A boldogs�g j�. Boldognak lenni j�. T�nyleg. Err�l a sz�r�l azt hiszem, mindenkinek m�s jut az esz�be. K�l�nf�le �rz�sek, eml�kek, elk�pzel�sek, dolgok, �lm�nyek, t�rgyak, szem�lyek… a vari�ci� v�gtelen. De egyvalami m�gis �ltal�nosan �rv�nyes a boldogs�gra: pillanatnyi. Sohasem tart�s. S�t: nem is lehet az. Hiszen a boldogs�g egy felfokozott �llapot, amelyet hogyan is b�rhatna el sok�ig a lelk�nk? Egyszer�en nem tudn�nk vele mit kezdeni. Nem b�rn�nk el, �s tal�n �ssze is roppann�nk a s�ly�t�l. Ami k�l�n�s, hiszen a boldogs�gt�l �ltal�ban k�nny�nek �rezz�k magunkat, �s legsz�vesebben rep�ln�nk. M�gis, olyan lelki t�ltetet ad, hogy csak igen r�vid ideig tarthat – m�gpedig a mi �rdek�nkben. 

Eszedbe jutott m�r valaha, hogy s�r�s k�zben is lehetsz boldog? Tudom, furcs�n hangzik, hiszen a s�r�s szomor� dolog. Persze, van, hogy �r�m�ben ejt k�nnyeket az ember, de �ltal�ban m�gis csak a f�jdalom okozza a s�r�st. De m�g ek�zben is lehet�nk boldogok. S�r�s k�zben ugyanis olyan, mintha megnyitn�nk egy csapot a lelk�nk�n, amelyen kereszt�l megszabadulhatunk att�l, ami nyomaszt benn�nket. �s e szabadul�s k�zben, amikor �rezz�k a k�nnyebbs�get, akkor van egy pont, egyetlen egy, amikor boldogs�got is �rz�nk. �r�l�nk, mert elengedt�k azt, ami f�j, vagy legal�bbis r�szben kiadhattuk magunkb�l. Ez sosem tudatos, de m�gis igaz. Szomor�s�gunk �gy �r�mre fordul, sz�munkra szinte �szrev�tlen�l.