Sziasztok!

Gréti vagyok, 24 éves, református lelkipásztorSzatmári lány vagyok, de apai részről van bennem egy kis dunántúli is, a vőlegényem, Csaba pedig erdélyi. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 12 éves korom óta blogolok és szerkesztek honlapot. 

Svédország. Kanada. Rap zene. Autóvezetés. Könyvek. Olvasás. Írás. Jégkorong. Ottawa Senators. Jean-Gabriel Pageau. 

"Tedd azt, amiben hiszel, és higgy abban, amit teszel!"
 
2018/19 Season


/nagyobb méretért kattints!/

Jelmagyarázat:
@ = idegenben
vs = hazai pálya
TOR = Toronto Maple Leafs
CHI = Chicago Blackhawks
MTL = Montreal Canadiens

Időpont magyar idő szerint!

 
Útmutató

Ottawa Senators Karlsson season 
Pageau nhl meccsajánlók lelkész 
award tag jégkorong rap motivation IIHF playoff

 
ALLIN-Award

Az ALLIN Award, vagy másnéven Blogger Encouraging Award egy olyan díj,melyet minden hónapban egy általam választott bloggernek adok. Mint a nevében is benne van, ez egyfajta bátorító díj, amely arra buzdít, hogy mindent bele! :) Bloggernek lenni nem könnyű, éppen ezért gondoltam arra, hogy minde bátorítás jól jön. ^^

A HÓNAP DÍJAZOTTJA: Bibi
(frissítve: 2018.03.04.)

Előző díjazottak

 
Beszélgessünk :)

 

 
Senators

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

  

  

  

Te? :)

*  *  *

♥ Csabi ♥ EnaTheaAmy 

* * *

Visszavárósok
 

 

 
Legfrissebbek
Friss bejegyzések
2018.09.16. 12:00
2018.08.20. 18:53
2018.07.14. 22:37
Friss hozzászólások
 
Site Info
Szerkesztő Gréti (Greta Chevelle)
Nyitás 2017.01.11.
Téma személyes, jégkorong, keresztyén
E-mail greta.chevelle@gmail.com
Facebook @GretaChevelle
Design saját
Köszönet Linda
Források X X X X

GretaChevelle © (2017- )

 
Login/-out
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Greta Chevelle blogja

Goodbye Ottawa, hello San José!

2018.09.16. 12:00, Gréti

Ismeritek azt az érzést, amikor úgy tűnik, a világ darabokra hullik körülöttetek?
Nem kell megijedni, nem történt semmi komoly. De, a maga nemében mégis sokkolt ez az egész. Mert erre egyáltalán, de tényleg egyáltalán nem számítottam. Vagy talán csak reménykedtem, hogy nem következik be. Sőt, egyszerűen el sem tudtam volna képzelni. És most mégis itt van. Megtörtént.

Erik Karlsson elhagyja az Ottawa Senators-t, és a San José Sharks-nál folytatja pályafutását. 

Az első kérdés, ami ott cikázott a fejemben, mint valami őrült villám: miért? Miért? MIÉRT?

Miért kell elmennie, miért hagyja ott a csapatot, miért hullik darabjaira az Ottawa Senators? Miért?

Bevallom, először haragudtam rá. Haragudtam mindenkire, aki ebben benne van, már csak azért is, mert időközben kiderült, hogy már majdnem egy éve ment a huzavona, vagyis, Erik Karlsson távozása előre eltervezett, tudatos döntés volt. Legalábbis, a vezetőség részéről. Erik Karlsson azt nyilatkozta, hogy

nagyon szomorú nap ez a számára, és sosem gondolta volna, hogy elhagyja a csapatot és a várost, sőt - mint kiderült, eldöntötték, hogy újjáépítik a csapatot, és ebben a tervben Karlsson valamiért nem kapott helyet.

És erre csak annyit tudok mondani, hogy: mi van?! Pont ő, aki a csapatkapitány volt, aki a Senators egyik ikonikus alakja, aki annyit letett az asztalra, aki a liga egyik legjobb játékosa, ráadásul kétszeres Norris-díjas?  És ha már itt tartunk: pont azt a csapatot áldozzák fel és szórták szét a ligában, amelyik a 2016-17-es szezonban egészen a keleti fináléig eljutott?! Ebben nincs logika. 

Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világvége, és nem is erre utalt a drámai kezdés. Tényleg ledöbbentem, amikor olvastam a hírt, és igen, nagyon elszomorított. De, tudom, hogy mindennek célja van, és semmi sem történik ok nélkül. Szóval, bizonyára nem hullik darabjaira a csapat, hanem remélhetőleg ez valóban az újjépülés fájdalma, amit nem lehet elkerülni, amire szükség van ahhoz, hogy célba érjenek, és azzá válhassanak, akivé kell, vagyis egy sikeres, nagyra becsült csapattá. Mert valami kétségkívül elromlott közöttük. Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy az előző szezonban nem követtem nyomon az eseményeket, de most már kezdenek összeállni a részletek egy egésszé, és kezdem belátni, hogy olyan formában tarthatatlan volt ez az állapot. A változás, mondhatni, a levegőben volt. 

Tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult, és Erik Karlsson egy másik csapathoz került át. Nagyon fog hiányozni, de azt kívánom, hogy találja meg a helyét a San José színeiben, és érezze jól magát, mert csapattól függetlenül továbbra is a második számú kedvencem marad. Vannak dolgok, amiken nem tud változtatni semmi és senki, és ez pont egy olyan dolog. :)
Ami pedig a Senators-t illeti, nost, kíváncsian várom, hogy ki lesz az új csapatkapitány, mert a listában még csak az assziszt poszt van jelölve Stone neve alatt. Vagy az lesz, hogy őt emelik fel kapitányi rangra, vagy valaki mást választanak, de én mindenképpen egy olyan játékost tudnék elképzelni erre a pozícióra, aki már régóta tagja a csapatnak. Oké, nem titkolom, hogy Pageau-nak nagyon örülnék, de nem élem bele magam. Majd minden kiderül a maga idejében. :)

/forrás: nhl.com/

Senators-Motivation #2. Erik Karlsson

2018.04.12. 13:28, Gréti

Sziasztok! Úgy tűnik, makacs betegséggel állok szemben, ugyanis hiába szedtem el egy doboz nagyon erős antibiotikumot, tegnap ismét megjelent a rettegett fehér pötty a mandulámon, és azóta is ott van. Próbálom továbbra is kezelgetni, és kevesebbet gondolni rá, de ott van benne a félelem kis szikrája, hogy mi lesz, ha...? Most még szerencse, hogy közeledik a vizsgaistentisztelet, így van mivel lefoglalni magam, csakhogy sajnos lelkileg sem vagyok a topon. Hogy ez a kettő összefügg-e, vagy merő véletlen, azon már tényleg nem agyalok, inkább igyekszem elterelni a figyelmemet - például ezzel a motiváció-sorozattal, melynek mai, második részében a csapatkapitányt, Erik Karlsson-t emelném ki, és mutatnám be nektek életét és munkásságát.

Erik Karlsson tagadhatatlanul őstehetség, nem hiába rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő All Star eseménynek. A jelenleg 27 éves védőjátékost 2008-ban első körben draftolta az Ottawa Senators - ekkor mindössze 18 éves volt. Karrierje hamar szárnyakra kapott, amit tehetsége mellett nyilván annak is köszönhetett, hogy az akkori csapatkapitány, a szintén svéd származású Daniel Alfredsson pártfogásába vette. Mások nem voltak így elragadva tőle, sőt, kifejezetten szkeptikusan álltak hozzá Karlsson-hoz, aki akkor még igencsak a jégkorongnak megfelelő testtömeg-szint alatt volt - tehetségét azonban természetesen nem tudták megkérdőjelezni. 2014. októberében aztán újabb szintet lépett a karrierje, ugyanis ő lett az Ottawa Senators csapatkapitánya, ezt a pozíciót pedig azóta is ő tölti be.
Bevallom, eleinte nekem nem volt szimpatikus, azonban idővel, ahogy egyre többet néztem őt a meccseken, megkedveltem, és nem csak azért, mert kivételesen jó játékos. Erik Karlsson az a típusú ember, akinél valóban igaz, hogy a szem a lélek tükre. Nagyon árulkodó az is, hogy általában, amikor nyilatkozik, lehajtja a fejét, kerüli a szemkontaktust a kamerával, tehát érezhetően kellemetlenül érzi magát az adott szituációban. Talán a magánéletében is keresendő erre a magyarázat: első házasságát 22 évesen kötötte, azonban egy év múlva ez a házasság válással végződött. Ezután már óvatosabb volt az elköteleződéssel, de idén nyáron feleségül vette barátnőjét, akivel azonban át kellett élniük egy tragédiát, mégpedig azt, hogy első gyermekük, Axel, halva született. Mindez a múlt hónapban történt, úgyhogy Karlsson érthető módon kihagyott néhány mérkőzést, de a záró meccsekre visszatért. 

