Ez a szó, hogy Elfajzott, alapvetően negatív tartalmat hordoz. Mert olyan csúnyán hangzik. Elfajzott az, aki negatív értelemben más, mint a többiek, aki éppen ezért veszélyt jelent a társadalomra, a körülötte élőkre. De ez a szó a Beavatott kötetekben mégis pozitív értelmet nyer, és nem csak azért, mert Tris, a főszereplő Elfajzott.

De ki is nevezhető Elfajzottnak?

Az, aki nem sorolható be a megadott kategóriákba - mondhatnánk. Ez igaz, hiszen Trisről tényleg nem állítható egyértelműen, hogy Bátor, vagy Önfeláldozó. Nála nincs csak. Nála és van.

Az, akiben több csoport tulajdonságai is megtalálhatók. Ez is igaz. Trisnek a teszteredménye három csoportot hozott ki: Önfelálozó, Bátor és Művelt. Ez nem is csoda, hiszen az anyukája Bátor volt, az apukája pedig Művelt.

Az, akiben minden csoport tulajdonságai megvan. Ez így nem igaz, és itt hibázik a film. Mert a Lázadó film végén az jön ki, hogy Tris 100% Elfajzott, vagyis minden csoport szimulációját tudja teljesíteni. De a könyvben erről szó sincs, és higgyünk inkább a könyvnek. Tehát az Elfajzott lét nem azt jelenti, hogy valakiben minden egyes tulajdonság ugyanolyan intenzitással megvan!

Ezt azért mondom el, mert vannak téves elképzelések egyik és másik oldalról is. Legyünk őszinték, mi is szeretnénk egymást beskatulyázni. Mi is szívesen tagolódnánk csoportokra. Mi is szívesen készítenénk egy sablont, és aki abba nem illik bele, azt kivetnénk magunk közül. Azért beszélek T/1-ben, mert mindannyian emberek vagyunk, és mindannyiunkban megvan ez a tulajdonság sajnos. Vagy legalábbis részben. Főleg azért, mert mindannyian szeretnénk megtalálni a társaságunkat, azokat, akik hozzánk hasonlóak. És ezzel nincs is semmi baj. De vannak olyanok is, akik ezért készek feladni az elveiket, és beállni a sorba, csak nehogy egyedül maradjanak. Aztán ott vannak az Elfajzottak - azok, akik nem adják fel az elveiket, vállalják akár a magányt is. Nekik erős a személyiségük annyira, hogy képesek mérlegelni a valóságot: megéri-e az adott közösség azt, hogy értük változtassak magamon, vagy nem? Mert ugyebár, ha tényleg elfogadnának, akkor változnom sem kellene.

Elfajzottnak lenni tehát annyit jelent: irányíthatatlan. És ez felelősséggel is jár. Mert az irányíthatatlanság szintén rossz tulajdonság: ha valaki csak megy a feje után, nem hallgat senkire, az persze, hogy veszélyes. De lehetünk irányíthatatlanok pozitív értelemben is: úgy, hogy a személyiségünket nem vagyunk hajlandóak feláldozni. 

Persze, ki merné magáról azt állítani, hogy Elfajzott? De nem is kell. Hiszen ez egy kitalált elnevezés, egy kitalált kategória - ilyen értelemben. De attól még nagyon is valóságos. És azt üzeni nekünk, hogy ne adjuk fel könnyen a személyiségünket - illetve, hogy fejezzük már be a kategorizálást és a selejtezést! Hiszen kik vagyunk mi, hogy bárkit is megítéljünk vagy elvessünk csak azért, mert olyan, amilyen? Nincs jogunk sablonokba kényszeríteni senkit, mert Isten mindenkinek egyéniséget ajándékozott. És ettől az ajándéktól nekünk senkit sincs jogunk megfosztani.