Gréti. 23. Egyetemista. HalálosIramban. Toretto. Izomautók. Chevelle. AudiA5Coupe. RapésHipHop. Ősz. Augusztus. Kutyák. JoeLancer. Írás. Olvasás. Könyvek. Beavatott. Négyes. Reign. HarryPotter. OttawaSenators. Jégkorong. Jean-GabrielPageau.

KREATÍV | AJÁNLÓK | SEGÍTSÉG | BLOG | MERENGŐ | VENDÉGKÖNYV

 

Címkék helyett:
  

Másik weboldalam:

Köszi, ha benézel! :)

 
~ Ajánló ~
 
~ Challenge ~


/teljes méretért kattints!/

 
~ Chat ~
 
~ Zene ~

 
~Jelenleg olvasom~

 

Eddigi olvasmányok 2017>>

 
~ Senators ~

Cserét a chat-ben kérhetsz! Különösebb kikötésem nincs, csak hogy szép, rendezett, igényes legyen az oldalad, és hogy cserébe te is tegyél ki engem! :) Helyek száma nincs korlátozva!

Esther

*  *  *

  

 
~ Site ~

Szerkesztő: Greta Chevelle
Indulás: 2017.01.12.
Email: greta.chevelle@gmail.com
Facebook: [X]
Moly.hu: GretaChevelle [X]
Design: saját, Linda [X]

 

 
~ Bejelentkezés ~
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

~Blog~

KreatívKedd - montázs készítése ragasztó nélkül!

A tanulás közepette ma egy kicsit muszáj volt valami mással is foglalkoznom, és mivel végre valahára sikerült beszereznem piros kartont, így hát el is készítettem az áhított Ottawa Senators fali-montázsomat, amit most szeretnék veletek is megosztani, mert egy különleges technikával készítettem, mégpedig ragasztó nélkül, és olyan formában, hogy a képek bármikor cserélhetőek tetszés szerint. Lehet, hogy páran ismeritek is ezt az eljárást, de hátha valakinek mégis a hasznára lesz. :)

2017.06.20. 17:42, Gréti

#1. Ottawa Senators Challenge

Sziasztok! Arra gondoltam, ismét megpróbákozok egy kihívással, amely az Ottawa Senators-ra irányul, természetesen. :) Gondolkoztam már egy ideje, hogy összeállítok egy velük kapcsolatos kihívást, mert nagyon szeretném őket jobban megismertetni veletek. Mert ők nem egy egyszerű csapat. Mérhetetlenül sokat köszönhetek nekik, általuk rájöttem, hogy Isten számtalan módon törődik velünk,mert pl. a legjobbkor küdlte őket az életembe, ugyanis nagy szükségem volt valamire, ami más vágányba terel, ami által új megvilágításban kezdek szemlélni bizonyos dolgokat, ami feltölt, ami kikapcsol, és akiktől rengeteget tanulhatok. A jégkorong, mint olyan, egy egészen különleges világ, melyet még most kezdek felfedezni, ennek a felfedezőútnak pedig része ez a mostnai kihívás, melyet én állítottam össze, és melyről részletesebben ITT olvashattok. Lássuk hát a mai első kérdést, avagy:

"Mikortól vált az életed részévé a csapat, és hogyan?"

Ez egy olyan kérdés, amit nagyon sokan feltettek nekem az elmúlt időben, a családi, baráti körömből is, és amire azonban nem tudok egyértelmű választ adni. De nézzük, hol is kezdődött a dolog.
Január körül járhatott az idő, amikor a TV-t kapcsolgatva egy jégkorong mérkőzés kellős közepén találtam magam, ahol két játékos pont egymásnak esett a jégen. Azelőtt nem láttam még ehhez hasonlót, és először is az fogott meg, hogy mennyire szívósak, hogy így fogalmazzak, tehát hiába gyepálta el a fekete ruhás a fehéret (nem tudom, melyik két csapat játszott egymással, azt nem figyeltem), az még akkor sem adta fel, és simán visszaállt volna játszani betört orral is. Bevallom egyébként számomra a jégkorongos verekedések kicsit viccesek is, legalábbis amíg csak kapaszkodnak egymásba és ide-oda csúszkálnak a jégen. Természetesen tudom, hogy nem vicces maga a cselekvés, de, na mindegy, akkor is valamiért mélyponton voltam, és ez úgy jobb kedvre derített.
A következő, immár sokkal fajsúlyosabb esemény április 15.-én volt, amikor is este, szintén a TV-t kapcsolgatva egyszer csak egy jégkorong meccshez értem. Piros és fehér mezben voltak a játékosok, a kommentátor pedig annyiszor elmondta a "Karlsson" nevet, hogy akaratlanul is az eszembe vésődött. Itt már azt is megnéztem, kik játszanak: OTT és BOS, ebből valamiért egyből rájöttem, hogy Ottawa és Boston városokról van szó, az előbbiről pedig meg is fejtettem, hogy Kanadában van (na, erre nem vagyok büszke, hogy nem tudtam egyből, de igazság szerint agyilag nagyon fáradt voltam akkor). Mindegy, az a lényeg, hogy az Ottawa és Karlsson nevek nagyon felkeltették az érdeklődésem, rá is kerestem mindkettőre másnap, így jutottam el a csapathoz. Egyébként azt a meccset nem néztem végig, csak az első harmad végéig láttam, és megállapítottam, hogy igen unalmas, mert gól sem született, és nem is estek egymásnak. Azóta már pótoltam ezt a hiányosságomat, és be kellett látnom, hogy tévedtem, mert az április 15.-i meccs nagyon izgalmas volt!
Szóval, ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy mikortól életem része a csapat, akkor a dátum április 15, de igazából még ezután sem foglalkoztam velük annyira kimondottan, azon kívül, hogy utánuk néztem a neten. Viszont aztán a Facebook valamiért kihozta, hogy meccset fognak játszani április 29.-én, amire felfigyeltem, viszont nem néztem meg a meccset, hanem másnap utána olvastam, hogy mi lett az eredmény, és a cikkből mindenfelé Jean-Gabriel Pageau neve ordított rám - merthogy ekkor lőtte azt a bizonyos mesternégyest. Eltelt egy-két nap, ezalatt ez a bizonyos Pageau járt a fejemben, aztán rá is kerestem a neten, mert nem hagyott nyugodni a dolog.
A következő fontos dátum május 6. Ekkor ismét kiírta a Facebook, hogy játszani fognak a Rangers ellen, és ezt a meccset már bizony megnéztem. Igaz, nem végig, mert közben hajat is szárítottam (de még hajszárítás közben is azt lestem, vicces lehettem, ahogy előre hajtott fejjel a monitort bámulom :)), aztán pedig megvártam a hajnal 1-ig tartó meccs végét, és itt már kifejezetten szurkoltam nekik. Pedig sokáig nem álltak nyersére, mégis, az, ahogyan kitartottak, ahogy küzdöttek, és ahogy végül győztek... Engem teljesen elvarázsoltak, ez a varázslat pedig azóta is tart. :)

2017.06.15. 11:17, Gréti

Helyzetjelentés by Ottawa Senators :)

Készítettem már ilyet a szakdolgozat írás kapcsán, most pedig arra gondoltam, végigszánkózok a zárószigorlatra való felkészülésemen is, mégpedig az Ottawa Senators segítségével. Találtam néhány jó kis gif-et, melyek tökéletesen kifejezik a jelenlegi hangulatomat is. Lássuk hát, hogyan is élem meg eddig a felészülést? :)


Szakdolgozat leadva, lassan vége a szorgalmi időszaknak is, és csupán négy vizsgám lesz? Laza. Ugyan, ki gondol még ilyenkor a zárószigorlatra? Ráérünk arra még... :)


Persze azért előfordul, hogy bosszantó módon próbál betolakodni a tudatomba a zárószigorlat gondolata, de olyankor szép finoman arrébb hessegetem, mint Methot Crosby-t. :) (A másik értelmezésimód, hogy a zárószigorlat gondolata folyamatosan bökdös, mint Methot Crosby-t, de mivel Crosby-t nem szeretjük, ezért hát nem is azonosulunk vele. Még véletlenül sem.)


Vizsgák letudva, minden egyből sikerült, és még durván egy hónapom van hátra a végső megmérettetésig - király vagyok, és megállíthatatlan! ^_^


Úgy elfáradtam, hogy mozdulni sem bírok, közben meg valami furcsa hiányérzetem is van, és mintha valamit elfelejtettem volna, de nem tudok rájönni, mi az... sőt, igazából gondolkodni sem akarok, csak valami furcsa arckifejezéssel nosztalgiázok az elmúlt tíz félév megpróbáltatásairól.


