Sziasztok! Immár több, mint 4 napja véget ért a jégkorong világbajnokság, aminek az utolsó meccseit sajnos nem tudtam megnézni, igaz, olyan sokmindenről nem is maradtam le. De kezdjük az elején. Ugyebár Kanada bejutott a negyeddöntőbe, ahol legyőzte Oroszországot, azonban a következő fordulóban nem tudott diadalmaskodni Svájc felett, így csak a bronzéremért küzdhetett meg - mégpedig első ellenfelével, az USA-val. Az aranyéremért Svájc és Svédország szálltak ringbe, a mérkőzést, és ezzel együtt a világbajoki címet pedig a svédek nyerték, akárcsak tavaly. Kanada azonban, legnagyobb bánatomra nem tudta megszerezni a harmadik helyet, úgyhogy érem nélkül térnek haza a játékosok. De nem baj, már az is nagy szó, hogy ott lehettek, és ideáig eljutottak, szóval nem elégdetlenkedek. 

Az NHL-ben viszont még most jön a java, vagyis a Stanley-kupa nagydöntő. Nyugaton a Vegas Golden Knights már jó néhány napja győzedelmeskedett, így csak a keleti oldaról várta ellenfelét, ahol viszont nagyon szoros volt a küzdelem a Tampa Bay Lightning és a Washington Capitals között. A 7. mérkőzést végül a Washington nyerte, így ők lesznek a Vegas ellenfelei a hétfőn induló utolsó mérkőzés-körnek. Örülök egyébként, hogy a Washington jutott tovább, igazából a 2014-es szezon óta próbálkoznak, és eddig mindig kiestek a 2. körben, mégpedig a Pittsburgh "jóvotából". Most viszont sikerült megszakítaniuk ezt az ördögi kört, mert ők ejtették a Pittsburgh csapatát, így már "csak" a Tampa Bay-t kellett legyőzniük, de sikerült, úgyhogy végül is ők lettek a döntősök. Biztosan nem lesz könnyű menet, csak részleteket láttam pl. a Vegas Golden Knights/Winnipeg Jets nyugati finálés mérkőzésekből, de néha-sokszor eléggé elszabadultak az indulatok. Egy biztos: ha a Vegas megnyeri a Stanley-kupát, azzal egy egészen egyedülálló teljesítményt fognak produkálni az NHL történetében. Én egyik csapattól sem sajnálnám a győzelmet, úgyhogy végül is, kíváncsian várom, mi lesz a végkimenetele a mérkőzéseknek. Az biztos viszont, hogy élőben nem fogom tudni megnézni, hiszen már csak két hét van hátra a záróvizsgámig. De azért az összefoglalók megnézése belefér majd az időmbe. :)

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? :) Nekem elég ingadozó a hangulatom, de már kezdem megszokni ezt a hullámvasút-effektust. Vannak napok, amikor tök jó minden, viszont van, amikor még ahhoz sincs kedvem meg erőm, hogy lefeküdjek aludni. Ez nekem nagyon furcsa, mert sosem unatkoztam még világ életemben, mindig el tudtam magam foglalni magam valamivel. Jó, persze most sem unatkozom, ez teljesen más, viszont akkor is megvisel. Bár lehet, hogy a nagy meleg az oka. Hiába, én sem leszek már 20 éves, de még 24 sem. :D Viszont, arra rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam ez a negatív életszemlélet, úgyhogy a múltkori konzultáció alkalmával vettem egy hálanaptárt. Már gondolkoztam rajta korábban is, hogy elkezdek vezetni ilyesmit, de hát persze sosem lett belőle semmi. Most viszont tényleg belevágtam, és meg kell mondjam, nem bántam meg. Igaz, hogy még csak 20.-a óta vezetem, de tényleg érezem a pozitív hatását. Jó, az utóbbi napokan kicsit megint mélypontra kerültem, de alapvetően az, hogy minden este leülök, és végiggondolom azt, hogy mi minden jó dolog történt velem aznap, mi mindenért lehetek hálás, ez annyira jó, mert eltereli a figyelmem a rossz dolgokról. És rájöttem, hogy minden nap van valami, amiért hálás lehetek, és amúgy ezek általában tényleg kis apróságok, pl. hogy szép idő volt, vagy hogy meg tudtam valósítani a hittanórát a tervezett módon. Apróságok, de mégis, összegyűlnek egy nap, úgyhogy van olyan, hogy alig tudom beleszuszakolni a rendelkezésre álló helyre ezeket a dolgokat. Szóval, igaz, hogy még béta-üzemmódban fut nálam ez a hálanaptár, de az eddigiek alapján csak ajánlani tudom nektek, hogy vágjatok bele, a hatás nem marad el. :)

Egy ilyen apró kis örömöt szeretnék veletek megosztani, ami nos, igen, jégkoronggal kapcsolatos. ^^ Szóval, május 4-20. között kerül megrendezésre a Jégkorong Világbajnokság Dániában, melyen Ausztria, Fehéroroszország, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Svájc, valamint Kanada, Dánia, Finnország, Németország, Korea, Lettország, Norvégia és az USA mérkőznek meg egymással.

Az Ottawa Senators, valamint a Beleville Senators (AHL) csapatok is delegálnak tagokat, akik természetesen ezen a rendezvényen a saját hazájukat fogják képviselni, éés az egyik, aki Kanada színeiben fog pályára lépni, az nem más, mint Jean-Gabriel Pageau!

Ma tudtam meg, és én tényleg annyira örülök neki. :) Ez lesz az első nemzetközi játéka, és olyan jó látni, hogy ennyit fejlődött és ilyen szépen ível felfelé a karrierje. Biztosan meg fogom nézni a mérkőzéseket, és mivel Dániában lesz, ezért még az időeltolódás miatt sem kell különösebben aggódni. Apróság, de tényleg bearanyozta a napomat, és mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére is, hogy már két napja borzalmasan fáj a fejem. 

Sziasztok! Mostanában elkapott a nosztalgia, hiszen tavaly ilyenkor kezdődött el nálam ez a jégkorong-láz, pont a 2016/17-es rájátszások ideje alatt. Emlékszem, hány éjszakát végigvirrasztottam a meccsek miatt, hiszen akkor még az Ottawa Senators is küzdött a Stanley-kupáért. Sajnos az idei mezőnybe nem kerültek be, ettől függetlenül persze kitartok mellettük, és büszke vagyok rájuk továbbra is. Viszont ettől függetlenül azért a playoff menetét is figyelem, elvégre mégsem mindegy, ki nyeri a Stanley-kupát. Igazából úgy vagyok vele, hogy mindegy ki nyeri, csak ne a Pittsburgh Penguins. Tudom, ez nem szép dolog, de nem tehetek róla. Azt sem mondhatom, hogy csak azért nem bírom őket, mert tavaly az Ottawa Senators ellenfelei voltak a keleti fináléban, mert pl. a Boston Bruins ellen is küzdöttek a rájátszásban, és velük mégsincs semmi bajom. Az viszont már igaz, hogy minden bizonnyal Sidney Crosby miatt nem kedvelem a Pittsburgh Penguins-t, és tudom, hogy ez meg személyválogatás, de számomra az, aki a Stanley-kupa átvételekor arra nem képes, hogy beálljon egy közös képre a csapatával, hanem a trófeával a kezében önmagát ünnepelteti, mintha az egész győzelem őt illetné, az ő érdeme lenne, és ez a kupa neki járna, nos, az szerintem semmiképpen sem helyes magatartás, főleg, mert egy csapatkapitányról beszélünk. De persze, a Pittsburgh ott van az idei rájátszásokban is, pedig hajszálon múlt, hogy ne jussanak be, és igen, félek, hogy megint ők nyernek. Mert vannak csapatok, akik igenis, jobban megérdemelnék. De mivel ez nem erról szól, ezért marad az esélylatolgatás, vagyis, hogy melyik csapat a legesélyesebb a győzelemre.

A válasz egyértelmű: Vegas Golden Knights. Az a csapat, amely még egy éves sincs, és amely az NHL csapatok játékosaiból állt össze. Csoda, hogy verhetetlen volt az egész szezon ideje alatt? A rájátszás első fordulójában játszi könnyedséggel verték el a Los Angeles Kings csapatát, igaz, hozzá kell tenni, hogy átlagban mindig 1 gólos fölénnyel, viszont az biztos, hogy 4 meccsből 4-et ők vittek, így tehát ez a két csapat volt az első, ahol eldőlt, ki lesz a továbbjutó. A Vegas szerintem nagyon esélyes arra, hogy megnyerje a kupát, viszont vegyes érzéseim vannak a csapattal kapcsolatban. Ha egyik oldalrül nézem, akkor igazságtalanság a többi csapattal szemben, hogy a Vegas-nál csak profi jégkorongosok vannak, viszont ha a játékosok szemszögéből nézem, akkor meg biztosan nem lehetett könnyű nekik megszokni egymást, és így azt mondom, megérdemlik a győzelmet. Ja, és a Vegas-nál is van egy Karlsson, de ez mellékes, csak gondoltam, megjegyzem, mivel a képen is pont látszik. :)

Ha a nyugati oldalon maradunk, számomra a legnagyobb meglepetést a San José Sharks okozta. Egyébként a nyugati jégkorongban nem vagyok annyira jártas, azt viszont tudtam, hogy az idei ellenfelük, az Anaheim Ducks jó csapat, olyannyira, hogy tavaly is a nyugati fináléba jutottak. Idén viszont már az első körben kiestek, mégpedig igencsak csúfosan. A San José tehát jól feltornázta magát, viszont lehet, hogy ennyire tellett tőlük, ugyanis második fordulós ellenfelük, a Vegas Golden Knights 7:0-ra verte őket ma hajnalban.
A Nashville Predators szintén erős csapat, természetesen idén is ott van a rájátszásban, és tavaly a döntőig jutottak, ott viszont hazai pályán kikaptak a Pittsburgh csapatától. Idei második fordulós ellenfelük, a Winnipeg Jets úgy látom, egy fokkal jobb formában van, viszont ez nem jelent semmit, csak azt, hogy bizonytalan, melyik két csapat lesz a nyugati fináléban. Én mindenesetre a Vegas Golden Knights mellé biztosan leteszem a voksomat.
Ó, hát a keleti oldalon már számomra is sokkal izgalmasabb a helyzet. :) Bevallom, most a Bostonnak szurkolok, mert számomra ők kicsit olyanok, mint a Senators, viszont tisztában vagyok vele, hogy nem fognak eljutni a Stanley-kupáig. Nem, mintha nem bíznék bennük, de a Tampa Bay ellen nem hiszem, hogy túl sok esélyük van, hiszen a Tampa Bay egész szezonban vezette a listát. Ráadásul pontosan tudom, mit akarnak kihozni az egészből: azt, hogy ismét egy kanadai és egy amerikai csapat küzdjön meg egymással, így tehát a keleti finalisták a Tampa Bay és a Pittsburgh lesznek, szerintem. Nem tartom igazságosnak egyébként az első fordulós párosításokat sem, hiszen a Tampay Bay-New Jersey Devils és a Pittsburgh Penguins-Philadelphia Fylers csapatok még véletlenül sem voltak egy súlycsoport, ellenben a Boston Bruins-Toronto Maple Leafs és Washington Capitals-Columbus Blue Jackets párosokkal. A második fordulóval sem vagyok kibékülve, szerintem a Pittburgh-Tampa Bay és Washington-Boston párosok lennének ideálisak, ha az erőviszonyokat nézzük.

És hogy mi lenne az ideális döntő? Egy Vegas Golden Knights-Tampay Bay Lightning összecsapát, hiszen a két listavezető csapat küzdene meg egymással a kupáért. Ha ez így alakulna, akkor egyrészt mondanám, hogy mindegy, ki nyeri, hiszen nem a Pittsburgh, és ez a lényeg, de másrészt meg mindkét csapatnál szívesen látnám a kupát. A Vegas-nál a játékosok miatt, a Tampa Bay-nél pedig azért, hogy a kupa végre ismét kanadai földön legyen. Majd meglátjuk, hogy alakul, de az az érzésem, tartogat még meglepetéseket ez a rájátszás. :)

/fotók: nhl.com, pixelstalk.net/

Sziasztok! Úgy tűnik, makacs betegséggel állok szemben, ugyanis hiába szedtem el egy doboz nagyon erős antibiotikumot, tegnap ismét megjelent a rettegett fehér pötty a mandulámon, és azóta is ott van. Próbálom továbbra is kezelgetni, és kevesebbet gondolni rá, de ott van benne a félelem kis szikrája, hogy mi lesz, ha...? Most még szerencse, hogy közeledik a vizsgaistentisztelet, így van mivel lefoglalni magam, csakhogy sajnos lelkileg sem vagyok a topon. Hogy ez a kettő összefügg-e, vagy merő véletlen, azon már tényleg nem agyalok, inkább igyekszem elterelni a figyelmemet - például ezzel a motiváció-sorozattal, melynek mai, második részében a csapatkapitányt, Erik Karlsson-t emelném ki, és mutatnám be nektek életét és munkásságát.

