// Senator-Girl //

Kreatív advent - fonott szív Dániából

Gréti — 2018-12-09 18:38:33

Sziasztok! Nyilván nem újdonság senkinek, hogy érdekel a skandináv kultúra - bizonyára emlékeztek még, amikor a Lagom-ról írtam. Azóta sikerült beszereznem a Hygge - a dán életérzés c. könyvet, így tovább bővíthettem ismereteimet ezzel a témával kapcsolatban. Szerintem a Lagom és a Hygge nagyon jól kiegészíti egymást, ha bizonyos elemeit összeillesztjük, mondjuk a Hygge az sokkal inkább a hangulatra összpontosít, míg a Lagom inkább a kiegyensúlyozott életre. Azt szeretem ezekben a könyvekben, hogy igazán gyakorlatias ötletek is vannak benne, pl. receptek, de a dánok még egy kis kreatívkodást is megosztanak velünk, amit most szeretnék továbbadni nektek. Ez nem más, mint a karácsonyi fonott szív. Ennek a kis dísznek komoly hagyománya van Dániában, a karácsonyfákat többnyire ezekkel díszítik. Az első ismert fonott szívet Hans Christian Andersen készítette 1860 körül, de csak a 20. században vált elterjedtté, és azóta a decemberi vasárnap délutánok tipikus családi programjává vált ezeknek a szíveknek a készítése, főleg mert úgy gondolják, hogy fejleszti a gyerekek kézügyességét. Ebben nyilván van igazság, de még hozzátenném, hogy kiváló türelemjáték, hiszen egyáltalán nem olyan egyszerű elkészíteni, mint gondolnánk, viszont nem is annyira bonyolult, mint amilyennek elsőre látszik. Szóval, mi is a technikája? Én a következő sablont ajánlom, mert ami a Hygge könyvben szerepel, az még nekem is kicsit nehéznek bizonyult, igaz, nagyon ritkán kreatívkodom, így talán ez is az oka. A sablon, amit találtam az interneten, jóval egyszerűbb, így ezt választottam, már csak azért is, mert a héten szeretném elkészíteni a gyerekekkel hittanórán, így elsősorban ezt kellett szem előtt tartanom. Tehát, amire szükség lesz: sablon, színes papír, fehér papír, olló, ceruza, ragasztó. És akkor nézzük lépésenként: 1. Félbehajtjuk a papírlapokat, és úgy heyezzük el az U alakú sablont, hogy az alja a hajtás mentén legyen, majd kivágjuk, körbe az alakzat mentén, majd a sablonra berajzolt vonalakat is bevagdossuk. 2. Ha megvan mindkét kivágott alakzatunk, akkor elkezdjük egymásba fűzögetni a kis füleket (a bejegyzés végén található linkben erre is találtok részletes útmutatást). 3. Ha készen vagyunk, akkor már nincs más hátra, mint hogy kis akasztót készítsünk papírból, beragasszuk a két papírlap közé, majd összeragasszuk a szív tetejét, hogy szebben álljon, és ne nyíljon szét. Szerintem nagyon szép kis dísz, viszonylag könnyen elkészíthető, hogyha rájövünk a technikájára (olyasmi, mint a biciklizés vagy a vezetés, ha egyszer megtanuljuk, többet nem felejtjük el). Nyilván időt kell rá szánni, szóval tényleg csak akkor kezdjetek hozzá, ha nem kell sietnetek sehova. A színkombinációk határa a csillagos ég, az eredeti verzió piros-fehér, de igazából szerintem csak az a lényeg, hogy azért a két szín, amit választotok, harmonizáljon egymással. :) /Forrás: Meik Wiking: Hygge - a dán életérzés, amely boldoggá tesz Link: http://craftandcreativity.com/blog/2011/12/08/flatadehjarta/

Welcome back, Erik!

Gréti — 2018-12-02 18:30:49

Sziasztok! Ezer éve nem írtam, tudom, ennek oka pedig az, hogy jelenleg a munkára koncentráltam inkább, hiszen pályakezdőként ez is nagyon fontos. Most, hogy felszenteltek, elkezdhettem dolgozni intézményi lelkészként idősek otthonában (emellett még tartok hittanórákat, és gyülekezeti alkalmakat, istentiszteleteket is), úgyhogy van dolgom bőven, aminek nagyon örülök. Szeretem, amit csinálok, mert sokrétű munka, sokféle korosztállyal találkozom, és hát megmondom őszintén, nagyon jól esik ennyi tanulás után végre kicsit nem tanulni. Mondjuk, mindig is szerettem tanulni, és magamat ismerve még fogok is majd, de most egyelőre kell az agyamnak ez a fajta pihenés, mert azért csak sok volt ez a 19 év egyhuzamban. Tehát, a munka mellett végre jut időm régi, kedvelt elfoglaltságokra is, mint például: - olvasás - ismét elkezdtem a Harry Potter-sorozatot, mivel most már mindegyik kötetete megvan, hála Csabinak - regényírás - bár ezen érződik, hogy elszoktam tőle, de hát az a lényeg, hogy ismét elkezdtem - és természetesen a jégkorong. Ez utóbbihoz mondjuk hozzátartozik, hogy a legtöbb meccs sajnos még mindig hajnalok hajnalán van, és arra nem tudom rávenni magam, hogy olyan embertelen időben felkeljek, de tegnap rám mosolygott Isten, ugyanis magyar idő szerint este 7-kor kezdődött a San José Sharks-Ottawa Senators mérkőzés, amit egyébként már egy hónappal ezelőtt nagy betűkkel és pirossal aláhúzva beírtam a határidőnaplómba, mondván, bármi is lesz, én ezt a meccset biztosan nem hagyom ki - mégpedig Erik Karlsson miatt. Ugyebár írtam róla múltkor, hogy az Ottawa Senators megvált Erik Karlsson-tól - a miértekbe ne menjünk bele, meg különben is, eljön az a pont, amikor már nem az okokat és a magyarázatokat kell keresni. Bele kell törődni, hogy Karlsson immár nem tagja a csapatnak, de 10 évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni és kitörölni. Nyilván azt kívánom neki, hogy nagy jövője legyen a Sharks csapatánál, de azért ő elsősorban mindig is Szenátor marad - ez pedig tegnap be is bizonyosodott, amikor Ottawa köszöntötte őt egy "Welcome back" videóval. Annak idején egyébként Alfredsson-t is ugyanígy köszöntötték, és az a különös benne, hogy az is pontosan december 1.-jén történt, csak persze néhány évvel ezelőtt. Erik Karlsson tehát mindig is megbecsült személy lesz Ottawában, és szerintem komolyan sajnálja mindenki, hogy így alakult. A mérkőzés maga egyébként talán pont emiatt volt olyan különös hangulatú. Volt benne egy-két verekedés, meg összecsapás, de azt hiszem, hogy a San José nem igazán tudta, mit is kezdjen a helyzettel - Erik legalábbis minden bizonnyal így volt vele. Az első gólpróbálkozása igencsak óvatosra sikerült, aztán elkezdett beszélgetni a kispadon ülő Senators-tagokkal, mintha még mindig hozzájuk tartozna. Egy másik alkalommal pedig a hárításából öngól lett, amit végül azonban úgy számítottak be, mintha a Senators kapujába lőtte volna. Talán részben ennek is köszönhető, de végül is a Senators nyert, mégpedig 6:2-re, úgyhogy nagyon ügyesen játszottak. Kicsit azért sajnáltam Karlsson-t, mert olykor mintha honvágyat véltem volna felfedezni a szemében, és tényleg olyan volt néha, mint aki nem tudja eldönteni, hova is tartozik. Mindenesetre nagyon furcsa lehetett neki azon a pályán ellenfélként fellépni, ami tíz évig az otthona volt, és ahol mondhatni, hogy ő volt a főnök... Igazából nagyon hiányzik a csapatból. Bár, talán ha Pageau játszott volna, az kicsit javított volna a helyzeten, de ő a sérülése miatt még nem pálya-képes. Mondjuk, megmondom őszintén, nekem is furcsa volt az a szituáció, amikor pl. Karlsson volt gólhelyzetben, hogy akkor most kinek is szurkoljak? Hiszen legyen bármelyik csapatnak a tagja, mindig is az egyik kedvenc játékosom marad, akárcsak Hoffman. Egyébként szerintem az is nagyon beszédes, hogy a Senators még mindig nem választott magának kapitányt, és elvileg nem is akarnak, mondván, mindannyian egyenértékű játékosok. Mondjuk, ebben tökéletesen igazuk van, és becsülöm és tisztelem őket a döntésük miatt. Egyedül Stone és Duchene viseli az A-betűt, és reménykedem benne, hogy ha Pageau visszajön, ő is megkapja, mert megérdemelné, már csak azért is, mert régóta a csapat tagja. De ez majd február-március környékén kiderül. Kezdésnek annyi is elég, hogy Pageau már elkezdett edzeni, ami azt jelenti, hogy egyre jobban van (Achilles-ínszalag szakadása volt még augusztusban), és ez a lényeg. :)

Mérföldkő az életemben - lelkésszé szenteltek

Gréti — 2018-11-02 18:19:28

Sziasztok! Tudom, tudom, nagyon régen írtam, de valahogy összejöttek a dolgok, munka, csendesnapok, illetve hát felkészülés a lelkészszentelésre, ami október 27.-én volt. Most értem el odáig, hogy írjak róla, bár azt hiszem, még most sem dolgoztam fel teljesen - de persze, pozitív értelemben. Amikor hat és fél évvel ezelőtt átléptem a hittudományi egyetem küszöbét, akkor még nem gondoltam, hogy mi is vár rám - és eleve nem gondoltam, hogy a 12 félév helyett 13 lesz a képzési idő. Ugyanis, bár június 30.-án megkaptam a diplomát, utána még szeptemberben bizonyítanom kellett az ELV-en, majd, miután sikeresen vettem ezt az akadályt is, kérhettem felszentelésemet, kérelmem pedig pozitív elbírálást nyert, így október 27.-én ünnepélyes keretek között felszenteltek. De hogy is nézett ki ez a bizonyos feszentelés? Először is, bemutattak minket, vagyis felolvasták a nevünket, majd esküt tettünk. Ezután következett mondhatni a lényeg: kimentünk az úrasztalához, és letérdeltünk az esperesek elé, hogy ők kézrátétellel megáldjanak bennünket. (Ettől a résztől egyébként kicsit féltem, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül, mert palástban letérdelni a térdeplőre egyáltalán nem könnyű, vigyázni kellett, nehogy rosszul lépjek, aztán elessek ott mindenki előtt.) Amikor tehát letérdeltünk az illetékes esperes elé, ő a fejünkre tette a kezét, és megáldott bennünket. Nagyon jó érzés volt, mert utoljára a konfirmáláskor kaptam ilyen személyre szóló áldást, és egy ideje már éreztem, hogy hiányzik és szeretném. Az áldásként kapott bibliai ige pedig nagyon szíven talált, ki is tettem a szobámban a paraftáblámra, hogy mindig előttem legyen. Az áldások után pedig megkaptuk a lelkészszentelési emléklapot, illetve a lelkipásztori diplomát, így innentől kezdve hivatalosan is református lelkipásztorok vagyunk. Nagyon sok minden megfordult a fejemben azon az ünnepségen. Azon gondolkoztam, hogy az évek alatt hányszor megijed az ember, hiszen a lelkészi hivatás lemondásokkal is jár. De mire ideáig eljut valaki, akkor már nem úgy látja ezeket a lemondásokat. Én legalábbis nem érzem ezeket. Sokkal inkább a lehetőségeit látom ennek az életformának - és itt már nem is konkrétan a lelkészségre gondolok, hanem úgy általánosságban a keresztyénségre. Nagyon sok mindenre lehetőségünk van – például bizonyságot tenni Krisztusról, akár szóval, akár cselekedettel. Lehetőségünk van imádkozni a nehéz helyzetekben. Lehetőségünk van hálát adni, megköszönni Valakinek a dolgokat, az áldásokat. Lehetőségünk van arra, hogy életünk egyetlen napján, még a legmagányosabb pillanatainkban se érezzük magunkat egyedül. Lehetőségünk van reménykedni. Reménykedni abban, hogy mindennek van értelme és célja. Reménykedni, sőt, biztosnak lenni abban, hogy ezután a földi élet után vár ránk az örök élet, ahol nem lesz többé sírás, nem lesznek könnyek, szenvedés és fájdalom, mert Isten dicsőséges színe előtt leszünk, az Ő közvetlen közelében mindannyian. Keresztyénként számtalan lehetőségünk van. Akár naponként újra és újra megújulhatunk – hiszen Isten Igéje mindig tud újat mondani, mindig meg tud szólítani, át tudja járni szívünket-lelkünket, és mindig talán bennünk olyan részt, amely még megújulásra, változtatásra szorul. Istennel együtt képesek lehetünk bármire. Óriási dolgokat vihetünk véghez. Sok mindenben változtam az elmúlt hat és fél évben. Bátrabb vagyok az emberekel szemben, nem félek megszólalni a társaságukban. Merek kezdeményezni, merek beszélni. Igaz, Isten nagyon meggyúrt engem ezekben az években. Sok belső harccal és küzdelemmel járt, míg ideáig eljutottam - és még mindig nem tökéletes. Bár, azt is tudom, hogy sosem leszek az. Mindig lesznek hibáim és hiányosságaim, mert én is ember vagyok. És az a különös, hogy jobban érzem az emberségemet, mint valaha. Mert a lényeg belül mégsem változott. Isten nem vette el tőlem a személyiségemet azzal, hogy palástot terített a vállamra, sőt, inkább segít, hogy minél jobban kibontakoztathassam azt, ami bennem van, és minél inkább azzá válhassak, akivé teremtett engem.

Goodbye Ottawa, hello San José!

Gréti — 2018-09-16 12:00:04

Ismeritek azt az érzést, amikor úgy tűnik, a világ darabokra hullik körülöttetek? Nem kell megijedni, nem történt semmi komoly. De, a maga nemében mégis sokkolt ez az egész. Mert erre egyáltalán, de tényleg egyáltalán nem számítottam. Vagy talán csak reménykedtem, hogy nem következik be. Sőt, egyszerűen el sem tudtam volna képzelni. És most mégis itt van. Megtörtént. Erik Karlsson elhagyja az Ottawa Senators-t, és a San José Sharks-nál folytatja pályafutását. Az első kérdés, ami ott cikázott a fejemben, mint valami őrült villám: miért? Miért? MIÉRT? Miért kell elmennie, miért hagyja ott a csapatot, miért hullik darabjaira az Ottawa Senators? Miért? Bevallom, először haragudtam rá. Haragudtam mindenkire, aki ebben benne van, már csak azért is, mert időközben kiderült, hogy már majdnem egy éve ment a huzavona, vagyis, Erik Karlsson távozása előre eltervezett, tudatos döntés volt. Legalábbis, a vezetőség részéről. Erik Karlsson azt nyilatkozta, hogy nagyon szomorú nap ez a számára, és sosem gondolta volna, hogy elhagyja a csapatot és a várost, sőt - mint kiderült, eldöntötték, hogy újjáépítik a csapatot, és ebben a tervben Karlsson valamiért nem kapott helyet. És erre csak annyit tudok mondani, hogy: mi van?! Pont ő, aki a csapatkapitány volt, aki a Senators egyik ikonikus alakja, aki annyit letett az asztalra, aki a liga egyik legjobb játékosa, ráadásul kétszeres Norris-díjas? És ha már itt tartunk: pont azt a csapatot áldozzák fel és szórták szét a ligában, amelyik a 2016-17-es szezonban egészen a keleti fináléig eljutott?! Ebben nincs logika. Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világvége, és nem is erre utalt a drámai kezdés. Tényleg ledöbbentem, amikor olvastam a hírt, és igen, nagyon elszomorított. De, tudom, hogy mindennek célja van, és semmi sem történik ok nélkül. Szóval, bizonyára nem hullik darabjaira a csapat, hanem remélhetőleg ez valóban az újjépülés fájdalma, amit nem lehet elkerülni, amire szükség van ahhoz, hogy célba érjenek, és azzá válhassanak, akivé kell, vagyis egy sikeres, nagyra becsült csapattá. Mert valami kétségkívül elromlott közöttük. Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy az előző szezonban nem követtem nyomon az eseményeket, de most már kezdenek összeállni a részletek egy egésszé, és kezdem belátni, hogy olyan formában tarthatatlan volt ez az állapot. A változás, mondhatni, a levegőben volt. Tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult, és Erik Karlsson egy másik csapathoz került át. Nagyon fog hiányozni, de azt kívánom, hogy találja meg a helyét a San José színeiben, és érezze jól magát, mert csapattól függetlenül továbbra is a második számú kedvencem marad. Vannak dolgok, amiken nem tud változtatni semmi és senki, és ez pont egy olyan dolog. :) Ami pedig a Senators-t illeti, nost, kíváncsian várom, hogy ki lesz az új csapatkapitány, mert a listában még csak az assziszt poszt van jelölve Stone neve alatt. Vagy az lesz, hogy őt emelik fel kapitányi rangra, vagy valaki mást választanak, de én mindenképpen egy olyan játékost tudnék elképzelni erre a pozícióra, aki már régóta tagja a csapatnak. Oké, nem titkolom, hogy Pageau-nak nagyon örülnék, de nem élem bele magam. Majd minden kiderül a maga idejében. :) /forrás: nhl.com/

Egy átigazolás, és ami mögötte van - Mike Hoffman "tragédiája"

Gréti — 2018-08-20 18:53:13

Sziasztok! Nagyon régen jelentkeztem, mármint önmagamhoz képest, mert ha azt nézzük, "csak" kb. egy hónapja volt, hogy utoljára írtam. Időközben lezárult a gyakorlati évem, és kezdetét vette az igazi munka, úgyhogy volt mivel foglalkoznom. Az elmúlt hét például bűnbánati hét volt, mivel a huszadikai új kenyér ünnepén mindig úrvacsorázunk. Tegnap éppen ezért eléggé elfáradtam, de úgy kellemesen, kellően kidolgoztam magam, de ami a legjobb volt, hogy kereszteltem is. Annyira felemelő élmény volt, hogy én szolgáltathattam ki a keresztséget egy kisgyereknek - történetesen egy kisfiúnak, aki nagyon aranyos volt. :) Szóval, most már úgy érzem, sikerült megérkeznem lelkileg is az új helyemre, kezdem felvenni a ritmust, ezt mutatja az is, hogy tegnap este eszembe jutott, hogy megnézem már, mi újság az Ottawa Senators háza táján. Szégyellem magam, de rá kellett jönnöm, hogy a múlt szezonban nagyon ehanyagoltam őket, nem is tudom, nevezhetem-e magam rajongónak... :( De mindegy, ezen most nem emésztem magam. Már csak azért sem, mert döbbenten láttam, micsoda botrány van a csapat körül. Az egész ott kezdődött, hogy múlt hónapban Hoffman átigazolt a Florida Panthers csapatához. Bánkódtam is miatta nagyon, és még most sem vigasztalódtam meg, mert ő volt az egyik kedvencem, sőt, számomra ikonikus alakja volt a csapatnak - nem véletlenül, hiszen itt kezdte NHL karrierjét, ráadásul az elmúlt két szezonban ő produkálta a legnagyobb fejlődést. Ezért sem értettem, hogy miért ment el? Mindenesetre nem szándékoztam bogozni ezt az egészet, viszont terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, amihez ugyebár elkezdtem képeket keresgetni róla. Na, és ekkor találtam szemben magam a valósággal. Ilyen pillanatot valószínűleg többet már nem fogunk látni... (fotó: thestar.com) Először nem értettem, miért hozza ki Karlsson és a felesége fényképeit is Hoffman neve alatt, úgyhogy már muszáj voltam rákattintani egyre - és akkor döbbentem le igazán. Lehet emlékeztek rá, hogy korábban írtam arról, hogy Karlssonék kisbabája halva született. És állítólag Hoffman menyasszonya interneten minősíthetetlen stílusban írt erről az egészről (értsd: kárörvendő, gyűlölködő, stb.), amiért Karlssonék feljelentették őt zaklatás vádjával. Hoffman és a menyasszonya mindent tagadott, így tehát megromlott az egyébként nagyon jó viszony Karlsson és Hoffman között, sőt, mindez a csapatszellemnek sem tett túl jót, így pedig, hogy mentsék a helyzetet, eladták Hoffman-t. Először a San José Sharks vette meg, de ők alig pár óra múlva tovább is passzolták, úgyhogy a Florida Panthers kapott az alkalmon, és megszerezte magának - ha jól értelmeztem, potom pénzért - mert hát ahhoz kétség sem férhet, hogy Hoffman kivételes tehetség. Ezeknek tudatában most már még jobban sajnálom Hoffman-t, bár természetesen nem ismerem a pontos részleteket, és nyilván azt sem tudom, milyen ember a hétköznapokban, csak azt láttam eddig, hogy a pályán kivételesen jól teljesített, és a csapatnak is oszlopos tagja volt. Azt is hozzátették a cikkekben, hogy Karlssonék nyilván nem ok nélkül tettek feljelentést, és ebben azért lehet valami. Eszembe jutott egyébként, amit az egyik egyetemi tanárom mondott, amikor a Királyok könyvét vettük, vagyis hogy a nagy erős és határozott férfiak mögött is mindig ott van a nő... És igen, itt is pontosan ez a helyzet, bár most nyilván magam ellen is beszélek, elvégre én is nő vagyok. De azért ha belegondolunk, olyan igazságtalan és értelmetlen ez így, bár ha tényleg igazak ezek a vádak, akkor teljesen érthető az egész. Bizonyos szinten még az is érthető, hogy Hoffman védte a menyasszonyát, de nem tudom... Az tényleg nagyon rossz, hogy ez ennyire begyűrűzött a csapatba, és robbantott, mint egy kézigránát. Mondjuk, halkan megjegyzem, hogy ez az egész eset további kérdéseket is felvet, pl. hogy nem lett volna esetleg más megoldás? És hogy milyen csapat-összetartásról beszéletünk így, ha egyből azt választotta a vezérigazgató, hogy eladják Hoffman-t? Jó, mondjuk állítólag a Senators is kivizsgálta ezt az ügyet, de akkor is, nekem ez az egész valahogy nem kerek. Valamelyik cikkben egyébként már olyanokat is írtak, hogy Karlsson is el akar menni a csapattól, és az köztudott, hogy Stone csak egyéves szerződést írt alá, szóval nem tudom, mi lesz velük. Az a baj, hogy a 2016/17-es szezonban tényleg nagyon jó csapat jött össze, de ezekből már alig vannak páran. Lehet, hogy teljesen új arculatra lesz szükség, nem tudom. Azt mondjuk nem tudom elképzelni, hogy Karlsson átigazol, mert ha egyszer itt már csapatkapitány, máshol nyilván nem kezdhetne ebből a pozícióból, és azt nem biztos, hogy elvállalná. De majd kiderül. Hoffman nélkül persze már semmi nem lesz ugyanolyan. De azért kívánom neki, hogy érezze jól magát az új helyén, rendeződjenek a dolgai, és mindez ne befolyásolja negatívan a karrierjét, hiszen az eddigi ismereteim alapján nekem egyértelmű a vétlensége, a tehetsége pedig vitathatatlan. Az nem lehet, hogy egy ilyen miatt derékba törjön a karrierje.

#nomakeup - avagy miért nem használok sminket

Gréti — 2018-07-14 22:37:29

Sziasztok! Ma egy olyan témában szeretnék nektek írni, amiről már nagyon régóta tervezek bejegyzést készíteni. A sztárok körében nagyon elterjedt a #nomakeup mozgalom, már ha lehet ennek nevezni, ami azt jelenti, hogy olyan képet posztolnak magukról, amin állítólag smink nélkül szerepelnek, de a szemfüleseknek persze feltűnik, hogy azért mégsem minden az, aminek látszik. Bár én nem vagyok sztár (szerencsére), de a #nomakeup mozgalmat erősítem, és el is mondom, hogy miért. Nem arról van szó, hogy sosem próbáltam ki a sminket, hiszen én is csak lány vagyok, és megvolt az az időszakom, amikor kísérletezgettem, hogy lássam, mi áll jól nekem. 12-13 évesen volt egy rakás szemhéjfestékem, szájfényem, szemceruzám, és ezeket lelkesen próbálgattam is az arcomon. 14-16 éves koromban mindennapos volt számomra a fekete szemceruza, de aztán 17 évesen egy nap fogtam, letettem, és azóta sem használtam. Amit maximum magamra tettem, az a szempillaspirál volt, de most már azt sem. Amit pedig soha nem próbáltam ki, az az alapozó. Na de hogy miért is? Őszintén bevallom a legfőbb okot: lusta és béna vagyok a sminkeléshez. Pedig van kézügyességem pl. rajzoláshoz , de az olyan aprólékos munkák, mint a körömfestés, gyöngyfűzés, vagy sminkelés, na azokhoz egyszerűen nincs türelmem. Nem, mintha egy design megalkotása kevesebb időbe telne, de hát az teljesen más. :) Szóval, a legfőbb oka annak, amiért nem sminkelek, ilyen egyszerű. Akár ciki, akár megbotránkoztató, akár érteheteten, de felvállalom, hogy az én értékrendemben a sminkelés valahol nagyon hátul kullog, olyannyira, hogy szökőévben egyszer, ha rászánom magam. A másik oka, hogy nekem a smink nem áll jól. Lehet persze, hogyha elmennék egy profi sminkeshez, ő megtalálná a számomra megfelelőt, de ez nem hiszem, hogy valaha is bekövetkezik. Meg különben is, van, akinek jól áll, és van, akinek nem. Legalábbis, szerintem. Én pedig az utóbbiak táborába tartozok. Tehát, ami nem megy, nem kell erőltetni. Az is igaz mondjuk, hogy szerintem a smink egy bizonyos szinten túl nem egészséges. Tehát az, hogy valaki minden nap magára keni az alapozót, kihúzza a szemét, stb., egyáltalán nem tesz jót a bőrnek. Tudom, hogy manapság már vannak hiper-szuper-modern kímélő termékek, de akkor is... A bőrnek szüksége van arra, hogy levegőzzön, és ha lefedjük valamivel, akkor ugyebár ebben gátolva lesz, így pedig hamarabb beindul majd az öregedés is. És ha már praktikusság szempontjából közelítjük meg a dolgot, sokat meg lehet spórolni azzal, hogyha az ember nem költ ilyen termékekre. Mert ugyebár, olcsót nem szabad megvenni, a minőségi pedig olykor túl drága. Én meg inkább költöm kajára a pénzem (mondjuk ez sem látszik rajtam), vagy írószerekre, na és persze könyvekre. :) És még valami. Bár néhányan gyönyörű sminkeket tudnak készíteni, azonban van egy kiábrándító tény: a fiúknak ez többségében nem jön be, mert ők inkább a természetességet szeretik. Előbb-utóbb pedig úgyis kiderül, mi van a smink alatt, és ha sokáig alkalmaztuk ezt a kegyes kis hazugságot, akkor nem biztos, hogy a valósággal való szembesülés pozitív kimenetelű lesz. Nem azt mondom, mert ha az arcomon felbukkan egy pattanás, akkor azt én is elfedem korrektorral. De! Ha lehet egy tanácsom, ne vigyétek túlzásba a sminket. Higgyétek el, úgy vagytok szépek, ahogy vagytok. Az esetleg kis szépséghibák tesznek egyedivé és különlegessé. A bőrötökre pedig életetek végéig szükségetek lesz, és mint tudjuk, a bőr nem felejt, tehát ahogyan most bántok vele, később majd az alapján fogtok vele együtt élni. Tehát, nem azt mondom, hogy kövessétek az én példámat, és #nomakeup minden nap, hiszen mindenki úgy csinálja, ahogyan ő jónak látja. De a mértéktartás itt is célravezető lehet. /kép: Newboost/

Lagom - a boldogság svéd titka

Gréti — 2018-07-06 20:46:37

Sziasztok! Ismét elég régen jelentkeztem, ennek több oka van, részben az ihlethiánnyal is küzdöttem, de nem azért, mintha elbizonytalanodtam volna a blogolásban, egyszerűen csak ha az embernek az élete egy területén gondjai vannak, akkor az kihat majdnem mindenre. De, milyen jó, hogy Isten gondoskodik rólunk, és a legkilátástalanbbnak tűnő helyzetekben is küld segítséget. :) Számomra ilyen ez a könyv, mely a képen is látható, és amit eredetileg csak kiváncsiságból rendeltem meg, így akkor még nem is sejtettem, hogy alig néhány nap múlva komoly hasznát fogom venni. Írtam egy korábbi bejegyzésemben, hogy mindig is érdekelt az északi kultúra, és a skandináv országok különösen is közel állnak a szívemhez. Az utóbbi időben Erik Karlsson-nak hála a svédek kerültek a figyelmem középpontjába, és el is döntöttem, hogy megtanulok svédül, legalább alapszinten (ehhez még nem kezdtem hozzá, de ami késik, nem múlik). A Lagom c. könyv teljesen véletlenül került az utamba, de úgy gondoltam, ez a sors keze, hát meg is rendeltem. Azelőtt a neten csak a dán változatát, a Hygge-t láttam, de gondoltam, akkor kezdjük a svéddel, lássuk, számukra mi a boldogság. Maga a szó, "lagom", annyit tesz: "pont jó", ami fegyelmezettségre, mértéktartásra, ugyanakkor kiegyezésre, elégedettségre is utal. A munkában, magánéletben, otthon, a természetben, saját egészségükkel kapcsolatban, az ételeken, egyszóval: mindenben ezt az elvet követik. Gyakorlatilag áthatja az egész kultúrájukat, így számukra nem is kérdés, hogy az élet "lagom". Nem kell ahhoz svédnek lenni egyébként, hogy valaki így gondolkodjon - a különbség annyi, hogy a svédeknek van külön szavuk is erre a dologra, érzésre, felfogásra. "Lagom är bäst" - "A pont jó a legjobb" - valahogy így lehetne fordítani azt, amit az új design fejlécére is írtam. :) Azt, hogy kik vagyunk, nem a sikereink és a hibáink határozzák meg, hanem az, hogy miként élünk ezekkel együtt. Nekem nagyon szimpatikus ez a felfogás, főleg, mert miközben a könyvet olvastam, rájöttem, hogy én magam is ilyen lagom-módon gondolkodom, csak eddig nem tudtam neki nevet adni. Bevallom, még nem értem a végére, hiszen ez nem olyan könyv, amit elejétől a végig kell olvasni, mint egy regényt, hanem elmélyülni a részletekben, egy-egy fejezetben. Néhány érdekességet azonban megosztok veletek a lagommal kapcsolatban: - a svédek szerint aki túlórázik, az annak a jele, hogy nem tudott időben végezni a munkájával (tehát jól érzékelhető az eltérés a mi felfogásunktól). Ők tehát a "kevesebb több"-elvet szorgalmazzák, a munkaidőt csökkentették, viszont az idő alatt nem foglalkoznak mással, csak a feladatukkal - persze azért szünetet is iktatnak be, ennek kicsit vicces neve van: a 10-15 perces kávészünet neve fika, ami annyit tesz, hogy ez idő alatt egy csésze kávé és esetleg egy kis sütemény mellett beszélgetnek munkatársaikkal, vagy ha egyedül vannak, akkor csak kicsit kikapcsolnak, de a lényeg, hogy távol a számítógéptől és a telefontól - az étkezésük is lagom, a szerző (akinek az édesanyja svéd volt, de ő maga már Amerikában nőtt fel) a saját nagymamáját hozza fel példának: ő az, aki a legvéknyabb szeletet vágja a gyümölcstortából, de a vacsorához megiszik egy pohár bort, és vastagon megkeni vajjal a kenyeret. Egyszerre mértéktartó, ugyanakkor, ha lehetősége van rá, kiélvezi az adott pillanatot :) A Lagom tehát lényegében megmutatja, hogyan élhetünk meg a maga teljességében minden pillanatot, és megtanít bennünket arra, miként hozhatjuk ki mindabból, amink van, a lehető legtöbbet. (fülszöveg).

Hockey Fashion #2. - Atlanti Divízió

Gréti — 2018-06-29 17:20:58

Sziasztok! A legutóbbi bejegyzésem egyáltalán nem volt régen, de annyi minden történt azóta, hogy csak most jutottam el odáig, hogy folytassam, amit elterveztem. Szóval, tovább csemegéztem az NHL divatvilágában, és most az Atlanti Divíziót vettem szemügyre. TORONTO MAPLE LEAFS Alapszínek: kék, fehér A Toronto Maple Leafs kanadai csapat, erre utal többek között a logoban szereplő juharlevél is (maple leaf). Mivel északi országról van szó, adja magát a kék-fehér kombináció, ami igencsak hideg összhatást eredményez. Szeretem a kék színt egyébként, ez az árnyalata különösen is tetszik, és mivel nem kombinálták más színnel (pl. pirossal), úgy gondolom, hogy ez így egy nagyon jó öltözék lett. Megjegyzésként annyi, hogy a vendégmez kicsivel jobban tetszik, annyira tiszta, a fehér jégen pedig annyira jól mutat. Értékelés: 5/5 TAMPA BAY LIGHTNING Alapszínek: kék, fehér Csalós, mert a logo kivételével gyakorlatilag teljesen megegyezik a Toronto Maple Leafs mezével. Ugyanaz a színkombináció, ugyanazok az árnyalatok. A különbség talán a csíkozatban tűnik ki leginkább, ugyanis míg a Tampay Bay esetében mind a felsőn, mind a lábszárvédőn egy vastag csík fut keresztbe, addig a Torontonál dupla, sőt, tripla csíkozatról beszélünk. Értékelés: 5/5 OTTAWA SENATORS Alapszínek: piros, fekete, fehér, arany Jaj, a kis kedvencek. ^^ Oké, megpróbálok eltekinteni a személyes rajongástól, bár szerintem az értékelést mindenki sejti. :) Szóval, az Ottawa Senators szintén kanadai csapat, viszont ellentétben a Toronto-val itt teljesen más színkombinációk vannak. Hazai mezükben a piros az uralkodó, ami tökéletesen van kombinálva a fekete ill. fehér színekkel, és szerintem különösen is jó, hogy a fekete van túlsúlyban. Vendégmezükben is nagyon tetszik, hogy a fekete ennyire dominál a fehér mellett, ugyanakkor a piros is megjelenik. A logo-ban jelenik meg a negyedik szín, az arany, viszont megfigyelhető a vállon lévő eredeti logo, a piros-fekete O betű is. Szerintem egyébként a Senators meze a legjobban megtervezett az NHL csapatok öltözékei közül, számomra ez adja a legjob összhatást - ezt már a legelső általam látott meccsnél is így gondoltam, pedig akkor még nem is tudtam, melyik az a csapat, amelyik a piros mezt viseli. :) Értékelés: 5/5*

Hockey Fashion #1. - Világvárosi Divízió

Gréti — 2018-06-25 19:39:01

Úgy hiszem, még nem volt a blogomon divattal kapcsolatos bejegyzés, de ha már egyszer lány vagyok, nem hiányozhat ez sem. :D Persze, mint a címe is mutatja, ez nem egy szokványos bejegyzés lesz ebben a témában, hiszen mi másról is írnék, mint a jégkorongról? :) Arra gondoltam, hogy a következő néhány napban bemutatom nektek az NHL csapatok mezeit, divízóként, írok róluk személyes véleményt, majd ponntozom őket, hogy melyik mennyire tetszik. Lássuk hát az elsőt, a Keleti Főcsoport Világvárosi Divízióját! (megjegyzés: a bal oldali kép mindig a hazai, a jobb oldali kép pedig a vendég mez) NEW YORK RANGERS Alapszínek: kék, piros, fehér Nem tudom, az a baj, hogy nekem a kék meg a piros annyira nem illik össze, viszont a Rangers esetében nem annyira zavaró ez a dolog. Tény, hogy a vendég mez jobban tetszik, lévén, hogy a fehér szín dominál, ill. a piros, és szerintem ebben az esetben jobb, hogy a kék kissé háttérbe szorul. Talán jobb lenne a helyzet, hogyha kicsit mélyebb árnyalatokban jelennének meg ezek a színek, vagy legalább az egyik, de még így is elfogadható. Értékelés: 5/4. PITTSBURGH PENGUINS Alapszínek: fekete, sárga, fehér Nos, igen, a Pittsburgh... Próbálok abszolút előítélet-mentes lenni, és objektív véleményt alkotni a mezekről. Szóval. Lehet mondani bármit, de a Pittsburgh Penguins uniformisa szerintem telitalálat. A logo egy pingvin, ami cuki, a színek pedig összhangban vannak, igaz, a meccseken engem kicsit zavar a lelátón a sok sárga szín. A hazai mezük a befutó nálam, mert a fekete-sárga kombó szerintem tökéletes. Értékelés: 5/5 PHILADELPHIA FLYERS Alapszínek: narancssárga, fekete, fehér Nem rossz, nem rossz, de valami nekem mégis hiányzik belőle. Igaz, semmi kötődésem nincs a csapathoz, mert még sosem láttam őket játszani, de nem hiszem, hogy ez az oka. Szerintem a narancsárga árnyalatával van a gond. Azt várnám, hogy ez egy intenzív szín, itt azonban mintha fakó árnyéka lenne önmagának, így pedig nem sugározza azt az erőt, amit kellene. Ráadásul, a hazai mezen a fekete is olyan élettelen. Bár tény, hogy vannak ennél rosszabb mezek is az NHL-ben. Értékelés: 5/3

Hol laknék, ha... - álomhelyeim a világban

Gréti — 2018-06-23 12:27:30

Sziasztok! A bal oldalsávban lévő kis bemutatkozómban írtam, hogy szatmári lány vagyok, ami azt jelenti, hogy az Alföldön születtem, nőttem fel - viszont, megmondom őszintén, nem szeretem a síkságot. Tudom, Petőfi nagyon szépen írja: Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. , de én ezzel nem tudok azonosulni, mert nekem a Kárpátok, vagy bármilyen más hegység egyáltalán nem zordon, hanem maga a szépség, valami olyasmi, ami megnyugtat, ami biztonságot sugároz, ahol igazán otthon tudnám érezni magam. A másik, hogy bár teljességében nyári gyerek vagyok, mivel a névnapom júniusban, a születésnapom pedig augusztus elején van, mégsem szeretem a nyarat, a meleget. A legjobban ősszel érzem magam, amikor hűvös van, de még azért süt a Nap is, viszont vehetek fel pulóvert. Szóval, ha választhatnék a lakhelyemet illetően, akkor biztosan az északi országok közül választanék, ahol a klíma pont nekem megfelelő, és a hegyek is szép számmal fordulnak elő. Lehetséges, hogy a jégkorong szeretete ebből is fakad, de az északi országok iránti vonzalmam nem újkeletű dolog. 11 évesen nagy rocker-korszakomat éltem, és az első együttes, amelyik a kedvencemmé vált, az a The Rasmus volt. Olyannyira szerettem őket, hogy képes voltam elkezdeni finnül tanulni, még van is valahol egy kis noteszem, tele finn kifejezésekkel. Bevallom, hamar ráuntam, mert a finn egyébként elég nyakatekert nyelv szerintem, másrészt pedig nem sokkal ezután jött a rap-korszakom, ami ugyebár mai napig tartja magát. De, a lényeg, hogy néhány évvel ezelőtt, immár egyetemistaként, ismét visszatértem az északi országokhoz. Épp egy regényt írtam, és ennek kapcsán utánanéztem, hol vannak még a mai világban királyok, még ha csak ceremoniálisan is. Így került a képbe Norvégia, Svédország és Dánia, és az északi kultúra. Olyannyira belemerültem, hogy elkezdtem norvégul tanulni - ami kb. "mission impossible", ugyanis alig lehet normális nyelvkönyvet találni. De azért elég jól ment, megtanultam a kiejtést, személyes névmásokat, számokat, sőt, a himnusz egy részét is. (azóta már a kanadait mondhatni fújom kívülről, annyit hallottam a jégkorong mérkőzések elején :)) Ja, vi elsker dette landet... (igen, mi szeretjük ezt azt országot) De aztán ez is alábbmaradt, főleg időhiány miatt, hiszen ekkor még javában a héber és görög írásmagyarázatot bűvöltem, plusz angol szakfordítást is kötelező volt csinálni, és úgy éreztem, ennyi idegennyelv bőven elég az életembe. Viszont, néhány hónappal később megérkezett a jégkorong, az Ottawa Senators személyében, és hát nem titok, mindez milyen hatással volt rám. :) Az egyik hatodéves konzultáción játszottunk egy játékot, aminek az volt a lényege, hogy a terem volt a világ, és el kellett helyezkednünk ott, ahol legszívesebben lennénk - mondanom sem kell, gondolkodás nélkül Ottawához álltam. :) Erik Karlsonnak köszönhetően pedig a svéd nyelv a figyelmem középpontjába került, ami egyébként hasonló, mint a norvég, és hasonlóan nehéz hozzá könyvet beszerezni. De nem adom fel, mint ahogyan azt sem, hogy egyszer majd eljuthatok valamelyik országba. Nem vagyok telhetetlen, úgyhogy az egyik is elég lenne, bár Kanadának jobban örünék, mert akkor biztosan nem hagynám ki Ottawát és a Canadian Tire Centre-t. De ettől függetlenül is, szívesen töltenék el időt valamelyik északi országban. Nektek melyik a kedvenc helyetek, országotok a világon? :) /képek: gocollette.com, hdwallpapers.net, christinehauschild.com/

Egy korszak lezárult

Gréti — 2018-06-15 21:06:50

Sziasztok! Június 11.-én megvolt a záróvizsgám, ami két dolgot jelent: 1. Lezárult egy nagyon-nagyon hosszú, 6 éves tanulmányi korszak az életemben 2. Bár még nem kaptam kézhez, de kimondhatom, hogy diplomás református teológus-lelkipásztor lettem. És hogy hogyan érzem magam? Azt hiszem, még fel sem fogtam igazán. Bár muszáj lesz, mert a munkás hétköznapok lassan-gyorsan eljönnek, de ennek mondjuk örülök, hiszen végre kamatoztathatom a tudásomat a gyakorlatban is. De igazából még tényleg nem fogtam fel, hogy vége. Bizonyára ez majd a diplomaosztó pillanatában fog bekövetkezni, amikor ott állok a Debreceni Nagytemplomban, talárban, és a rektor úr átnyújtja nekem azt a bizonyos keményfedeles dokumentumot. Annyira vártam ezt a pillanatot már évek óta, és annyit gondoltam rá, hogy most mégis olyan, mintha nem is velem történne, hanem csak egy álom lenne. Talán nem hiszem el, hogy tényleg megcsináltam. Az ember visszatekintve általában azt mondja az ilyen dolgokra, hogy hamar eltelt, de én most mégsem tudom ezt mondani. Minden egyes pillanatának érzem a súlyát, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Mert, mint mindennek, ennek is voltak szép és kevésbé szép pillanatai, könnyebbségei és nehézségei egyaránt. Hat év nem kis idő azért... Na de mégis, hogy milyen volt a vizsga. Hát, nagyon izgultam. :) Csak én nem mutatom ki. A többiek nagyrészt elkezdték a tételeket átbeszélni, de ez engem ilyenkor nagyon idegesít, én még a jegyzeteimet sem szeretem már olyankor olvasni. Úgyhogy, félrehúzódtam, beraktam a fülhallgatót és német rap-et hallgattam, mert az kicsit megnyugtatott. :D Szerencsére az első négyben benne voltam, ennek örültem, mert volt idő nyugodt körülmények között kidolgozni a tételt. Jó témát húztam, gyülekezetépítés, aminek nagyon örültem. Csak sajnos akkor nap nagyon fájt a térdem, szóval, ez kicsit kényelmetlenné tette a szituációt, de végül azért jól alakult minden. :) Délután aztán jött a szakdolgozat védés, na ettől talán jobban izgultam a végére, mint a feleléstől, ugyanis fogalmam sem volt, mire számítsak, ráadásul nálunk úgy van, hogy ötöd éven írjuk a dogát, de csak hatodév végén védjük meg, vagyis eltelik közben egy év. A témavezető tanárom azonban nagyon segítőkész volt, és persze a kérdéseket is tudtam, hogy sikerült rá felkészülnöm, csak az okozott nehézséget, hogy rögtön válaszolni kellett, nem volt gondolkodási idő. De szoknom kell, mert szeptemberben az ELV-en ugyanígy lesz. Tehát, a hétfői napom eltelt a vizsgával, mert reggel 8-tól délután 5-ig tartott, eredményhirdetéssel együtt. Nagyon elfáradtam, ráadásul nagyon meleg is volt, és arra is rájöttem, hogy sajnos nem bírom a klímát, mert másnap igencsak beteg voltam tőle, meg persze akkor jöttek ki rajtam a tanulási fáradalmak is. De túl vagyok rajta, és ez a lényeg. :) A vizsga érdemjegye végül négyes lett - ezt azért tartom fontosnak, mert a mai világban úgy látom, csak a jeles ér valamit. Egyébként szerintem nem a jegy számít, de büszke vagyok a négyesemre, mert önerőből, egyenletes teljesítménnyel, csúszás nélkül jutottam el idáig úgy, hogy annak idején elsőben mondhatni, hogy a nulláról indultam.

Bokros teendők vizsgaidőszakban

Gréti — 2018-06-06 15:45:32

Bár a vizsgaidőszakról az átlagembernek a tanulás jut eszébe, de az egyetemistának bizony nagyon sok más is. Mert azért valljuk be, ki az, aki éjt-nappallá téve csak tanul ilyenkor? Ráadásul az agyunk mintha ellenünk fordulna, hirtelen minden egyéb elkezdi érdekelni - ami persze a tanuláson kívül esik. Összeszedtem most néhány dolgot saját tapasztalatokból is, hogy melyek azok a "halaszthatatlan teendők", amelyekkel a vizsgaidőszakban eltöltjük az időt a tanulás mellett/helyett. 1. Sorozatok nézése - általában nem nézek sorozatokat, de a vizsgaidőszakban biztos, hogy találok egy olyan szériát, amit egyszerűen muszáj végignéznem, a lehető legrövidebb idő alatt. 2. Blogolás, regényírás - ihlethiány? A vizsgaidőszak a legjobb megoldás! Mindegy, hogy éppen egyházjogot tanulok, garantáltan ihletet kapok egy újabb blogbejegyzéshez, amit persze azonnal muszáj megírnom. 3. Design - nincs is jobb, mint a kódolással bíbelődni, miközben tudom, hogy éppen egy egész könyvet kellene megtanulnom. 4. Jégkorong meccs miatti éjszakázás - ez mondjuk tavaly volt rám jellemző, hiszen idén az Ottawa Senators nem jutott be a rájátszásokba. Az elvem, miszerint az éjszaka arra való, hogy aludjunk, csak addig tartotta magát, amíg az Ottawa Senators be nem lépett az életembe. Másnap vizsgáznom kell? Attól még az NHL diktálja a tempót. 5. Ottawa Senators képek, videók nézegetése - mondjuk ez nem csak vizsgaidőszakban. :) 6. Természet - a vizsgaidőszak tökéletes lehetőség arra, hogy az ember rácsodálkozzon a körülötte lévő természet szépségére, akár órákon keresztül. 7. Takarítás - vizsgaidőszakban az ember stresszesebb, így természetes, hogy jobban zavarja a rendetlenség, kosz, mosatlanok, stb. Elvégre is, a tanuláshoz szép, tiszta, rendezett környezet kell. 8. Evés - értelemszerűen mindig akkor jön rám, amikor már két mondatot elolvastam a könyvben. Valljuk be, kemény meló a tanulás, a dolgozatírásról nem is beszélve. Kell az energia. 9. Beszélgetés - ilyenkor dolgozza fel az ember a szorgalmi időszak (vagy jelen esetemben a gyakorlati év) eseményeit, amit muszáj, hogy kibeszéljen magából. De úgy igazából a téma lehet bármi. Remélem, azért éreztétek az iróniát a bejegyzésben. Mondjuk ha belegondolunk, valóban így van ez, de azért az is biztos, hogy tudjuk jól, a tanulás sem hanyagolható, sőt. A vizsgaidőszakban szerintem az a jó, hogy az ember saját maga ossza be az idejét, és ha jól csinálja, akkor mindenre jut ideje. Mert nem jó egyik véglet sem, tehát sem a lazsálás (pedig fennáll a veszélye a rendelkezésre álló idő jellegéből adódóan), sem a túlhajszolás, hiszen az agyunknak fel is kell dolgoznia az információkat. Mindig is próbáltam egyfajta arany középutat találni, tehát hogy nagyjából egyenes arányban legyen a pihenés és a tanulás. Azt is el kell fogadni, hogy egyik nap viszi a másikat, én pl. múltkor egy egész napot kihagytam, mert éreztem, hogy az agyam nem befogadóképes, aztán másnap meg 6 tételt átvettem. Ha nem megy, nem szabad erőltetni, és még véletlenül sem kell megijedni. Nem gépek vagyunk, hanem emberek. Az évek során rájöttem, hogy a tanulási terveknek sincs sok értelme, olyan formában, ha beosszuk napra, vagy akár órára pontosan, hogy mikor hány tételt tanulunk meg. Azért nem jó, mert könnyen alakulhatnak máshogy a dolgok, és akkor nincs sikerélmény, így veszítünk a lelkesedésből. Egyetlen célt tűzzünk ki magunk elé: a vizsgára minden tételt vegyünk át. De ne szabjuk meg, hogy ezt hogyan és miként. Így nem lesz annyira feszített a tempó, és nem támasztunk irrális elvárásokat önmagunkkal szemben. A "bokros teendőinket" pedig ne hanyagoljuk el, hiszen ezektől (is) lesznek olyan szépek az egyetemista évek, és lesz miről nosztalgiázni a későbbiekben. :)

Washington Capitals - utolsókból lesznek az elsők?

Gréti — 2018-06-04 15:19:17

A jégkoronggal való kapcsolatomról úgy érzem, most szállt fel a kezdeti rózsaszín köd. Ez persze nem azt jelenti, hogy elpártolnék az Ottawa Senators-tól, mert dehogyis! Elköteleztem magam mellettük, és ehhez tartom is magam. De kezdem felfedezni, hogy jé, vannak más NHL csapatok is, akiknek szintén megvan a maguk történelme, mégpedig nem is akármilyen! Komolyan elkezdtem érdeklődni irántuk, mert beláttam, hogy tavaly hibát követtem el azzal, hogy csupán néhány mérkőzésből ítéltem meg őket. Igaz, a Washington Capitals-ról már az első benyomásom pozitív volt. Egy nagyon jó csapatról van szó, ezt le kell szögezni. Azelőtt nem láttam őket játszani, de le a kalappal. Ügyesek, együtt vannak, összetartanak, és még a rajongóik is szép számmal elmentek Ottawába, szóval respect, ráadásul a góloknak is együtt, őszintén örülnek, tehát semmi bajom velük. (2017.07.10. blogbejegyzés) Nem véletlenül emeltem ki pont a Capitals-t, ugyanis ők az idei finálé keleti döntősei. Múltkor ugyebár bemutattam a Vegas Golden Knights csapatát, úgyhogy utána néztem kicsit a Washington Capitals történelmének is, és derültek ki érdekes dolgok. (El is döntöttem, hogy mindegyik NHL csapatnak utána nézek, hogy még teljesebb képet láthassak a ligáról) 1974-ben alakultak, tehát ha az NHL egészéhez viszonyítunk, akkor viszonylag fiatalok, de ha a Vegas-hoz, akkor azért mégiscsak idősebbek. Ők az a csapat, akikben az elején alig hittek páran, ugyanis borzalmas teljesítménnyel indítottak. Olyannyira rosszul játszottak, hogy az első edzőjük meg sem várta a szezon végét, lepasszolta őket, mert mint mondta: "Inkább kapjam rajta a feleségemet, hogy megcsal, minthogy így veszítsek." Nagyon tapasztalatlanok voltak az akkori csapatokhoz képest, úgyhogy teljes vezetőségi-, és játékos cserére volt szükség ahhoz, hogy 1983-ban végre megtörjön a jég, és bejutossanak a rájátszásokba. A következő években sikerült tartaniuk ezt a szinten, de tovább nem jutottak: hol a New York Islanders, hol a New York Rangers, hol a Pittsburgh Penguins ütötte ki őket a nyeregből. Kialakult egyfajta ördögi körforgás, aminek először az 1997-98-as szezonban lett vége: ekkor ugyanis megnyerték a Keleti-finálét a Buffalo Sabres csapata ellen, azonban a nagydöntőben a Detroit Red Wings csapatát nem tudták legyőzni (ebben a szezonban egyébként az Ottawa Senators is bejutott a rájátszásokba, és pont a Washington ellen veszítettek). 20 éve tehát ez az első olyan szezon, amikor ismét ott vannak a fináléban, szóval izgalmas a helyzet. Főleg, mert ha belegondolok, olyan ez, mintha a Vegas pont a Washington ellentéte lenne. Ugyebár a Vegas az alakuló szezonjában kimaxolta a lehetőségeit, míg a Capitals annak idején szó szerint küzdött az életben maradásért, és Abe Pollin tulajdonoson kívül szinte senki nem hitt bennük. A Vegas egyetlen szezon alatt elérte azt a szintet és kivívta azt a tekintélyt, amire a Capitals-nak évtizedekre volt szüksége. Ezek után tehát nem tudom, ki érdemelné meg jobban a Stanley-kupát. Pont valamelyik este beszélgettük Csabival, hogy a Vegas-nak talán azért lenne szerencsésebb, ha veszítene, mert ugyebár ha valaki már elsőre túl magasra rakja a lécet, akkor elvárják tőle, hogy mindig tartsa ezt a színvonalat, csak hát az ugyebár nem olyan egyszerű... A Washington pedig bevallom, nagyon imponál azzal, hogy idén kitütötte a Pittsburgh Penguins-t a versenyből, de ezen túlmenően is, ismerve a történelmüket, lehet azt mondom, jobban megérdemelnék most a Stanley-kupát. Persze, tartom a véleményem, hogy a Vegas példaértékű teljesítményt nyújtott ebben a szezonban, de az ő érdekükben szerintem most nem kellene nyerniük. Így is elérték azt, amiről más csapatok csak álmodozhattak, így is maradandót alkottak. A Washington-nak azonban igencsak szüksége lenne a kupára, önmegerősítés gyanánt. Jelenleg egyébként csupán két győzelemre vannak a Stanley-kupától, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, melyik csapat lesz végül a befutó. :)

Május-záró gondolatok

Gréti — 2018-06-02 18:00:03

Boldog 28. Születésnapot, Erik Karlsson! ♥(05.31.) ●● A 2017-18-as szezon NHL csapata számomra a Vegas Golden Knights, ugyanis rájöttem, hogy az elmúlt hónapokban belőlük is sok erőt merítettem. A beválasztott játékosoknak ugyanis minden hátrahagyva egy teljesen új városban, új csapattagokkal, új edzővel, új gárdával kellett ismét megtalálniuk önmagukat és helytállniuk. Ez pedig sikerült, nem is akárhogy. (Persze, ettől függetlenl továbbra is Team Senators. ♥) ●● Ismét elkezdtem regényeket írni, amit pozitív változásként élek meg, ugyanis a gyakorlati évem kezdete óta ebben a hónapban jött először az ihlet. ●● Rájöttem, hogy ha csak micellás vizet használok arctisztításra, azzal jót teszek a bőrömnek. Kb. 2 hete alkalmazom ezt a technikát, és az arcbőröm sokkal üdébb, frissebb és egészségesebb kinézetű. ●● Úgy érzem, immár szinte teljesen sikerült megtanulnom együtt élnem a tej-allergiámmal, vagyis kiiktatnom a tejet a mindennapjaimból úgy, hogy már nem is érzem a hiányát. ●● Elkezdtem hízni, igaz, nem kilókban, és nem is sokat, de centikben mindenképpen, hiszen a nadrágok végre nem esnek lefele rólam. ●● Közel 10 hónap után jó most egy kicsit itthon lenni végre, még akkor is, ha tanulással telik az időm nagy része. ●● Kicsit hiányzik az iskola, a tanítás, és a hittanosaim. Pozitívan éltem meg, hogy jó néhány hittanosom két jegyet is javított az első félévi eredményéhez képest. ●● A jégkorong világbajnokságnak köszönhetően gyorsabban telt a május. Sajnáltam, hogy Kanada végül nem szerzett érmet, de azért a 4. helyezés sem olyan rossz. ●● Elkezdtem összeállítani a "101 terv 1001 nap alatt" listát, de kb. a 20.-nál jelentkeztek a pesszimista gondolatok, miszerint "mit akarok én, úgysem fognak ezek sikerülni, mikor fogom megvalósítani és egyáltalán hogyan, legyek már reálisabb" stb., úgyhogy kitöröltem az egészet. ●● Nagyon rákaptam a német rap zenére, szine csak ezt hallgatom. Sokkal többet ad nekem, mint az amerikai, mert ez utóbbi már meg sem közelíti a régi színvonalat, a német rap viszont szerintem most éli fénykorát.

Vegas Golden Knights - akiknek a határ a csillagos ég

Gréti — 2018-05-29 15:26:59

Sziasztok! Igaz, hogy a Senators messze lemaradt az idei rájátszástól, mégis, annyira egyedülálló helyzet alakult ki a tengeren túlon, hogy arra gondoltam, ez a két csapat mindenképpen megérdemel egy-egy külön bejegyzést. A mai napon tehát a nyugati oldal versenyzőjét, a Vegas Golden Knights-t szeretném nektek bemutatni, akik rögtön az alakuló szezonban az élre törtek, és ha kitartanak, és nem engednek teret a fáradtságnak, akkor jó eséllyel meg is nyerhetik a Stanley-kupát. Lássuk hát, mit is kell tudni róluk! NHL csapatot Las Vegas-ba! Mint a neve is mutatja, a csapat székhelye Las Vegas, azon belül is a T-Mobile Arena, és az NHL Nyugati Főcsoportjának Csendes-óceáni Divíziójában kaptak helyet. Annak ellenére, hogy 2017. nyarán alakultak, mégsem volt újdonság ez a sport Las Vegas-ban, ugyanis az NHL már 1991 óta jelen van a városban. Ebben az évben ugyanis egy szabadtéri mérkőzést tartottak, melynek résztvevői a Los Angeles Kings és a New York Rangers csapatok voltak. A város azóta is a Frozen Fury nevű rendezvény házigazdája, amely a Los Angeles Kings - Colorado Avalanche előszezonját foglalja magában. 2009-ben, miután Las Vegas-ban rendezték meg az NHL díjátadó gáláját, már felmerült a gondolat, hogy a Phoenix Coyotes csapatát Nevadába helyezik át, 2014-ben pedig egyre több találgatás ütötte fel a fejét, de az érintettek nem voltak hajlandóak egyértelműen nyilatkozni, így hát a feltevések nem nyertek létjogosultságot. 2015. júniusában aztán a Liga hivatalosan is lehetőséget adott a leendő tulajdonosoknak, így két bővítési kérelmet nyújtottak be: az egyik Bill Foley kérelme volt a Las Vegas-i csapat létrehozására, a másik pedig egy árajánlt a Quebec Nordiques újraélesztésére egy új arénában Quebec City-ben. A ligatulajdonosok 2016. június 22.-én, egybehangzóan elfogadták a Las Vegas-is bővítési kérelmet, így elindulhattak a munkálatok. A Vegas Golden Knights az első újonnan alapított NHL csapat 2000 óta. Mindezek után 2017. március 1.-jén, miután elrendezték a hivatalos papírmunkákat, kezdetét vehette a tagok toborzása, vagyis a csapat tényleges létrehozása. Alakuló vezetőedzőnek Gerard Gallant-ot válsztották meg, valamint kiterjesztették hatáskörüket, amikor csatlakoztak a Chicago Wolves (AHL) és a Quad City Mallards (ECHL) csapataihoz. 2017. júniusában aztán ők is részt vettek az NHL Expansion Draft rendezvényén, és minden 30 csapat elérhető játékosából választottak egyet-egyet. (Kivéve a Senators-ból, mert Marc Methot végül nem kellett nekik, de ez most mellékes...) Kiválasztották pl. a Pittsburgh Penguins kapusát, Marc-André Fleury-t, a Nashville Predators-tól James Neal-t, valamint lett egy Karlsson nevű játékosuk az Anheim Ducks egykori felfedezettje, William Karlsson személyében. Ha elindul a szezon... A Vegas Golden Knights első mérkőzését tehát 2017. október 6.-án játszott a Dallas Stars csapata ellen, melyet meg is nyertek, első hazi meccsüket pedig október 10.-én játszották az Arizona Coyotes ellen. Olyan jól indítottak, hogy ők lettek az első csapat az NHL történelmében, amely az alakuló szezonjának első 9 játékából 8-at megnyert. Kitartásuk és kivételes lendületük meghozta eredményét: az 1979-80-as szezon óta nem volt példa arra, hogy egy csapat az alakuló szezonzjában bejusson a rájátszásokba (akkor az Edmonton Oilers és Hartford Whalers produkálták ezt a teljesítményt), december 23.-a óta pedig vezetik a Csendes-óceáni Divízió ranglistáját, ezzel is egyedülálló rekordot állítva fel. Az pedig, hogy az alakuló szezonban bejutottak a Stanley-kupa döntőjébe, eddig csak két csapatnak sikerült: a Toronto Maple Leafs-nek 1918-ban, és St. Louis Blues-nak 1968-ban. Ha jól végiggondoljuk, van ebben valami törvényszerűség, hiszen most 2018-t írunk... :) Színek és logó A csapat elsődleges színe az acélszürke, ami azt jelenti: "erő és kitartás", valamint a fekete, ami a hatalmat és az intenzitást jelképezi, ill. ezen kívül még az arany és a piros is megtalálható a mezeken. A csapat elsődleges logója egy barbuta sisak, a másodlagos pedig egy vörös csillag, és mögötte két egymást keresztező kard. Miért pont "Knights"? Ezzel a névvel mintegy tiszteletüket fejezik ki az Amerikai Egyesült Államok Katonai Akadémiájának Fekete Lovagjai előtt. Ez volt az alapító, Bill Foley "alma materja", és szerinte ez a kifejezés utal arra, hogy ők igenis egy harcos csapat. Foley eredetileg Fekete Lovagoknak akarta nevezni a csapatot, de ezt a tervét kénytelen volt elvetni. Az "arany" jelző utal egyrészt arra, hogy Foley szerint az arany az elsőszámú nemesfém, másrészt pedig arra, Nevada a legnagyobb aranytermelő állam. A "Las" előtagot mindenki feleslegesnek tartotta, hiszen a Vegas önmagában is utal a csapat székhelyére. Az Egyesült Államok hadserege azonban kezdetben fenntartással volt a "Golden Knights" elnevezés miatt, ugyanis ejtőernyős csapata ugyanezt a becenevet használja, ráadásul a színeket és a védjegyüket is megkérdőjelezték, mire a csapat így reagált: "Nem tudunk arról, hogy bárki is panaszt emelt volna amiatt, hogy jégkorong csapatot láttak a pályán játszani ejtőernyősök helyett". Ezen kívül a Saint Rose Főiskola is panaszt emelt a név ellen, ugyanis a sportcsapatuk ugyanezt a nevet viseli, illetve a Clarkson Egyetemmel is futniuk kellett egy kört a név miatt. Szóval, mint látható, minden kezdet nehéz, még akkor is, ha úgy tűnik, minden zökkenőmentesen megy. Minden külső támadások és fenntartások ellenére azonban a Vegas Golden Knights csapata szárnyal, és ezen információk tudatában azt hiszem elmondható, hogy megérdemelnék a győzelmet. De mint tudjuk, egy mérkőzés kimenetele nem ezen múlik, és hogy mi a helyzet az ellenfél oldalán, az a következő bejegyzésből kiderül. :) /kép: Twitter, forrás: Wikipédia/

"Végre volt lehetőségem a hazámat képviselni" - Pageau a világbajnokságról

Gréti — 2018-05-26 14:58:49

Sziasztok! Tegnap este az Ottawa Senators hivatalos honlapján bukkantam rá egy interjúra, amit Pageu-val készítettek a világbajnokságról, és úgy döntöttem, megosztom veletek, ugyanis többek között arra is fény derül, miért lett belőle #11 játékos a világbajnokság ideje alatt. Lássuk hát Pageau beszámolóját. :) Minden rossz után jó jön "Nyilvánvalóan nem értük el azt az eredményt, amit szerettünk volna" - kezdte Pageau, a Senators 2017-18-as szezonban nyújtott teljesítményére utalva. Nem véletlenül fogalmaz így, ugyanis a Senators történetében a második legrosszabb helyezéssel zárt a csapat. Ezek után a világajnokság lehetősége Pageau számára sokkal több volt, mint egy újabb mérkőzés-sorozat: reményt adott neki, erősítette az önbizalmát, és könnyebbé tette a továbblépést. "Martin Brodeur volt az, aki felhívott, és azonnal igent mondtam neki. Ő egy olyan ember, akit nagyon tisztelek, és kicsit megismerhettem őt az utazás alatt". (Martin Brodeur volt kanadai származású NHL játékos, aki a New Jersey Devils és a St. Louis Blues csapatokban játszott. 2015-ben vonult vissza, az idei világbajnokságon pedig a kandai csapat vezérigazgatója volt.) Hazát, várost és csapatot képviselve Pageau bevallotta, hogy először ez az egész szituáció nagyon szürreális volt neki, és igazából fel sem fogta, mire vállalkozott, egészen addig, amíg meg nem érkezett Dániába. "Kanada mezét viselni nagyon különleges élmény volt számomra, hiszen ez azt jelentette, hogy végre megvan a lehetőségem arra, hogy képviseljem a hazámat. Büszke vagyok rá, amikor az Ottawa Senators-t képviselhetem, hiszen a város szülötte vagyok, de a hazád képviseletében játszani sokkal nagyobb kiváltság." - mondta Pageau, majd hozzátette, hogy a szurkolók támogatása Dániában is csodálatos volt. Szenátor-bajtársak Európban is Pageau mellett Thomas Chabot is a kanadai jégkorong válogatott táborát erősítette, és az, hogy Dániában is egy csapatban játszottak, mindkettejük számára nagyon sokat jelentett. Chabot ezt nyilatkozta: "A verseny előtt elmondta nekem [mármint Pageu], hogy azelőtt még soha nem játszott a Kanada csapatában, így nagyon jó volt vele lenni, és megosztani ezt az élményt egy jó csapattárssal, így ez még jobbá tette az utazást. Ottawában mindenki tudja, milyen nagyszerű srác." Nos, nem csak Ottawában gondolják ezt Pageau-ról... ^^ :) A #11 titka A világbajnokság számomra legérthetetlenebb része volt az, amikor Pageau egyszer csak 44 helyett 11-es mezben jelent meg a pályán. A kérdés azóta sem hagyott nyugodni: miért? Ebből az interjúból pedig végre fény derült a rejtélyre. Az egyik játékos Marc-Édouard Vlasic lett, akiről azt kell tudni, hogy a San José Sharks csapatában játszik, és azután érkezett a világbajnokságra, miután NHL-es csapata kiesett a rájátszásokból. Vlasic egyébként a kanadai csapat veterán játékosa, aki részt vett korábbi olimpiákon, világbajnokságokon, és ugyananazt a számot viseli, mint Pageau. Vagyis a 44-est. Márpedig egy csapatban két játékos nem viselheti ugyanazt a számot, úgyhogy dönteni kellett: Vlasic vagy Pageau? "Hallottam, hogy a 44-es számot akarja, és nem volt számomra probléma, hogy odaadjam neki. Olimpiai aranyérmet nyert, ráadásul a liga legjobb védőjátékosa, és ezért egyértelműen nagyon tisztelem őt." Pageau tehát példamutató alázatossággal adta át újdonsült csapattársának a 44-es számot, és vette fel helyette a 11-est - nem véletlenül, ugyanis ezt a számot viselte QMJHL játékosként (junor liga Kanadában). Mint mondta: "A 11-es szám vitt engem Ottawába. Mindig is a szerencseszámom volt, de amikor Ottawába kerültem, sosem gondoltam volna, hogy elkérhetem Alfie-tól." Ugyanis amikor Pageau-t 2011-ben draftolták, akkor ez a szám nem volt elérhető, mert az akkori csapatkapitány, Daniel Alfredsson viselte. Tapasztalatok Pageau számára tehát ez a világbajnokság a lehető legjobbkor jött egy ilyen kudarcokkal teli szezon után, annak ellenére is, hogy végül érem nélkül kellett hazatérniük, Kanada azonban végül jó helyen végzett. Pageau első világbajnokságát 5 ponttal zárta (1 gól, 4 assziszt), és 10 világbjajnoki mérkőzéssel a háta mögött elmondhatja, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodva térhet haza Ottawába és feltöltekezve készülhet csapattársaival a következő szezonra. "Óriási élmény volt a csapat tagjának lennem, és sokat adott tanulás szempontjából is. Esélyt kaptam arra is, hogy olyan játékosokkal legyek egy csapatban, akikkel általában ellenfelek vagyunk, szóval nagyon izgalmas és felemelő volt." Mit hoz a jövő? "Nagyon sok edzés lesz a nyáron" - mondta Pageau. "Nem vagyunk elégedettek a tavalyi eredményekkel, így azonnal vissz akarunk térni és megpróbálunk jobbak lenni." Reméljük, mindez sikerül nekik, és a 2018-19-es szezonban legalább olyan jó teljesítményt nyújtanak majd, mint 2016-17-ben. De ha nem, számomra akkor is ők a legjobb csapat a világon. <3 /Az eredeti szöveg ITT olvasható./

IIHF-összefoglaló és NHL-előretekintés

Gréti — 2018-05-24 17:00:59

Sziasztok! Immár több, mint 4 napja véget ért a jégkorong világbajnokság, aminek az utolsó meccseit sajnos nem tudtam megnézni, igaz, olyan sokmindenről nem is maradtam le. De kezdjük az elején. Ugyebár Kanada bejutott a negyeddöntőbe, ahol legyőzte Oroszországot, azonban a következő fordulóban nem tudott diadalmaskodni Svájc felett, így csak a bronzéremért küzdhetett meg - mégpedig első ellenfelével, az USA-val. Az aranyéremért Svájc és Svédország szálltak ringbe, a mérkőzést, és ezzel együtt a világbajoki címet pedig a svédek nyerték, akárcsak tavaly. Kanada azonban, legnagyobb bánatomra nem tudta megszerezni a harmadik helyet, úgyhogy érem nélkül térnek haza a játékosok. De nem baj, már az is nagy szó, hogy ott lehettek, és ideáig eljutottak, szóval nem elégdetlenkedek. Az NHL-ben viszont még most jön a java, vagyis a Stanley-kupa nagydöntő. Nyugaton a Vegas Golden Knights már jó néhány napja győzedelmeskedett, így csak a keleti oldaról várta ellenfelét, ahol viszont nagyon szoros volt a küzdelem a Tampa Bay Lightning és a Washington Capitals között. A 7. mérkőzést végül a Washington nyerte, így ők lesznek a Vegas ellenfelei a hétfőn induló utolsó mérkőzés-körnek. Örülök egyébként, hogy a Washington jutott tovább, igazából a 2014-es szezon óta próbálkoznak, és eddig mindig kiestek a 2. körben, mégpedig a Pittsburgh "jóvotából". Most viszont sikerült megszakítaniuk ezt az ördögi kört, mert ők ejtették a Pittsburgh csapatát, így már "csak" a Tampa Bay-t kellett legyőzniük, de sikerült, úgyhogy végül is ők lettek a döntősök. Biztosan nem lesz könnyű menet, csak részleteket láttam pl. a Vegas Golden Knights/Winnipeg Jets nyugati finálés mérkőzésekből, de néha-sokszor eléggé elszabadultak az indulatok. Egy biztos: ha a Vegas megnyeri a Stanley-kupát, azzal egy egészen egyedülálló teljesítményt fognak produkálni az NHL történetében. Én egyik csapattól sem sajnálnám a győzelmet, úgyhogy végül is, kíváncsian várom, mi lesz a végkimenetele a mérkőzéseknek. Az biztos viszont, hogy élőben nem fogom tudni megnézni, hiszen már csak két hét van hátra a záróvizsgámig. De azért az összefoglalók megnézése belefér majd az időmbe. :)

IIHF 2018 Game 7. CAN/GER 3-0 - Tisztelet a németeknek!

Gréti — 2018-05-17 10:20:00

Sziasztok! Kicsit régen írtam, pedig az utóbbi időben sikerült viszonylag rendszeresen blogolnom. Most már, hogy közeledik a záróvizsga, elkezdtem rá tanulni, de az is az igazság, hogy sokszor a fáradtság győz le engem, úgyhogy mire odaérnék, hogy blogolhatnék, már kedvem sincs hozzá, és hát nem szeretnék csak azért írni, hogy legyen bejegyzés. Szerintem a minőség fontosabb, mint a mennyiség. :) Véget ért a világbajnokság egyik része, vagyis ma már a negyeddöntők lesznek, huszadikán pedig kiderül, hogy melyik csapat nyeri a versenyt, és lesz aranyérmes világbajnok. Legnagyobb örömömre Kanada is tovább jutott, Oroszországgal fognak megküzdeni. Kicsit izgulok, mert az oroszok elég jók, de hát Kanadát sem kell félteni. Az utolsó meccsen könnyedén nyertek, azonban most kivételesen mégsem őket szeretném dicsérni, hanem ellenfelüket, Németországot. Mondhatni, hogy csúnyán kikaptak, de igazság szerint kicsit azt éreztem rajtuk, hogy nem is küzdenek annyira. Nyilván tudták, hogy ez a mérkőzés már nem oszt, nem szoroz, úgyhogy lehet, kicsit feladták, vagy nem tudom. Nem azt mondom, mert igyekeztek, de nem eléggé, ezzel szemben Kanadán nagyon érződött, hogy maximálisan odateszi magát, hiszen neki biztosítania kellett a továbbjutását. Na, de nem is a játékosok miatt jár ki a tisztelet a németeknek, hanem a rajongók miatt. Nem voltak sokan a lelátón, de akik elmentek, azok az utolsó pillanatig bíztatták kedvenceiket. Nem viccelek! Amikor a harmadik harmadból már csak 2 perc volt hátra, és biztos volt a vereség, a német szurkolók akkor is lobogtatták a zászlót, énekeltek, és hangosan, teljes erőbedobással és lelkesedéssel szurkoltak. Én meg arra gondoltam, hogy ez igen. Tudnak valamit. Mert lényegében ők ezzel azt éreztették a csapatukkal, hogy mindegy mi van, ők akkor is szeretik őket, és mindegy, hogy most kiestek, de ideáig eljutottak, és aki ideáig eljut, az már csak győztes lehet. Ez kicsit olyan, mint az Oscar-gála, akit jelölnek, az már nyert valamit. És annyira jó volt ezt látni, hogy lehet így is hozzáállni a dolgokhoz, és rájöttem, hogy tulajdonképpen minden csak nézőpont és viszonyítás kérdése. Ezért is szeretem a jégkorongot, mert mindig megerősít valamiben, mindig rádöbbent valamire, mindig tud újat mutatni. A negyeddöntő további versenyzői egyébként még Svédország,, Litvánia, USA, Csehország, valamint Finnország és Svájc. A svédeket, cseheket és Svájcot nem láttam játszani, úgyhogy róluk nem tudok véleményt alkotni. Az USA egyértelműen jó, de hát nem is lehetne másképp, hiszen tele vannak NHL játékosokkal, Finnország szintén nagyon jól játszik, ezt bizonyították a 12.-i mérkőzésen, ahol 5-1-re verték meg Kanadát, a litvánokat viszont nem tudom hova tenni, nekem ők kicsit furcsa csapat, de hát bizonyára megérdemelten jutottak tovább. Szerintem a legesélyesebbek a negyeddöntőből való továbjutásra az USA, Finnország, Svédország, és hát remélhetőleg Kanada, de őszintén szólva szerintem nem lesz könnyű legyőzni az oroszokat. Mindenesetre reménykedek, hogy nem egy 4. helyezéssel kell hazatérniük. :) (Egyébként az rossz, vagy legalábbis szokatlan, hogy egy mérkőzés után el is dől a továbbjutás, ugyebár az NHL-ben legalább 4-et és legfeljebb 7-et játszanak, de hát ez egy világbajnokság, ahol nyilván tartani kell magukat a keretekhez.)

IIHF2018 Game 4. NOR/CAN 0-5 - de hol volt Pageau?!

Gréti — 2018-05-11 07:43:48

Sziasztok! Elég mozgalmas napok vannak mögöttem, úgyhogy most jól esik kicsit itthon lenni (mármint itthon-itthon, tehát Szatmárban :)) Csütörtökön ugyebár áldozócsütörtök lévén nem volt tanítás, viszont délelőtt istentisztelet, napközben családi nap, délután pedig ismét istentisztelet volt, amit én tarottam, szóval estére azért kicsit elfáradtam, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy megnézzem a soron kövekező jégkorong meccset. Bevallom, megpróbáltam egy vlog-félességet készíteni, de persze katasztrófa lett. :D Úgyhogy egyelőre maradok az írásnál, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megleplek titeket egy videóval - ha szeretnétek. :) Tegnap pedig megvolt az utolsó konzultáció Debrecenben, úgyhogy lassan, de biztosan lezárul ez a hat évvel ezelőtt elkezdett korszak az életemben. :) De nézzük akkor, hogyan is alakult a csütörtöki mérkőzés. (A képet egyszerűen nem hagyhattam ki, annyira művészi. :D) Norvégia és Kanada jászottak egymással, és a végeredmény 5-0 lett, természetesen Kanada javára. Azt kell mondjam, hogy a fiúk most már tényleg nagyon jól összeszoktak, abszolút érződik a csapatszellem, és ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy az első mérkőzés kivételével mindet sorra nyerik, nem is akármilyen eredménnyel. Jelenleg 2. helyezettek, de hát tudjuk, hogy ez folyamatosan változni fog, legalábbis még néhány napig biztosan. Én továbbra is reménykedem, hogy tartják a színvonalat, és éremmel a nyakukban térhetnek haza. Amilyen jól játszott Kanada, olyan rosszul teljesített Norvégia. És nem, nem azért, mert nem lőttek gólt, mert az csak egy dolog. Kicsit jobbra számítottam, lévén, hogy a norvég csapatban is vannak NHL játékosok, ráadásul északi ország, tehát azt gondolná az ember, hogy úgymond a vérükben vannak az ilyen sportok. De azt láttam rajtuk, hogy se taktika, stratégia, vagy bármi, amivel lehetne előrébb jutni és valami színvonalasat felmutatni. Kanada nagyon hamar belőtte az első gólt, alig néhány másodperccel a kezdés után, Norvégia pedig egyből kapkodni kezdett, sőt, ami még rosszabb, hogy erőszakkal próbáltak meg érvényesülni, így az első harmad tele volt norvég kiállításokkal. De a mérkőzés eleje nem csak emiatt volt olyan nyugtalan számomra, hanem azért is, mert ott lebegett a nyomasztó kérdés: Hol van Pageau?! Mindig mondták a nevét, de nem láttam sehol 44-es számú játékost. Már teljesen kétségbe voltam esve, miközben kigúvadt szemekkel bújtam bele a laptopba, hátha meglátom, de semmi. Nem értettem, mi van, miért nem lé pályára, amikor ő mindig a lehető legtöbb időt tölti a jégen. Aztán az egyik buli közben észrevettem, hogy a center naggyon hasonlít rá, de hát mondom, az nem lehet ő, hiszen ő nem a 11-es számot viseli... Aztán kiderült, hogy ja, de. És ezért nem találtam, mert én a 44-et kerestem, de közben 11-es lett. Hogy miért, azt nem tudom, de a hivatalos honlapon is immár ezzel a számmal szerepel a játékoslistában. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy mintha az AHL-ben viselte volna ezt a számot, de aztán utána néztem, és láttam, hogy volt ő 10-es is, szóval nem tudom, mi ez a hirtelen váltás. Végül is, nekem mindegy, az a lényeg, hogy lépjen pályára és játsszon. Már van két asszisztja, úgyhogy ideje lenne egy gólnak is, csakhogy szerintem amíg nem rakják előrébb a sorban, addig erre nem nagyon lesz esélye... Nem értem, pedig ott lenne a helye a legjobbak között, de persze lehet, hogy kicsit elfogult is vagyok. Ma este egyébként a finnekkel fognak megküzdeni, kiváncsi leszek arra is. :) Ha szeretnétek ti is élőben követni az eseményeket a http://onhockey.tv weboldalon a Youtube-linkre kattintva megtehetitek.

Koreai jégkorong, vagy inkább maradjak a kanadainál?

Gréti — 2018-05-08 19:39:45

Sziasztok! Komolyan mondom, már el is felejtettem, milyen jó jégkorong meccset nézni, mert szeptember óta egy kezemen meg tudom számolni, hány mérkőzést láttam. De most annyira jó, hogy Pageau kiment a világbajnokságra, mert így már csak ezért is van miért nézni az IIHF meccseket. ^^ De kezdjük az elején. Vasárnap játszott Kanada és Korea, de sajnos azt a mérkőzést nem tudtam élőben megnézni, ugyanis csak estére lett internetem, egyébként egész nap meg volt halva. Viszont, mint oldalra ki is írtam, az eredmény 10-0 lett Kanada javára, és visszanézve az összesítőt azt kell mondjam, hogy Koreának sajnos nem erőssége a jégkorong. Tudom, hogy sok minden másban nagyon jók, meg ügyesek, de a jégkorong az nem nekik való. Szóval, nem tudom, hogyan jutottak el ideáig, mikor tényleg elég gyengék, jelenleg az utolsó helyen állnak. De persze, nem akarom őket bántani. Viszont, az is hozzátartozik, hogy a meccsen a lelátó gyakorlatilag üres volt, tehát alig lézengtek ott emberek, vagy ha mégis, azok inkább Kanada-szurkolók voltak. Persze, az is igaz, hogy a mérkőzés 12:15-kor volt, ráadásul vasárnap, na de akkor is. Elég lehangoló látvány volt. Nem úgy, mint a tegnap esti Kanada/Dánia mérkőzés. Fú, na annak aztán volt feelingje! Mintha NHL rájátszást néztem volna! A lelátók tömve emberekkel, akik hangosan bíztatták kedvenceiket. Ez már igen. Ilyen egy igazi meccs. Ami azonban meglepett, hogy a dánok ennyire gyengén szerepeltek. 7-1 lett az állás, és azt az egyetlen gólt is nagy kínkeservesen sikerült belőni. Viszont, a mérkőzés elején biztos voltam benne, hogy ők fognak nyerni, olyan magabiztosan kezdtek. A játékuk összeszedett volt, gyors, a taktikájuk valami egészen új, legalábbis számomra. De Kanada hamar felvette a ritmust, sőt, alkalmazkodott az ellenfél taktikájához, és azt hiszem, pont ezzel zavarhatta meg őket. Megmondom őszintén, ilyen gyors meccset talán még életemben nem láttam, úgy passzolgatták egymásnak a korongot ide-oda, olyan fürgén, ügyesen és kiszámíthattlanul, hogy öröm volt nézni - még akkor is, ha közben borzalmasan fájt a fejem, de mint mondani szokták, teljesen megérte. ^^ Kanada így jelenleg a 2. a tabellán, az első pedig az USA csapata, de reménykedek, hogy ha az aranyérmet nem is, de az ezüstöt hazavihetik, hiszen ez Pageau karrierjének is jót tenne. És akkor jöjjön egy kis NHL, mert ugyebár mégiscsak ez a liga a jégkorong csúcsa. Kezdeném egy örömhírrel: a ma hajnali mérkőzésen a Washington Capitals megverte a Pittsburgh Penguins csapatát, ami azt jelenti, hogy a Pittsburgh kiesett a versenyből, tehát a Washington megy tovább a keleti fináléba! Oké, tudom, hogy nem szép dolog, de tényleg örülök neki, hogy a Pittsburgh kiesett. Különben is, két egymás utáni évben nyertek, itt az ideje, hogy máshoz kerüljön a kupa. Még mindig a Vegas Golden Knights-ot tartom a legesélyesebbnek, de milyen durva lenne már, hogy egy vadonatúj csapat rögtön a megalakulását követő szezonban Stanley-kupa győztes lesz... Mondjuk más szemszögből nézve ez azt is jelentené, hogy minden NHL csapat megnyerte a kupát - kivéve az Ottawa Senators, mert ebből a csapatból végül nem delegáltak tagot a Vegas-ba. Na de mindegy, ez nagy szívfájdalmam, nem is beszélek róla. Viszont, visszatérve a keleti fináléhoz: nagyon örültem volna, hogyha a Washington ellenfele a Boston Bruins lett volna, de ez sajnos meghiúsult, ugyanis a Tampa Bay Lightning 6.-án végül is legyőzte őket, igaz, a Boston nem adta könnyen a lehetőséget. Az biztos, hogy Tampa Bay rajongó nem leszek, hiszen ezen a mérkőzésen abszolút kiábrándultam belőlük. Értem én, hogy rájátszás, meg továbbjutás, de azért nem kellene, már bocsánat, de állat módjára játszani. Pedig ők ezt tették: úgy ütötték-lökték a Boston játékosait, hogy fájt nézni. Kb. mintha a tavalyi Senators-Pittsburgh rájátszást láttam volna. Oké, a Boston azért közel sem áll olyan közel a szívemhez, mint a Senators, viszont megtudtam, hogy a csapatkapitány, Zdeno Chára 2001-2006 között Senators tag volt, így pedig már mindent értek. Egyébként Chára már 41 éves, de még mindig aktív játékos, ami azért nem semmi. Pl. Chris Neil a tavalyi szezon után visszavonult, pedig még csak 38 éves. Ja, és egyébként Chára Trencsénben született Szlovákiában, ez is érdekes információ lehet. Na de a lényeg, hogy sajnos a Boston kiesett, viszont egy fordulóval tovább jutottak, mint tavaly, 2017-ben ugyanis már az első körben kiütötte őket a Senators. Az idei rájátszás folytatására azonban kicsit még várni kell, ugyanis nyugaton még kérdéses, hogy a Winnipeg Jets vagy a Nashville Predators lesz a Vegas Golden Knights ellenfele. Személy szerint a Winnipeg-nek jobban örülnék, mert hát a Nashville az elmúlt években már jó néhányszor bizonyíthatott. De, május 11.-én hajnalban minden kiderül. :)

#ALLIN - Írásbeli érettségire fel

Gréti — 2018-05-07 17:49:17

Sziasztok! Ugyebár a mai napon elkezdődött az érettségi, tehát szeretnék minden végzősnek sok sikert kívánni ehhez! :) Az érettségi talán az egyik legnagyobb mérföldkő az ember életében. Ezt annak idején, 6 évvel ezelőtt az én érettségim előtt mondta nekem valaki, és még azt is hozzátette, hogy ez a vizsga még mindig a legkönnyebb lesz azok közül, amelyek még előttem állnak majd az egyetemen. Akkor ez eléggé felidegesített, mert hát, gondoltam magamban, lehet, hogy igaza van, de ez engem most egyáltalán nem érdekel, mert számomra most az érettségi a legfontosabb, legnehezebb, és most csak ez érdekel. Éppen ezért eldöntöttem akkor magamban, hogy én majd senkinek nem fogok ilyeneket mondani - és ezt most is így gondolom, még akkor is, ha azóta bebizonyosodott, hogy egyetlen egyetemi vizsgára annyit kell tanulni, mint anno az érettségire összesen. De még akkor sem tudnám egy legyintéssel elintézni a dolgot, sőt, még mindig azt mondom: az érettségi talán a legnehezebb vizsga az ember életében, merthogy mégiscsak teljesen újdonság, mind tartalmát, mind formáját tekintve, ráadásul tényleg sok anyagot kell rá megtanulni. Tehát hogy ennek függvényében mégis mikor kell rá elkezdeni tanulni, nos, nyilván minél hamarabb, de ez mindenkinél változó. Engem pl. 9-10.-ben megmondom őszintén, nem nagyon érdekelt a tanulás. Mondjuk nem bukdácsoltam semmiből, de nem vettem annyira komolyan az egészet. Aztán 11.-ben kezdtem gondolkozni rajta, hogy azért ez mégsem játék, úgyhogy 12.-ben már az egész tanévben céltudatosan készültem az érettségire. Két dologgal volt gondom: az egyik a szabadon választható tárgy, a másik pedig az emeltszintű érettségi. A szabadon választható tárggyal azért volt gondom, mert annak idején volt szó róla, hogy behoznak egy olyan rendeletet, miszerint egy természettudományi tárgyból is kötelező lesz érettségizni. Mivel kémiát csak 9-10.-ben tanultunk, a fizikából pedig nulla voltam, ezért hát maradt a biológia. El is kezdtem járni faktra - de aztán kiderült, hogy nem muszáj természettudományi tárgyat választani, így hát végül angolból érettségizhettem. A biosz fakton viszont muszáj volt ott maradnom, sőt, a próbaérettségit is meg kellett írnom. Nem készültem rá semmit, de mindenki legnagyobb meglepetésére ötös lett, sőt, én írtam a legjobbat a csoportban. Én azonban kitartottam az angol mellett, pedig azt csak gimiben tanultam, ráadásul mivel nyelvi tagozaton voltam, németből is érettségizni kellett. Így hát, én voltam talán az egyetlen az iskola addigi történetében, aki egyszerre érettségizett a két nyelvből. Amikor a tanárok a szóbelin megtudták, eléggé ledöbbentek. :) Az emeltszintű érettségi volt a másik, amivel kisebb gondom volt. Őszinte leszek, nem tudom, jelenleg hogy áll a dolog, de nekünk annak idején még csak bizonyos szakokra való jelentkezés esetén volt feltétel, ahová pedig én akartam jelentkezni, oda nem kellett. Én meg úgy voltam vele, hogy akkor minek kínozzam magam, hiszen egy középszintű érettségiből sokkal többet ki tudok hozni, most mit számít az a pluszpont? Szerencsére a szüleimet is sikerült meggyőznöm, úgyhogy végül nem tettem emelt szintűt semmiből, és nem bántam meg. Mit tudok tanácsolni így, 6 év távlatából az érettségizőknek? 1. Ne parázd túl! Tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sok az elvárás. Tudom, hogy ijesztő. De menni fog. Bízz magadban, és nem lesz semmi gond. Az írásbelin ne figyelj a többiekre, csak saját magadra, egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál pedig ne ijedj meg, hanem vegyél egy mély levegőt, és olvasd át nyugodtan többször is. Ja, és a matekot ne akard feltétlenül túlbonyolítani. :) 2. Ne tanulj az írásbeli hetében! Amit addig nem tudtál megtanulni, nem most fogod, ráadásul úgysem tudod, mire számíthatsz. Ezen a héten csak lazíts, pihenj, próbálj kikapcsolni, hiszen az agyadnak erre van a legnagyobb szüksége. 3. Ne gondolj a szóbelire! Most még nem. Most még csak ezen legyél túl. Minden napnak megvan a maga baja. 4. Ne hallgass a többiekre a vizsga előtt! Személyes tapasztalat: angol írásbeli előtt a másik tanárhoz járó diáktársaim elkezdték mantrázni a levélkezdő-, ill. záróformulákat, én meg tiszta ideges lettem, mert velünk semmi ilyesmit nem tanított a tanár, mert mint mondta: a feladatban úgyis benne van az irányelv, csak át kell kicsit fogalmazni, és persze átrakni a megfelelő szám-személybe. Azt tudom javasolni, hogy ilyenkor vonulj félre, hallgass zenét a vizsga kezdetéig, vagy bármi, csak ne figyelj oda az ilyen beszélgetésekre. 5. Ne vedd elő a könyvet/jegyzetet a folyosón várakozva. Ott lehet a táskádban, biztonságérzet gyanánt, de ne vedd elő, és még véletlenül se kezdd el olvasni. Mint az 1. pontban is írtam: amit eddig nem tudtál megtanulni, nem most fogod. Ráadásul, veszélyes játszma ez, mert az újonnan olvasott információ felülírhatja az eddig megtanultakat, szóva inkább ne kísérletezz vele. Tehát: ALLIN - avagy mindent bele, érettségizők! Meg tudjátok csinálni! :)