Aztán pihenésképp mindenféle egyéb dologgal (pl. macskás videók nézegetése, amit én nem szoktam, de ez is egy lehetséges és igen gyakori opció) ütöm el az időmet, mert ugyebár, még mindig ráérek... :) (Ez a gif egyébként olyan aranyos, hogy nem hagyhattam ki. :))


Június 8.-án: "Hogy... mi? Már eltelt egy hét a júniusból? Az azt jelenti, hogy... már csak két és fél hetem van? De hát... hogyan? Az előbb még május 30.-a volt..."


Amikor rájövök, hogy mégsem vagyok olyan király-császár, legalábbis addig, amíg meg nem lesz a zárószigorlat is, de addig bizony még mindig tanulni-tanulni-tanulni kell... Aaahj :)

/képek: giphy.com/

2017.06.08. 12:28, Gréti

Csak egy zene, avagy mi szól a lejátszómból már vagy négy napja szinte folyamatosan? :)

Gondoltam, megosztom veletek így, péntek estére ezt a zenét. :) Nekem nagyon tetszik, és hát jó szokásomhoz híven most ezt hallgatom szinte állandóan. Nem hosszú zene, szóval biztos freestyle, de nagyon menő. Van valami az egész dallamvonalában meg a hangulatában, ami teljesen megfogott.  

Ja, egyébként tegnap egész nap ügyködtem egy új honlappal. Ha van kedvetek, kukkantsatok be. Azt hiszem, a témája nem meglepő... :) KATT>>

 

2017.06.02. 19:58, Gréti

Happy 27th Birthday, Erik Karlsson! :)

Ma láttam, hogy tegnap volt Erik Karlsson születésnapja, de hát, a születésnapi jókívánságok nyolc napon túl még érvényesek, és még bőven benne vagyunk a nyolc napban. :) Tehát, sok boldog születésnapot a legjobb jégkorong csapat legjobb kapitányának! ^_^

És itt egy Karlsson-os naptár júniusra. Szeretettel. :)

/nagyobb méretért kattins a képre!/
 

2017.06.01. 18:26, Gréti

Ennyi volt

Hajnalban lejátszották a 7. mérkőzést. Sajnos az Ottawa veszített, így nem ők jutottak ki a döntőbe, és nem küzdhetnek meg a Stanley kupáért. Szomorú voltam, és vagyok még most is, mert nem elfogultságból mondom, de tényleg megérdemelték volna a győzelmet. Az edzőjük, Guy Boucher azt nyilatkozta róluk ma, hogy teljes szívvel-lélekkel játszottak, beleadtak mindent, és reméli, hogy ezzel tényleg elnyerik az emberek bizalmát és elismerését. Mert ők egy nagyon különleges csapat. És ez igaz! Bár nincs viszonyítási alapom, és lehet, hogy sokak már a falra másztak tőlem az utóbbi hetekben a jégkorong miatt, de el sem tudom mondani, mennyi hitet és erőt adott nekem ez a csapat. Rengeteget tanultam tőlük, és mondhatni, hogy a lehető legjobbkor jöttek az életembe. Hiszek benne, hogy nincsenek véletlenek, így ezt sem tudom hirtelen fellángolásként vagy múló szeszélyként értelmezni. Hiszen semmi nem indokolta, hogy elkezdjek rajongani a jégkorong iránt, abban meg főleg nincs semmi logika, hogy miért pont az Ottawa Senators... De most már tudom, látom az értelmét. Ők az egyik legnagyobb múltra visszatekintő csapat, akiknek azonban mégis csak 25 évet tulajdonítanak, és hiába lógnak kint a stadionban a régi Ottawa díjai, elismerései, azt nem számítják be a mostani csapatnak, hanem újra bizonyítaniuk kell mindenkinek, hogy ők igenis az Ottawa Senators méltó utódai, sőt, hogy ez tulajdonképpen ugyanaz a csapat, annak ellenére, hogy volt a történetében majd' 70 év kihagyás, sajnálatos módon. De most visszatértek, és küzdenek, és nem adják fel, még akkor sem, ha azt harsogták a szakértők az egész rájátszás alatt, hogy az Ottawa a második legesélytelenebb a Canada Maple Leafs után. Bebizonyították, hogy egyáltalán nem esélytelenek. Ugyanis nem elég, hogy Kanada legjobb csapata lettek ezáltal, bejutottak a TOP3-ba, és a Kelet 2. legjobb csapata címet is elnyerték. De ami a legfontosabb, hogy nem adták fel önmagukat, pedig azért a Pittsburgh rendesen nyomást gyakorolt rájuk... de ők nem adták fel az elveiket, ragaszkodtak önmagukhoz, egymáshoz, és ez nekem olyan erőt ad! A kitartásuk, a szeretetük, az őszinteségük, a határozottságuk, a szelídségük, a céltudatosságuk... igaz, volt pillanat, amikor erőt vett rajtuk a fáradtság és a kétségbeesés, de visszataláltak önmagukhoz, és bebizonyították, hogy verhetetlenek, még akkor is, ha ma hajnalban nem ők nyertek. De nem adták könnyen a keleti kupát, ugyanis két hosszabbítás is volt, amivel történelmet írtak, mert 1994 óta nem volt erre példa az NHL történetében. Szerettem volna, ha megnyerik, de már nagyon sajnáltam őket, mert érezhetően fáradtak voltak, de hát jóhogy, hiszen egy ilyen rájátszás során (ami októbertl júniusig tart) akár 110 mérkőzés is összejöhet! Csak azt sajnálom, hogy nem követtem folyamatosan az eseményeket, és csak a vége felé kapcsolódtam be, de így is örülük, hogy rájuk találtam. Az biztos, hogy nem felejtem el őket soha, hiszen olyat adtak nekem, ami elkísér további életem során, és mindenképpen szükségem volt erre a lelki töltetre most, a nagy megpróbáltatásaim előtt állva. Szóval: köszönöm, Ottawa Senators! És persze, köszönöm Istennek, hogy lehetővé tette ezt a "találkozást". :) 
A Pittsburghi Pingvinekről csak annyit, hogy sajnálom őket. Hiába nyertek, ha egyszer nincs saját stílusuk, de ami a legszomorúbb, hogy nem alkotnak egy igazi csapatot. Szemléltetésképp hoztam két képet: az elsőn az idei nyugati győztes, a Nashville Predators a kupa átvételekor, a másikon pedig a keleti győztes, a Pittsburgh, pontosabban Sidney Crosby... nem tehetek róla, de Ronaldo jutott róla eszembe. (bár távol álljon tőlem, hogy bárkit is bántsak, ez csak egyszerű észrevétel)


A Nashville Predators a kupa átvételekor


És a Pittsburgh Penguins nevében Crosby... miután átvette a kupát, szabályosan zsákmányként hurcolta be magával az öltözőbe, fittyet hányva a csapattársaira... 

A finálé következő eseményeit már nem fogom ilyen szinten nyomon követni, de remélem, a Nashville nyeri a kupát. És nem az irigység vagy a rosszindulat beszél belőlem. De egy ilyen csapat, mint a Pittsburgh Penguins egyszerűen nem érdemli meg két év alatt másodszor is azt a kupát, legalábbis azok alapján, amiket most láttam tőle. 

/képek: nhl.com/

2017.05.26. 16:41, Gréti

Új design - jobb hangulat :)

Na, csak megcsináltam a design-t, úgyhogy már nyugodtabb vagyok. :) Nézzétek el nekem, hogy Ottawa Senators lett a témája, de most annyira a csapat körül forognak a gondolataim, hogy az hihetetlen. De most már tényleg folytatom a tanulást :D, viszont hoztam nektek még egy zenét is, amit tegnap este találtam, és azóta is szinte csak ezt hallgatom. 

2017.05.25. 18:40, Gréti

Amikor fontosabb a "hogyan"

Hú, hát most elég vegyes érzések kavarognak bennem. Vasárnap este 9-től megnéztem az Ottawa Senators - Pittsburgh Penguins 5. összecsapását, ami katasztrofális volt. A fiúk 7:0-ra kikaptak, szóval olyan volt az egész, mint egy rossz álom, és végig abban reménykedtem, hogy majd felébredek, és kiderül, hogy ez az egész meg sem történik. De megtörtént. Csúfos vereséget szenvedtek, és úgy tűnt, semmit nem tesznek a győzelemért. Egyszerűen olyan volt, mintha nem is ők játszottak volna, vagy még inkább, mintha csak testben lettek volna ott a pályán, de lélekben nem. Az pedig, amikor Karlsson egyszerűen bement az öltözőbe a 2. harmad vége felé, és ki sem jött utána... Na, mondjuk emiatt nagyon haragudtam rá. Akkor is, ha lesérült (bár igazából nem most, hanem még a Rangers elleni meccsen, és azóta is a sérülésével együtt játszott), szerintem egy csapatkapitány akkor sem hagyhatja magára a csapatát. Még ha nem is állt volna fel a pályára, ott kellett volna ülnie, és a jelenlétével bátorítania őket. Viszont emberségből ismét jelesre vizsgáztak, mert miután Anderson beengedett egymás után 4 gólt, volt egy kapuscsere, viszont megengedték, hogy Anderson visszamenjen, ha úgy érzi. Hát, visszament, de sajnos utána mégiscsak le kellett cserélni, viszont kíváncsi leszek, hogy ma ő fog-e játszani. Remélem, hogy igen, bár én úgy látom, már eléggé elfáradt, amit meg is tudok érteni. Sőt, még azt is meg tudom érteni, ha a csapat elfáradt. Mert nyilván nagyon hosszú és fárasztó utat tettek meg azért, hogy ideáig eljussanak, és tényleg le a kalappal. Csak ott rontják el most, hogy nagyon rágörcsöltek a Stanley-kupára, pedig hát az még kicsit messze van. És a céljuk elérése érdekében pont arról mondtak le, ami az erősségük: a csapatmunka és a védekezés. Mert a védelmi rendszerük az valami egyedülálló. És egyáltalán nem akarom bántani a Pingvineket, de úgy látom, hgy nekik egyszerűen nincs játék-stílusuk. Az a helyzet, hogy én úgy veszem észre, ellesték az Ottawa taktikáját, és azt alkalmazzák ellenük. Márpedig, ha az ember a saját módszereivel találkozik, azzal nem tud mit kezdeni - na, én most pontosan ez a helyzet. A Sentors éppen ezért kapkodott, kétségbeesett, és támadásba ment át, csakhogy az ő terepe nem a támadás, hanem a védekezés és a csapatmunka. De ez utóbbit aztán végképp nem alkalmazták, mert Karlsson, Pageau, Turris, Ceci, és szinte mindegyik, aki gólhelyzetbe került, akár félpályáról is elindította a korongot, hogy na, majd ő... de hát könyörgöm, hogy hibázhattak ekkorát?!
Na, nem baj. Majd ma hajnalban sikerülni fog nekik. Különben is, az Ottawa az a csapat, aki akkor bizonyít, amikor sokan már lemondanak róluk. És hát, ők azok, akikre akkor sem lehet haragudni, ha ilyen nagyot hibáznak. Őket akkor is csak szeretni lehet, és hát kell is, mert az Ottawa-szív az csodákra képes. :) 

Tehát, megnéztem vasárnap este a meccset, ami majdnem 1-ig tartott, és 3-kor már keltem, mert jöttem vissza Debrecenbe. Isteni gondviselés volt, hogy a reggel 8-kor kezdődő vizsgámat áttették fél11-re, szóval kaptam egy kis haladékot. :) Ennek ellenére mégiscsak elfáradtam a vizsgán, de szerencsére 5-ös lett, illetve kaptam egy 4-est, amiből évközben két ZH-t írtunk, és annak is örültem. De nem is a jegy miatt esett olyan jól ez a vizsga, hanem az, ahogyan vizsgáztam. Tudni kell rólam, hogy általában minden vizsgámon közbeszólnak, belekérdeznek, olyankor pedig elveszítem a fonalat a saját feleletemben, és gyakran emiatt kapok rosszabb jegyet. Igazság szerint most is ettől tartottam, mert a 3 téma közül, amit kaptam, volt egy, amiben pontokba kellett volna szedni az elmondanivalót, de nekem ezek nem jutottak eszembe maradéktalanul (nem tudok magolni), a harmadiktól pedig a legjobban féltem, így abban is voltak kis hiányosságok. Aztán közvetlenül a felelet előtt még volt pár percem, hogy összeszedjem magam, és akkor valamiért eszembe jutottak a Senators fiúk, meg az ő kitartásuk, és arra gondoltam: a fenébe is, nem azért tanultam egész hétvégén és nem azért olvastam el tisztességesen két könyvet, hogy itt leblokkoljak és bizonytalankodjak! Amit tudok, azt igenis elmondom, amit meg nem, arra rákérdez, és akkor úgyis eszembe jut. És így is tettem! Úgy mondtam, hogy szinte levegőt se vettem. Utoljára másodéven voltam ilyen magabiztos egy vizsgámon, ott az adta a löketet, hogy pont előtte buktam meg egy másikból. Szóval, most tényleg büszke voltam magamra, és nem az ötösért, hanem a kiállásomért. Ezek szerint tényleg képes vagyok rá és meg tudom csinálni. Remélem, a zárószigorlaton is így lesz. :) 

2017.05.23. 13:17, Gréti
Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 


Greta Chevelle© (2017-)