Sziasztok! Ezer éve nem írtam, tudom, ennek oka pedig az, hogy jelenleg a munkára koncentráltam inkább, hiszen pályakezdőként ez is nagyon fontos. Most, hogy felszenteltek, elkezdhettem dolgozni intézményi lelkészként idősek otthonában (emellett még tartok hittanórákat, és gyülekezeti alkalmakat, istentiszteleteket is), úgyhogy van dolgom bőven, aminek nagyon örülök. Szeretem, amit csinálok, mert sokrétű munka, sokféle korosztállyal találkozom, és hát megmondom őszintén, nagyon jól esik ennyi tanulás után végre kicsit nem tanulni. Mondjuk, mindig is szerettem tanulni, és magamat ismerve még fogok is majd, de most egyelőre kell az agyamnak ez a fajta pihenés, mert azért csak sok volt ez a 19 év egyhuzamban. Tehát, a munka mellett végre jut időm régi, kedvelt elfoglaltságokra is, mint például:

- olvasás - ismét elkezdtem a Harry Potter-sorozatot, mivel most már mindegyik kötetete megvan, hála Csabinak
- regényírás - bár ezen érződik, hogy elszoktam tőle, de hát az a lényeg, hogy ismét elkezdtem
- és természetesen a jégkorong.

Ez utóbbihoz mondjuk hozzátartozik, hogy a legtöbb meccs sajnos még mindig hajnalok hajnalán van, és arra nem tudom rávenni magam, hogy olyan embertelen időben felkeljek, de tegnap rám mosolygott Isten, ugyanis magyar idő szerint este 7-kor kezdődött a San José Sharks-Ottawa Senators mérkőzés, amit egyébként már egy hónappal ezelőtt nagy betűkkel és pirossal aláhúzva beírtam a határidőnaplómba, mondván, bármi is lesz, én ezt a meccset biztosan nem hagyom ki - mégpedig Erik Karlsson miatt.

Ugyebár írtam róla múltkor, hogy az Ottawa Senators megvált Erik Karlsson-tól - a miértekbe ne menjünk bele, meg különben is, eljön az a pont, amikor már nem az okokat és a magyarázatokat kell keresni. Bele kell törődni, hogy Karlsson immár nem tagja a csapatnak, de 10 évet azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni és kitörölni. Nyilván azt kívánom neki, hogy nagy jövője legyen a Sharks csapatánál, de azért ő elsősorban mindig is Szenátor marad - ez pedig tegnap be is bizonyosodott, amikor Ottawa köszöntötte őt egy "Welcome back" videóval. Annak idején egyébként Alfredsson-t is ugyanígy köszöntötték, és az a különös benne, hogy az is pontosan december 1.-jén történt, csak persze néhány évvel ezelőtt. Erik Karlsson tehát mindig is megbecsült személy lesz Ottawában, és szerintem komolyan sajnálja mindenki, hogy így alakult.

A mérkőzés maga egyébként talán pont emiatt volt olyan különös hangulatú. Volt benne egy-két verekedés, meg összecsapás, de azt hiszem, hogy a San José nem igazán tudta, mit is kezdjen a helyzettel - Erik legalábbis minden bizonnyal így volt vele. Az első gólpróbálkozása igencsak óvatosra sikerült, aztán elkezdett beszélgetni a kispadon ülő Senators-tagokkal, mintha még mindig hozzájuk tartozna. Egy másik alkalommal pedig a hárításából öngól lett, amit végül azonban úgy számítottak be, mintha a Senators kapujába lőtte volna. Talán részben ennek is köszönhető, de végül is a Senators nyert, mégpedig 6:2-re, úgyhogy nagyon ügyesen játszottak. Kicsit azért sajnáltam Karlsson-t, mert olykor mintha honvágyat véltem volna felfedezni a szemében, és tényleg olyan volt néha, mint aki nem tudja eldönteni, hova is tartozik. Mindenesetre nagyon furcsa lehetett neki azon a pályán ellenfélként fellépni, ami tíz évig az otthona volt, és ahol mondhatni, hogy ő volt a főnök... Igazából nagyon hiányzik a csapatból. Bár, talán ha Pageau játszott volna, az kicsit javított volna a helyzeten, de ő a sérülése miatt még nem pálya-képes. Mondjuk, megmondom őszintén, nekem is furcsa volt az a szituáció, amikor pl. Karlsson volt gólhelyzetben, hogy akkor most kinek is szurkoljak? Hiszen legyen bármelyik csapatnak a tagja, mindig is az egyik kedvenc játékosom marad, akárcsak Hoffman.