IIHF 2018 Game #1. USA vs. CAN 5-4

Gréti — 2018-05-04 19:26:12

Sziasztok! Nos, jelentem, megnéztem életem első világbajnokság-meccsét, már ami a jégkorongot illeti. Természetesen nem hagyhattam ki, hiszen a B csoportban a nyitó meccset a kanadai csapat játszotta az USA ellen, ami azért kicsit vicces volt, hiszen tele volt NHL, ill. AHL játékosokkal, így hát nem is csoda, hogy olyan nehezen dőlt el a végeredmény. Ami nagyon meglepett, hogy a hosszabbítás csak 5 perc volt. Mindig 2x20 perc a hosszabbítás, szóval nem értettem, mi ez az egész, és kicsit ideges is voltam, hiszen az 5 perc lejártával sem dőlt el a végeredmény, mondom nehogy már egyenlő legyen, a jégkorongban ilyen nincs, ez nem olyan, mint a foci. Na, de aztán megnyugodtam, mert jöttek a büntetők - csakhogy, még itt sem dőlt el, ugyanis 1-1 lett a sikeresen belőtt gólok száma! Na, hát addigra már majdnem tövig rágtam a körmöm, közben meg azon forrongtam magamban, hogy miért nem küldik már fel Pageau-t büntetőt lőni. Ha ezt megteszik, akkor talán nyerhetett volna Kanada, így azonban az USA himnusza hangzott el a mérkőzés végén. De hát, nem sajnálom tőlük, hiszen egyrészt abban a csapatban is voltak Senators tagok, másrészt meg, még nincs vége a bajnokságnak. Annak ellenére, hogy tényleg izgalmas meccs volt, vegyes érzéseim vannak így a mérkőzés után. Nem is tudom, nekem akkor is az NHL meccsek adják meg az igazi feeling-et, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Bevallom, igazából csak Pageau miatt követem az eseményeket, ezért is esett rosszul, hogy a 4. sorba rakták, és igencsak keveset mutatott belőle a kamera. Azt egyébként nagyon lehetett érezni, hogy a játékosok direkt erre az alkalomra álltak össze, és hogy egyébként különböző csapatokból érkeznek, szóval voltak a meccsnek pillanatai, amikor úgy tűnt, mindjárt szétesik az egész. Főleg, ha belegondolunk, hogy némelyek a tényleges csapattársuk ellen léptek pályára... Szerintem ez azért megzavarhatta őket, de a végére összekapták magukat. Alapvetően azt éreztem a játékosokon, hogy nem is igazán a csapatszellem hajtja őket, hanem egyrészt a hazaszeretet, másrészt mintha mindegyik az eredeti csapatáért játszott volna. Mondjuk, még ez is teljesen érthető, de hát még lesz majdnem két hetük, és biztosan össze fognak rázódni. Nem vészes a helyzet, igaz, most az USA jobban preferált, de hát persze Kanadát sem kell félteni. Azért reménykedek, hogy Pageau-t többet fogom látni a világbajnokság meccsei alatt, merthogy továbbra is nyomon követem az eseményeket, mégpedig élő egyenes adásban. :) A következő mérkőzést egyébként kiváncsian várom, hiszen vasárnap Koreával fognak megküzdeni, úgyhogy biztosan izgalmas lesz. További információk és képek a meccsről: IIHF.COM

Hálanaptár, IIHF, jégkorong - avagy az élet apró örömei

Gréti — 2018-05-03 18:15:11

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? :) Nekem elég ingadozó a hangulatom, de már kezdem megszokni ezt a hullámvasút-effektust. Vannak napok, amikor tök jó minden, viszont van, amikor még ahhoz sincs kedvem meg erőm, hogy lefeküdjek aludni. Ez nekem nagyon furcsa, mert sosem unatkoztam még világ életemben, mindig el tudtam magam foglalni magam valamivel. Jó, persze most sem unatkozom, ez teljesen más, viszont akkor is megvisel. Bár lehet, hogy a nagy meleg az oka. Hiába, én sem leszek már 20 éves, de még 24 sem. :D Viszont, arra rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam ez a negatív életszemlélet, úgyhogy a múltkori konzultáció alkalmával vettem egy hálanaptárt. Már gondolkoztam rajta korábban is, hogy elkezdek vezetni ilyesmit, de hát persze sosem lett belőle semmi. Most viszont tényleg belevágtam, és meg kell mondjam, nem bántam meg. Igaz, hogy még csak 20.-a óta vezetem, de tényleg érezem a pozitív hatását. Jó, az utóbbi napokan kicsit megint mélypontra kerültem, de alapvetően az, hogy minden este leülök, és végiggondolom azt, hogy mi minden jó dolog történt velem aznap, mi mindenért lehetek hálás, ez annyira jó, mert eltereli a figyelmem a rossz dolgokról. És rájöttem, hogy minden nap van valami, amiért hálás lehetek, és amúgy ezek általában tényleg kis apróságok, pl. hogy szép idő volt, vagy hogy meg tudtam valósítani a hittanórát a tervezett módon. Apróságok, de mégis, összegyűlnek egy nap, úgyhogy van olyan, hogy alig tudom beleszuszakolni a rendelkezésre álló helyre ezeket a dolgokat. Szóval, igaz, hogy még béta-üzemmódban fut nálam ez a hálanaptár, de az eddigiek alapján csak ajánlani tudom nektek, hogy vágjatok bele, a hatás nem marad el. :) Egy ilyen apró kis örömöt szeretnék veletek megosztani, ami nos, igen, jégkoronggal kapcsolatos. ^^ Szóval, május 4-20. között kerül megrendezésre a Jégkorong Világbajnokság Dániában, melyen Ausztria, Fehéroroszország, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Svájc, valamint Kanada, Dánia, Finnország, Németország, Korea, Lettország, Norvégia és az USA mérkőznek meg egymással. Az Ottawa Senators, valamint a Beleville Senators (AHL) csapatok is delegálnak tagokat, akik természetesen ezen a rendezvényen a saját hazájukat fogják képviselni, éés az egyik, aki Kanada színeiben fog pályára lépni, az nem más, mint Jean-Gabriel Pageau! Ma tudtam meg, és én tényleg annyira örülök neki. :) Ez lesz az első nemzetközi játéka, és olyan jó látni, hogy ennyit fejlődött és ilyen szépen ível felfelé a karrierje. Biztosan meg fogom nézni a mérkőzéseket, és mivel Dániában lesz, ezért még az időeltolódás miatt sem kell különösebben aggódni. Apróság, de tényleg bearanyozta a napomat, és mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére is, hogy már két napja borzalmasan fáj a fejem.

Ottawa Senators kvíz

Gréti — 2018-04-30 18:30:58

Sziasztok! Bevallom, már jó ideje gondolkodom, hogy összedobok valami hasonlót, hát most sikerült is megvalósítanom. :) Szóval, készítettem egy kvízt, mégpedig az Ottawa Senators-al kapcsolatban. Életem első kvíze, szóval ha esetleg valami hibát észleltek benne, akkor emiatt lehet. :) Ha egy kis kikapcsolódásra vágytok, nyugodtan töltsétek ki, teszteljétek le, mennyire ismeritek a csapatot, és ha van kedvetek, írjátok meg az eredményt kommentben, hiszen ez nekem is egyfajta visszajelzés. :) Jó szórakozást! ^^

Senators-Motivation #5. Matt Duchene

Gréti — 2018-04-28 10:33:49

Sziasztok! Itt a hosszú hétvége - már akinek, mert egy lelkész-jelöltnek a vasárnap mindig vasárnap, ugyebár. :) De azért mégiscsak jól fog jönni a tanításmentes hétfő, mert kedden egyébként sincs hittanórám. A Facebook ma reggel kiadott egy emléket, mely szerint pont ma van egy éve, hogy leadtam a szakdolgozatomat. Hogy telik az idő, és mennyi minden változott azóta... talán még én magam is. Sőt, egészen biztosan változtam. De hát, ez az élet, folyamatos változások sorozata, nekünk pedig fel kell venni a ritmust - még szerencse, hogy az ember állítólag képes az alkalmazkodásra, igaz, van, akinek ez könnyebben megy, és van, akinek nehezebben. Mai bejegyzésem főszereplője az előbbiek táborát erősíti, hiszen miután majdnem 10 év elteltével csapatot váltott, szinte elsőre beilleszkedett új társai közé. Nem más ő, mint Matt Duchene, az Ottawa Senators alig fél éve leszerződtetett 27 éves centerjátékosa. 1991. november 16.-án született Kanadában, Haliburton városában. 2009-ben, 18 évesen kezdődött el NHL karrierje, amikor is 3. helyről draftolta a Colorado Avalanche. Ez év október elsején debütált a San Jose Sharks elleni mérkőzésen, és meg is szerezte első NHL gólját egy asszisztnak köszönhetően, október 17.-én pedig első NHL gólját zsebelhette be. Rögtön másnap bejelentették, hogy Duchene az egész szezont az Avalanche csapatában fogja tölteni, tehát innentől kezdve maga mögött hagyta a junior-szintet. Ezt követően Duchene ontotta magából a gólokat: 2009. novemberében a Tampa Bay elleni mérkőzésen 2 gólt lőtt a 3-ból, decemberben aztán ismét két gólt lőtt a Florida Panthers elleni meccsen, ezzel pedig rögtön 3 pontot is szerzett, így ráadásul rekordot állított fel, hiszen 1995 óta nem volt arra példa, hogy 18 éves játékos iylet produkáljon a jégen. Ennek köszönhetően Duchene lett 2009. decemberében a hónap NHL-újonca. 2010-ben neki köszönhetően jutott be az Avalanche a rájátszásokba 2008 óta, valamint még ebben az évben beválasztották az NHL All-Rookie csapatához, mivel az év újoncai között első helyen állt, és harmadikként jelölték a Calder-emlékkupára, mely az év legjobb újoncának járó elismerés. Néhány hónappal később már az All-Star csapatba is beválogatták, e verseny során pedig ő lett az első olyan játékost, aki büntetőt adhatott. 2011. január 26.-án, 20 évesen megszerezte 100. NHL pontját a Phoenix Coyotes elleni mérkőzésen szerzett góljával. A 2011-es szezont azonban már nem tudta úgy befejezni, ahogyan szerette volna, mivel előbb a bal térde, majd a jobb bokája is megsérült. Hoffman-hoz hasonlóan Duchene korlátozott státuszú szabadügynökként 2012-ben aláírt egy 2 éves 7 millió dolláros szerződést a Colorado Avalanche csapatával, azonban a 2012-13-as NHL-zárolás miatt 2 hónapra leszerződött a svéd Frölunda HC csapatához is. Miután lejárt a 2 hónap, Duchene nem hosszabbított, de továbbra is Európában maradt, és egy havi szerződést írt alá a Svájci Nemzeti Liga HC Ambri-Piotta csapatával. 2013. január 7.-én tért vissza az NHL-be, és ez év nyarán 5 éves szerződést írt alá a Colorado csapatával. A 2017-18-as szezon aztán változást hozott Duchene életében. Bár a szezont a Colorado Avalanche színeiben kezdte, azonban az Ottawa Senators, a Nashville Predators és a Colorado Avalanche kereskedni kezdett egymással, melynek keretén belül az Avalanche második körben két játékost szerzett a Nashville Predators-tól, első körben pedig szintén kettőt a Senators-tól; a Predators elvitte Kyle Turris-t a Senators-tól, a Senators pedig játékosai közé fogadta Matt Duchene 95-ös számú centerjátékost. Mindezek mellett fontos még megjegyezni, hogy Duchene elkötelezett keresztyén, a Hockey Ministries International tagja (ez egy keresztyén szervezet, amelynek célja megmutatni, hogy a hit nincs épülethez kötve, hanem akár egy jégpályán is lehet közvetíteni Jézus Krisztus üzenetét az emberek számára.) Új játékosnak lenni egy jól összeszokott csapatban, ráadásul ott hagyni az előző csapatot, ahová majdnem 10 évig tartozott az ember - nem lehet könnyű. Matt Duchene-nek azonban sikerült a beilleszkedés, mégpedig példamutató módon. Az idei szezon újonnan átvett játékosai közül ő az egyetlen, aki megmaradt a Senators-ban, sőt, a szezon záró mérkőzésein már csapatkapitány-helyettesként léphetett a pályára. A fotókon és videókon is jól látni, hogy társai befogadták, eredményei pedig szintén őt igazolják: 23 góljával ő vezeti a tabellát, 26 asszisztjával és 49 pontjával pedig a 4 legjobb játékos között szerepel a neve Erik Karlsson, Mark Stone és Mike Hoffman mellett. Duchene jó példája annak, hogy bárhol sikereket érhetünk el és érvényesülhetünk, ha tisztában vagyunk erősségeinkkel és képességeinkkel, és tudunk alkalmazkodni - persze csak akkor, ha mindez kölcsönös, bár a Senators esetében ez nyilván nem is volt kérdés. :) És ugye, hogy a jégkorong sem csak egy durva sport, hiszen számos játékos a HMI tagja.

Playoff 2017/18 - esélylatolgatás

Gréti — 2018-04-27 09:44:18

Sziasztok! Mostanában elkapott a nosztalgia, hiszen tavaly ilyenkor kezdődött el nálam ez a jégkorong-láz, pont a 2016/17-es rájátszások ideje alatt. Emlékszem, hány éjszakát végigvirrasztottam a meccsek miatt, hiszen akkor még az Ottawa Senators is küzdött a Stanley-kupáért. Sajnos az idei mezőnybe nem kerültek be, ettől függetlenül persze kitartok mellettük, és büszke vagyok rájuk továbbra is. Viszont ettől függetlenül azért a playoff menetét is figyelem, elvégre mégsem mindegy, ki nyeri a Stanley-kupát. Igazából úgy vagyok vele, hogy mindegy ki nyeri, csak ne a Pittsburgh Penguins. Tudom, ez nem szép dolog, de nem tehetek róla. Azt sem mondhatom, hogy csak azért nem bírom őket, mert tavaly az Ottawa Senators ellenfelei voltak a keleti fináléban, mert pl. a Boston Bruins ellen is küzdöttek a rájátszásban, és velük mégsincs semmi bajom. Az viszont már igaz, hogy minden bizonnyal Sidney Crosby miatt nem kedvelem a Pittsburgh Penguins-t, és tudom, hogy ez meg személyválogatás, de számomra az, aki a Stanley-kupa átvételekor arra nem képes, hogy beálljon egy közös képre a csapatával, hanem a trófeával a kezében önmagát ünnepelteti, mintha az egész győzelem őt illetné, az ő érdeme lenne, és ez a kupa neki járna, nos, az szerintem semmiképpen sem helyes magatartás, főleg, mert egy csapatkapitányról beszélünk. De persze, a Pittsburgh ott van az idei rájátszásokban is, pedig hajszálon múlt, hogy ne jussanak be, és igen, félek, hogy megint ők nyernek. Mert vannak csapatok, akik igenis, jobban megérdemelnék. De mivel ez nem erról szól, ezért marad az esélylatolgatás, vagyis, hogy melyik csapat a legesélyesebb a győzelemre. A válasz egyértelmű: Vegas Golden Knights. Az a csapat, amely még egy éves sincs, és amely az NHL csapatok játékosaiból állt össze. Csoda, hogy verhetetlen volt az egész szezon ideje alatt? A rájátszás első fordulójában játszi könnyedséggel verték el a Los Angeles Kings csapatát, igaz, hozzá kell tenni, hogy átlagban mindig 1 gólos fölénnyel, viszont az biztos, hogy 4 meccsből 4-et ők vittek, így tehát ez a két csapat volt az első, ahol eldőlt, ki lesz a továbbjutó. A Vegas szerintem nagyon esélyes arra, hogy megnyerje a kupát, viszont vegyes érzéseim vannak a csapattal kapcsolatban. Ha egyik oldalrül nézem, akkor igazságtalanság a többi csapattal szemben, hogy a Vegas-nál csak profi jégkorongosok vannak, viszont ha a játékosok szemszögéből nézem, akkor meg biztosan nem lehetett könnyű nekik megszokni egymást, és így azt mondom, megérdemlik a győzelmet. Ja, és a Vegas-nál is van egy Karlsson, de ez mellékes, csak gondoltam, megjegyzem, mivel a képen is pont látszik. :) Ha a nyugati oldalon maradunk, számomra a legnagyobb meglepetést a San José Sharks okozta. Egyébként a nyugati jégkorongban nem vagyok annyira jártas, azt viszont tudtam, hogy az idei ellenfelük, az Anaheim Ducks jó csapat, olyannyira, hogy tavaly is a nyugati fináléba jutottak. Idén viszont már az első körben kiestek, mégpedig igencsak csúfosan. A San José tehát jól feltornázta magát, viszont lehet, hogy ennyire tellett tőlük, ugyanis második fordulós ellenfelük, a Vegas Golden Knights 7:0-ra verte őket ma hajnalban. A Nashville Predators szintén erős csapat, természetesen idén is ott van a rájátszásban, és tavaly a döntőig jutottak, ott viszont hazai pályán kikaptak a Pittsburgh csapatától. Idei második fordulós ellenfelük, a Winnipeg Jets úgy látom, egy fokkal jobb formában van, viszont ez nem jelent semmit, csak azt, hogy bizonytalan, melyik két csapat lesz a nyugati fináléban. Én mindenesetre a Vegas Golden Knights mellé biztosan leteszem a voksomat. Ó, hát a keleti oldalon már számomra is sokkal izgalmasabb a helyzet. :) Bevallom, most a Bostonnak szurkolok, mert számomra ők kicsit olyanok, mint a Senators, viszont tisztában vagyok vele, hogy nem fognak eljutni a Stanley-kupáig. Nem, mintha nem bíznék bennük, de a Tampa Bay ellen nem hiszem, hogy túl sok esélyük van, hiszen a Tampa Bay egész szezonban vezette a listát. Ráadásul pontosan tudom, mit akarnak kihozni az egészből: azt, hogy ismét egy kanadai és egy amerikai csapat küzdjön meg egymással, így tehát a keleti finalisták a Tampa Bay és a Pittsburgh lesznek, szerintem. Nem tartom igazságosnak egyébként az első fordulós párosításokat sem, hiszen a Tampay Bay-New Jersey Devils és a Pittsburgh Penguins-Philadelphia Fylers csapatok még véletlenül sem voltak egy súlycsoport, ellenben a Boston Bruins-Toronto Maple Leafs és Washington Capitals-Columbus Blue Jackets párosokkal. A második fordulóval sem vagyok kibékülve, szerintem a Pittburgh-Tampa Bay és Washington-Boston párosok lennének ideálisak, ha az erőviszonyokat nézzük. És hogy mi lenne az ideális döntő? Egy Vegas Golden Knights-Tampay Bay Lightning összecsapát, hiszen a két listavezető csapat küzdene meg egymással a kupáért. Ha ez így alakulna, akkor egyrészt mondanám, hogy mindegy, ki nyeri, hiszen nem a Pittsburgh, és ez a lényeg, de másrészt meg mindkét csapatnál szívesen látnám a kupát. A Vegas-nál a játékosok miatt, a Tampa Bay-nél pedig azért, hogy a kupa végre ismét kanadai földön legyen. Majd meglátjuk, hogy alakul, de az az érzésem, tartogat még meglepetéseket ez a rájátszás. :) /fotók: nhl.com, pixelstalk.net/

Senators-Motivation #4. Mike Hoffman

Gréti — 2018-04-23 15:05:24

Sziasztok! Ma szeretném folytatni a motiváló-sorozatot, melynek immár a 4. részénél járunk. A mai bejegyzésben egy másik, számomra nagyon kedves játékost szeretnék bemutatni, mégpedig Mike Hoffman-t, a Senators 68-as számú támadóját. (A képen még a Binghamton Senators 27-es számú játékosaként, mint csapatkapitány-helyettes szerepel.) Mike Hoffman kanadai származású, 1989. novemberében született Kithcener-ben, Ontario tartományban. NHL karrierje 2010-en kezdődött, amikor is részt vett az Ottawa Senators nyári edzőtáborában, ahol olyan jól szerepelt, hogy aláírtak vele egy belépési szerződést. Egyelőre azonban be kellett érnie a Binghamton Senators-szal, vagyis az AHL csapattal. Itt szép eredményeket ért el, többek között tagja volt a a 2011-es Calder-kupa győztes csapatának. 2011. decemberében aztán felhívták Ottawába. Első NHL meccsét a Carolina Hurricanes csapata ellen játszotta, azonban NHL pályafutáa nem indult túl fényesen, mivel egyáltalán nem szerzett pontot. Vissza is tért a Binghamton-hoz, és a 2012-13-as szezont ott töltötte. Úgy tűnt, még nem érett meg eléggé az NHL-re, ugyanis az AHL csapat vezető gólszerzője volt - azonban mielőtt szerepelhetett volna az AHL All Star-ban, eltörte a kulcscsontját. Ezután még három meccset játszott az Ottawával, mielőtt ismét megsebesült volna, így a szezon végét, beleértve a rájátszásokat is, kénytelen volt kihagyni. A következő szezont ismét a Binghamton-nál kezdte, azonban felhívták Ottawába, miután 26 pontot szerzett 21 játék ideje alatt, ezzel a második legmagasabb pontszámot produkálta az AHL-ben. Ezt követően kis időre még visszatért a Binghamton-hoz, majd 2014-ben véglegesen az Ottawánál maradt. Ugyanebben az évben 27 góljával már a csapat élén állt, valamint beválasztották az NHL All-Star-ba is. Hoffman a 2014-15-ös szezonban korlátozott státuszú szabadügynök lett (RFA), ami azt jelenti, hogy "szabadon tárgyalhat bármely csapattal, azonban, ha megegyezik egy másik csapattal, amely különbözik előző csapatától, akkor az előző csapatnak joga van arra, hogy az ajánlatot adó csapatéval a fő feltételeiben megegyező szerződésajánlatot tegyen (matchelési jog), és ezáltal megtartsa a játékost, illetve ha nem matcheli az ajánlatot, akkor elveszíti volt játékosát, de kompenzációra jogosult lehet." (bowl.hu) Hoffman tehát ajánlatot kapott a Senators-tól, és végül megegyeztek egy egyéves, 2 millió dolláros szerződésben. Hoffman a 2015-16-os szezon végére ismét RFA játékos lett, azonban ekkor már egy négyéves szerződést írtak alá vele. Mike Hoffman a feltörekvő tehetség, aki mára a Senators egyik legjobb játékosává vált. Az idei szezonban minden meccsen részt vett, vagyis összesen 82 mérkőzésen játszott, 22 góljával a 2. helyen áll (az első helyen Matt Duchene és Ryan Dzingel osztoznak 23 góllal), valamint 34 asszisztot adott, és összesen 56 pontot szerzett. Hoffman a tavalyi szezonban olyan jól teljesített, hogy a világsajtó is foglalkozott vele, hiszen szemlátomást szárnyalni kezdett, tavaly nyáron pedig, amikor a Vegas Golden Knights minden csapatból átvett egy-egy játékost, Hoffman neve már a Senators védett tagjai között szerepelt. Mike Hoffman tehát jó példája annak, hogy még ha bizonytalan is az életünk, vagy esetleg folyamatos ingázásnak vagyunk kitéve, akkor is lehet fejlődni, csak küzdeni, és mindenekelőtt akarni kell, mindeközben pedig biztosnak kell lennünk önmagunkban, tudva azt, hogy egyszer majd a mi időnk is eljön.

Senators-Motivation #3. - Bobby Ryan

Gréti — 2018-04-18 19:04:25

Sziasztok! Majdnem egy hete írtam utoljára, de megvolt rá az okom. Nehéz hétvégém volt, ugyanis most vasárnap volt a vizsgaistentiszteletem. Hála Istennek minden jól sikerült, viszont előtte bevallom, nagyon izgultam, mert igaz, hogy tartottam már jó pár délelőtti istentiszteletet, de ez mégiscsak egy vizsga volt, háromtagú bizottsággal, meg minden, és hát ez egy egyszeri és vissza nem térő alkalom volt arra, hogy megmutassam saját magamnak is, honnan hova fejlődtem az elmúlt 6 évben. Szóval, egy megmérettetés kipipálva, viszont még azért vár rám a záróvizsga, szakdolgozat védés, és hát szeptemberben az a bizonyos ELV (Egységes Lelkészképesítő Vizsga). Most viszont van időm kicsit blogolni, úgyhogy folytatom is a motivációs sorozatot. Mai bejegyzésemben az Ottawa Senators egyik jobb szélső támadóját, Bobby Ryan-t szeretném bemutatni nektek. Eredeti nevén Robert Shane Stevenson 1987. március 17.-én született. 2005-ben második helyről draftolta az Anaheim Ducks (akkori nevén Mighty Ducks of Anaheim), azonban NHL pályafutását csak két évvel később, a 2007-08-as szezonban kezdte meg, addig az Anaheim AHL csapatában játszott. Ekkor lőtte első NHL gólját a Los Angeles Kings elleni mérkőzésen. A következő évben rekordot is állított fel, megdöntötte Dustin Penner újonc rekordját, mivel a Phoenix Coyotes elleni mérkőzésen két asszisztot is adott, és ezzel újoncként megszerete a 46. pontját. Ugyanebben az évben, vagyis 2009-ben jelölték a Calder-emlékkupára, melyet minden év végén a legjobb újoncnak ítélnek oda. A 2010-11-es szezonban a Minnesota Wild elleni mérkőzésen az ellenfél balkezes kapitánya, Mikko Koivu a Ducks támadózónájában elvette Ryan ütőjét, mire a jobbkezes Ryan is elvette Koivu botját, és gólt lőtt vele. Egy jobbkezes játékos egy balkezes ütővel. Ryan 2013-ban került az Ottawa Senators csapatába egy cserének köszönhetően. Rögtön az első szezonban 23 gólt lőtt, azonban még a szezon második felében sérülést szenvedett, és a műtét miatt kénytelen volt kihagyni az utolsó meccseket. Még ebben az évben a Senators 7 éves szerződést írt alá vele, 2015-ben pedig szerepelt az All Star játékosai között. Úgy tűnik tehát, Bobby Ryan karrierje szép egyenletesen felfelé ívelő, azonban direkt hagytam az elejét a végére. Ryan élete ugyanis nem indult túl jól, és ennek fényében mindjárt megérthetjük, miért is motiválhat bennünket. A mára világszerte elismert, több kitüntetéssel és biztos csapattal rendelkező NHL játékos ugyanis gyerekként családon belüli erőszak szemtanúja és közvetett érintettje volt. Az édesapja, aki egy biztosítótársaság tulajdonosa volt, egyszer részegen megverte Ryan anyját, akinek négy bordája sérült, valamint a koponyája és a tüdeje is - Ryan ekkor mindössze 10 éves volt. Ryan apját gyilkossági kísérlettel vádolták, így Kanadába menekült. Későb aztán a felesége és a fia is megbocsátottak neki, és csatlakoztak hozzá, azonban már álnévvel. A család végül Kaliforniába költözött, hogy Ryan megkezdhesse jégkorong pályafutását, és erre a sportra mindenképpen szüksége is volt, már csak azért is, mert végül is 2000-ben letartóztatták az édesapját szerencsejáték miatt. Azt hiszem, Bobby Ryan a csendes tehetség, aki csak teszi a dolgát, és mindeközben szinte észrevétlenül sikert sikerre halmoz. Mintha nem vágyna túlzott rivaldafényre, mégis, minden évben letesz valamit az asztalra: vagy egy új rekordot, vagy egy díj-jelölést, vagy egy hét éves szerződést. Jó példája annak, hogy a gyerekkori traumák nem feltétlenül kell, hogy árnyékként végigkísérjék az életünket. Ryan mondhatni, hogy az egyik legjobb utat választotta, hiszen a sport egy tökéletes módszer a figyelemelterelésre és a feszültség pozitív irányú levezetésére. Nagyon fontos a megbocsátás mozzanata is, amit olvashattunk, hiszen Ryan is meg tudott bocsátani az édesapjának. Sokszor ugyanis a harag, gyűlölet vagy neheztelés az, ami visszafog bennünket a továbblépésben.

Senators-Motivation #2. Erik Karlsson

Gréti — 2018-04-12 13:28:08

Sziasztok! Úgy tűnik, makacs betegséggel állok szemben, ugyanis hiába szedtem el egy doboz nagyon erős antibiotikumot, tegnap ismét megjelent a rettegett fehér pötty a mandulámon, és azóta is ott van. Próbálom továbbra is kezelgetni, és kevesebbet gondolni rá, de ott van benne a félelem kis szikrája, hogy mi lesz, ha...? Most még szerencse, hogy közeledik a vizsgaistentisztelet, így van mivel lefoglalni magam, csakhogy sajnos lelkileg sem vagyok a topon. Hogy ez a kettő összefügg-e, vagy merő véletlen, azon már tényleg nem agyalok, inkább igyekszem elterelni a figyelmemet - például ezzel a motiváció-sorozattal, melynek mai, második részében a csapatkapitányt, Erik Karlsson-t emelném ki, és mutatnám be nektek életét és munkásságát. Erik Karlsson tagadhatatlanul őstehetség, nem hiába rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő All Star eseménynek. A jelenleg 27 éves védőjátékost 2008-ban első körben draftolta az Ottawa Senators - ekkor mindössze 18 éves volt. Karrierje hamar szárnyakra kapott, amit tehetsége mellett nyilván annak is köszönhetett, hogy az akkori csapatkapitány, a szintén svéd származású Daniel Alfredsson pártfogásába vette. Mások nem voltak így elragadva tőle, sőt, kifejezetten szkeptikusan álltak hozzá Karlsson-hoz, aki akkor még igencsak a jégkorongnak megfelelő testtömeg-szint alatt volt - tehetségét azonban természetesen nem tudták megkérdőjelezni. 2014. októberében aztán újabb szintet lépett a karrierje, ugyanis ő lett az Ottawa Senators csapatkapitánya, ezt a pozíciót pedig azóta is ő tölti be. Bevallom, eleinte nekem nem volt szimpatikus, azonban idővel, ahogy egyre többet néztem őt a meccseken, megkedveltem, és nem csak azért, mert kivételesen jó játékos. Erik Karlsson az a típusú ember, akinél valóban igaz, hogy a szem a lélek tükre. Nagyon árulkodó az is, hogy általában, amikor nyilatkozik, lehajtja a fejét, kerüli a szemkontaktust a kamerával, tehát érezhetően kellemetlenül érzi magát az adott szituációban. Talán a magánéletében is keresendő erre a magyarázat: első házasságát 22 évesen kötötte, azonban egy év múlva ez a házasság válással végződött. Ezután már óvatosabb volt az elköteleződéssel, de idén nyáron feleségül vette barátnőjét, akivel azonban át kellett élniük egy tragédiát, mégpedig azt, hogy első gyermekük, Axel, halva született. Mindez a múlt hónapban történt, úgyhogy Karlsson érthető módon kihagyott néhány mérkőzést, de a záró meccsekre visszatért. Több sérülést is elszenvedett a pályán az elmúlt 10 évben, melyből kettőt kell kiemelni. Az egyik a 2013-14-es szezonban történt: 2013. február 13.-án a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen Achilles ínszalag szakadása lett. Az akkori edző, Paul MacLean így nyilatkozott akkor róla: Harminc percet játszik, Norrys-trófea győztes, vitathatatlanul a liga legjobb játékosa, így ez most nyilván nagy veszteség. Egy Achilles ínszalag szakadásnak hosszú a gyógyulási ideje, kb. 3-4 hónap kihagyást jósoltak neki, azonban Karlsson már nyolc hét (!) múlva ismét korcsolyát húzott, ugyanis abban a szezonban a rájtszásba való bekerülés volt a tét. Már ebből is látható, hogy Karlsson valóban szívügyének tekinti a jégkorongot és a csapatot, ezt pedig a tavalyi szezonban még inkább bizonyította. A 2016-17-es rájátszásokban a New York Rangers elleni mérkőzésen bár ismét lábsérülése volt, ez nem gátolta meg abban, hogy végigvigye a szezont, ami azt jelentette, hogy még több, mint 7 mérkőzést játszott a sérülésével! Ennek azonban meg is lett a böjtje: a nyári vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy kétszeres hajszátörése van, amit műteni kell, a rehablitiációt pedig most nem kerülhette el, így az előszezont egy az egyben kénytelen volt kihagyni. Utána azonban amilyen gyorsan csak tudott, pályára lépett, és nem is hagyott ki mérkőzést, kivéve a márciusi tragédiát követően. Karlsson-ra sok mindent lehet mondani, lehet utálni vagy szeretni, hiszen ő tipikusan az a személy, aki megosztja az embereket. Azt azonban még Sidney Crosby sem vitatja, hogy Karlsson őstehetség, a legjobb játékosok között a neve pályafutásának kezdete óta. Szívügye a jégkorong és a csapat, emiatt néha türelmetlenebb és feszültebb a pályán, azonban kétségtelenül jól összefogja a csapatot, nélküle pedig mára már szinte elképtelhetetlen lenne az Ottawa Senators. A fent említett nehézségek és próbák ellenére amikor mosolyog, azt tényleg szívből teszi, kitartása pedig megkérdőjelezhetetlen. Önuralma példaértékű, hiszen legyen szó testi vagy lelki fájdalomról, nem engedi el magát. Külön ki kell emelni, hogy a hazáját sem hanyagolja el, hiszen tagja a Svéd férfi jégkorong-válogatottnak is, ahol szintén a 65-ös számot viselő védőjátékos szerepét tölti be.

Senators-Motivation #1. Jean-Gabriel Pageau

Gréti — 2018-04-10 18:29:38

Sziasztok! Az április különleges hónap a számomra, ugyanis egy évvel ezelőtt ebben a hónapban lépett be az életembe a jégkorong és az Ottawa Senators. Arra gondoltam tehát, hogy ez a hónap kicsit erről is fog szólni, kezdésképp pedig rögtön készítettem is egy új design-t, melynek főszereplője nem más, mint az én elsőszámú kedvencem, Jean-Gabriel Pageau. A fejlécen található szöveg nem véletlen: egyfajta motivációnak szántam a nehéz időkre. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a híres emberek és sportolók élete sikerekkel van tele, pedig jó ha tudjuk, hogy az ő útjuk is rögös volt, és sok mindennel meg kellett küzdeniük ahhoz, hogy a jelenlegi szintre eljuthassanak. Arra gondoltam tehát, hogy ebben a hónapban sorra veszek néhány Senators tagot, és bemutatom nektek, hogy nekik milyen nehézségekkel kellett és kell még most is megküzdeniük a siker érdekében. Pageau amellett, hogy a legalacsonyabb játékos a csapatban (csupán 175 cm), jó ideig a legfiatalabb is volt. Az Ottawa Senators AHL csapatából, az akkori Binghamton Senators-ból választották be a nagy válogatottba 2013-ban, ekkor mindössze 21 éves volt. Tehetségét jól mutatja, hogy rögtön ebben az évben május 5.-én mesterhármast lőtt a Keleti Konferencia Negyed-fináléjában, amikor a Senators legyőzte a Montreal Canadiens-t 6:1-re. Ezzel ő lett a második Senators játékos, aki mesterhármast lőtt a rájátszások során; az első Daniel Alfredsson, az előző csapatkapitány volt. Azt gondolhatnánk, hogy az edző örült az újonc sikereinek, és mindent megtett azért, hogy egy ilyen tehetséges játékost terelgessen, mentoráljon. Azonban nem így történt. Az akkori edző, Paul MacLean ugyanis a következő szezonban alig engedte Pageau-t játszani, emögött pedig egyértelmű ellenszenvet lehetett sejteni. Nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ezt az edzőt kirúgják, a helyére érkező Dave Cameron pedig lehetővé tette, hogy Pageau többet játsszon a 2014-15-ös szezonban. A váltásnak és az új lendületnek meg is lett az eredménye: Pageau-t még ebben az évben, vagyis 2015-ben két évre leszerződtették, ezt a szerződést pedig azóta sem szüntették meg. Pageau immár a csapat egyik oszlopos tagjává vált, aki 2015 óta szinte nem is hagyott ki mérkőzést, tehetsége az évek múlásával pedig egyre csak bontakozik. A 2016/17-es szezon rájátszásában mesternégyes lőtt a New York Rangers elleni meccsen, és nyilván ennek köszönhetően is jutottak egészen a Keleti Konferencia Fináléjáig. Az idei szezon utolsó, Boston Bruins elleni mérkőzésén pedig magán viselhette a csapatkapitány-helyettesnek járó "A" betűt. Talán Pageau nem olyan őstehetség, mint azok a jégkorong játékosok, akik minden évben részt vesznek az All Star nevű rendezvényen, viszont szorgalma példamutató lehet bárki számára. Jól látni, hogy tavaly óta mennyit fejlődött, és hogyan érik évről-évre, sőt, hónapról-hónapra ő maga és a játéka egyaránt. Pageau lelkesen, teljes odaadással, szívvel-lélekkel játszik, ezzel tökéletesen beleillik az Ottawa Senators arculatába. Ami mégis kiemeli őt a sorból, az a kitartása, szűnni nem tudó lelkesedése, alázata és szorgalma. Ha akkor feladta volna az edző miatt, talán most nem tartana itt, és akkor a sportvilágnak is nélkülöznie kellene egy ilyen nagyszerű játékost.

Bubblebook április: bukott angyalok

Gréti — 2018-04-08 22:32:55

Sziasztok! Bizonyára sokan hallottatok már a BubbleBook-ról. Én még márciusban olvastam róla egy könyves blogger honlapján, és azonnal utána néztem a dolognak. Nagyon megtetszett az ötlet, és mindenképpen ki akartam próbálni. Bár nem tudtam igazán, hogy mire számíthatok, de az áprilisi téma felkeltette az érdeklődésem, már csak azért is, mert az angyalokkal kapcsolatban írtam a szakdolgozatomat is. Szóval, március elején leadtam a rendelésemet, aztán vártam a csomagot, ami tegnapelőtt meg is érkezett. :) A csomag nagyon szépen el volt rendezve, egy dobozban volt, piros papírban és szalmaszerű bélésben. Olyan érzésem volt, mintha egy szeretet-csomagot tartanék a kezemben, mert tényleg éreztem azt, hogy ezek mind kézműves, egyedi termékek. De nézzük akkor szép sorjában, mit is rejtett magában ez a csomag.

Diplomáig és utána, avagy hány vizsgám van még hátra

Gréti — 2018-04-07 17:16:11

Sziasztok! Lassanként a végéhez közeledik a gyakorlati évem, igaz azért még van belőle jó néhány hét. Ez persze nem jelenti azt, hogy könnyebb lenne, hiszen mondhatni, még most jön a java, vagyis a vizsgák, amikből lesz egy néhány. Ezekről szeretnék nektek írni, hogy így kis betekintést nyerjetek abba, mi mindenen kell átesnünk, mielőtt megkapnánk a diplomát - és még utána is. 1. Vizsgaistentisztelet: ez lesz most leghamarabb, április második felében. Annyit tesz, hogy egy komplett délelőtti istentiszteletet nekem kell végig vezetnem, szóval van már benne gyakorlatom. Csakhogy, mivel vizsga, így mégis kicsit másabb a felállás. Először is, egy ilyen alkalomra nem elég csak a prédikációt megírni, hanem egy kb. 12-14 oldalas dolgozatot kell leadni, melyben az előkészületeken van inkább a hangsúly. Az előkészületekbe beletartozik az, hogy nekem személyesen mit mond elsőre az ige, majd tudmányosan meg kell vizsgálni (eredeti szöveg, kortörténeti hátter, Sitz im Leben, stb.), az adott gyülekezet szempontjából, és végül le kell írni a teljes prédikációt, plusz énekek, imádságok. Mindezekhez természetesen szakirodalmat is kell használni, igaz, itt nem olyan sokat, mint más dolgozatnál. A nehézsége az, hogy legyen tudományos, tehát állja meg a helyét egyetemi dolgozatként is, ugyanakkor legyen gyülekezetszerű is, elvégre mégiscsak ott fog elhangzani. Ezt a dolgozatot aztán három példányban kell leadni, merthogy a vizsgabizottság is három tagból fog állni: a szakoktató lelkészem, egy egyetemi tanár és egy külsős, egyházmegye által kiküldött személy. Ők ott lesznek az istentiszteleten, majd a végén értékelnek engem és a prédikációmat. 2. Záróvizsgák és szakdolgozat-védés: június elején lesznek, ez ugyebár máshol is van, csak ott államvizsga a neve. Mivel ötödév végén megvolt a kápláni szigorlat, ami az elméleti tételeket foglalta magában, itt inkább gyakorlati jellegű témakörök lesznek, vagyis hitoktatás, lelkigondozás, gyülekezetépítés, misszió, és egyházjog. Nehézsége annyi, hogy úgy kell megoldanunk a felkészülést, hogy közben a gyakorlati munkánk se lássa kárát. Ha mindezek sikerültek, akkor egy kicsit fellélegezhetünk, és június 30.-án átvehetjük a diplománkat, innentől kezdve pedig hivatalosan is segédlelkészek vagyunk. A segédlelkész annyit tesz, hogy a püspök rendeli ki a szolgálati helyére, tehát nem választhat gyülekezetet, és őt sem választhatják, és nem vezethet egyedül gyülekezetet, vagy dolgozhat intézményi lelkészi minősítésben, például. Mindezeket csak akkor teheti meg, ha letette az ún. lelkészképesítő vizsgát. 3. Lelkészképesítő vizsga: szeptemberben szokott lenni, mind a négy magyarországi teológia végzett hallgatói részt vesznek rajta Budapesten. Itt is vannak tételek, ill. be kell adni egy vasárnapi istentiszteletet, egy kazuális prédikációt (keresztelés, temetés, vagy esküvő, itt a lényeg az, hogy ne fiktív legyen, hanem valós), valamint egy hittanóra vázlatot. A tételek húzásánál nincs idő a kidolgozásra, hanem azonnal beszélni kell, mondjuk annyi a könnyebbség, hogy ezek már tényleg gyakorlati jellegű témák. A sikeres lelkészképesítő vizsgát tett lelkészeket októberben ünnepi keretek között felszentelik abban az egyházkerületben, ahol szeretnék megkezdeni szolgálatukat, és innentől kezdve az illető immár teljes jogú, önálló lelkipásztornak számítanak. Szóval, várnak még rám megmérettetések, de reménykedem benne, hogy minden a tervek szerint alakul majd, és sikerülnek ezek az utolsó vizsgák is. :)

#Ezvagyokén

Gréti — 2018-03-19 20:09:19

Sziasztok! Ninaa jóvoltából megkaptam az #ezvagyokén kihívást, aminek nagyon örültem, és innen is nagyon szépen köszönöm! ^^ A következőekben tehát az én válaszaimat fogjátok olvasni, a bejegyzés végén pedig a kihívottjaimat. Szabályok: Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására: 1. Ki vagy Te? Gréti, huszonnégy éves, 167 cm magas, 49 kg, barna hajú, zöld szemű, szemüveges lány Szatmárról, aki jelenleg Békés megyében él még néhány hónapig, és erdélyi párja van. Úgy gondolom, az ellentétek embere vagyok: lelkipásztornak készülök, ami köztudottan emberek között végzendő munka, miközben inkább csendesebb típus vagyok, aki korábban egyáltalán nem szeretett kiállni nagy nyilvánosság elé. Gimiben nagy rapper voltam, mára már csak a zenét hallgatom, viszont egy másik nagy szenvedélyem a jégkorong, ami abszolút lányos sport, nem igaz? :) Emellett még nagyon szeretem a klasszikus amerikai autókat. Legnagyobb motivációm az, hogy segítsek másoknak, hogy lelkileg adjak nekik valami többet. 2. Mi az álmod? Nos, a legnagyobb, ugyanakkor elérhetetlennek mondható álmaim: hogy legyen egy 1967-es Chevrolet Chevelle autóm, és hogy személyesen is találkozhassam az Ottawa Senators tagjaival, főleg Karlsson-nal és Pageau-val. De, egy eredeti Senators mezzel is megelégednék... ^^ 3. Mi a kedvenc emléked? 2017.09.02. gyulai kirándulás. 4. Mi jelenti számodra a boldogságot? Ha a szeretteimmel lehetek, nyugalomban, békében. Ha van időm leülni írni a történeteimet és közben egy jó zenét hallgatni. Ha nyer az Ottawa Senators. Ha valaki megbízik bennem annyira, hogy megossza velem a problémáját, és segítséget kér tőlem. Ha a gyerekek arcán mosolyt látok az órámon. 5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség? Egy másik szó, az, hogy relatív. Mindenki szép valaki számára. Isten alkotásai vagyunk mi is, és az egész természet, tehát ez mind szép - az más kérdés, hogy mi, emberek, hogyan csúfítjuk el sokszor... 6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal? Nem egyszer gondolták már azt rólam, hogy mivel nehezebben nyílok meg, akkor beképzelt vagyok, és lenézek másokat. Ráadásul, mivel nem nézek ki még 18-nak sem, így már eleve problémássá válik a dolog, és ha még hozzávesszük a többi tulajdonságomat, amit leírtam az első kérdésben, akkor azt hiszem, elmondhatom: rám tényleg időt kell szánni, ha valaki meg akar ismerni. 7. Mi a legnagyobb félelmed? Az, hogy elveszítem a szeretteimet, bármilyen értelemben. Vagy, hogy rám mászik egy pók. A pókoktól nagyon félek. 8. Hogyan látod magad egy év múlva? 2019. március 19.-én remélhetőleg már jó pár hónapja lelkipásztorként fogok szolgálni, továbbra is boldog kapcsolatban Csabival, kezemben egy angol nyelvvizsgával. 9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál? Alapvetően szelíd egyén voltam mindig. Igaz, nyolcadikban egy csíkot vágtam a szemöldökömbe, és rapper stílusban öltözködtem, még fux is volt a nyakamban. Ja, és egyszer a szomszéd sráccal a Teve Clubon megcsináltunk több, mint 200 tevét egy ültő helyünkben, közben meg a szüleim halálra kerestek. Tavaly vizsgaidőszakban pedig éjszakáztam, de nem a tanulás, hanem a rájátszás meccsei miatt. De, ezek nem olyan igazi őrültségek, mint pl. felmászni a tetőre, vagy beszökni valahová. Bár, minden viszonyítás kérdése. :) 10. Ki vagy mi az első számú motivációd? Nem akarok sablonos lenni, de Isten, mert ő ad nekem minden napra erőt, és mindig elcsodálkozok, hogy még a leglehetetlenebbnek tűnő helyzetből is tud kiutat mutatni. 11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád? Mivel nem tudja, hogy az én barátomról beszél, ezért nem támadom le, meg egyébként sem az az én műfajom. Végighallgatom, majd próbálom rávezetni arra, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, ahogyan ő azt gondolja. 12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap? Attól függ, melyik tegnapról van szó. :) +1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy... ...sikeresen befejezzem a gyakorlati évet. Most pedig hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz. Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki. Az én kihívottjaim: Dodich és Kathryne

