1. Ismerd be, hogy félsz!
Nem muszáj másoknak, de ha lehetőséged van rá, jó, ha kibeszéled magadból - persze, csak ha akarod. De legalább önmagaddal szemben legyél őszinte! Valld be saját magadnak, hogy igen, félsz. Ha ezt kimondod, már megtetted az első lépést.

2. Konkretizáld, hogy miért és mitől félsz!
A félelem sokszor olyan, mint valami nagy, fekete, alaktalan valami. Nem látjuk, és idővel már megfogalmazni sem tudjuk talán, de az biztos, hogy ott van, körbeleng minket, szinte megfojt. Tehát a következő lépés: fogalmazd meg tisztán és világosan a félelmed okát és miértjét! Ahogy J. K. Rowling írta: "Aki fél a névtől, jobban fél magától a dologtól" - ne ess ebbe a csapdába. :)

3. Mély levegő!
Elcsépeltnek hangzik, de tényleg igaz. Amikor félünk, vagy pánikolunk, szaporább a lélegzetünk, a szívverésünk, ez pedig nem jó. Tudatosan figyelj oda arra, hogy egyenletes legyen a légzésed, és meglátod, már is jobb lesz.

4. "Nagyobb vagyok, mint a gondjaim!"
Ricky Jerret egy amerikai focista, aki annak idején hatalmasat tarolt, de sajnos önhibáján kívül lecsúszott a ranglétrán, és újra kellett kezdenie mindent. Sokat bántották az új csapattársai, a királyból egyszerre szolga lett, ezt pedig nehezen viselte. Az edzője azt mondta neki: "Amikor úgy érzed, eluralkodik rajtad a félelem, akkor hunyd be a szemed, vegyél egy mély levegőt, és mondd ki: nagyobb vagyok, mint a gondjaim!" Nos, én ezt kipróbáltam egy szigorlat előtt, és tényleg sikerült. Nem lett ötös a vizsgám, ráadásul B-tételt is húztam - de legalább nem remegő tagokkal mentem be. :)

5. Tisztád magadban a rád váró esemény menetét!
Kiskoromban orrmandula műtéten kellett átesnem. Bár még csak 5 éves voltam, de már akkor is igényeltem azt, hogy - az életkoromnak megfelelően - tájékoztassanak arról, mi vár rám. A nővér volt olyan kedves és teljesítette is ezt a kérésemet, így tudtam fegyelmezett maradni a műtét közben és után. Még ma is sokat segít nekem az, ha váratlan esemény, megoldandó feladat, netán vizsga előtt állok, hogy megállok egy pillanatra, és felvilágosítom saját magamat gondolatban arról, mire számítsak, mi fog történni - szinte a legapróbb részletekig. Persze megeshet, hogy végül másként alakulnak a dolgok, de azzal majd ráérsz akkor foglalkozni. Viszont mielőtt belevágsz, mindenképpen megéri tisztázni magadban, mi is vár rád, hogy így kicsit a sajátodnak érezd azt a feladatot. Elvégre, nem hiába kaptad Istentől azt a próbatételt. :) 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés