Sziasztok! Tegnap este az Ottawa Senators hivatalos honlapján bukkantam rá egy interjúra, amit Pageu-val készítettek a világbajnokságról, és úgy döntöttem, megosztom veletek, ugyanis többek között arra is fény derül, miért lett belőle #11 játékos a világbajnokság ideje alatt. Lássuk hát Pageau beszámolóját. :)

Minden rossz után jó jön
"Nyilvánvalóan nem értük el azt az eredményt, amit szerettünk volna" - kezdte Pageau, a Senators 2017-18-as szezonban nyújtott teljesítményére utalva. Nem véletlenül fogalmaz így, ugyanis a Senators történetében a második legrosszabb helyezéssel zárt a csapat. Ezek után a világajnokság lehetősége Pageau számára sokkal több volt, mint egy újabb mérkőzés-sorozat: reményt adott neki, erősítette az önbizalmát, és könnyebbé tette a továbblépést.
"Martin Brodeur volt az, aki felhívott, és azonnal igent mondtam neki. Ő egy olyan ember, akit nagyon tisztelek, és kicsit megismerhettem őt az utazás alatt". (Martin Brodeur volt kanadai származású NHL játékos, aki a New Jersey Devils és a St. Louis Blues csapatokban játszott. 2015-ben vonult vissza, az idei világbajnokságon pedig a kandai csapat vezérigazgatója volt.)

Hazát, várost és csapatot képviselve
Pageau bevallotta, hogy először ez az egész szituáció nagyon szürreális volt neki, és igazából fel sem fogta, mire vállalkozott, egészen addig, amíg meg nem érkezett Dániába. "Kanada mezét viselni nagyon különleges élmény volt számomra, hiszen ez azt jelentette, hogy végre megvan a lehetőségem arra, hogy képviseljem a hazámat. Büszke vagyok rá, amikor az Ottawa Senators-t képviselhetem, hiszen a város szülötte vagyok, de a hazád képviseletében játszani sokkal nagyobb kiváltság." - mondta Pageau, majd hozzátette, hogy a szurkolók támogatása Dániában is csodálatos volt.

Szenátor-bajtársak Európban is
Pageau mellett Thomas Chabot is a kanadai jégkorong válogatott táborát erősítette, és az, hogy Dániában is egy csapatban játszottak, mindkettejük számára nagyon sokat jelentett. Chabot ezt nyilatkozta: "A verseny előtt elmondta nekem [mármint Pageu], hogy azelőtt még soha nem játszott a Kanada csapatában, így nagyon jó volt vele lenni, és megosztani ezt az élményt egy jó csapattárssal, így ez még jobbá tette az utazást. Ottawában mindenki tudja, milyen nagyszerű srác." Nos, nem csak Ottawában gondolják ezt Pageau-ról... ^^ :)

A #11 titka
A világbajnokság számomra legérthetetlenebb része volt az, amikor Pageau egyszer csak 44 helyett 11-es mezben jelent meg a pályán. A kérdés azóta sem hagyott nyugodni: miért? Ebből az interjúból pedig végre fény derült a rejtélyre.
Az egyik játékos Marc-Édouard Vlasic lett, akiről azt kell tudni, hogy a San José Sharks csapatában játszik, és azután érkezett a világbajnokságra, miután NHL-es csapata kiesett a rájátszásokból. Vlasic egyébként a kanadai csapat veterán játékosa, aki részt vett korábbi olimpiákon, világbajnokságokon, és ugyananazt a számot viseli, mint Pageau. Vagyis a 44-est. Márpedig egy csapatban két játékos nem viselheti ugyanazt a számot, úgyhogy dönteni kellett: Vlasic vagy Pageau? 
"Hallottam, hogy a 44-es számot akarja, és nem volt számomra probléma, hogy odaadjam neki. Olimpiai aranyérmet nyert, ráadásul a liga legjobb védőjátékosa, és ezért egyértelműen nagyon tisztelem őt." Pageau tehát példamutató alázatossággal adta át újdonsült csapattársának a 44-es számot, és vette fel helyette a 11-est - nem véletlenül, ugyanis ezt a számot viselte QMJHL játékosként (junor liga Kanadában). Mint mondta: "A 11-es szám vitt engem Ottawába. Mindig is a szerencseszámom volt, de amikor Ottawába kerültem, sosem gondoltam volna, hogy elkérhetem Alfie-tól." Ugyanis amikor Pageau-t 2011-ben draftolták, akkor ez a szám nem volt elérhető, mert az akkori csapatkapitány, Daniel Alfredsson viselte. 