App-ajánló: World Hockey Manager

Gréti — 2018-03-16 13:07:25

Sziasztok! Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amivel eddig még soha, ugyanis egy mobilra letölthető alkalmazást szeretnék nektek bemutatni, ami nem más, mint a World Hockey Manager. Az ötlet onnan jött, hogy Csabinak van egy Top Eleven nevű alkalmazás a telefonján, ami tulajdonképpen egy futball manager app. Ezen felbuzdulva rákerestem a Play áruházban, és láss csodát, jégkorongos változatban is megtaláltam. :) Bevallom, kellett néhány nap, mire teljesen átláttam, hogyan is működik ez az alkalmazás, de alapjában véve nem olyan nehéz használni, csak persze nem árt hozzá egy kis jégkorong előismeret. Amikor feltelepítettem, természetesen regisztrálni kellett - én összekötöttem a Facebook fiókommal, mert úgy gondoltam, így sokkal egyszerűb lesz. Ezután ki kellett választani, hogy milyen nemzetiségű csapatot akarok. Természetesen Kanadát választottam. ^^ Majd ezt követően meg kellett adni a csapatom nevét, kiválasztani a logoját, színeket, stb. Az én csapatom neve nagyon stílusosan a Northerly Senators lett (azért az Ottawa Senators-t mégsem akartam), színűk a piros-fekete-fehér, a logó pedig hasonló a fenti képen láthatóhoz. Miután ezekkel megvoltam, az alkalmazás random módon adott nekem játékosokat, hogy mégis el tudjak indulni, de a továbbiakban már nekem kell venni a játékosokat, illetve, ha valamelyikkel nem vagyok megelégedve, akkor annak egyszerűen megvárom, hogy lejárjon a szerződése, és kész. (Ilyen még nem volt, mert minden játékosomnak szeretek adni még egy esélyt) A játékosoknál fontos az, hogy milyen nemzetiségű, hány éves, illetve hány csillagos, ezek alapján lehet eldönteni, hogy megveszem-e, vagy sem. Illetve, természetesen a posztja, hiszen nem szerencsés felturbúzni a csapatot védőkkel, miközben alig van balszélső támadóm, például. Miután tehát összeállt a csapat arculata, kezdődhet a játék. Ligák vannak, melyek egyfajta ranglétrát alkotnak, melyen értelemszerűen lehet felfelé haladni. Egy liga általában 20 meccsből áll, és ha ezeket teljesítettük, akkor léphetünk a következő ligába. A legalsó liga, ahol minden újonnan csatlakozó kezdi, az a Qualification League, a legfelső pedi az Allstar League, ahova azonban már 1001+ pont kell (a rangsoroló pontok kis zászlóval vannak jelölve. Ha megnyerünk egy szezonmeccset, akkor nő ez a pontszám, de ha veszítünk, akkor csökken). A szezonmeccseken kívül lehetőség van ún. Challenge meccsek játszására is, melyekkel pénzt is szerezhetünk. A Challenge meccsek esetében random módon párosítja össze az alkalmazás a csapatokat, és olyan is lehet, hogy minket dob ki ellenfélnek egy másik csapat számára, ilyenkor pedig utólag értesülünk az eredményről, és arról, hogy egyáltalán játszottunk. És ha már szóba jött a pénz: az alkalmazásban kétféle pénznemmel van dolgunk. Az egyik a dollár, melyből a játékosokat fizetjük ki, illetve különféle fejlesztő munkálatokat. A másik az aranypénz, amiből növelhetjük a csapat energiaszintjét, vagy morálját, sőt, bizonyos számú aranypénz kell ahhoz is, hogy játékost vehessünk. Úgyhogy, érdemes ésszel beosztani és gyűjtögetni az aprópénzeket, hogy ne legyen fennakadás a játékban. :) Ezenkívül minden nap meghatározott időben sponzorcsomagokat kapunk, melyek tartalma általában némi pénz és energia-vagy morálnövelő kártya, illetve különféle missziókat is teljesíthetünk, melyek után szintén sárgapénzt kapunk. És persze nagyon fontos még az edző kiválasztása, illetve a taktikákat is érdemes változtatni, főleg az elején, amíg kitapasztaljuk, melyik a legtesthezállóbb a csapatunk számára. Szóval, csak ajánlani tudom ezt az alkalmazást, és bár én azt mondanám, hogy szerencsés, ha van az embernek némi előismerete és információja a jégkoronggal kapcsolatban, viszont nem feltétlenül szükséges, mert egy kis angoltudással igazából bárki elboldogul. :)

Helyénvalók

Gréti — 2018-03-09 10:53:51

Sokszor felmerül bennem is a kérdés, mint másokban is bizonyára: mi történik körülöttünk? Mi történik az emberekkel? Miért viselkedünk így egymással? Keresztbe teszünk, irigykedünk, áskálódunk, pletykálkodunk, rágalmazunk, elégedetlekedünk, és még sorolhatnám. Szomorú a kép, főleg, mert másképp is lehetne. Egyszerűbben, sőt, szebben is lehetne élni az életünket. Nem törvényszerű, hogy folyamatos csatározásokkal teljenek a mindennapjaink - és igazából nem is helyes. De persze, a szabályokat mi magunk szeretjük meghozni, mégpedig úgy, hogy az ránk nézve a lehető legkényelmesebb, legoptimálisabb legyen. Mégis, hol lehet a hiba? Megváltoztatni a másikat és a környezetünket nyilván nem tudjuk, ez tiszta sor. Oké, akkor tehát magunkban kell kezdeni. De mégis, hol, és hogyan?

Hogy is mondják "jégkorongul"?

Gréti — 2018-03-08 11:00:55

Sziasztok! Nem tudom, miért, de ismét figyelmem középpontjába került a jégkorong, aminek mondjuk én személy szerint nagyon örülök, mert mióta gyakorlaton vagyok, szinte időm sincs gondolni kedvenc sportomra. Szóval, most remélem elnézitek nekem, ha kicsit írok róla. ^^ Egyébként egyfajta jégkorong-missziót folytatok, igaz, nem egészen akarattal, de hát ha valahol megjelenek, valamiért mégiscsak feljön ez a téma, és ha már így van, örömmel ismertetem meg másokkal is ezt a csodás sportot és persze az Ottawa Senators-t is - aztán meg elcsodálkoznak, hogy egy ilyen törékeny lány hogy szeretheti pont ezt a sportot? Persze, hiszen hazánkban sokkal népszerűbb a foci, ebből kifolyólag viszont jelen van az a tendencia is, hogy a focis kifejezéseket alkalmazzák ánblokk mindenféle sportágra. Ami nagyon fájó, legalábbis egy magamfajta jégkorongosnak, amikor olyat hallok, hogy "hamadik félidő", vagy "berúgta a korongot". Most tehát összeszedtem néhány jégkorongos szakkifejezést, és ezeket ismertetem. :) 1. Félidők helyett harmadokról beszélünk a jégkorong esetében. Hogy miért? Azért, mert egy jégkorong meccs alapból 3x20 perces blokkokra van osztva, melyek között 10 perc szünet van. Persze, a játékidőt is folyamatosan megszakítják, szóval több az, mint 20 perc. Tehát, ne is számíts rá, hogy egy jégkorong meccset letudsz 90 perc alatt. :) 2. Overtime (rövidítve OT): ez a hosszabbítás. Nagyon lényeges, hogy a jégkorongban nem lehet egyenlő a végeredmény, valamelyik csapatnak nyernie kell. Tehát, ha tiszta játékidőben nem dől el, ki a győztes, akkor jön az overtime, amiből összesen 2 menet engedélyezett, tehát 2x20 perc lehet. Ha ez idő alatt sem dől el a végeredmény (van ilyen), akkor jönnek a büntetők.

Best of Pageau & Karlsson 2017/18

Gréti — 2018-03-07 22:55:56

Sziasztok! Mivel már március van, sajnos kijelenthetjük, hogy az Ottawa Senators idén nem lesz ott a rájátszásban. Nagyon sajnálom őket emiatt, igaz, ebben a szezonban azért voltak kavarodások a csapatban, jöttek-mentek a játékosok, régiek és újak egyaránt, ráadásul az sem segített sokat rajtuk, hogy Karlsson kihagyta a teljes előszezont, majd ezt követően is még néhány játékot. De, azért voltak szép eredményeik, viszont most elsősorban nem is erről szeretnék írni - főleg azért, mert nem nagyon volt időm ebben a szezonban meccseket nézni, sem élőben, sem felvételről. Remélem, hamarosan sikerül pótolnom az elmaradást, de addig is, hoztam néhány kedvenc képet a két kedvenc játékosomról, vagyis Pageau-ról és Karlsson-ról. Jó nézelődést! :) ^^

Néhány bibliai ige, és ami mögötte van

Gréti — 2018-03-05 15:11:07

Sziasztok! Már említettem a 10+1 random tény rólam c. bejegyzésemben, hogy a teológia volt az első egyházi iskola az életemben. Persze oviban és általános iskolában is jártam hittanra, de mivel főleg 6. és 7. órában volt, leginkább azzal foglalkoztam, hogyan egyem meg észrevétlenül a megmaradt tízóraimat, hogy valahogy kibírjam ebédig. Természetesen konfirmáltam is, és akkor elkezdett érdekelni ez az egész dolog, de aztán gimiben, hogy nem volt semmiféle hittan, ez az érdeklődés megmaradt azon a szinten. Érdekes, hogy egy Biblia mindig is ott volt a szobámban, mióta az eszemet tudom, néha talán fel is lapoztam, de soha sem ástam bele magam mélyebben. Így esett meg, hogy úgy kezdtem el a teológiát, hogy azt sem tudtam, mi fán terem pl. Ézsaiás könyve, és hogy egyáltalán, hol kell azt keresni abban a vastag könyvben. Szóval, mondhatni, nem voltak különösebb előismereteim, viszont berögződések, netán előítéletek sem, úgyhogy nem ért olyan hideg zuhanyként, amikor feltárták előttem a tanáraink egy-egy bibliai ige valódi jelentését. Ezekből hoztam most nektek néhányat, kifejezetten olyat, melyet úgy gondolom, viszonylag sokan ismernek. Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak, és visszatérjek tőled! Mert ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. (Ruth 1,16) Milyen szép ige ez, milyen sokatmondó, kifejező, és érzelemteljes - nem hiába választják olyan sokan az esküvői meghívóra. Nem is lenne ezzel semmi baj - ha a valóságban is egy fiatal pár között hangzott volna el. Csakhogy nem így van. A Bibliában ugyanis, bár Ruth mondja ezt, de nem a férjének, hanem az anyósának. A dolog még morbidabbá is válik kicsit, ha tudjuk azt, hogy Ruth férje ekkor már halott. Tehát, az özvegyként maradt fiatalasszony mondja Naominak, a gyászoló anyósának. Persze, kérdezhetnénk azt is, hogy miért akar annyira az anyósával maradni? Nos, ehhez tudni kell azt, hogy abban a korban, ha egy nő férjhez ment, akkor onnantól kezdve már a férje családjának a tagja volt. Ezért is volt olyan fontos a jegyajándék, hogy ezzel is kárpótolják a lány családjában az elvesztett munkaerőt. Úgy állt tehát a dolog, hogy Ruth nem térhetett vissza a szülői házhoz, nem mintha kitagadták volna, egyszerűen csak ebben a korban ez volt a szokás.

ALLIN-Award Február

Gréti — 2018-03-04 12:23:32

Sziasztok! Kicsit kicsúsztam a februári ALLIN Award kiosztásával, de természetesen nem feledkeztem el róla. :) A februári díjazottam nem más, mint Bibi, a három (!) nyelven olvasó bloggerina. Már régóta követem a munkásságát, és igazából engem teljesen lenyűgöz az, hogy három nyelven olvas. Felnézek rá emiatt, mert a mai világban már az olvasást is egyre kevesebben űzik (bevallom, én is nagyon régen olvastam egy jót, pedig anno igazi könyvmoly voltam), hát még idegen nyelven... Szóval, igazán példaértékű Bibi munkássága. A blogján az olvasmányokon kívül ráadásul még ingyen nyelvleckéket is kaphatunk angolból vagy németből. Mit üzenek ezzel a díjjal? Nagyon örülök, hogy megismerhettelek a blogodon keresztül, és valóban nagyszerű és példaértékű, amit csinálsz. Szóval csak így tovább! ;) ALLIN!!! :)

Tinikorom két kedvenc írónője

Gréti — 2018-03-03 15:10:24

Sziasztok! Már jó ideje lappangott bennem, most pedig rendesen ledöntött a lábamról az influenza. Láz, gyengeség, köhögés, egyszóval, szinte minden játszik, emiatt most betegszabadságon vagyok, ami egyrészt jó, mert kicsit itthon lehetek, de bevallom, hiányzik a munka is. Viszont tudom azt, hogy most musáj kipihennem magam, különben csak rosszabb lenne. Blogolni azért még tudok, bár a gépelés is elég nehezen megy, mert még az ujjaim is olyan gyengék. De, nem panaszkodok, inkább mutatom a mai bejegyzésemet, melyben tinikorom két kedvenc és meghatározó írónőjét szeretném nektek bemutatni. Lehet már hallottatok róla (könyvmolyok előnyben), ha nem, akkor pedig hátha kedvet kaptok hozzájuk. Ha érdekel, ki ez a két írónő, olvass tovább! :)

10+1 random tény rólam

Gréti — 2018-02-28 15:02:42

1. Nincs testvérem. 2. Mindig is állami iskolába jártam, a teológia volt az első egyházi iskola az életemben. 3. 8. osztályos koromban szereztem meg a német szóbeli nyelvvizsgámat az írásbeli részét viszont csak 12.-ben. 4. Nyelvi tagozaton végeztem a gimiben: a németet heti 5, az angolt pedig heti 3 órában tanultam. 5. Nyolcadikos koromban egy csíkot vágtam a bal szemöldökömbe, a rapper K-Maro példájára. 6. 6 évesen kezdtem el zongorát tanulni, és 17 éves koromig jártam zongoratanárhoz. 7. Sosem használtam még alapozót. 8. 5 évesen már folyékonyan tudtam olvasni. 9. Magamtól tanultam meg gitározni. 10. Még soha nem ültem repülőn. +1. 12 évesen készítettem el az első honlapomat a G-Portálon.

Szatmári Szleng

Gréti — 2018-02-27 17:29:25

Mindig sérelmeztem, amikor azt mondták rám, szabolcsi vagyok. Persze, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a szülőföldem, de én kikérem magamnak, nem vagyok szabolcsi! Szatmári vagyok, mégpedig törzsgyökeres. (igaz, hogy vannak sárvári felmenőim is) Szatmárnak azon kis részén nőttem fel, amennyi megmaradt Magyarországnak, nagyobbik része ugyanis már Romániához tartozik. Talán ezért is neveznek minket kapásól szabolcsinak, másrészt pedig van ennek a megyének egy nagyon jellegzetes tájszólása. Azért mondom így, mert minden egyes ilyen, egy adott tájegységre jellemző beszédstílusi jellegzetesség tájszólás (szerintem), tehát az is zavar, amikor nemes egyszerűen "parasztos beszédnek" titulálják. Igen, ez kicsit más, egy kicsit furcsa, de attól még ez is ugyanolyan, mint Szeged környékén az "ö" betűzés, vagy a Nógrád megyei beszéd. Most tehát hoztam nektek néhány kifejezést, illetve hangtani sajátosságot, lássuk tehát a Szatmári Szlenget. :) jösztök – jöttök ide adod – amikor kérünk valamit rétoja – létra putina – az az edény, amiben a zsírt tároljuk góré – kukorica tárolására szolgáló építmény (máshol kas) málé, tengeri – kukorica atléta – trikó tészta – süteményre és főtt tésztára is egyaránt mondjuk telázsi – spájz pulya – gyerek

5+1 tipp a félelem kezelésére (RE-UP)

Gréti — 2018-02-26 18:28:45

Sziasztok! Képzeljétek, amikor ma felmentem Facebook-ra, akkor kihozott egy tavaly ilyenkor megosztott bejegyzést, ami az én egyik blogbejegyzésem volt. Mikor megnyitottam, egyből arra gondoltam, Isten mennyire tudatosan szervezi az életünket, ugyanis most nagyon is aktuális ez a téma az életemben, ami nem más, mint a félelem. Arra gondoltam tehát, hogy ismét megosztom ezt a bejegyzésemet, néhány kiegészítő gondolattal. (az eredeti bejegyzést itt olvashatjátok) Mondhatjuk, hogy naponta élünk át veszteségeket, kisebbeket, vagy akár nagyobbakat. Ha ezt a szót halljuk, általában halálesetre gondolunk először, de az is veszteség lehet, hogyha pl. elveszítjük a kedvenc könyvünket. Egyvalami közös ezekben a dolgokban: ha veszteséget élünk át, akkor kétféle állapot keletkezhet: félelem, vagy gyász. A gyász alapvetően jó, hiszen ez a folyamat segít abban, hogy feldolgozzuk a történéseket, a veszteség fájdalmát, és hogy ne maradjunk benne a szomorúságban. A gyászt éppen ezért meg kell élni, ennek módja azonban személyenként eltérő lehet. A félelem viszont már rossz dolog, mert az megbénít, visszahúz. A félelem tehát egyáltalán nem használ nekünk, éppen ezért, bármennyire is nehéz, de uralkodnunk kell rajta. Összeszedtem 5 módszert, melyekkel könnyebben úrrá lehetünk a félelmeinken.

Hogyan születik egy prédikációm?

Gréti — 2018-02-19 16:02:09

Sziasztok! Ma egy olyan dologba engedek betekintést nyerni, amely tapasztalataim szerint sokaknak kicsit rejtélyes lehet, mégpedig a prédikáció írás. Miben másabb a prédikáció, mint mondjuk egy novella? Mi kell ahhoz, hogy megszülessen egy prédikáció? Erről fog szólni ez a mai bejegyzésem. :) Először is, le kell szögezni, hogy a prédikációt minden teológus/lelkész másként írja meg. Ennek is van egyfajta rituáléja, így személyenként eltérő. Most tehát csak a saját magam szokásairól fogok írni. A ráhangolódás, vagy előkészület fázisa Általánosságban elmondható, hogy a prédikációt, bár emberek írják, mégiscsak Isten szava. Ami tehát elhangzik a szószéről, az Istentől ihletett, Ő adj a szánkba a szavakat, mint annak idején a prófétáknak. Isten azonban nem robotoknak, hanem személyiségeknek teremtett minket, így hát megvan az a szabadsága egy prédikátornak, hogy beletegye saját magát is az általa megírtakba és elmondottakba. Ez az alkotási szabadság, amellyel élnünk is kell, hiszen mi sem hiányozhatunk a prédikációból. Azonban az alapját mégiscsak Isten adja, így mielőtt bármit is elkezdenénk, mielőtt tollat vagy billentyűzetet ragadnánk, imádkozni kell. Ez nem lehet formalitás, nagyon is komolyan kell venni. Elég csupán egyetlen mondat is, ha szívből jön, a lényeg, hogy kérjük Isten vezetését, azt, hogy Ő maga helyezze az Igét a szívünkre. Nálam ez az előkészület fázisa akár napokig is eltarthat, attól függően persze, hogy mennyi időm van megírni a prédációt, mert olykor előfordul, hogy váratlanul jön be egy szolgálat, és mondjuk előző nap tudom meg, hogy másnapra készülnöm kell. Ilyenkor azért parásabb a dolog, hajlamosabb vagyok jobban rágörcsölni. De eltekintve a rendkívüli esetektől, nem kezdek hozzá addig a prédikációhoz, amíg be nem lobbant az agyamban az a bizonyos szikra. Ugyanis nem látom értelmét annak, hogy ott üljek órákig a laptop előtt egy üres nyitott Word dokumentum társaságában. A prédikációnál ez nem megengedett, mert akkor beleesnék abba a hibába, hogy csak önerőből akarnám megírni. Hogyan választok Igét? A lehetőségek tárháza igen széles, mivel nekünk, reformátusoknak nincs konkrét igerend, amit követnünk kellene. Ha valaki mégis szeretne valamiféle folyamatosságot és segítséget, akkor ott a Bibliaolvasó Kalauz, ami azért jó, mert a napi igéknél van egy rövid kis magyarázat vagy elmélkedés is, ami segíthet. Én is szoktam alkalmazni a BibOlKa-t, azonban hiszek abban, hogy az Ige bárhol, bármilyen formában felbukkanhat - mivel ezt már konkrétan megtapasztaltam. Ami azonban nem jó megoldás, de volt, hogy én magam is kipróbáltam: - kinyitni a Bibliát valahol: ez jól hangzik, viszont amellett, hogy értelmetlen idővesztegetés, ráadásul megcsúfolása Isten Igéjének. Ezzel ugyanis mintha egyfajta "szerencsesütinek" tekintenénk a Bibliát, pedig nagyon nem az. Persze, ha magától nyílik ki valahol, annak már lehet valami jelentősége. De az, hogy leülünk, és nyitogatjuk eszeveszetten, csak annyit jelent, hogy a nekünk tetsző Igét keressük. Abban meg mégis, hol marad Isten? - témához választani az Igét: tegyük fel, hogy nagyon szeretnk írni a megbocsátásról, így hát ehhez keresek valmi jó kis frappáns történetet, vagy igét. Stop! Nem a téma hozza magával az Igét, hanem az Ige adja meg a témát. Ez alapszabály. Mert ha fordítva csináljuk, azzal megint önmagunkat helyezzük előtérbe,és akkor megint hol marad Isten?...

