Nem tudtam, hogy március 20. a boldogság világnapja, most olvastam a neten, és elgondolkoztam azon, hogy mi is a boldogság? Nos, nekem a mai napon az volt a legnagyobb boldogság, hogy reggel suliba menet élőben láthattam a villamosmegálló mögött lévő parkolóban egy sárga Chevrolet Camaro SS-t!

Ő lenne az. :) Hát nem gyönyörű?? Először augusztusban Szegeden láttam egy ugyanilyet, de az csak elsuhant mellettünk, azonban így is olyan hatással volt rám, hogy szabályosan felkiáltottam: "Az ott egy Camaro!" Most meg hang se jött ki a torkomon, csak mutogattam arrafelé, bizonyára csillogó szemekkel, a barátom pedig egyszerűen nem értette, mi ütött belém - de aztán őrá is átragadt a lelkesedésem, csak hát ő fiú lévén egyből odament hogy alaposan körbejárja ezt a csodajárgányt. Én nem szeretem így megnézni más autóját, kicsit olyan illetlenségnek tartom, vagy nem is tudom... Ettől függetlenül azonban tényleg bearanyozta a napomat. Bárcsak egyszer egy klasszikus izomautót is láthatnék élőben... vagy netán vezethetném is... na jó, nem vagyok telhetetlen. :) Egyébként erről jut eszembe, hogy tegnap este néztem a Halálos iramot (ez a 4. rész), és abban Dom-nak egy piros Chevrolet Chevelle kocsija van, ez pedig csak most tűnt fel. Természetesen a film végén visszatér a Charger-hez, mert azért valljuk be, az az igazán testhez álló számára. :)
Szóval, nekem megvolt a boldogság világnapja, hála a Camaro-nak, és lehet, hogy ez másnak apróság, vagy netán érthetetlen, de nekem tényleg sokat jelentett, hogy láthattam egy ilyen kocsit. Ezzel aztán éles ellentétben áll a délutáni "shoppingolásom" :D, de én már csak ilyen összetett személyiség vagyok. :) Szerettem volna venni magamnak egy felsőt, amit végül sikerült is, egy bordó-fekete kockás inget (már régóta keresek ehhez hasonlót), de ugyanúgy jártam, mint a táskával, vagy öt boltot végig kellett járnom, mire rátaláltam. Nem szeretek egyébként shoppingolni, céltudatos vásárló vagyok: bemegyek, kiszúrom, ami kell, felpróbálom, megveszem. Nem szeretek órákig bóklászni és nézelődni, de most elkövettem ezt a hibát, de csak azért, mert mondom nem igaz, hogy nincs egy normális felső! Pedig nem volt. Vagy nagyon hosszú; vagy nagyon bő; vagy nagyon feliratos; vagy nagyon csillogó; vagy nagyon virágmintás; vagy úgy általában mintás; vagy ami tetszett volna, annál rájöttem, hogy az már nem az én lassan huszonégy éves énemre való. Kicsit amúgy is bajban vagyok mostanában a ruhákkal, mert pl. eddig 36-os inget hordtam, de most már 38-ast kellett vennem, mert a 36-os kicsi volt. A stílusomat illetően pedig egy kis átmeneti korszakban "szenvedek", ami röviden annyit jelent: hogyan mardjon meg a laza, sportos stílusom úgy, hogy az megfelelő legyen az életkoromhoz, és a végzős egyetemista, lassan huszonnégy éves énemhez is? :)
Egyébként visszatérve a Halálos iramhoz: eldöntöttem, hogy most meg fogom nézni egymás után a 4-5-6-7 részeket (az elsőt múltkor néztem, a 3.-at régen sokat láttam, szinte kívülről fújom, de az egyébként is a 7.-el párhuzamos, a 2.-ból pedig nekem nagyon hiányzik Dominic, úgyhogy...), mert amúgy bevallom, mindig keverem a 4-5-6 részeket, hogy melyikben mi van pontosan. De képben kell lennem, mert áprilisban jön a 8. rész ugyebár, meg hát különben is. :) Közben pedig ismét kreatívkodtam, szintén tegnap este, és készítettem két könyvjelzőt. Ha tetszik, nyugodtan töltsétek le és használjátok! :)

 /Nagyobb méretért kattints a képekre!/