Tapasztalatok
Pageau számára tehát ez a világbajnokság a lehető legjobbkor jött egy ilyen kudarcokkal teli szezon után, annak ellenére is, hogy végül érem nélkül kellett hazatérniük, Kanada azonban végül jó helyen végzett. Pageau első világbajnokságát 5 ponttal zárta (1 gól, 4 assziszt), és 10 világbjajnoki mérkőzéssel a háta mögött elmondhatja, hogy hasznos tapasztalatokkal gazdagodva térhet haza Ottawába és feltöltekezve készülhet csapattársaival a következő szezonra. "Óriási élmény volt a csapat tagjának lennem, és sokat adott tanulás szempontjából is. Esélyt kaptam arra is, hogy olyan játékosokkal legyek egy csapatban, akikkel általában ellenfelek vagyunk, szóval nagyon izgalmas és felemelő volt." 

Mit hoz a jövő?
"Nagyon sok edzés lesz a nyáron" - mondta Pageau. "Nem vagyunk elégedettek a tavalyi eredményekkel, így azonnal vissz akarunk térni és megpróbálunk jobbak lenni." Reméljük, mindez sikerül nekik, és a 2018-19-es szezonban legalább olyan jó teljesítményt nyújtanak majd, mint 2016-17-ben. De ha nem, számomra akkor is ők a legjobb csapat a világon. <3 

/Az eredeti szöveg ITT olvasható./

Sziasztok! Elég mozgalmas napok vannak mögöttem, úgyhogy most jól esik kicsit itthon lenni (mármint itthon-itthon, tehát Szatmárban :)) Csütörtökön ugyebár áldozócsütörtök lévén nem volt tanítás, viszont délelőtt istentisztelet, napközben családi nap, délután pedig ismét istentisztelet volt, amit én tarottam, szóval estére azért kicsit elfáradtam, de ez persze nem akadályozott meg abban, hogy megnézzem a soron kövekező jégkorong meccset. Bevallom, megpróbáltam egy vlog-félességet készíteni, de persze katasztrófa lett. :D Úgyhogy egyelőre maradok az írásnál, aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megleplek titeket egy videóval - ha szeretnétek. :) Tegnap pedig megvolt az utolsó konzultáció Debrecenben, úgyhogy lassan, de biztosan lezárul ez a hat évvel ezelőtt elkezdett korszak az életemben. :) De nézzük akkor, hogyan is alakult a csütörtöki mérkőzés. (A képet egyszerűen nem hagyhattam ki, annyira művészi. :D)

Norvégia és Kanada jászottak egymással, és a végeredmény 5-0 lett, természetesen Kanada javára. Azt kell mondjam, hogy a fiúk most már tényleg nagyon jól összeszoktak, abszolút érződik a csapatszellem, és ennek igazán örülök, mint ahogy annak is, hogy az első mérkőzés kivételével mindet sorra nyerik, nem is akármilyen eredménnyel. Jelenleg 2. helyezettek, de hát tudjuk, hogy ez folyamatosan változni fog, legalábbis még néhány napig biztosan. Én továbbra is reménykedem, hogy tartják a színvonalat, és éremmel a nyakukban térhetnek haza.  
Amilyen jól játszott Kanada, olyan rosszul teljesített Norvégia. És nem, nem azért, mert nem lőttek gólt, mert az csak egy dolog. Kicsit jobbra számítottam, lévén, hogy a norvég csapatban is vannak NHL játékosok, ráadásul északi ország, tehát azt gondolná az ember, hogy úgymond a vérükben vannak az ilyen sportok. De azt láttam rajtuk, hogy se taktika, stratégia, vagy bármi, amivel lehetne előrébb jutni és valami színvonalasat felmutatni. Kanada nagyon hamar belőtte az első gólt, alig néhány másodperccel a kezdés után, Norvégia pedig egyből kapkodni kezdett, sőt, ami még rosszabb, hogy erőszakkal próbáltak meg érvényesülni, így az első harmad tele volt norvég kiállításokkal. De a mérkőzés eleje nem csak emiatt volt olyan nyugtalan számomra, hanem azért is, mert ott lebegett a nyomasztó kérdés:

Hol van Pageau?!

Mindig mondták a nevét, de nem láttam sehol 44-es számú játékost. Már teljesen kétségbe voltam esve, miközben kigúvadt szemekkel bújtam bele a laptopba, hátha meglátom, de semmi. Nem értettem, mi van, miért nem lé pályára, amikor ő mindig a lehető legtöbb időt tölti a jégen. Aztán az egyik buli közben észrevettem, hogy a center naggyon hasonlít rá, de hát mondom, az nem lehet ő, hiszen ő nem a 11-es számot viseli... Aztán kiderült, hogy ja, de. És ezért nem találtam, mert én a 44-et kerestem, de közben 11-es lett. Hogy miért, azt nem tudom, de a hivatalos honlapon is immár ezzel a számmal szerepel a játékoslistában. Mondjuk aztán eszembe jutott, hogy mintha az AHL-ben viselte volna ezt a számot, de aztán utána néztem, és láttam, hogy volt ő 10-es is, szóval nem tudom, mi ez a hirtelen váltás. Végül is, nekem mindegy, az a lényeg, hogy lépjen pályára és játsszon. Már van két asszisztja, úgyhogy ideje lenne egy gólnak is, csakhogy szerintem amíg nem rakják előrébb a sorban, addig erre nem nagyon lesz esélye... Nem értem, pedig ott lenne a helye a legjobbak között, de persze lehet, hogy kicsit elfogult is vagyok. Ma este egyébként a finnekkel fognak megküzdeni, kiváncsi leszek arra is. :)

Ha szeretnétek ti is élőben követni az eseményeket a http://onhockey.tv weboldalon a Youtube-linkre kattintva megtehetitek. 

Sziasztok! Nos, jelentem, megnéztem életem első világbajnokság-meccsét, már ami a jégkorongot illeti. Természetesen nem hagyhattam ki, hiszen a B csoportban a nyitó meccset a kanadai csapat játszotta az USA ellen, ami azért kicsit vicces volt, hiszen tele volt NHL, ill. AHL játékosokkal, így hát nem is csoda, hogy olyan nehezen dőlt el a végeredmény. Ami nagyon meglepett, hogy a hosszabbítás csak 5 perc volt. Mindig 2x20 perc a hosszabbítás, szóval nem értettem, mi ez az egész, és kicsit ideges is voltam, hiszen az 5 perc lejártával sem dőlt el a végeredmény, mondom nehogy már egyenlő legyen, a jégkorongban ilyen nincs, ez nem olyan, mint a foci. Na, de aztán megnyugodtam, mert jöttek a büntetők - csakhogy, még itt sem dőlt el, ugyanis 1-1 lett a sikeresen belőtt gólok száma! Na, hát addigra már majdnem tövig rágtam a körmöm, közben meg azon forrongtam magamban, hogy miért nem küldik már fel Pageau-t büntetőt lőni. Ha ezt megteszik, akkor talán nyerhetett volna Kanada, így azonban az USA himnusza hangzott el a mérkőzés végén. De hát, nem sajnálom tőlük, hiszen egyrészt abban a csapatban is voltak Senators tagok, másrészt meg, még nincs vége a bajnokságnak. 