Emberi határokon túl

Gréti — 2018-02-12 09:38:44

Elgondolkoztam azon, hogyan tudunk mi, emberek, irgalmasan viselkedni egymással szemben. Ha nagy általánosságban nézzük ezt a témát, akkor könnyű a közhelyekben elveszni: adjunk az éhezőnek, segítsünk a rászorulóknak, stb., stb. - de valójában már itt elbukunk, hiszen ha látunk egy hajléktalant, sokan inkább elfordítjuk a fejünket, meg különben is, ki tudja, tényleg szüksége van-e arra a pénzre, vagy tényleg arra költi-e, amire költenie kellene. Ez nyilván kétirányú dolog, hiszen vannak, akik visszaélnek a másik jóindulatával, viszont olyan is van, aki minden különösebb ok nélkül bizalmatlan, de hát nyilván ennek is oka van, mint mindennek... Szóval, ez egyfajta ördögi kör, de talán nem is fontos, hogy kibogozzuk ezeket a már nagyon összekuszált szálakat. Irgalmassággal fordulni a másikhoz igenis tudunk, és kell. Mert mindenki életében vannak olyan személyek, akiknek erre szükségük van. Nem is gondolnánk talán, de közeli hozzátartozókról, barátokról, ismerősökről van most itt szó. Olyanokról, akik lelki mélységeket élnek át. Akik nem fizikailag, hanem lelkileg éheznek. És igen, tudunk rajtuk segíteni, egy beszélgetéssel, odafigyeléssel, törődéssel. Hogy érezzék: nincsenek egyedül. Csakhogy, sajnos vannak olyan helyzetek, amikor mi mégsem tudunk segíteni. Amikor a másik olyan állapotban van, hogy a mi jólelkűségünket nem tudná kellően befogadni, és így csak rontanánk a helyzetén. Van, amikor a másik érdekében kell keménynek lennünk, és fájó szívvel bár, de elzárkózni a beszélgetéstől. Azt hiszem, ez a legnehezebb, de meg kell tanulni, mert van, amikor már nagyobb segítségre van szüksége az illetőnek. És itt most nyilván sokan az orvosi segítségre gondolnak - pedig nem erről van szó. Persze, van, amikor tényleg az kell. De itt most mégis másvalakire gondolok: Istenre. Amikor azt érezzük, hogy hiába minden erőfeszítés, mi már nem tudunk többet tenni a másikért, akkor az a legjobb, amit tehetünk, hogyha imádságban Isten kezébe helyezzük az illető életét. Most lehet páran azt gondoljátok, hogy ez megint milyen közhelyes dolog már. Pedig nem az. Aki valaha is próbálta már legalább egyszer az imádság erejét, az garantáltan nem csalódott. Hogyha valakik még mindig úgy gondolják, hogy ez csak valami vallásos-keresztyén-közhelyes maszlag, akkor itt egy részlet egy közismert világi filmből, közismert színészekkel, ami talán többet mond minden szónál. Úgy gondolom, ha mást nem, egy próbát megér ez az imádság-dolog. Végül is, nem veszíthetünk semmit, nem igaz? :)

6 motiváció februárra - és máskorra is :)

Gréti — 2018-02-07 19:16:02

Sziasztok! Ezt a bejegyzést már korábban meg akartam írni, hiszen még januárban részt vettem Budapesten egy előadáson, ahol sok mindenről volt szó, és bár nem egy önbizalomnövelő-tréning volt, hanem inkább termékértékesítő, -bemutató és üzletépítő jellegű, mégis, sok motiváló mondat elhangzott, melyeket lejegyzeteltem, és most eljött az idő, hogy veletek is megosszam. Fogadjátok szeretettel! ^^ 1. Hónap első feléig érd el a havi célod, és a hónap másik felében tudsz másra fókuszálni. Sokszor beleesünk a Pató Pál-szindróma csapdájába, vagyis, hogy "ej, ráérünk arra még", mondván, rengeteg még az idő. Valójában azonban ez a hozzáállás nem helyes, mert így folyton bennünk lesz az a kis frusztráció, hogy még ezt is el kell intézni, azt is meg kell csinálni... A legjobb, ha fontossági sorrendet állítunk fel, és a problémásabb, vagy nyűgösebb feladatokat elvégezzük a hónap elején, hogy aztán több időnk jusson másra. :) 2. Mondd el sokszor a céljaidat magadnak is, legalább önmagad előtt ne tagadd le őket. Álmainkat, céljainkat van, hogy nehezen osztjuk meg másokkal, különböző okok miatt. De nagyon fontos, hogy önmagunk előtt tisztázzuk, mit akarunk. Ha kell, írjuk le a céljainkat, vagy akár mondjuk ki hangosan - a lényeg, hogy tudatosítsuk magunkban, mert így már egy lépéssel közelebb kerültünk a megvalósításához. 3. Lépj ki a komfortzónádból, csináld ezt egy évig, és döntsd el, hogy utána soha többet ilyet. :) Sokszor az a baj, hogy beleszokunk a kényelembe, ez azonban nem visz semerre. Az "Egy bébiszitter naplója" c. filmben hangzik el, hogy van, hogy bele kell kényszerítenünk magunkat egy tőlünk teljesen idegen környezetbe ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat. És ebben van némi igazság. 4. Képezd magad minden nap minimum 20 percet. Lehet ez valamilyen hangszeren való játszás, olvasás, írás, rajzolás, festés - bármi. A lényeg, hogy képezd magad, és a szürkeállományodat, hogy így mindig friss és fitt legyél agyilag és szellemileg is. 5. Legyél a "termékek terméke". Oké, ez konkrét szituációban hangzott el az előadáson, azonban lehet másra is vonatkoztatni: tedd személyessé a hitvallásodat. A szavak, az, hogy mit mondasz, az egy dolog, de sokkal fontosabb az, mit tükröz a viselkedésed, magatartásod. Egyszóval: legyél hiteles! 6. Hajts a "nem"-ekért. Ez így talán furcsán hangzik, de a negatív kritika, vagy az elutasítás is hathat építően. Egyrészt, önvizsgálatra késztet, ha végiggondolod, te miben hibázhattál esetleg. Másrészt, inspirálólag is hathat, és kell is, hogy hasson. Ha pl. egy adott munkahelyen visszautasítanak, akkor az persze, hogy nagyon rosszul esik és fáj, de gondolj arra, hogy valahol bizonyára egy sokkal jobb hely, jobb közösség, job főnök, és talán jobb fizetés is vár rád. Semmi sem történik véletlenül. Játssz ügyesen, és forgasd előnyödre a kritikusaid véleményét. :)

Én és a fogaim

Gréti — 2018-02-02 10:16:57

Van valami, amit talán sosem fogok megtudni: azt, hogy milyen lennék szép, szabályos fogsorral. Ez az, amiről mindig csak álmodozni fogok, mert nekem az Isten kissé kesze-kusza fogsort adott. Persze, jogos a kérdés, hogy miért nem csináltattunk nekem sose fogszabályzót? Igaz, nem vetettem el véglegesen, szóval lehet, hogy a jövőben egyszer rászánom magam, de nagyon örülök, hogy korábban nem került rá sor. A miérteket, és azt, hogy milyen az élet szabálytalan fogsorral, most leírom. A tejfogaimmal még nem volt semmi gond. Olyanok voltak, mint a porcelán: kicsik, szabályosak, és szinte hibátlanok, hiszen egyetlen lyukas fogam sem volt. A gond a fogváltásnál kezdődött, ami nem volt éppen zökkenőmentes, már ami a bal első fogamat illeti. Még ovis voltam, kb. nagycsoportos, és pont akkor készült kiesni. Sajnos azonban, mielőtt még magától megtörténhetett volna az elválás, az egyik ovis csoporttársam egy óvatlan mozdulattal kiütötte a számból. Emlékszem, hogy nagyon fájt, és nagyon sírtam, így ekkor valószínűleg megsérült a csontfogam, vagy a foggyökér, fogalmam sincs. Ez nem derült ki, de annyi biztos, hogy ennek köszönhetően a bal oldali szemfogam és első fogam eléggé egymásra nőtt: a szemfogam gyakorlatilag nem is tudott rendesen "kifejlődni", és majdhogynem teljesen hátracsúszott, így viszont mégiscsak nyomja az első fogamat, ami így kissé előrébb áll. Nem annyira, szóval, lehetne rosszabb is a helyzet, szerencsére be tudom tőle csukni a számat például, tehát nem lóg ki a számból állandóan, de azért amikor nevetek, eléggé szembetűnő. Általános iskolában olyan sokat csúfoltak emiatt (kapafog, eke, stb.), hogy odáig jutottam, hogy már nem is mertem tele szájjal nevetni, csak úgy, ha a szám elé tettem a kezem. Az első nagy áttörés a gimis tablófotózáson volt. Felvettem a szokásos, visszafogott mosolyomat, a fotós azonban mindenáron rá akart venni, hogy villantsam ki a fogaimat, amit végül sikerült is elérnie. Először mérges voltam rá, de amikor visszanéztem a fotókat, megállapítottam, hogy tényleg nem olyan rossz, majd a többiek unszolására végül egy ilyen tele szájjal moslygós képet választottam a tablóra - és nem bántam meg. Úgy éreztem, szimbolikus jelentéssel bír, hiszen a négy év alatt engem láttak legkevesebbet szívből és önfeledten mosolyogni vagy nevetni, és míg a többiek a tablón "visszafogták" magukat, addig én megmutattam, hogy tudok én ilyen is lenni. Azóta pedig már nem is foglalkozok a fogaim állásával, mert rájöttem, hogy örülnöm kell annak, hogy egészségesek (csupán 2 lyukas fogam van, és az sem vészes), valamint viszonylag szépek, igaz, a fogkőre oda kell figyelnem, de ezen kívül tényleg semmi baj nincs velük. Ráadásul, ez adja az én egyediségemet, de egyébként a legtöbben azt mondják, hogy igazából fel sem tűnik ez a kis szépséghiba. Persze, mostanában már egyre kevésbé áll előre a fogam, ez pedig egy fogászati beavatkozásnak köszönhető, és itt mindjárt megtudjátok, miért örülök neki, hogy a szüleim nem sürgették a fogszabályzást annak idején. Tavalyelőtt nyáron életemben először fogfájásra ébredtem, így hát kénytelen voltam elmenni a fogorvoshoz. Gondoltam, betömi, vagy max. gyökérkezeli a fogamat, és kész. Szerencse, hogy nem így tett. Miután megröntgenezte a fogaimat, megdöbentő dolgok derültek ki. A legnagyobb baj a bölcsességfogaimmal volt: alul mindkettő szeretett volna kinőni, de nem volt neki hely, így nyomta az egész alsó fogsoromat. Emiatt a fogorvosom úgy döntött, hogy a fájós lyukas fogamat kihúzza, nem azért, mintha nem tudta volna megmenteni, hanem azért, hogy így legyen hely kijönni a bölcsességfognak. A másik oldalt szintén volt egy lyukasfog, és azt is eltávolította - ennek helyére már ki is nőtt a bölcsességfog, ami kb. kétszer akkora, mint egy örlőfogam, így el tudom képzelni, mennyire szűkös volt neki az a hely. De az igazi gond a már említett felső fogsorommal volt, és itt derült ki, hogy az ovis baleset csak egy kiváltó oka lehetett a ferdeségnek. A fő okozók itt is a bölcsességfogak voltak, amelyek valahogyan kinőttek, csakhogy ezzel borzalmasan nyomták a felső fogsoromat, ennek volt köszönhető nagymértékben az eltolódás. Mindkettőt ki kellett tehát húzni, nem volt mese, a fogorvosom pedig megoldotta egyetlen fogóval (szóval respect neki). Bele sem törte, így amikor kihúzta, jól látszott, hogy a gyökér gyakorlatilag teljesen el volt hajolva. És a ráadás: mióta megszabadított etőtl az óriási nyomástól a számban, gyakorlatilag teljesen megszűntek az addig rendeltetésszerű fejfájásaim. Persze, rákérdeztem a fogszabályzásra, és azt mondta, hogy nem látja szükségét, csak ha időm van, lehetőleg minden este úgymond nyomogassam a fogamat, és idővel, ha nem is teljesen, de kellő mértékben vissza fognak rendeződni. Igaza lett, mert már lényegesebben kevésbé áll előre, igaz, ehhez az is kell, hogy betartsam az utasításait. És hogy mi lesz a továbbiakban? Nekem igazából megfelel így ez az állapot, mert a helyzetemmel már megbékéltem, ráadásul most, hogy tudom, mi okozta ezt az egészet, és a probléma gyökere el lett hárítva, már csak az számít, hogy a fogaimnak ezen állapotát fenntartsam. És, igazából már el sem tudnám képzelni magamat szabályos fogsorral. Túlságosan megszoktam, meg aztán ki tudja, lehet hogy a beszédemet vagy hngképzésemet is megváltoztatná, azt meg végképp nem szeretném. Úgyhogy, azt tudom javasolni mindenkinek, akinek esztétikai problémája van a fogaival, hogy mielőtt felrakatná a fogszabályzót, járjon utána, hogy mi lehet a valódi gond, mert különben sokkal többet ártunk, mint használunk. De egyébként meg, ha csak nem veszélyezteti az egészséget, az ilyen kis szépséghibák csak szebbé és egyedibbé tesznek valakit, szóval senki ne érezze magát ilyenek miatt kevesebbnek vagy csúnyábbnak. :) Ezek az egyedi vonások tesznek olyan széppé és különlegessé Téged is! :)

ALLIN-Award Január

Gréti — 2018-01-29 16:03:01

Sziasztok! Jelentem, sikeresen túléltem a múlt hetet - azért mondom így, mert elég sok volt a "program", bár ez nem a legmegfelelőb kifejezés, lévén, hogy 5 temetésen szolgáltam, ezen kívül pedig az ökumenikus imahét alkalmai voltak esténként, plusz hittanórák, reggeli áhítatok, vasárnap pedig az úrvacsorán ágendáztam (vagyis én vezettem le az úrvacsorát). Úgyhogy, elfáradtam, de jól vagyok. :) Szombaton még vezettem is - mióta megszereztem a jogsit, azóta még nem volt alkalmam - ami különösen is jó volt. ^^ Húzós hónapom volt, nem nagyon tudtam blogolni, de azért közben szemem a pályán volt, hiszen van nekem egy díjam, amit minden hónapban kiosztok valakinek. Nem könnyű, szívem szerint mindenkinek odaadnám, akiket ismerek, de azért ha már én magam alkottam a szabályokat, azokat illik betartani. :) Erre a hónapra is kiválasztottam a jelöltemet, aki nem más, mint a Sempre da Capo nevű blog szerkesztője, Lyra Corvus. Róla azt kell tudni, hogy idén január elsején nyitotta meg a blogját, jómagam is csupán pár napja találtam rá, de egyből megfogott. De hozzá kell tenni, hogy korábban már blogolt, tehát nem ez az első honlapja. :) Először is, kiemelném a design-t, ami nagyon letisztult, szép, igényes, egyedi, és ha az ember ránéz, akkor tényleg elfogja a nyugalom, mert valóban minden a helyén van - betűtípusok, színek, stb. Bejegyzéseket illetően inkább TAG-ok találhatóak meg a blogon, ami szerintem azért jó egy régi-új blogger esetében (is), mert így jobban megismerhetik őt az olvasók, és ezáltal egy nyitott, befogadó és őszinte személy benyomását kelti. Ezek tehát a miért-ek, vagyis az ok, amiért neki adom a januári ALLIN-Awardot. A díjjal pedig ezt szeretném üzenni Lyra-nak: csak így tovább, nekem már most nagon tetszik, amit csinálsz, és biztosan rendszeres látogatód leszek. ALLIN! :) (Bővebb információk a díjról IDE kattintva érhetőek el!)

2017-18 szezon helyzetjelentés

Gréti — 2018-01-22 16:17:49

Sziasztok! Mivel elég régen írtam jégkorong témában, arra gondoltam, ennek is eljött az ideje. :) Nem vagyok büszke magamra, ugyanis napját se tudom, mikor láttam utoljára akár egy meccsösszefoglalót is, de természetesen nyomon követem az Ottawa Senators mindennapjait, és hát, mit ne mondjak, elég aggasztó hírek ütötték fel a fejüket - például az, hogy Erik Karlsson gondolkozik azon, hogy ott hagyja a Senatorst (mivel idén jár le a szerződése, így elvileg megteheti) - de remélem, hogy ez csak valami buta pletyka. Azonban, ha már itt tartunk, komoly veszélybe került az idei rájátszás is, hiszen a Senators elég sokat esett a ranglétrán. De lássuk akkor, ki hogyan áll! Nézzük először a keleti oldalt. Az Ottawa Senators jelenleg az utolsó előtti helyen áll, azonban még van két hónapjuk, hogy behozzák a lemaradásukat. Nagyon remélem, hogy sikerül, mert tényleg megérdemelnék, hogy ismét ott legyenek a rájátszásban. Az idei szezon kiemelkedően teljesítő játékosa egyébként Hoffman, aki csak úgy ontja magából a gólokat, valamint az újonnan felvett Duchene is nagyon szépen beilleszkedett. A kedvenc párosom pedig Pageau-Karlsson, mert jó néhány gyönyörű gólt összehoztak így ketten. Viszont a védelmük eléggé gyalázatos, hogy így mondjam, ami szerintem annak tudható be, hogy Methot személyében egy nagyon jó védőjátékost vesztettek el, ráadásul Karlsson úgy látszik, csak vele tudott igazán jól összedolgozni... Na de mindegy, reméljük, hogy összeszedik magukat, de ha mégsem jutnak be a rájátszásba, akkor is büszke leszek rájuk. ^^ És akkor lássuk, hogyan alakul az élmezőny. Ami kicsit vigasztal (nem, nem vagyok gonosz >.<), hogy a Pittsburgh Penguins is lecsúszott a top8-ból. Éppen ideje már, hogy másoknak is megadják a nyerés lehetőségét, és hogy Crosby kicsit visszavegyen az arcából... Na mindegy, befejeztem. :D Jelenlegi állás szerint egyébként a következő csapatok alkotnák a rájátszások ezen oldalát: 1. Tampa Bay Lightning 2. Boston Bruins 3. Washington Capitals 4. Toronto Maple Leafs 5. New Jersey Devils 6. Columbus Blue Jackets 7. Philadelphia Flyers 8. New York Rangers Akiknek egyébként tiszta szívől örülök, az a Boston Bruins, mert igaz, hogy sokszor csúfos verséget mértek a Senators-ra, de tény, hogy nagyon jó csapat. Igazából sosem volt velük bajom, leszámítva az egyik játékosukat, de már a nevére sem emlékszem, csak azt tudom, hogy nagyon agresszív volt. A New Jersey pedig tavaly nem jutott tovább, úgyhogy most bizonyára megérdemlik ők is, hogy bizonyítsanak. A Columbus helyett azonban szívesebben látnám a Senatorst... Na, hátha. :) És akkor jöjjön a nyugat, ahol az állás a következőképpen alakul: 1. Vegas Golden Knights 2. Winnipeg Jets 3. Nashville Predators 4. St. Louis Blues 5. San Jose Sharks 6. Dallas Stars 7. Colorado Avalanche 8. Calgary Flames A Vegas szinte toronymagasan vezet (mondjuk azt sajnálom, hogy a Los Angeles annyit esett, de ez van). Nem sajnálom tőlük az első helyet, hiszen mindegyik csapattagnak ott kellett hagynia a régi csapatát, szóval biztosan nem volt nekik kis munka, amíg összeszoktak. Viszont, pont ebben áll az erősségük, hogy egyik játékos sem ma kezdte ezt a hivatást, szóval nem is csoda, hogy az első helyig fellőtték magukat. A Dallas Stars-t szeretném még kiemelni, hiszen Methot is ott játszik jelenleg, szóval ilyen formában mégiscsak ott van a Senators az elsők között. Oké, tudom, hogy már nem Senators tag, és nem is volt törzsgyökeres, de számomra akkor is mindig az marad. Ez van. ^^ Viszont az Anaheim Ducks jelenleg igencsak le van maradva, pedig ők elég erős csapatnak számítottak. Lehet, hogy köze van ennek ahhoz, hogy Thompson immár a Senators táborát erősíti? Hiába, a változások mindig megviselik az embert. Hát akkor egy NHL csapatot...! De a lényeg, hogy a szezon még javában dübörög, szóval semmi nincs eldöntve. És ismerjük a mondást: van, hogy utolsókból lesznek az elsők, és elsőkből az utolsók. Szóval, hajrá mindenki, de legfőképpen: GO SENS GO! :)

A jó és rossz tudásának fája

Gréti — 2018-01-20 16:59:02

Sziasztok! Elég régen írtam, de az az igazság, hogy nagyon el vagyok havazva. Az elmúlt héten családi istentiszteletre készültünk, ugyanis most vasárnap az én hatodikosaim lesznek az istentisztelet "házigazdái", és ők fognak szolgálni egy kis műsorral. Kicsit izgulok én is, ugyanis gitározni fogok két kisfiúval és a másik segédlelkésszel. De minden jó lesz, mert a gyerekek nagyon ügyesek. :) Ezen kívül is sok a tennivaló, tegnap például részt vettem egy jegyesoktatáson, és ott megfogalmazódott bennem egy nagyon érdekes gondolat, amit most szeretnék veletek megosztani. Ritkán "teológizálok" a blogon, úgyhogy most ez következik. :) Van az a bizonyos bűneset, amely mindent megváltoztatott annak idején. Érdekes lenne belemerülni a részletekbe, kezdve a teremtéstörténettel, de most csak egyetlen momentumra szeretnék koncentrálni, mégpedig a jó és a rossz tudásának a fájára, és az ezzel kapcsolatos Isteni tiltásra: Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17 de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert azon a napon, amelyen eszel róla, halállal lakolsz. (1Móz 2,16-17) Egy fejezettel később azonban azt olvassuk, hogy jött a kígyó, és rávette az asszonyt, hogy egyenek erről a fáról - az első emberpár pedig így is tett. Aztán jött a büntetés, kiűzés, stb. stb. És azt mondta Isten, hogy most már olyan lett az ember, mint az Isten, ugyanis tudja, mi a jó, és mi a rossz. Nos, itt gondolkodtam én el ezen a dolgon...