Több sérülést is elszenvedett a pályán az elmúlt 10 évben, melyből kettőt kell kiemelni. Az egyik a 2013-14-es szezonban történt: 2013. február 13.-án a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen Achilles ínszalag szakadása lett. Az akkori edző, Paul MacLean így nyilatkozott akkor róla: Harminc percet játszik, Norrys-trófea győztes, vitathatatlanul a liga legjobb játékosa, így ez most nyilván nagy veszteség.
Egy Achilles ínszalag szakadásnak hosszú a gyógyulási ideje, kb. 3-4 hónap kihagyást jósoltak neki, azonban Karlsson már nyolc hét (!) múlva ismét korcsolyát húzott, ugyanis abban a szezonban a rájtszásba való bekerülés volt a tét.
Már ebből is látható, hogy Karlsson valóban szívügyének tekinti a jégkorongot és a csapatot, ezt pedig a tavalyi szezonban még inkább bizonyította. A 2016-17-es rájátszásokban a New York Rangers elleni mérkőzésen bár ismét lábsérülése volt, ez nem gátolta meg abban, hogy végigvigye a szezont, ami azt jelentette, hogy még több, mint 7 mérkőzést játszott a sérülésével! Ennek azonban meg is lett a böjtje: a nyári vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy kétszeres hajszátörése van, amit műteni kell, a rehablitiációt pedig most nem kerülhette el, így az előszezont egy az egyben kénytelen volt kihagyni. Utána azonban amilyen gyorsan csak tudott, pályára lépett, és nem is hagyott ki mérkőzést, kivéve a márciusi tragédiát követően.

Karlsson-ra sok mindent lehet mondani, lehet utálni vagy szeretni, hiszen ő tipikusan az a személy, aki megosztja az embereket. Azt azonban még Sidney Crosby sem vitatja, hogy Karlsson őstehetség, a legjobb játékosok között a neve pályafutásának kezdete óta. Szívügye a jégkorong és a csapat, emiatt néha türelmetlenebb és feszültebb a pályán, azonban kétségtelenül jól összefogja a csapatot, nélküle pedig mára már szinte elképtelhetetlen lenne az Ottawa Senators. A fent említett nehézségek és próbák ellenére amikor mosolyog, azt tényleg szívből teszi, kitartása pedig megkérdőjelezhetetlen. Önuralma példaértékű, hiszen legyen szó testi vagy lelki fájdalomról, nem engedi el magát. Külön ki kell emelni, hogy a hazáját sem hanyagolja el, hiszen tagja a Svéd férfi jégkorong-válogatottnak is, ahol szintén a 65-ös számot viselő védőjátékos szerepét tölti be.

Best of Pageau & Karlsson 2017/18

2018.03.07. 22:55, Gréti

Sziasztok! Mivel már március van, sajnos kijelenthetjük, hogy az Ottawa Senators idén nem lesz ott a rájátszásban. Nagyon sajnálom őket emiatt, igaz, ebben a szezonban azért voltak kavarodások a csapatban, jöttek-mentek a játékosok, régiek és újak egyaránt, ráadásul az sem segített sokat rajtuk, hogy Karlsson kihagyta a teljes előszezont, majd ezt követően is még néhány játékot. De, azért voltak szép eredményeik, viszont most elsősorban nem is erről szeretnék írni - főleg azért, mert nem nagyon volt időm ebben a szezonban meccseket nézni, sem élőben, sem felvételről. Remélem, hamarosan sikerül pótolnom az elmaradást, de addig is, hoztam néhány kedvenc képet a két kedvenc játékosomról, vagyis Pageau-ról és Karlsson-ról. Jó nézelődést! :) ^^

Meccsajánló: PHI@OTT

2017.10.27. 09:53, Gréti

Végre eljutottam oda, hogy megírjam az idei szezon első meccsajánlóját. :) Sajnos ezt a mérkőzést sem láttam élő közvetítésben, de reggel első dolgom volt az első osztályosoknál tartott áhítat után, hogy megnézzem az összefoglalót, és hát fúúú, nem semmi összecsapás volt! Kívülállók azt mondanák, hogy mi ezen olyan hűha, hiszen a Senators "csak" 5-4-re nyert. Na de milyen győzelem volt az! Egyszerűen fantasztikus!

