Utálom a hétfőket, mikor lesz már péntek?
Nem jó ez a február, bárcsak március lenne már!
Eltelt a karácsony. Mikor lesz a húsvét?
Ilyen és ezekhez hasonló mondatokkal bizonyára már mindenki találkozott valamilyen formában, sőt, talán az is felőfordult, hogy használtuk is valamelyiket, akarva-akaratlanul. Persze, ezeregy oka lehet annak, amiért valaki szeretne túl lenni mondjuk a hétfőn, vagy várja a jövő hónapot. Itt most nem erről van szó, hanem inkább arról, amikor mindenféle különösebb ok nélkül akarjuk siettetni az időt. Télen a nyarat várjuk, nyáron meg a telet - ez utóbbi főleg a negyven fokos kánikulában fordulhat elő. Én még ennek az egésznek nem is voltam annyira tudatában, viszont idén karácsonykor észrevettem valamit, mégpedig azt, hogy voltak olyanok, akik december 27.-én - kapaszkodjatok meg - húsvéti díszeket posztoltak ki. Itt éreztem azt, hogy elszakad bennem a cérna, és én, aki eddig amúgy nem nagyon foglalkoztam az "I-hate-monday" jellegű képekkel, most szinte vadásztam rájuk (is), közben pedig magamban forrongtam és forrongok azóta is, mert nem értem: mire jó ez?! Mert nem is vesszük észre, és ezzel valójában nem éljük meg a pillanatot! Mi értelme van ennek? Miért kell karácsonykor, a feldíszített fa mellett ülve húsvéti díszeket és tojásmintákat nézegetni? Könyörgöm, addig még alsó hangon is két hónap van - idén ugyebár még több, de ez mellékes. Miért kell utálni a hétfőket? Persze, hétvégén könnyű hozzászokni a semmittevéshez (már akinek, mert ugyebár vannak olyan foglalkoztatási ágak, ahol a hétvége az igazi munka, vagy az is ugyanolyan hétköznapnak számít), de inkább örülni kellene, hogy kezdődik egy új hét, ami tele van új lehetőségekkel. Örülni kellene annak, hogy mehetünk iskolába és tanulhatunk - ez azt jelenti, hogy egy békés országban élünk, ahol mindenkinek egyenlő jogai vannak. Örülnünk kellene, hogy mehetünk dolgozni - ez azt jelenti, hogy pénzt kereshetünk, amiből eltarthatjuk önmagunkat és a családunkat. Örülnünk kellene annak, hogy tél van, mert ez azt jelenti, hogy még nem borult fel a Föld éghajlata - és ugyanez érvényes az összes évszakra, mert mindegyiknek megvan a maga varázslatossága, különlegessége, és nem utolsó sorban: funkciója.

Versenyt futunk az idővel. Hajszoljuk az időt. Többet akarunk belőle, nem érezzük elégnek, kevésnek érezzük, közben pedig mégis azt várjuk, hogy gyorsabban teljen. Siettetjük, amikor hétfőn a pénteket várjuk. Túl akarjuk élni a napokat, nem pedig megélni, és ez nem helyes. Mert miközben így teszünk, felgyorsítjuk az időt. Az a helyzet, hogy az idő nélkülünk is telik. Nem az időnek van szüksége ránk, hanem nekünk az időre. Ezt pedig megkaptuk Istentől: az idő ajándékát. Minden nap huszonnégy órát. Minden egyes nap. És milyen szép, hogy ebből mindenki ugyanannyit kap. Nekünk az a dolgunk, hogy gazdálkodjunk vele, mégpedig helyesen. Mert a mi időnk véges. Nem az idő, mert az, mint mondtam, nincs hozzánk kötve. Az idő nélkülünk, vagy velünk, de telik. A mi időnk azonban véges. És ezzel most nem riogatni akarok bárkit is. Ez nem azt jelenti, hogy akkor felelőtlenül használjunk ki minden egyes percet. Épp ez a nehéz benne: felelősségteljesen, ugyanakkor szabadon és maximálisan kihasználni. Legalábbis a lehetőségeinkhez mérten maximálisan, mert többet úgysem tehetünk. Ne adjuk fel az alvást a tennivalóink miatt, mert akkor hamarosan a tennivalóinkat kell feladnunk az egészségünk miatt. Az egyensúly megtalálása a legfontosabb itt is. Meg még valami: az, hogy vegyük le végre a futócipőt, álljunk meg, és éljünk a pillanatnak - olyan értelemben, hogy ne siettessünk semmit! Ne utáljuk a hétfőket - fogjuk fel ajándéknak. Attól várhatjuk a pénteket, de ne a hétfő lássa kárát! 

Ezek után a "Carpe Diem"-mondás is teljesen más értelmet nyerhet számunkra. Mert a legtöbben hogyan magyarázzák ezt a nagyon híres latin mondást? Élj a mának, vagyis: "egyszer élünk, de akkor nagyon", magyarán ne törüdj senkivel, csak saját magaddal. De most váltsunk perspektívát! Élj a mának, vagyis: csodáld meg a pillanatot, mert ez egy ajándék számodra, egyenesen Istentől! Élj vele - helyesen, és legjobb belátásod szerint!