Ismeritek azt az érzést, amikor úgy tűnik, a világ darabokra hullik körülöttetek?
Nem kell megijedni, nem történt semmi komoly. De, a maga nemében mégis sokkolt ez az egész. Mert erre egyáltalán, de tényleg egyáltalán nem számítottam. Vagy talán csak reménykedtem, hogy nem következik be. Sőt, egyszerűen el sem tudtam volna képzelni. És most mégis itt van. Megtörtént.

Erik Karlsson elhagyja az Ottawa Senators-t, és a San José Sharks-nál folytatja pályafutását. 

Az első kérdés, ami ott cikázott a fejemben, mint valami őrült villám: miért? Miért? MIÉRT?

Miért kell elmennie, miért hagyja ott a csapatot, miért hullik darabjaira az Ottawa Senators? Miért?

Bevallom, először haragudtam rá. Haragudtam mindenkire, aki ebben benne van, már csak azért is, mert időközben kiderült, hogy már majdnem egy éve ment a huzavona, vagyis, Erik Karlsson távozása előre eltervezett, tudatos döntés volt. Legalábbis, a vezetőség részéről. Erik Karlsson azt nyilatkozta, hogy

nagyon szomorú nap ez a számára, és sosem gondolta volna, hogy elhagyja a csapatot és a várost, sőt - mint kiderült, eldöntötték, hogy újjáépítik a csapatot, és ebben a tervben Karlsson valamiért nem kapott helyet.

És erre csak annyit tudok mondani, hogy: mi van?! Pont ő, aki a csapatkapitány volt, aki a Senators egyik ikonikus alakja, aki annyit letett az asztalra, aki a liga egyik legjobb játékosa, ráadásul kétszeres Norris-díjas?  És ha már itt tartunk: pont azt a csapatot áldozzák fel és szórták szét a ligában, amelyik a 2016-17-es szezonban egészen a keleti fináléig eljutott?! Ebben nincs logika. 

Persze, tisztában vagyok vele, hogy ez nem a világvége, és nem is erre utalt a drámai kezdés. Tényleg ledöbbentem, amikor olvastam a hírt, és igen, nagyon elszomorított. De, tudom, hogy mindennek célja van, és semmi sem történik ok nélkül. Szóval, bizonyára nem hullik darabjaira a csapat, hanem remélhetőleg ez valóban az újjépülés fájdalma, amit nem lehet elkerülni, amire szükség van ahhoz, hogy célba érjenek, és azzá válhassanak, akivé kell, vagyis egy sikeres, nagyra becsült csapattá. Mert valami kétségkívül elromlott közöttük. Ilyenkor sajnálom nagyon, hogy az előző szezonban nem követtem nyomon az eseményeket, de most már kezdenek összeállni a részletek egy egésszé, és kezdem belátni, hogy olyan formában tarthatatlan volt ez az állapot. A változás, mondhatni, a levegőben volt. 

Tényleg nagyon sajnálom, hogy így alakult, és Erik Karlsson egy másik csapathoz került át. Nagyon fog hiányozni, de azt kívánom, hogy találja meg a helyét a San José színeiben, és érezze jól magát, mert csapattól függetlenül továbbra is a második számú kedvencem marad. Vannak dolgok, amiken nem tud változtatni semmi és senki, és ez pont egy olyan dolog. :)
Ami pedig a Senators-t illeti, nost, kíváncsian várom, hogy ki lesz az új csapatkapitány, mert a listában még csak az assziszt poszt van jelölve Stone neve alatt. Vagy az lesz, hogy őt emelik fel kapitányi rangra, vagy valaki mást választanak, de én mindenképpen egy olyan játékost tudnék elképzelni erre a pozícióra, aki már régóta tagja a csapatnak. Oké, nem titkolom, hogy Pageau-nak nagyon örülnék, de nem élem bele magam. Majd minden kiderül a maga idejében. :)

/forrás: nhl.com/