Kezdjük ott, hogy a Senators alig egy perc játékidő után belőtte az első gólt, mégpedig Phaneuf jóvoltából, aki a félpályáról küldte be a korongot, mondhatni csont nélkül. Már itt lehetett sejteni, hogy a Senators csúcsformában van, és ezt csak megerősítette az, hogy az első harmad végére 3:0 volt az állás. A meccs fénypontja számomra a 3. gól volt, amit Karlsson és Pageau lőttek be közös erővel (Karlsson asszisztált, tehát gyakorlatilag Pageau szerezte a gólt). Még jó, hogy akkor pont egyedül voltam a lelkészi irodán, mert szabályosan felkiáltottam örömömben, annyira felemelő érzés volt számomra, hogy a két kedvencem lőtte be azt a gólt, hogy azta mindenit! Az idei szezon eddigi legkedvencebb pillanata! ^^
A második harmadban aztán a Philadelphia is összeszedte magát, és két gólt is belőtt, ellenben a Senators csak egyet, de még mindig ők vezettek 4:2-re. A harmadik harmadban aztán élesedett a küzdelem, a Philadelphia 5:4-re feltornázta magát, közben volt két gól, amit a bírók szerencsére nem fogadtak el, úgyhogy a Senators megnyerte a mérkőzést, ééés ami még jobb, hogy ezzel immár a Keleti Főcsoport 4. helyezettjei! Ma hajnalban a New Jersey Devils ellen lépnek pályára, az első három helyen álló csapat (Tampa Bay, Pittsburgh és Toronto) viszont csak 28.-án játszanak, vagyis ez azt jelenti, hogy ha nyer az Ottawa, akkor még előrébb kerülhetnek, hiszen a Toronto-nak szintén 14 pontja van, a Pittsburgh-nek pedig csak 15! Ráadásul a Pittsburgh nem is áll olyan fényesen, mert -7 pontbeli hátrányban van, ha a gólokat nézzük, míg a Senators-nál ez +9. Tehát, élesedik a helyzet, és még csak október vége van! Ha a Senators így folytatja, komoly esélye van arra, hogy idén is legalább olyan szépet produkáljon, mint tavaly. Jeee! ^^

