Csendes ember vagyok, igen. Nem sz�lok, a b�nt�sokat k�pes vagyok a v�gtelens�gig t�rni, �s igen, sokszor �gy teszek, mintha nem venn�m �szre, hogy ez a besz�l�s bizony nekem sz�lt. Elkapom a labd�t (vagy nem), de nem dobom vissza. Nem sz�lok vissza valami durv�bbat, nem keveredek felesleges sz�v�lt�sokba, nem emelem fel a hangom. Akkor most gy�va vagyok? F�l�s nyuszi? Netal�n az, akit mindenki h�ly�re vehet, vagy akivel azt tehetnek, amit csak akarnak? Tal�n igen. De �n m�gis azt mondom, hogy nem. �s tal�n sokak felh�borod�s�ra m�gis azt mondom, meg�ri ilyennek lenni. Hogy mi�rt, afel�l ma vil�gosodtam meg igaz�n. 
D�lel�tt �pp a szerdai szolg�latomra k�sz�ltem, �s akkor ker�lt el�m a k�vetkez� bibliai ige a P�ldabesz�dek k�nyve 4. fejezet�b�l: "Minden f�ltve �rz�tt dologn�l jobban �vd a sz�vedet, mert onnan indul ki az �let... Szemed el�re tekintsen, �s egyenesen magad el� n�zz! �gyelj, hogy merre tart a l�bad, akkor minden utad biztos lesz." �s most, am�g mindenki em�szti ezeket a szavakat, hadd folytassam egy t�rt�nettel, ami (term�szetesen) Erik Karlsson-hoz kapcsol�dik: a Buffalo Sabres elleni meccsen, mik�zben a pal�nkn�l �pp a korongot pr�b�lta megszerezni, az ellenf�l j�t�kosa ahelyett, hogy szint�n �gy tett volna, egyfolyt�ban �t l�kd�ste, de olyan szinten, mint egy �vod�s. Azt�n persze annyit siker�lt el�rnie, hogy Erik elvesz�tette a korongot, emiatt pedig term�szetesen ideges lett, �s mik�zben elindult a kispad ir�ny�ba, kiss� indulatosan megl�kte ezt a bizonyos illet�t. De egy�bk�nt teljesen pr�b�lta figyelmen k�v�l hagyni ezt az egy�rtelm� provok�ci�t, merthogy � tudta, mi�rt van ott: az�rt, hogy j�tszon, �s hogy rem�lhet�leg nyerjen. �t a j�gkorong �rdekelte, ez a c�l vez�relte. 
�rtitek m�r? Ez az egyszer� p�lda nagyon j�l al�t�masztja azt, amit a bibliai igevers is mond, �s �n is teljesen egyet�rtek vele: akinek a szeme el�tt ott lebeg a c�l, aki tudja hat�rozottan, hogy mit akar, mi�rt akarja, hova kakr eljutni, annak egyszer�en nem f�r bele az idej�be, �rt�krendj�be, hogy a labd�kat, amiket a t�rsadalom folyamatosan dob�l r�fel�, visszadobja. Egyszer�en az�rt, mert a szeme a p�ly�n, az �ton van. �s ez nem azt jelenti, hogy akkor � most m�r egy "any�masszonykaton�ja", vagy "egy-rak�s-szerencs�tlens�g", akivel b�rki azt tesz, amit akar. Att�l, hogy nem sz�l vissza, m�g felfogja, mit mondtak neki - csak �ppen a fontoss�gi sorrendj�nek valahol a legv�g�n kullog a visszasz�logat�s. Mert ha belebonyol�dnna ilyen piti kis �gyekbe, akkor nem maradna ideje a fontosabb dolgokra. Arr�l meg m�r nem is besz�lve, hogy az ilyen besz�l�sok, b�nt�sok, mind-mind �npuszt�t�ak is. Az egy dolog, hogy a m�siknak �rtunk vele (mert bizony, a szavaink �ri�sit tudnak �tni!), de �nmagunkat, a sz�v�nket is romboljuk vele. �s igen k�nny� elindulni azon a lejt�n, ut�na pedig el�g neh�z meg�llni. Mert ha egyszer visszasz�lunk, akkor ut�na �jabb, m�g nagyobb, m�g �t�sebb visszav�g�sokat v�rnak t�l�nk, �s mi is saj�t magunkt�l. �s ez nem att�l f�gg, hogy kinek milyen a term�szete. Nem att�l f�gg, hogy valaki szabad sz�j�bb-e, vagy sem. Az egy dolog. �n m�giscsak azt mondom:

�s itt eszembe jutott m�g valami, az a bizonyos "szemet-szem�rt"-elv, illetve hogy "�gy b�nok m�sokkal, ahogyan velem is b�nnak". Bevallom, pr�b�ltam ezt az utat is j�rni, teh�t tapasztalatb�l mondom: nem vezet eredm�nyre. Az viszont igen, amikor b�rmilyen nyom�s, b�rmilyen ellen�ll�s, b�rmilyen rosszindulat, ellens�gesked�s ellen�re is te megmaradsz �nmagadnak. Az m�r valami! Lehet, hogy �sszeszor�tott fogakkal ki kell b�rnod egy h�napot is, �s igen, piszok neh�z lesz, �s tal�n minden este �lomba s�rod magad - de amikor eltelik az egy h�nap, vagy ki tudja, mennyi id�, �s te azt l�tod, hogy azok, akik azel�tt len�ztek, piszk�ltak, b�ntottak, most m�r csak kiss� bizonytalanul n�zegetnek, majd elkezdenek hozz�d k�zeledni, mert te nem s�llyedt�l le az � szintj�kre - na, ez�rt t�nyleg meg�ri.