Van az a pillanat, mikor nem érted
De megérint a másik lénye.
Talán sosem láttad őt azelőtt,
Mégis közel érzed magadhoz őt.
Elég egy pillantás, vagy egy mosoly
Esetleg egy együtt érző, szép szó-
Mely oly’ régóta hiányzik már valakitől-
Tőle pedig, mint egy ajándékot, megkapod
És érzed: ő a te különleges támaszod.
Többé már nem félek tőled, ez már a múlt
Tekinteted a lelkemben rettegést nem gyújt.
Eddig egyedül voltam ellened, de már nem
Mert van, aki megvédjem tőled engemet
Erre nem számítottál, mi? Sose hitted volna
Hogy valaha lesz, ki majd neked azt mondja:
„Fejezd be, vagy velem gyűlik meg a bajod!”
Eddig nem volt ellenfeled, kivel kell harcolj
Hiszen én könnyű préda voltam
Könnyen tehettél majd’ bárhova.
De ennek vége, jobb, ha elfogadod
Köszönd meg hát szépen a holnapot!
Én nem bántanálak, tudod, az nem az én műfajom
De te annyi fájdalmat okoztál, mikor kezedben volt a hatalom
Ennek vége örökre, kikerültem a fennhatóságod alól
Nem kívánok neked rosszat, sőt: legyen úgy, élj jól!
De engem most már hagyj békén, kérlek
Hadd éljem végre a saját kis életem
Az igazi szerelmem oldalán
Így nyugalmam lesz talán.
Nem tudok élni nélküled, de nem is akarok
Ha egy mód van rá, kezedet mindig fogni akarom
Haragudni sem tudok rád, de nem is kell
Hiszen te sose okoznál fájdalmat nekem
Sőt, védelmezel engem úgy, mint eddig soha senki
Ezért pedig nem tudok neked eléggé hálásnak lenni
Csak tudod, szokatlan ez a nagy törődés
Nem tapasztaltam még ilyen őrködést
Felettem – de nagyon megnyugtató
Sokkal jobb, mint bármelyik altató
Veled együtt én már nem félek
Azóta sokkal nyugodtabban élek.
|