/Fotó: Facebook/

Minden kezdet nehéz - A Senators-nak is, és nekem is

2017.10.04. 00:05, Gréti

"Nem jól indul az Ottawa Senators 2017/18-as szezonja" - ez a mondat fogadott a jegkorongblog.hu egyik bejegyzésében, és még sok más is, de most nem a posztot szeretném kritizálni, mert teljes mértékben igazat mond. Ha felszínesen nézzük, akkor valóban rosszul kezd a Senators, hiszen az előszezon hat meccséből csak az első hármat sikerült megnyerniük, másrészt pedig Erik Karlsson valóban nem épült fel teljesen a tavasszal szerzett lábsérüléséből, sőt, White és Brassard is a sérültek listáján szerepelnek egyelőre. Tehát, nem elég, hogy telitődött új, fiatal játékosokkal a csapat - ami önmagában nem lenne baj - hanem pár hétig még biztosan nélkülözniük kell Karlsson-t. Ez pedig nem jó. Nagyon nem. Azt mondjuk nem hinném, hogy a vereségek csak és kizárólag Karlsson távollétéek tudhatóak be, bár tény, hogy ő a legjobb védő játékos, és pont. Én személy szerint inkább vagyok fenntartásokkal a sok új játékos kapcsán. Bár, az is igaz, hogy ők nem teljesen újak, viszont a tavalyi szezonban, és különösen is a rájátszásokban összeszokott csapat kár, hogy szétment. Gondoljunk csak Methot-ra, aki Karlsson védőpárja volt, és immár a Dallas Stars mezőnyét erősíti...
De mégis, mi lehet a probléma? Én nem jelenteném ki egyértelműen, hogy a Senators olyan rosszul indított. Mert az indulás tök jó volt, hiszen az első három meccset nem is akáhogy nyerték meg. De hogy utána mit csináltak, azt nem tudom. Sajnos nem volt időm követni az eseményeket, szóval most nagyon óvatosan fogalmazok, hiszen még előttem áll a mérkőzések pótlása. Mégis, van annyi előismeretem a Senators-ról, hogy véleményt alkothassak az előszezonról.
Ismerve a fiúkat biztos vagyok benne, hogy egyből magasra tették a lécet, és ez bizonyára tényleg így volt, mert, mint említettem, az első két mérzkősét bravúrosan vitték. Csakhogy, a sok új, fiatal játékos nyilván nem bírta a tempót, és elfáradtak. Még akkor is, ha bizonyára tehetségesek. Láttam pillanatokat a mecsekből, és tényleg hihetetlen blokkolásokat mutattak be az újoncok. De a Senators általában ott hibázik, hogy nem tartalékolja az energiáját, hanem egyől a maximumot nyújtja. Ami önmagban nem lenne gond, csakhogy a többi csapat pont ezt használja ki. És hát, nyilván az sem segít rajtuk, hogy Erik Karlsson-t nélkülözniük kell.
Apropó Erik Karlsson. Láttam róla képeket, mert ugyebár attól, hogy nem játszik, azért az edzéseken ott van. És hát, mit ne mondjak, elég rosszul néz ki szegény. Több hozzászóló gúnyolódott is rajta, hogy most már tényleg kezd úgy kinézni, mint egy igazi viking. Na most, az ilyeneknek fogalmuk sincs arról, hogy Karlsson mit érezhet most. Nyilván én sem tudom, hiszen nem ismerem őt, de sokszor láttam játszani, és nekem abból az jött le, hogy neki az élete a jégkorong, így hát természetes, hogy most nagyon megviseli az, hogy nem léphet pályára. Amikor a tavalyi szezonban két mérkőzést ki kellett hagynia a fejsérülése miatt, az is nagyon megviselte. Amikor pedig 2013-ban Achilles ínszalag szakadása volt, akkor alig másfél hónap múlva már ismét játszott. Hatalmas akaraterő van benne. Most pedig ott rontotta el, hogy a lábsérülése ellenére végigjátszotta a rájátszásokat. De persze én nem hibáztatom egyáltalán. Sőt, nagyon is sajnálom, hogy így alakult. Szóval, továbbra is rendületlenül kitartok a csapat mellett, senki és semmi nem tántoríthat el tőlük, még a kissé csúfos idei előszezon sem. Mert ez csak a bemelegítés volt. A java csak ezután következik. :) És, lényegében semmi sem történik véletlenül, hiszen így legalább a csapat bebizonyíthatja mindenkinek, hogy valóban nem Erik Karlsson-tól függnek, hanem igenis, itt mindenki egyen-egyenként ugyanolyan fontos és értékes. Mert az Ottawa Senators nem csak egy csapat, hanem egy hadsereg, és nem utolsó sorban egy család.
És egyébként most teljesen együttérzek a csapattal, mert én is eléggé mélyponton vagyok most az életemben. Egyedül a barátom, Csabi tartja bennem a lelket. Igyekszem nem kimutatni, de valójában nagyon magam alatt vagyok. Úgy érzem, nem sikerül semmi, sőt, hogy kudarcot vallottam. Úgy érzem, mintha a siker érdekében meg kellene változnom. Csakhogy én arra nem vagyok képes. Olyan vagyok, mint mindig is voltam: céltudatos, maximalista (olyan értelemben, hogy a tőlem telhető legtöbbet megteszem), kötelességtudó - viszont nekem fontos a magánéletem és a hobbim is. És úgy érzem, hogy egyik sem megy a másik rovására, mégis, mintha azt várnák el tőlem, hogy adjam fel a magánéletem a hivatásom érdekében. Csakhogy én arra nem vagyok képes. Oké, hogy a Istentől kaptam az elhívást - de a magánéletemet is. Az életemet kaptam tőle, márpedig az életembe mindkettő beletartozik

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |