Hivatalosan is túl vagyok az utolsó előtti vizsgaidőszakomon. Kicsit különös belegondolni, hogy már csak egy lesz, és vége. :) Most olyan furcsán tompa vagyok, kicsit fáradt, de az agyam mégis pörög, csak hol lassan, hol nagyon gyorsan. Meg kellett állapítanom, hogy a január egy elég rossz hónap volt, és nem feltétlenül a vizsgaidőszak miatt. Szóval, nem szoktam ilyet mondani, de nem bánom, hogy vége van.

(forrás: Pinterest)

Tegnap ígéretemhez híven jön a kihívás második napja, amikor is arra a kérdésre fogok válaszolni, hogy milyen ruhákat hordtam 14-16 évesen? Ez így elsőre nem tűnhet olyan érdekes témának. Hiszen a 2000-es évek elején voltam tini, amikor valljuk be, elég gáz volt a divat. De az én öltözködésem egyébként is kitűnt a tömegből. Említettem már, hogy tizenkét éves korom óta szeretem a rap-et. Két év múlva pedig rákaptam a stílusra is, így bő farmerben, deszkás cipőben és lila DVS fullcap-ben jártam az utcákat - mindehhez pedig göndör haj társult. Hát igen, ez se ma volt. :) Nagyon jól éreztem magam abban a stílusban, és örülök, hogy idejében "kitombolhattam" magam ilyen téren. Nem voltam amúgy se kihívó, se fiús, viszont trendet teremtettem, a környékünkön ugyanis én voltam az első lány, aki ilyen sapkát hordott. Páran szintén elkezdtek vele próbálkozni annak idején, de egy hónap múlva megunták. Én körülbelül két évig hordtam. Olyan volt nekem, mint egy kis páncél. A simléderem mögé bármikor elbújhattam, és ez tetszett. Így láttak az emberek, ugyanakkor mégse. Ennek persze megvolt az a veszélye, hogy a legtöbben azt hitték, egy nagyon belevaló lány vagyok, aztán csalódniuk kellett, mert ez az öltözék egy szerény, visszahúzódó lelket takart. Nem voltam amúgy az  tipikus lázadó kamasz, nem próbáltam ki a cigit, nem ittam, nem készíttettem tetoválást, meg semmi ilyesmi, hanem rapper voltam. Külsőleg és belsőleg egyaránt. És nekem erre akkor nagy szükségem volt. 
Mi maradt mindebből mára? A zene mindenképpen, ez szerintem már nem is változik. Az öltözködésemben viszont már nem látszik meg a zenei stílus, de hát annak a korszaknak már egyébként is vége. De akkor mi található meg most a szekrényemben? Ha a színeket nézzük, leginkább a sötétkék, szürke, fekete és barna dominál. A farmert pár hónapja száműztem a ruhatáramból, és nem csak a tél miatt. Valamiért nem érzem jól magam benne, bár lehet azért, mert nagyon nehéz olyat találni, ami pont jó rám, nem tágul ki egy viselet után, és még a szára is kellően szűk. Mostanában inkább fekete sztreccsnadrágokat hordok (azt hiszem, ez a neve :) ), és idén végre valahára sikerült vennem a Tesco-ban egy fekete fűzős rövid szárú csizmát, úgyhogy megvolt az örömöm. :) Az egyetlen elem egyébként, ami megmaradt a régi stílusból, az a cipő. Van egy lila-sötétszürke, magasszárú deszkáscipőm, illetve inkább a sportcipőket részesítem előnyben. Tavaly nyáron kaptam ajándékba egy Converse-t, és bár azelőtt idegenkedtem tőle, mikor megtapasztaltam, hogy milyen benne lenni, az is a kedvencem lett. Szóval, inkább a kissé sportosabb ruhákat részesítem előnyben, de nem tudnám így kifejezetten jellemezni a stílusomat, csak azt tudom, hogy határozott elképzelésem van a ruhákról. A vásárlásra viszont nem fordítok sok időt, nem vagyok az a shoppingolós-fajta. Különös érzékem van hozzá, hogy kiszúrjam azt, ami kell. Van azonban egy hely, ahol órákat is el tudok nézelődni, szóval oda nem ajánlatos bejönni velem. De hogy mi is ez pontosan? Az majd holnap kiderül, amikor arra a kérésre fogok válaszolni, mi a legkülönösebb hóbortom (a sok közül). :)