Napra pontosan július 11.-én volt fél éve, hogy megnyitottam a blogot. :) Tudom, hogy ez még nem olyan sok idő, de nekem mégis nagyon sokat jelent - most ezt szeretném kifejteni kicsit bővebben, de előtte nézzünk néhány statisztikai adatot. :)

Július 11.-én volt 217 napja, hogy elkezdtem blogolni. Ez idő alatt 157 blogbejegyzés született, és 44 egyéb bejegyzés, tehát az összesen 201 bejegyzés - ami azt jelenti, hogy 16 nap volt az, amikor nem posztoltam.
Összes látogatók száma eddig július 11. óta kb. 17.300 fő (azért kb., mert ez folyamatosan növekszik, szerencsére ^^), a legtöbb látogató pedig május 16.-án volt, összesen 458 fő! (Egyébként, csak megjegyzem, hogy akkor figyeltem meg először a látogató-létszám növekedését, amikor elkezdtem írni a jégkorong témában, de ez lehet, nincs összefüggésben, de ki tudja?... :))

Már korábban is mindig eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne blogot nyitni, de aztán végül sose mertem belevágni, mert tudtam, hogy az sok idővel és energiával jár, ráadásul abban sem voltam biztos, lenne-e "kereslet" arra, amit én csinálok, amit én képviselek. Viszont rengeteg gondolat volt bennem, amit szerettem volna átadni, és egyszerűen mindig úgy éreztem, hogy ez az egész hiányzik az életemből. Úgyhogy, január 11.-én belevágtam. És nem bántam meg! Ha visszagondolok erre a fél évemre, csak azt tudom mondani: hálás vagyok, hogy elkezdtem blogolni. Egyrészt azért, mert nagyszerű embereket ismertem meg ezáltal, akik közül többen hozzám hasonlóak valamiben, ez pedig különösen is jó. ^^ Másrészt azért is hálás vagyok, mert a blogolás nagyon jót tett nekem. Azelőtt fel sem tűnt, mennyire nyomaszt az, hogy a gondolataimat nem tudom hol kiadni magamból (mármint, ilyen formában is :)). Csak mióta rendszeresen "papírra" vetem őket, azóta tudatosult bennem, mennyire jó érzés ez. Ráadásul, egy olyan kis világot alkohattam meg itt, ami tökéletes tükrözi a személyiségem, ahol otthon vagyok, és ahol - reményeim szerint - mások is jól érzik magukat.
Az is érdekes volt számomra, hogyan változtam ebben a fél évben. Visszaolvasgattam tegnap a bejegyzéseimet, és nagyon érdekes volt látnom, hogy eleinte kicsit azért féltem a személyesebb megszólalásoktól, mert a blogbejegyzések akkoriban még ritkábbak voltak, ezzel szemben most már csak a blogba írok. A legnagyobb változást azonban egyértelműen a jégkorong idézte elő nálam, mert ebben a sportban megtaláltam azt a hiányzó láncszemet, amit mindig is kerestem (persze, így utólag már olyan okos az ember :D), de tényleg. Számomra az is ezt igazolja, hogy a látogatottság is akkor kezdett igazán növekedni. A jégkorong önbizalmat is adott nekem, mert azóta bátrabban írok személyesebb hangvételben, belső gondolataimtól, mindennapjaimról, de a hétköznapokban is érzem az Ottawa Senators áldásos hatását az életemre néze. (Hű, de szépen sikerült fogalmaznom. ^^) 

Valójában sok minden egyébbel is próbálkoztam, mióta blogolok: megosztottam veletek a regényeimet, de valamiért abban mégsem sikerült olyan eredményt elérnem, mint szerettem volna. Továbbra is írogatok, mert nagyon szeretem, de arra jöttem rá, hogy még nem értem meg arra, hogy egy "eladható" történetet írjak. A jövőben ezzel többet szeretnék foglalkozni, mert az írás a lételemem. :) Az elmúlt napokban viszont elkezdtem design készítéssel foglalkozni - persze, nem olyan komoly szinten, és nem is szándékozom weblakészítéssel foglalkozó honlapot nyitni, de időközönként azért majd készítek egy-két design-t, mert nagyon kikapcsol, és egy teljesen új módon élhetem ki benne a kreativitásomat. 
És ha más design, akkor szeretném megmutatni, milyen volt az első design a blogomon. A vicces benne az, hogy akkor még nem ismertem az Ottawa Senators-t, és nem foglalkoztam a jégkoronggal, de ebből is látszik, hogy tudat alatt mindig jelen volt. ^^

/Teljes méretért kattints a képre!/

És mit ígérhetek az elkövetkező időszakokra? Annyit mindenképpen, hogy nem hagyom abba a blogolást. Már csak azért sem, mert itt vagytok Ti, akiknek ezt az egészet köszönhetem! Hiszen ha ti nem olvasnátok, nem lenne értelme annak, amit csinálok, és nélkületek nem lehetnék a "Blog, napló" kategória 4. helyezettje. De igazából nem a helyezés számít, mert amíg egyetlen olvasóm is lesz, addig én is itt leszek, és írni fogok. Amíg bárkinek is szüksége van rám, addig én itt leszek, és blogolok. És mindezt örömmel teszem, tiszta szívből, mert engem az tesz boldoggá, ha tudom, hogy másoknak a hasznára lehetek.

KÖSZÖNÖM NEKTEK EZT AZ ELMÚLT FÉL ÉVET! 

És ahogy az amerikai filmek végén lenni szokott: TO BE CONTINUED... ^^