Egyébként szerintem az is nagyon beszédes, hogy a Senators még mindig nem választott magának kapitányt, és elvileg nem is akarnak, mondván, mindannyian egyenértékű játékosok. Mondjuk, ebben tökéletesen igazuk van, és becsülöm és tisztelem őket a döntésük miatt. Egyedül Stone és Duchene viseli az A-betűt, és reménykedem benne, hogy ha Pageau visszajön, ő is megkapja, mert megérdemelné, már csak azért is, mert régóta a csapat tagja. De ez majd február-március környékén kiderül. Kezdésnek annyi is elég, hogy Pageau már elkezdett edzeni, ami azt jelenti, hogy egyre jobban van (Achilles-ínszalag szakadása volt még augusztusban), és ez a lényeg. :)

Sziasztok! Nagyon régen jelentkeztem, mármint önmagamhoz képest, mert ha azt nézzük, "csak" kb. egy hónapja volt, hogy utoljára írtam. Időközben lezárult a gyakorlati évem, és kezdetét vette az igazi munka, úgyhogy volt mivel foglalkoznom. Az elmúlt hét például bűnbánati hét volt, mivel a huszadikai új kenyér ünnepén mindig úrvacsorázunk. Tegnap éppen ezért eléggé elfáradtam, de úgy kellemesen, kellően kidolgoztam magam, de ami a legjobb volt, hogy kereszteltem is. Annyira felemelő élmény volt, hogy én szolgáltathattam ki a keresztséget egy kisgyereknek - történetesen egy kisfiúnak, aki nagyon aranyos volt. :) Szóval, most már úgy érzem, sikerült megérkeznem lelkileg is az új helyemre, kezdem felvenni a ritmust, ezt mutatja az is, hogy tegnap este eszembe jutott, hogy megnézem már, mi újság az Ottawa Senators háza táján. Szégyellem magam, de rá kellett jönnöm, hogy a múlt szezonban nagyon ehanyagoltam őket, nem is tudom, nevezhetem-e magam rajongónak... :( De mindegy, ezen most nem emésztem magam. Már csak azért sem, mert döbbenten láttam, micsoda botrány van a csapat körül.
Az egész ott kezdődött, hogy múlt hónapban Hoffman átigazolt a Florida Panthers csapatához. Bánkódtam is miatta nagyon, és még most sem vigasztalódtam meg, mert ő volt az egyik kedvencem, sőt, számomra ikonikus alakja volt a csapatnak - nem véletlenül, hiszen itt kezdte NHL karrierjét, ráadásul az elmúlt két szezonban ő produkálta a legnagyobb fejlődést. Ezért sem értettem, hogy miért ment el? Mindenesetre nem szándékoztam bogozni ezt az egészet, viszont terveztem, hogy írok róla egy bejegyzést, amihez ugyebár elkezdtem képeket keresgetni róla. Na, és ekkor találtam szemben magam a valósággal.

Ilyen pillanatot valószínűleg többet már nem fogunk látni... (fotó: thestar.com)

Először nem értettem, miért hozza ki Karlsson és a felesége fényképeit is Hoffman neve alatt, úgyhogy már muszáj voltam rákattintani egyre - és akkor döbbentem le igazán. Lehet emlékeztek rá, hogy korábban írtam arról, hogy Karlssonék kisbabája halva született. És állítólag Hoffman menyasszonya interneten minősíthetetlen stílusban írt erről az egészről (értsd: kárörvendő, gyűlölködő, stb.), amiért Karlssonék feljelentették őt zaklatás vádjával. Hoffman és a menyasszonya mindent tagadott, így tehát megromlott az egyébként nagyon jó viszony Karlsson és Hoffman között, sőt, mindez a csapatszellemnek sem tett túl jót, így pedig, hogy mentsék a helyzetet, eladták Hoffman-t. Először a San José Sharks vette meg, de ők alig pár óra múlva tovább is passzolták, úgyhogy a Florida Panthers kapott az alkalmon, és megszerezte magának - ha jól értelmeztem, potom pénzért - mert hát ahhoz kétség sem férhet, hogy Hoffman kivételes tehetség. Ezeknek tudatában most már még jobban sajnálom Hoffman-t, bár természetesen nem ismerem a pontos részleteket, és nyilván azt sem tudom, milyen ember a hétköznapokban, csak azt láttam eddig, hogy a pályán kivételesen jól teljesített, és a csapatnak is oszlopos tagja volt. Azt is hozzátették a cikkekben, hogy Karlssonék nyilván nem ok nélkül tettek feljelentést, és ebben azért lehet valami. Eszembe jutott egyébként, amit az egyik egyetemi tanárom mondott, amikor a Királyok könyvét vettük, vagyis hogy a nagy erős és határozott férfiak mögött is mindig ott van a nő... És igen, itt is pontosan ez a helyzet, bár most nyilván magam ellen is beszélek, elvégre én is nő vagyok. De azért ha belegondolunk, olyan igazságtalan és értelmetlen ez így, bár ha tényleg igazak ezek a vádak, akkor teljesen érthető az egész. Bizonyos szinten még az is érthető, hogy Hoffman védte a menyasszonyát, de nem tudom... Az tényleg nagyon rossz, hogy ez ennyire begyűrűzött a csapatba, és robbantott, mint egy kézigránát. Mondjuk, halkan megjegyzem, hogy ez az egész eset további kérdéseket is felvet, pl. hogy nem lett volna esetleg más megoldás? És hogy milyen csapat-összetartásról beszéletünk így, ha egyből azt választotta a vezérigazgató, hogy eladják Hoffman-t? Jó, mondjuk állítólag a Senators is kivizsgálta ezt az ügyet, de akkor is, nekem ez az egész valahogy nem kerek. Valamelyik cikkben egyébként már olyanokat is írtak, hogy Karlsson is el akar menni a csapattól, és az köztudott, hogy Stone csak egyéves szerződést írt alá, szóval nem tudom, mi lesz velük. Az a baj, hogy a 2016/17-es szezonban tényleg nagyon jó csapat jött össze, de ezekből már alig vannak páran. Lehet, hogy teljesen új arculatra lesz szükség, nem tudom. Azt mondjuk nem tudom elképzelni, hogy Karlsson átigazol, mert ha egyszer itt már csapatkapitány, máshol nyilván nem kezdhetne ebből a pozícióból, és azt nem biztos, hogy elvállalná. De majd kiderül. Hoffman nélkül persze már semmi nem lesz ugyanolyan. De azért kívánom neki, hogy érezze jól magát az új helyén, rendeződjenek a dolgai, és mindez ne befolyásolja negatívan a karrierjét, hiszen az eddigi ismereteim alapján nekem egyértelmű a vétlensége, a tehetsége pedig vitathatatlan. Az nem lehet, hogy egy ilyen miatt derékba törjön a karrierje. 

Sziasztok! A legutóbbi bejegyzésem egyáltalán nem volt régen, de annyi minden történt azóta, hogy csak most jutottam el odáig, hogy folytassam, amit elterveztem. Szóval, tovább csemegéztem az NHL divatvilágában, és most az Atlanti Divíziót vettem szemügyre. 

TORONTO MAPLE LEAFS

Alapszínek: kék, fehér
A Toronto Maple Leafs kanadai csapat, erre utal többek között a logoban szereplő juharlevél is (maple leaf). Mivel északi országról van szó, adja magát a kék-fehér kombináció, ami igencsak hideg összhatást eredményez. Szeretem a kék színt egyébként, ez az árnyalata különösen is tetszik, és mivel nem kombinálták más színnel (pl. pirossal), úgy gondolom, hogy ez így egy nagyon jó öltözék lett. Megjegyzésként annyi, hogy a vendégmez kicsivel jobban tetszik, annyira tiszta, a fehér jégen pedig annyira jól mutat.
Értékelés: 5/5
 

TAMPA BAY LIGHTNING

Alapszínek: kék, fehér
Csalós, mert a logo kivételével gyakorlatilag teljesen megegyezik a Toronto Maple Leafs mezével. Ugyanaz a színkombináció, ugyanazok az árnyalatok. A különbség talán a csíkozatban tűnik ki leginkább, ugyanis míg a Tampay Bay esetében mind a felsőn, mind a lábszárvédőn egy vastag csík fut keresztbe, addig a Torontonál dupla, sőt, tripla csíkozatról beszélünk. 
Értékelés: 5/5

OTTAWA SENATORS

Alapszínek: piros, fekete, fehér, arany
Jaj, a kis kedvencek. ^^ Oké, megpróbálok eltekinteni a személyes rajongástól, bár szerintem az értékelést mindenki sejti. :) Szóval, az Ottawa Senators szintén kanadai csapat, viszont ellentétben a Toronto-val itt teljesen más színkombinációk vannak. Hazai mezükben a piros az uralkodó, ami tökéletesen van kombinálva a fekete ill. fehér színekkel, és szerintem különösen is jó, hogy a fekete van túlsúlyban. Vendégmezükben is nagyon tetszik, hogy a fekete ennyire dominál a fehér mellett, ugyanakkor a piros is megjelenik. A logo-ban jelenik meg a negyedik szín, az arany, viszont megfigyelhető a vállon lévő eredeti logo, a piros-fekete O betű is. Szerintem egyébként a Senators meze a legjobban megtervezett az NHL csapatok öltözékei közül, számomra ez adja a legjob összhatást - ezt már a legelső általam látott meccsnél is így gondoltam, pedig akkor még nem is tudtam, melyik az a csapat, amelyik a piros mezt viseli. :)
Értékelés: 5/5*

Úgy hiszem, még nem volt a blogomon divattal kapcsolatos bejegyzés, de ha már egyszer lány vagyok, nem hiányozhat ez sem. :D Persze, mint a címe is mutatja, ez nem egy szokványos bejegyzés lesz ebben a témában, hiszen mi másról is írnék, mint a jégkorongról? :) Arra gondoltam, hogy a következő néhány napban bemutatom nektek az NHL csapatok mezeit, divízóként, írok róluk személyes véleményt, majd ponntozom őket, hogy melyik mennyire tetszik. Lássuk hát az elsőt, a Keleti Főcsoport Világvárosi Divízióját!
(megjegyzés: a bal oldali kép mindig a hazai, a jobb oldali kép pedig a vendég mez)

NEW YORK RANGERS

Alapszínek: kék, piros, fehér
Nem tudom, az a baj, hogy nekem a kék meg a piros annyira nem illik össze, viszont a Rangers esetében nem annyira zavaró ez a dolog. Tény, hogy a vendég mez jobban tetszik, lévén, hogy a fehér szín dominál, ill. a piros, és szerintem ebben az esetben jobb, hogy a kék kissé háttérbe szorul. Talán jobb lenne a helyzet, hogyha kicsit mélyebb árnyalatokban jelennének meg ezek a színek, vagy legalább az egyik, de még így is elfogadható.
Értékelés: 5/4.

PITTSBURGH PENGUINS

Alapszínek: fekete, sárga, fehér
Nos, igen, a Pittsburgh... Próbálok abszolút előítélet-mentes lenni, és objektív véleményt alkotni a mezekről. Szóval. Lehet mondani bármit, de a Pittsburgh Penguins uniformisa szerintem telitalálat. A logo egy pingvin, ami cuki, a színek pedig összhangban vannak, igaz, a meccseken engem kicsit zavar a lelátón a sok sárga szín. A hazai mezük a befutó nálam, mert a fekete-sárga kombó szerintem tökéletes.
Értékelés: 5/5 

PHILADELPHIA FLYERS

Alapszínek: narancssárga, fekete, fehér
Nem rossz, nem rossz, de valami nekem mégis hiányzik belőle. Igaz, semmi kötődésem nincs a csapathoz, mert még sosem láttam őket játszani, de nem hiszem, hogy ez az oka. Szerintem a narancsárga árnyalatával van a gond. Azt várnám, hogy ez egy intenzív szín, itt azonban mintha fakó árnyéka lenne önmagának, így pedig nem sugározza azt az erőt, amit kellene. Ráadásul, a hazai mezen a fekete is olyan élettelen. Bár tény, hogy vannak ennél rosszabb mezek is az NHL-ben.
Értékelés: 5/3

Sziasztok! Immár több, mint 4 napja véget ért a jégkorong világbajnokság, aminek az utolsó meccseit sajnos nem tudtam megnézni, igaz, olyan sokmindenről nem is maradtam le. De kezdjük az elején. Ugyebár Kanada bejutott a negyeddöntőbe, ahol legyőzte Oroszországot, azonban a következő fordulóban nem tudott diadalmaskodni Svájc felett, így csak a bronzéremért küzdhetett meg - mégpedig első ellenfelével, az USA-val. Az aranyéremért Svájc és Svédország szálltak ringbe, a mérkőzést, és ezzel együtt a világbajoki címet pedig a svédek nyerték, akárcsak tavaly. Kanada azonban, legnagyobb bánatomra nem tudta megszerezni a harmadik helyet, úgyhogy érem nélkül térnek haza a játékosok. De nem baj, már az is nagy szó, hogy ott lehettek, és ideáig eljutottak, szóval nem elégdetlenkedek. 

Az NHL-ben viszont még most jön a java, vagyis a Stanley-kupa nagydöntő. Nyugaton a Vegas Golden Knights már jó néhány napja győzedelmeskedett, így csak a keleti oldaról várta ellenfelét, ahol viszont nagyon szoros volt a küzdelem a Tampa Bay Lightning és a Washington Capitals között. A 7. mérkőzést végül a Washington nyerte, így ők lesznek a Vegas ellenfelei a hétfőn induló utolsó mérkőzés-körnek. Örülök egyébként, hogy a Washington jutott tovább, igazából a 2014-es szezon óta próbálkoznak, és eddig mindig kiestek a 2. körben, mégpedig a Pittsburgh "jóvotából". Most viszont sikerült megszakítaniuk ezt az ördögi kört, mert ők ejtették a Pittsburgh csapatát, így már "csak" a Tampa Bay-t kellett legyőzniük, de sikerült, úgyhogy végül is ők lettek a döntősök. Biztosan nem lesz könnyű menet, csak részleteket láttam pl. a Vegas Golden Knights/Winnipeg Jets nyugati finálés mérkőzésekből, de néha-sokszor eléggé elszabadultak az indulatok. Egy biztos: ha a Vegas megnyeri a Stanley-kupát, azzal egy egészen egyedülálló teljesítményt fognak produkálni az NHL történetében. Én egyik csapattól sem sajnálnám a győzelmet, úgyhogy végül is, kíváncsian várom, mi lesz a végkimenetele a mérkőzéseknek. Az biztos viszont, hogy élőben nem fogom tudni megnézni, hiszen már csak két hét van hátra a záróvizsgámig. De azért az összefoglalók megnézése belefér majd az időmbe. :)