Költözzünk össze! (?)
Mai világunkban már teljesen elfogadott gyakorlat, hogy a párok összeköltöznek még az együtt járásuk alatt, esetleg a gyűrűhúzást követően. Nem hinném, hogy ezen bárki is különösebben megbotránkozna, talán csak az idősebbek, akik még más rendszerben, más erkölcsi normák között nőttek fel. Nos, én bár nem vagyok idős, mégis szeretnék most az összeköltözés ellen szólni – csak és kizárólag a kapcsolatok érdekében!
Távol álljon tőlem az ítélkezés, hiszen én magam is fiatal vagyok, komoly párkapcsolatban élő, és még csak nem is gondolkodok begyepesedetten, vagy mereven. Ez az összeköltözés azonban mindig is egy nagy kérdőjel volt a számomra, és most itt nem a dolog erkölcsi oldalára gondolok. Jómagam tehát nem vagyok tapasztalt a témában, de azért megpróbálom most összeszedni, miért költözhetnek össze a párok idő előtt.
1. Praktikusság: egy esküvő manapság nem olcsó (bár itt már felmerül a kérdés, hogy miért kell minden áron a nagy felhajtáshoz ragaszkodni…). Hogyha az egyik fél, vagy netán mindkettő dolgozik, akkor így jobban tudnak spórolni és gyűjtögetni, ha összedobják, amijük van.
2. Türelmetlenség: nem tudják kivárni, amíg összeházasodnak, hanem már egyből mindent akarnak. Vagy, egy másik lehetőség, hogy nem is gondolkodnak a házasságban – manapság ez sem ritkaság, sajnos.
3. Rózsaszín szemüveg: ma, amikor már olyan lazák az erkölcsök, simán megengedhető, hogy akár néhány hét együtt járás után is összeköltözzön két ember. Egy kapcsolat elején pedig mi másra vágynánk, mint arra, hogy minden percet a szerelmünkkel töltsünk? Ilyenkor csak kevesen tudnak józanul gondolkodni.
Ezek lehetnek a lehetséges indokok (természetesen a teljesség igénye nélkül). Végül is, ha úgy vesszük, bizonyos értelemben még akár meg is érthetőek, főleg az első. Máskülönben meg, mindenki úgy csinálja, ahogy neki jó, nem igaz? Dehogynem. Itt már csak az a kérdés, hogy mennyire vesszük komolyan az adott kapcsolatot, és mit akarunk belőle kihozni? Mert ennek függvényében jó, ha számba vesszük az összeköltözés lehetséges következményeit. Mert igen, valakinek tényleg bejön. De ha végeznénk egy felmérést, az esetek többségében bizony nem ez játszik, hanem a negatív kimenetel.
Ha sarkallatosak akarunk lenni, akkor megállapítható, hogy az összeköltözés nem más, mint a házasság egy torz változata. Persze, kérdezhetnénk, hogy mit számít az a bizonyos papír? Nos, ha tényleg nem jelent semmit, akkor sokan miért ódzkodnak tőle mégis? Egyrészt azért, mert sajnos a mai emberre általánosan jellemző, hogy nem bírja a kötöttséget, és nem szeret felelősséget vállalni. Márpedig egy házasság már felelősséggel jár: felelős vagyok a társamért, akivel most már egy, közös családot alkotunk. Az összeköltözéskor ez még nem mondható el, annak ellenére sem, hogy már az együtt járás során is felelősek vagyunk egymásért. Ezt azonban sokan nem így gondolják, és ezért is húzzák-halasztják a házasságot. Mert egy sima kapcsolatból sokkal könnyebb kitáncolni. De egy házasságnál ez már elég macerás. Az összeköltözés tehát ilyen szempontból is praktikus, sőt, kényelmes, mert együtt élnek, de mindenféle különösebb kötöttség nélkül. Ez azonban már nem csak a házasság, de a szerelmi kapcsolat elferdítése is.
Az idő előtti összeköltözés azt is eredményezheti, hogy a felek hamar egymásra unnak, sőt, legrosszabb esetben a házasságkötés után már szabályosan elegük van egymásból. Ráadásul a házasságkötés, mint olyan, semmilyen hatással nem lesz rájuk, hiszen a nagy nap után sem változik semmi: ugyanoda mennek vissza, ugyanazzal a személlyel, ugyanabban az ágyban ébrednek ugyanazon illető mellett, egyszóval, tényleg úgy tűnik, hogy nincs értelme az egész házasságnak, mert hát előtte is ezt csináltuk, nem? Ezért a nagy felhajtás?
Nagyon kell figyelni a kifejezésekre: együtt járás, jegyben járás. A járni ige mozgást jelent, márpedig ha összeköltözünk, akkor az már egy stabil állapot, nincs benne a dinamikusság. Pedig az együtt járásnak pont az a szépsége, hogy várjuk az egymással való találkozást. Az együtt járásban tapasztaljuk ki tulajdonképpen, hogyan őrizhetjük meg egy kapcsolatban az önállóságunkat úgy, hogy a másik fél se sérüljön, és ezt majd hogyan tudjuk kamatoztatni a házasságban, amikor már tényleg fizikálisan is együtt leszünk, minden nap, egy közös háztartásban. Ha ezt a fázist kihagyjuk, akkor borul az egész rendszer, olyan, mintha egy kártyavár alól kihúznánk az egyik alsó lapot. Ha nincs alap, mire építkezzünk? Ne akarjuk egyből a tetővel kezdeni, annak úgysem lesz jó vége.
Még egyszer mondom, nem áll szándékomban ítélkezni senki felett. De ha jól végiggondoljuk, minden (pár)kapcsolati probléma gyökere tulajdonképpen az, hogy nem tartjuk be a sorrendet, szembe akarunk menni a teremtési renddel, és nem építünk biztos alapot. Mindennek megvan a maga ideje, így pedig az összeköltözésnek is. Tehát, ha tényleg fontos nekünk a kapcsolatunk, a szerelmünk, akkor jó, ha végiggondoljuk a fent leírtak alapján is ezt a lehetőséget. :)
|