Amikor ma reggel ötkor megszólalt a telefonom, legszívesebben én is visszafeküdtem volna a paplan alá, azon kívül, hogy majdnem elsírtam magam. De tudtam/tudom, hogy már csak ennyit kell kibírnom, és VÉGE. Azt is tudom, hogy sokaknak még vannak vizsgáik, úgyhogy ezzel nem "kérkedek" inkább, bár nem is áll szándékomban. :)

via GIPHY

Ma angol szakfordításom lesz. A rettegett vizsga... Tudom, hogy ennél nehezebbeket is megéltem, túléltem, de akkor is félek. Merő véletlen ugyanis, hogy nem németből csinálom a szakfordítást (bár ezt nem bánom, mert az angolt jobban szeretem). A gond annyi, hogy németből van nyelvvizsgám, és azt tanultam 10 éves korom óta, az angolt viszont csak gimiben tanultam, és csupán egy érettségim van belőle. (Én voltam az egyetlen az iskolában hosszú idők óta, aki egyszerre érettségizett két nyelvből) A gond az, hogy nincs szókincsem, és a kiejtésem, háát, az néha elég "szabolcsi". :D De bízom benne, hogy nem lesz nagy baj. Úgyhogy, megyek is tanulni, csak gondoltam, bejelentkezek így korán reggel - bár már annyira nincs korán, mert fél nyolc.