetszett nektek a bejegyzés, és sikerült kicsit megvillantanom a Biblia izgalmas és érdekes oldalát is. ^^