1. Vámpírnaplók vs. Twilight

A Twilight 2005-ben jelent meg a könyvespolcokon, ellenben a Vámpírnaplók csak 2009-ben bukkant fel - senkit ne zavarjon, hogy a TV képernyőjén. A Vámpírnaplók első részének a hátuljában, az olvasói véleményeknél ilyeneket találhatunk: "Azt gondoltam, hogy ez szintén egy tucat-vámpírregény, ami az alkonyat sikerét akarja meglovagolni... Na neee, egy Alkonyat hasonmás!...egy újabb vámpíroskönyv..." Nagy kár, hogy az ilyen véleményezők nem nézték meg kicsit közelebbről a könyv címoldalát, akkor láthatták volna, hogy azon a következő dátum szerepel: 1991. És hogy még tovább menjünk: Stephenie Meyer saját bevallása szerint annak idején nagy Vámpírnaplók rajongó volt.
Kérdezem én: hogyan lehetne a Vámpírnaplók Alkonyat-utánzat, amikor egyrészt sokkal régebbi, másrészt, az Alkonyat írónője is ezen nőtt fel? Az már nem L.J. Smith hibája, hogy Magyarországon csak 2010-ben vált híressé a könyve, amikor sorozatot készítettek belőle...
De ha eltekintünk a keletkezés idejétől, akkor is kizárt, hgy a Vámpírnaplók Alkonyat-utánzat legyen. 
1. Az Alkonyat 4 részes saga, ellenben a Vámpírnaplók egy ennél sokkal több részes könyvsorozat.
2. Az Alkonyatban a vérfarkasok teljesen mások, mint a Vámpírnaplókban. 
3. Elena még csak kicsit sem hasonlít Bella-ra, és bevallom, nekem sokkal szimpatikusabb is volt az ő karaktere. 
4. Stefan és Damon szintén egyedülálló karakterek, akiket még véletlenül sem ad vissza Stephenie Meyer Edward-ja. 
5. Az írói stílus is teljesen más a két írónő esetében. Míg Stephenie Meyer szeret elidőzni a részletekben (lásd, 2. kötet!), addig L. J. Smith sokkal dinamikusabb, reálisabb, egyszóval, hozzám sokkal közelebb áll az ő stílusa. De ez csupán szubjektív vélemény.

Az összekötő kapocs tehát csak a téma, és a kisváros jelenléte: a Vámpírrnaplókban Fell's Church, a Twilight-ban pedig Forks. Mindenestre ez a két könyv tökéletes példája annak, hogy ne ítéljünk elhamarkodottan, mert a végén csúnyát koppanhatunk. :)

2. Éhezők Viadala vs. A Beavatott

Természetesen Veronica Roth sem úszta meg a vádakat, de hát ez gondolható volt. Az Éhezők Viadala-sikere után nyilván minden olyan könyvet koppintásnak tituláltak, ami egy egészen kis hasonlóságot is mutat a nagy trilógiával. Jelen esetünkben talán még lehetne is valóságalapja a teóriának, hiszen az Éhezők Viadala 2008-ban jelent meg, A Beavatott pedig 2011-ben. Mindkettőt olvastam, először az Éhezők Viadalát, utána pedig A Beavatottat, és bár még nem értem a végére, egyszerűen nem tudok rájönni: miért gondolják azt, hogy Roth utánozta Collins-t? De most tényleg.
Nézzük meg röviden a két könyv sajátosságait:
1. Az Éhezők Viadala arról szól, hogy Észak-Amerika helyén Panem országa van, ahol kerületekre van osztva a terület, a központja pedig a Kapitólium. A kerületek lakóit az jellemzi, hogy mivel foglalkoznak, és általánosan uralkodó tendencia éhezés, és a nehéz élettani körülmények. Minden évben az aratás ünnepén kiválasztanak minden kerületből egy fiút és egy lányt, 12-18 év közöttieket, akiknek egymással meg kell küzdeniük az Éhezők Viadalán, és aki győz, annak a kerülete kap élelmet, stb. Olyan ez, mint egy rossz, horrorisztikus reality, ahol az ember csak magára számíthat, mert igazából mindenki az ellensége.
2. A Beavatott arról szól, hogy Chicago városa már rég nem olyan, mint régen. Az embereket csoportokra osztották: Bátrak, Műveltek, Őszintén, Önfeláldozók és Barátságosak. Minden tizenhat évet betöltött fiatalnak döntenie kell, hogy melyik csoportot választja. Ezen kívül azonban még vannak csoportnélküliek és Elfajzottak, ez a rendszer pedig hamarosan meg is bukik, hiszen az emberek nem skatulyázhatóak be ilyen szinten. Mindenesetre itt a hangsúly a barátságra, a csapatban való együttműködésre esik, a személyes döntés fontosságára, hogy merjük-e vállalni önmagunkat, és egyáltalán: ismerjük-e önmagunkat.

Igyekszem szubjektivitás-mentes maradni, de nekem A Beavatott sokkal jobban tetszik, mint az Éhezők Viadala. De ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor világosan látszik, hogy Veronica Roth nem utánozta Suzanne Collins-t! Az apró hasonlóságok, mint pl. posztapokaliptikus vonások, főszereplők fiatal életkora, kerületek/csoportok még egyáltalán nem feltételezik a koppintást. Fő struktúrájában ugyanis teljesen eltér a kettő. Persze, nem akarok túlságosan belemenni a részletekbe úgy, hogy az Éhezők Viadalának nem ismerem a másik két kötetét, de az elsők összehasonlításából nekem az jött le, hogy Collins az egyéni felelősséget hangsúlyozza, míg Roth a közösségi identitást az együttműködést. Máskülönben meg, A Beavatottnak legalább van mondanivalója, de az Éhezők Viadalában eddig nem nagyon találtam, sajnos. De mindezektől függetlenül is elmondható, hogy a koppintás-teória itt is megbukik. 

TÉNY: mára már annyi mindent megírtak, leírtak, kiábrázoltak, hogy szinte lehetetlenség teljesen újat, eredetit alkotni. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés