Sokat kellett ezt mondogatnom magamban az elmúlt másfél órában, amikor beállt nálam az írói görcs. Igen ám, de míg máskor ilyenkor hagyhatom az egészet, most ezt nem tehettem meg, mert ugyebár a kihívás kötelez. Napi 1667 szó. És ezt nem élem meg büntetésként, hiszen szeretek írni. De amikor szó szerint szenvedek, na az nem jó. Mégsem hagyhattam, hogy kifogjon rajtam, ugyanakkor azt sem engedhettem meg, hogy feldühítsen. Szóval "csak nyugi", mondogattam magamban, így végül, másfél óra elteltével tényleg megjött az ihlet, és akkor meg már nem is tudtam megállni 1667 szónál, hanem 1842 lett belőle. Még tovább is írtam volna, de megálljt parancsoltam magamnak. Legalább holnap már tudni fogom, hogyan folytassam, és ez is valami. :) 
De mit is vártam azok után, hogy hajnal 3-kor keltem, reggel másfél órát vonatoztam Debrecenbe, majd 9-től ZH-t írtam... És akkor még nem is beszélve azokról az apró kis "bosszúságokról", mint esetleges rosszindulató célozgatások, megjegyzések... És van olyan, hogy ilyen hatások után nincs kedvem írni. Vagyis, kedvem lenne, de egyszerűen begörcsölök. Ilyenkor el kell vonatkoztatnom attól, amin bosszankodok, mert feszülten nem lehet eredményes írást kiadni a kezeink közül. Régebben, amikor még elkezdtem az írást, 12 évesen, még sokszor előfordult, hogy kivetítettem a saját fájdalmaimat a szereplőimre, hogy ők is átéljék ugyanazt, amit én. De ma már nem csinálok ilyet természetesen. Igaz, most sem a csöpögős, szirupos, rózsaszín-felhős, minden-happy jellegű írásaimról vagyok híres. De én sem vagyok ilyen szinten álmodozó alkat. Nyilván egyfajta álomvilágban is élek - vagyis inkább a könyvek, regények világában - de amúgy reális vagyok. 
Egyébként ma vásároltam is, és azzal is eltelt az idő. Öt boltot kellett bejárni, mire ráakadtam egy normális táskára - nem, mintha annyira szeretnék shoppingolni, vagy olyan nagy elvárásaim lennének táska terén. Egyszerűen csak szerettem volna egy egyszerű, komoly, mégis egyedi és fiatalos hátitáskát, mert az oldaltáskától már szinte elviselhetetlenül fáj a hátam. Úgyhogy végül ráakadtam, és most nagyon örülök neki. :) Ja, és vettem egy könyvet is, de teljesen véletlenül. Az Interspar emeletén szokott lenni akciós könyvvásár, és teljesen véletlenül akadt meg a tekintetem rajta. A szerző Margaret Moore, a címe pedig: Repülj velem! Először a borító fogott meg, aztán elolvastam a hátulján lévő szöveget, és egyből közel éreztem magamhoz, hiszen a főszereplőt Ryan-nek hívják (lásd: Fordulópont!). Meg különben a sztori is ígéretesnek tűnik, szóval megvettem. Persze, most A Hűséges élvez elsőbbséget, de hát ez a kis könyv amúgy sem hosszú, egy szabadidős délután alatt megvan. De azért kíváncsivagyok rá. Lehet, hogy előbb elolvasom... :) De nem, előbb A Hűséges! :) Itt van oldalt egy kép a táskáról és a könyvről >>