"Az élet viharaival szemben olyan légy, mint a madár, amely, ha a fát kivágják alóla, nem a mélybe zuhan, hanem a magasba száll." (Eötvös József)

Ezt az idézetet két napja láttam Facebook-on, de azóta sem tudok tőle szabadulni, úgyhogy mindenképpen szerettem volna veletek megosztani. Szerintem nagyon szép gondolat, és sok igazság van benne. Én igazából azon gondolkoztam el, hogy a madarak milyen csodálatos teremtmények. Ha belegondolunk, ők a legszabadabbak, hiszen a repülés egy olyan adottság számukra, amellyel nincsenek helyhez kötve, bármikor mehetnek bárhová. Azon is elgondolkodtam, hogy például a gólya, amelyre azt mondják, hogy tipikus magyar madár, milyen keveset van itthon, de vannak olyan madarak, amelyek még télen sem mennek melegebb éghajlatra, hanem itt maradnak. Érdekes... Aztán meg az is eszembe jutott, hogy az utóbbi időben amúgy egyre kevesebbet hallom a madarakat. Mármint, nem a téli hónapokra gondolok, hanem pl. nyáron is. Tényleg, mi lesz, ha egyszer majd elhallgat az utolsó madár is? Milyen némaság lesz akkor... de reméljük, ez nem következik be.

Tudom, hogy ennek az idézetnek nem a madár a kulcsszava, vagy legalábbis nem ilyen értelemben. De arra nem tudom a választ, hogyan lehetne megvalósítani azt, amit ez az idézet mond. Hiszen ki az, aki ne botlana meg legalább egy pillanatra, ha valami rossz történik vele, ha kivágják alóla a biztonságot nyújtó fát? Persze, értem a hasonlat lényegét: ne csüggedjünk el, hanem inkább koncentráljunk a jövőre, a megoldásra, és bízzunk Istenben. Mert lehet, hogy a fát kivágták alólunk, de talaj még mindig van a lábunk alatt. És ez a lényeg! Sőt, még csak nem is az számít, hogy hányszor estünk el. Van egy sportolói mondás, hogy nem baj, ha padlóra kerülsz, csak az a lényeg, hogy fel tudj állni onnan (vagy valami ilyesmi). 

Ó, miken van nekem időm gondolkodni. :) Igazság szerint nem tudom megspórolni magamnak az elmélkedést, mert folyton jár az agyam. Mióta blogot írok, azóta még jobban észreveszem ezt - de furcsa, hogy azóta nem nagyon írom a történeteimet. Viszont, erről jut eszembe: készülök ám egy meglepetéssel! :) Február 12.-én lesz ugyanis egy hónapos a blog, ami tudom, még nem sok idő, de ettől függetlenül nekem sokat jelent, mert egy hónap alatt jutottam el a Gportal "Blog" kategóriájának 21. helyére (igazság szerint naponta lavírozok a 20-23 hely között), ez pedig nem jöhetett volna létre Nélkületek! Egy író ugyanis az olvasók nélkül mit sem ér, úgyhogy ezúton is köszönöm nektek, hogy olvassátok az írásaimat, netán "lájkoljátok" is, ezzel is jelezve, hogy tetszik nektek a munkám. :)