Sziasztok! Most egy kicsit szégyenkezve kezdtem meg ezt a bejegyzést, ugyanis van néhány elmaradásom, ami a díjakat illeti. Tudom, nem szép dolog ilyen sokat késni vele, de hát a kérdések megválaszolására időt kell szánni, meg egyébként is, én olyan vagyok, hogy valamit vagy megcsinálok normálisan, vagy sehogy. Szóval, most kerekedett annyi időm, hogy nyugodtan leüljek, és sorra vegyem ezeket a kapott díjakat. Sajnos az egyiket ezek közül nem sikerült megtalálnom, bár ez nem díj, hanem Dzsenii karácsonyi ajándéka. :( Igaz, ezzel már kifutottam az időből, de sajnos az ünnepek alatt és előtte mégúgysem volt időm ezekkel foglalkozni. Na mindegy, nem magyarázkodok, nézzük inkább, miről fog szólni a mai bejegyzés. 
Először is, Birgit-től megkaptam a The Little Owl-díjat, amit ezúton is nagyon köszönök. <3 A kérdésekre lentebb válaszolok. :)
Másodszor is, Csaba volt olyan kedves, és megajándékozott a saját készítésú díjával, ami a Hammertime Award from Csaba nevet viseli. Nagyon szépen köszönöm <3, és a továbbiakban erről is szó lesz, és arról, hogy én kinek adom tovább ezt a díjat. :) (mivel a Bagyol-díjat egyszer már tovább adtam, ezért most azt kihagyom)

Szóval, nézzük először a The Little Owl-díjat, és Birgit kérdéseit.

1.Pozitívnak vagy negatívnak gondolnád magad?

Ez igazából változó,de alapvetően szerintem pozitív vagyok. Most szombaton például, amikor Csabival voltunk Pesten, jó buszra szálltunk fel, de rossz irányba vitt, úgyhogy végül le kellett szállnunk, és jócskán visszagyalogolni a Keletihez. Csabi kicsit le volt törve, én meg mondtam neki, hogy fogja fel a dolog jó oldalát, legalább megnézzük Pestnek ezt a részét. Akkor ő csak nevetett, és azt mondta, milyen jó, hogy ilyen pozitív vagyok. És hát én hiszek neki, ha ő azt mondja, biztos úgy van. :)

2.Hova akarsz eljutni az életedben?(város,helységre gondoltam)

Ottawa egy nagy álmom, főleg az Ottawa Senators miatt, azonban mindig is vonzottak az északabbra lévő országok, városok, és hát a hegyek... azokat imádom. <3

3.Szilveszteri buliba szoktál menni?

Nem voltam még szilveszteri buliban. Eddig a családdal töltöttem a szilvesztert, idén volt először, hogy távol voltam tőlük, így Csabival kettesben voltunk. Szerintem sokkal jobb az újévet szűk körben azokkal köszönteni, akik a szeretteink, és akik igazán közel állnak hozzánk. De persze, mindenki ahogy érzi. :)

4.Vicces téli sztori?

Sajnos ehhez a kérdéshez annyira nem jutott eszembe semmi, talán csak az, hogy amikor még gimis voltam, ugyebár busszal jártam be, és télen mindig a legcsotrogányabb buszokat küldték, az egyik pedig már olyan szinten volt, hogy az ablakok közti réseket zsebkenővel tömködtük, hogy ne fázzunk annyira. Akkor ezen sokat nevettünk. Hm, ha így visszagondolok, jó volt gimisnek és bejárósnak lenni. Sőt, a gimi az egyetlen sulim az eddigiek közül, ahova bármikor visszamennék, és akár újra is kezdeném.

5.Van álomkarácsonyod?

Azt hiszem, hiányzik az a régi fajta karácsony, amikor nem volt semmi dolgom, csak élvezni az ünnepet. Mióta egyetemista vagyok, és legációkba kellett mennem, egyetlen karácsonyt sem töltöttem otthon. Szeretem a hivatást, amit választottam, de a karácsonyi időszak nagyon embertpróbáló, hiszen nekünk akkor van a legnagyobb hajtás, és dolgozni kell egész nap.

6.Mi volt életed legnagyobb őrültsége?

A tizennegyedik évem nagyon nehéz volt, és azt hiszem, ekkor önmagamhoz képest azért igenámcsak lázadoztam. Ennek ékes példája az, hogy akkor voltam a rapper stílus oszlopos képviselője, azonban úgy éreztem, nekem nem elég a zene és az öltözködés. Kellett még valami, amivel kifejezhetem azt: engem aztán nem érdekel, hogy körülöttem minden lány szinte ugyanazt képviseli, én megmutatom, hogy más vagyok, vagányab, egyedibb. Akkoriban az egyik kedvenc rapperem volt K-Maro, akinek az volt az egyik védjegye, hogy volt egy csík vágva a szemöldökébe. Egyik délután, amikor hazamentem a suliból, úgy éreztem, muszáj nekem is követnem a példáját, úgyhogy ollóval belevágtam én is. Anyának utána azt mondtam, hogy véletlen volt, ő pedig volt olyan jó fej, és úgy tett, mintha elhinné - pedig utána még jó pár hétig úgy volt. Utána aztán ez az őrület alábbhagyott, de a nyolcadikos tablóképemen azért még látszik a helye a művemnek. :)

7.Lestél már életbe egy dolgozatnál?

Bevallom, gimiben a fizikadolgozatoknál rendszeresen puskáztam, mert fizikából nagyon sötét voltam, hogy így fogalmazzak. :D De a puskázás terén legalább annyira béna voltam. Egyszer ugyanis betettem a négyjegyű függvénytáblázat hátuljára, a könyv és a nylon borító közé a puskát, de annyira féltem, hogy lebukok, hogy amikor a tanár hirtelen felállt, és elindult a teremben, ijedtemben eldobtam a könyvet a puskával együtt. Hihetetlen, de fel se figyelt erre a kis malőverre, ugyanis egy másik osztálytársamat pécézte ki magának. :D

Köszönöm a kérdéseket, Birgit, és a díjat is, megtisztelő, hogy egyedül engem jelöltél. <3

* * *

És akkor most jöjjön Csaba Hammertime-díja. Először is, jöjjenek a szabályok:

1.Minden héten egy bloggert és blogját jelölhetsz

2.Tedd ki az általam szerkesztett képet

3.  Írd le röviden, mit jelent ez a díj, és jelöld be az én blogomat is, mint eredeti forrást.

4.Nevezd meg a díjazottadat és választásod indokold.

5.Értesítsd a díjazottadat.

Hűha, akkor haladjunk szép összevisszaságban. :D Szóval, ez egy olyan díj, amelyet azok kapnak, akik sport vagy egészséges életmód témában írnak a blogjukon, vagy legalább egy ilyen témájú bejegyzés taláható az oldalukon. A díj képe pedig itt van:

Az én díjazottam nem más, mint az a blogger, aki egész biztosan megérdemel egy ilyen sport-díjat, ő pedig nem más, mint Bettina. Azt hiszem, nála hitelesebb sportblogger nem nagyon kell. Csodálom a munkásságát, a blogját, a bejegyzéseit és a sport iránti szeretetét. Ezzel a díjjal azt szeretném neki üzenni, hogy csak így tovább, tartson ki amellett, ami igazán fontos neki. :)

És nagyon szépen köszönöm a díjat, Csaba, megtisztelő, hogy engem jelöltél elsőnek. <3