Erik Karlsson tagadhatatlanul őstehetség, nem hiába rendszeres résztvevője az évente megrendezésre kerülő All Star eseménynek. A jelenleg 27 éves védőjátékost 2008-ban első körben draftolta az Ottawa Senators - ekkor mindössze 18 éves volt. Karrierje hamar szárnyakra kapott, amit tehetsége mellett nyilván annak is köszönhetett, hogy az akkori csapatkapitány, a szintén svéd származású Daniel Alfredsson pártfogásába vette. Mások nem voltak így elragadva tőle, sőt, kifejezetten szkeptikusan álltak hozzá Karlsson-hoz, aki akkor még igencsak a jégkorongnak megfelelő testtömeg-szint alatt volt - tehetségét azonban természetesen nem tudták megkérdőjelezni. 2014. októberében aztán újabb szintet lépett a karrierje, ugyanis ő lett az Ottawa Senators csapatkapitánya, ezt a pozíciót pedig azóta is ő tölti be.
Bevallom, eleinte nekem nem volt szimpatikus, azonban idővel, ahogy egyre többet néztem őt a meccseken, megkedveltem, és nem csak azért, mert kivételesen jó játékos. Erik Karlsson az a típusú ember, akinél valóban igaz, hogy a szem a lélek tükre. Nagyon árulkodó az is, hogy általában, amikor nyilatkozik, lehajtja a fejét, kerüli a szemkontaktust a kamerával, tehát érezhetően kellemetlenül érzi magát az adott szituációban. Talán a magánéletében is keresendő erre a magyarázat: első házasságát 22 évesen kötötte, azonban egy év múlva ez a házasság válással végződött. Ezután már óvatosabb volt az elköteleződéssel, de idén nyáron feleségül vette barátnőjét, akivel azonban át kellett élniük egy tragédiát, mégpedig azt, hogy első gyermekük, Axel, halva született. Mindez a múlt hónapban történt, úgyhogy Karlsson érthető módon kihagyott néhány mérkőzést, de a záró meccsekre visszatért. 

Több sérülést is elszenvedett a pályán az elmúlt 10 évben, melyből kettőt kell kiemelni. Az egyik a 2013-14-es szezonban történt: 2013. február 13.-án a Pittsburgh Penguins elleni mérkőzésen Achilles ínszalag szakadása lett. Az akkori edző, Paul MacLean így nyilatkozott akkor róla: Harminc percet játszik, Norrys-trófea győztes, vitathatatlanul a liga legjobb játékosa, így ez most nyilván nagy veszteség.
Egy Achilles ínszalag szakadásnak hosszú a gyógyulási ideje, kb. 3-4 hónap kihagyást jósoltak neki, azonban Karlsson már nyolc hét (!) múlva ismét korcsolyát húzott, ugyanis abban a szezonban a rájtszásba való bekerülés volt a tét.
Már ebből is látható, hogy Karlsson valóban szívügyének tekinti a jégkorongot és a csapatot, ezt pedig a tavalyi szezonban még inkább bizonyította. A 2016-17-es rájátszásokban a New York Rangers elleni mérkőzésen bár ismét lábsérülése volt, ez nem gátolta meg abban, hogy végigvigye a szezont, ami azt jelentette, hogy még több, mint 7 mérkőzést játszott a sérülésével! Ennek azonban meg is lett a böjtje: a nyári vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy kétszeres hajszátörése van, amit műteni kell, a rehablitiációt pedig most nem kerülhette el, így az előszezont egy az egyben kénytelen volt kihagyni. Utána azonban amilyen gyorsan csak tudott, pályára lépett, és nem is hagyott ki mérkőzést, kivéve a márciusi tragédiát követően.

Karlsson-ra sok mindent lehet mondani, lehet utálni vagy szeretni, hiszen ő tipikusan az a személy, aki megosztja az embereket. Azt azonban még Sidney Crosby sem vitatja, hogy Karlsson őstehetség, a legjobb játékosok között a neve pályafutásának kezdete óta. Szívügye a jégkorong és a csapat, emiatt néha türelmetlenebb és feszültebb a pályán, azonban kétségtelenül jól összefogja a csapatot, nélküle pedig mára már szinte elképtelhetetlen lenne az Ottawa Senators. A fent említett nehézségek és próbák ellenére amikor mosolyog, azt tényleg szívből teszi, kitartása pedig megkérdőjelezhetetlen. Önuralma példaértékű, hiszen legyen szó testi vagy lelki fájdalomról, nem engedi el magát. Külön ki kell emelni, hogy a hazáját sem hanyagolja el, hiszen tagja a Svéd férfi jégkorong-válogatottnak is, ahol szintén a 65-ös számot viselő védőjátékos szerepét tölti be.

Sziasztok! Ma egy olyan bejegyzéssel érkeztem, amivel eddig még soha, ugyanis egy mobilra letölthető alkalmazást szeretnék nektek bemutatni, ami nem más, mint a World Hockey Manager. 

Az ötlet onnan jött, hogy Csabinak van egy Top Eleven nevű alkalmazás a telefonján, ami tulajdonképpen egy futball manager app. Ezen felbuzdulva rákerestem a Play áruházban, és láss csodát, jégkorongos változatban is megtaláltam. :) 
Bevallom, kellett néhány nap, mire teljesen átláttam, hogyan is működik ez az alkalmazás, de alapjában véve nem olyan nehéz használni, csak persze nem árt hozzá egy kis jégkorong előismeret. Amikor feltelepítettem, természetesen regisztrálni kellett - én összekötöttem a Facebook fiókommal, mert úgy gondoltam, így sokkal egyszerűb lesz.
Ezután ki kellett választani, hogy milyen nemzetiségű csapatot akarok. Természetesen Kanadát választottam. ^^ Majd ezt követően meg kellett adni a csapatom nevét, kiválasztani a logoját, színeket, stb. Az én csapatom neve nagyon stílusosan a Northerly Senators lett (azért az Ottawa Senators-t mégsem akartam), színűk a piros-fekete-fehér, a logó pedig hasonló a fenti képen láthatóhoz.
Miután ezekkel megvoltam, az alkalmazás random módon adott nekem játékosokat, hogy mégis el tudjak indulni, de a továbbiakban már nekem kell venni a játékosokat, illetve, ha valamelyikkel nem vagyok megelégedve, akkor annak egyszerűen megvárom, hogy lejárjon a szerződése, és kész. (Ilyen még nem volt, mert minden játékosomnak szeretek adni még egy esélyt) A játékosoknál fontos az, hogy milyen nemzetiségű, hány éves, illetve hány csillagos, ezek alapján lehet eldönteni, hogy megveszem-e, vagy sem. Illetve, természetesen a posztja, hiszen nem szerencsés felturbúzni a csapatot védőkkel, miközben alig van balszélső támadóm, például. 
Miután tehát összeállt a csapat arculata, kezdődhet a játék. Ligák vannak, melyek egyfajta ranglétrát alkotnak, melyen értelemszerűen lehet felfelé haladni. Egy liga általában 20 meccsből áll, és ha ezeket teljesítettük, akkor léphetünk a következő ligába. A legalsó liga, ahol minden újonnan csatlakozó kezdi, az a Qualification League, a legfelső pedi az Allstar League, ahova azonban már 1001+ pont kell (a rangsoroló pontok kis zászlóval vannak jelölve. Ha megnyerünk egy szezonmeccset, akkor nő ez a pontszám, de ha veszítünk, akkor csökken). 
A szezonmeccseken kívül lehetőség van ún. Challenge meccsek játszására is, melyekkel pénzt is szerezhetünk. A Challenge meccsek esetében random módon párosítja össze az alkalmazás a csapatokat, és olyan is lehet, hogy minket dob ki ellenfélnek egy másik csapat számára, ilyenkor pedig utólag értesülünk az eredményről, és arról, hogy egyáltalán játszottunk.
És ha már szóba jött a pénz: az alkalmazásban kétféle pénznemmel van dolgunk. Az egyik a dollár, melyből a játékosokat fizetjük ki, illetve különféle fejlesztő munkálatokat. A másik az aranypénz, amiből növelhetjük a csapat energiaszintjét, vagy morálját, sőt, bizonyos számú aranypénz kell ahhoz is, hogy játékost vehessünk. Úgyhogy, érdemes ésszel beosztani és gyűjtögetni az aprópénzeket, hogy ne legyen fennakadás a játékban. :)
Ezenkívül minden nap meghatározott időben sponzorcsomagokat kapunk, melyek tartalma általában némi pénz és energia-vagy morálnövelő kártya, illetve különféle missziókat is teljesíthetünk, melyek után szintén sárgapénzt kapunk. És persze nagyon fontos még az edző kiválasztása, illetve a taktikákat is érdemes változtatni, főleg az elején, amíg kitapasztaljuk, melyik a legtesthezállóbb a csapatunk számára.

Szóval, csak ajánlani tudom ezt az alkalmazást, és bár én azt mondanám, hogy szerencsés, ha van az embernek némi előismerete és információja a jégkoronggal kapcsolatban, viszont nem feltétlenül szükséges, mert egy kis angoltudással igazából bárki elboldogul. :)