Annak ellenére, hogy tényleg izgalmas meccs volt, vegyes érzéseim vannak így a mérkőzés után. Nem is tudom, nekem akkor is az NHL meccsek adják meg az igazi feeling-et, de nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Bevallom, igazából csak Pageau miatt követem az eseményeket, ezért is esett rosszul, hogy a 4. sorba rakták, és igencsak keveset mutatott belőle a kamera. Azt egyébként nagyon lehetett érezni, hogy a játékosok direkt erre az alkalomra álltak össze, és hogy egyébként különböző csapatokból érkeznek, szóval voltak a meccsnek pillanatai, amikor úgy tűnt, mindjárt szétesik az egész. Főleg, ha belegondolunk, hogy némelyek a tényleges csapattársuk ellen léptek pályára... Szerintem ez azért megzavarhatta őket, de a végére összekapták magukat. Alapvetően azt éreztem a játékosokon, hogy nem is igazán a csapatszellem hajtja őket, hanem egyrészt a hazaszeretet, másrészt mintha mindegyik az eredeti csapatáért játszott volna. Mondjuk, még ez is teljesen érthető, de hát még lesz majdnem két hetük, és biztosan össze fognak rázódni. Nem vészes a helyzet, igaz, most az USA jobban preferált, de hát persze Kanadát sem kell félteni. Azért reménykedek, hogy Pageau-t többet fogom látni a világbajnokság meccsei alatt, merthogy továbbra is nyomon követem az eseményeket, mégpedig élő egyenes adásban. :) A következő mérkőzést egyébként kiváncsian várom, hiszen vasárnap Koreával fognak megküzdeni, úgyhogy biztosan izgalmas lesz. 

További információk és képek a meccsről: IIHF.COM

Sziasztok! Hogy vagytok mostanában? :) Nekem elég ingadozó a hangulatom, de már kezdem megszokni ezt a hullámvasút-effektust. Vannak napok, amikor tök jó minden, viszont van, amikor még ahhoz sincs kedvem meg erőm, hogy lefeküdjek aludni. Ez nekem nagyon furcsa, mert sosem unatkoztam még világ életemben, mindig el tudtam magam foglalni magam valamivel. Jó, persze most sem unatkozom, ez teljesen más, viszont akkor is megvisel. Bár lehet, hogy a nagy meleg az oka. Hiába, én sem leszek már 20 éves, de még 24 sem. :D Viszont, arra rájöttem, hogy nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam ez a negatív életszemlélet, úgyhogy a múltkori konzultáció alkalmával vettem egy hálanaptárt. Már gondolkoztam rajta korábban is, hogy elkezdek vezetni ilyesmit, de hát persze sosem lett belőle semmi. Most viszont tényleg belevágtam, és meg kell mondjam, nem bántam meg. Igaz, hogy még csak 20.-a óta vezetem, de tényleg érezem a pozitív hatását. Jó, az utóbbi napokan kicsit megint mélypontra kerültem, de alapvetően az, hogy minden este leülök, és végiggondolom azt, hogy mi minden jó dolog történt velem aznap, mi mindenért lehetek hálás, ez annyira jó, mert eltereli a figyelmem a rossz dolgokról. És rájöttem, hogy minden nap van valami, amiért hálás lehetek, és amúgy ezek általában tényleg kis apróságok, pl. hogy szép idő volt, vagy hogy meg tudtam valósítani a hittanórát a tervezett módon. Apróságok, de mégis, összegyűlnek egy nap, úgyhogy van olyan, hogy alig tudom beleszuszakolni a rendelkezésre álló helyre ezeket a dolgokat. Szóval, igaz, hogy még béta-üzemmódban fut nálam ez a hálanaptár, de az eddigiek alapján csak ajánlani tudom nektek, hogy vágjatok bele, a hatás nem marad el. :)

Egy ilyen apró kis örömöt szeretnék veletek megosztani, ami nos, igen, jégkoronggal kapcsolatos. ^^ Szóval, május 4-20. között kerül megrendezésre a Jégkorong Világbajnokság Dániában, melyen Ausztria, Fehéroroszország, Csehország, Franciaország, Oroszország, Szlovákia, Svédország, Svájc, valamint Kanada, Dánia, Finnország, Németország, Korea, Lettország, Norvégia és az USA mérkőznek meg egymással.

Az Ottawa Senators, valamint a Beleville Senators (AHL) csapatok is delegálnak tagokat, akik természetesen ezen a rendezvényen a saját hazájukat fogják képviselni, éés az egyik, aki Kanada színeiben fog pályára lépni, az nem más, mint Jean-Gabriel Pageau!

Ma tudtam meg, és én tényleg annyira örülök neki. :) Ez lesz az első nemzetközi játéka, és olyan jó látni, hogy ennyit fejlődött és ilyen szépen ível felfelé a karrierje. Biztosan meg fogom nézni a mérkőzéseket, és mivel Dániában lesz, ezért még az időeltolódás miatt sem kell különösebben aggódni. Apróság, de tényleg bearanyozta a napomat, és mosolyt csalt az arcomra, annak ellenére is, hogy már két napja borzalmasan fáj a fejem. 

Sziasztok! Az április különleges hónap a számomra, ugyanis egy évvel ezelőtt ebben a hónapban lépett be az életembe a jégkorong és az Ottawa Senators. Arra gondoltam tehát, hogy ez a hónap kicsit erről is fog szólni, kezdésképp pedig rögtön készítettem is egy új design-t, melynek főszereplője nem más, mint az én elsőszámú kedvencem, Jean-Gabriel Pageau. A fejlécen található szöveg nem véletlen: egyfajta motivációnak szántam a nehéz időkre. Úgy tűnhet ugyanis, hogy a híres emberek és sportolók élete sikerekkel van tele, pedig jó ha tudjuk, hogy az ő útjuk is rögös volt, és sok mindennel meg kellett küzdeniük ahhoz, hogy a jelenlegi szintre eljuthassanak. Arra gondoltam tehát, hogy ebben a hónapban sorra veszek néhány Senators tagot, és bemutatom nektek, hogy nekik milyen nehézségekkel kellett és kell még most is megküzdeniük a siker érdekében. 

Pageau amellett, hogy a legalacsonyabb játékos a csapatban (csupán 175 cm), jó ideig a legfiatalabb is volt. Az Ottawa Senators AHL csapatából, az akkori Binghamton Senators-ból választották be a nagy válogatottba 2013-ban, ekkor mindössze 21 éves volt. Tehetségét jól mutatja, hogy rögtön ebben az évben május 5.-én mesterhármast lőtt a Keleti Konferencia Negyed-fináléjában, amikor a Senators legyőzte a Montreal Canadiens-t 6:1-re. Ezzel ő lett a második Senators játékos, aki mesterhármast lőtt a rájátszások során; az első Daniel Alfredsson, az előző csapatkapitány volt. Azt gondolhatnánk, hogy az edző örült az újonc sikereinek, és mindent megtett azért, hogy egy ilyen tehetséges játékost terelgessen, mentoráljon.
Azonban nem így történt. Az akkori edző, Paul MacLean ugyanis a következő szezonban alig engedte Pageau-t játszani, emögött pedig egyértelmű ellenszenvet lehetett sejteni. Nem is kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy ezt az edzőt kirúgják, a helyére érkező Dave Cameron pedig lehetővé tette, hogy Pageau többet játsszon a 2014-15-ös szezonban. A váltásnak és az új lendületnek meg is lett az eredménye: Pageau-t még ebben az évben, vagyis 2015-ben két évre leszerződtették, ezt a szerződést pedig azóta sem szüntették meg. Pageau immár a csapat egyik oszlopos tagjává vált, aki 2015 óta szinte nem is hagyott ki mérkőzést, tehetsége az évek múlásával pedig egyre csak bontakozik. A 2016/17-es szezon rájátszásában mesternégyes lőtt a New York Rangers elleni meccsen, és nyilván ennek köszönhetően is jutottak egészen a Keleti Konferencia Fináléjáig. Az idei szezon utolsó, Boston Bruins elleni mérkőzésén pedig magán viselhette a csapatkapitány-helyettesnek járó "A" betűt. 

Talán Pageau nem olyan őstehetség, mint azok a jégkorong játékosok, akik minden évben részt vesznek az All Star nevű rendezvényen, viszont szorgalma példamutató lehet bárki számára. Jól látni, hogy tavaly óta mennyit fejlődött, és hogyan érik évről-évre, sőt, hónapról-hónapra ő maga és a játéka egyaránt. Pageau lelkesen, teljes odaadással, szívvel-lélekkel játszik, ezzel tökéletesen beleillik az Ottawa Senators arculatába. Ami mégis kiemeli őt a sorból, az a kitartása, szűnni nem tudó lelkesedése, alázata és szorgalma. Ha akkor feladta volna az edző miatt, talán most nem tartana itt, és akkor a sportvilágnak is nélkülöznie kellene egy ilyen nagyszerű játékost.