Személyes tapasztalatok után bátran kijelenthetem, nincs annál rosszabb, mint amikor egy fiú képtelen felfogni, hogy nem akarok tőle semmit. Most lényegtelen, hogy az ismerkedés fázisában vagyunk, vagy egy kapcsolatból szeretnénk kilépni. Nagyon nyomasztó tud lenni valakinek a nyomulása, ami egy idő után akár erőszakoskodásba is átcsaphat, szóval nem árt vigyázni vele. De akkor honnan ered ez a mondás?
Először is, gondolom, a régi korok emlékeiből. Amikor a fiúk még lovagok voltak, akiknek akár nyilvánosan is meg kellett küzdenie a választott hölgy kegyeiért. Már nem élünk a középkorban, de őszintén, tegyük szívünkre a kezünket: nem melengetné kicsit a női lelkünket, ha hős szerelmesünk küzdene értünk? Ezzel a túlzottan romantikus képzettel csak annyi a probléma, hogy mi van, ha mégsem az nyer, akinek mi szurkolunk? Ráadásul ott van a másik fél, akitől nyilván nem akarunk semmit, így pedig végképp érthetetlen a viselkedése. Miért kakaskodik? Miből gondolja, hogy ha egy jól irányzott balegyenessel kiüti a szerelmünket, akkor a karjaiba borulunk?
A második problémát én a lányokban látom. Van egy bibliai mondás, hogy „a ti igenetek legyen igen, a nem pedig nem”. Nem akarok feltétlenül párhuzamot vonni, mert nyilván kicsit másról van szó ebben az igében, de azért mégiscsak lehetne mérvadó a számunkra: miért nem tudjuk őszintén megmondani, mit akarunk? Nem véletlenül terjedt el az a képzet, hogy egy nő mindig mást akar, mint amit mond. Ehhez pedig a fiú is hozzászoktak ám, így ne csodálkozzunk, ha a nemet igennek értelmezik. Én személy szerint nem vagyok ez a típus, nálam az igen az igen, a nem pedig nem, de adódtak abból problémáim, hogy ezt az illető férfiegyed nem értette, így azt gondolta, hogy valójában nem is akarok vele szakítani, mikor pedig világosan kijelentettem, hogy már nem érzek iránta semmit. Egy pont a lányoknak. De miben hibásak a fiúk?
Én csak női szemmel nézve tudom megállapítani a következtetéseimet. Kedves fiúk, a küzdelem nem feltétlenül jelent nyilvános, konkrét fizikai tetteket! Ha állandóan a lány nyakára jártok, zaklatjátok telefonon, SMS-ekkel bombázzátok, feltűnő hirtelenséggel elhalmozzátok ajándékokkal (főleg, ha azelőtt ez nem volt jellemző), akkor ne csodálkozzatok, ha a lány agyára mentek. A kevesebb néha több! A zaklatás, még ha nem is annak szánjátok, sohasem célravezető. A türelem rózsát terem. Nem akarok közhelyes lenni, de ha elfogadtok egy tanácsot egy lánytól, akkor nem nyomultok ezerrel. Persze, eltérő, hogy kinek mi jön be. Csak magamból tudok kiindulni, és én a világból ki tudnék szaladni a nyomulós srácoktól. Máskülönben meg, tényleg megéri takarékra állítani magatokat, mert csúnya vége is lehet az egyébként akár teljesen ártalmatlan közeledéseteknek – nyilván nem kell nektek bemutatnom az agyafúrtabb lányokat. Szerintem, ha igazán fontos nektek a lány, akkor inkább törekedjetek arra, hogy megismerjétek, és akkor tudni fogjátok, hogy mivel lehet igazán elnyerni a szívét. Ha pedig esetleg mégsem akar tőletek semmit szívetek választottja, akkor viseljétek a visszautasítást férfi módjára, és higgadtan, tisztelettudóan álljatok tovább. 
Szóval: fiúk, csak óvatosan; lányok, ti pedig mindig legyetek őszinték, és félre a virágnyelven beszéléssel! Az igenetek legyen igen, a nem pedig nem! 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés