Az elmúlt két napban ismét könyvtárban voltam, de megérte, mert lassan már látom a szakdolgozat végét, ez pedig nagyon jó érzés. :) Igazából arra kellett rájönnöm, hogy ez a szakdolgozat-írás olyan speciális, egyedi és majdhogynem megismételhetetlen része az életünknek, hogy megérdemel egy rövid, kicsit vicces, de annál valósághűbb összefoglalót. Persze mindez a saját tapasztalataimra támaszkodik, nyilván ahányan vagyunk, annyiféle módon éljük meg a szakdolgozat írást. 

Az eleje még kicsit olyan, mint a szerelemben a rózsaszínköd-effektus. A téma kiválasztásánál még minden szép és jó. Elvégre, a témát te választottad, tehát jó eséllyel érdekel. Nagy lelkesedéssel tekintesz hát az előtted álló időszakra, és minden bizonnyal megfogadtad, hogy ezt az egy évet maximálisan ki is használod, úgy, ahogy kell.

Nagyon gondosan válogatod ki a különféle füzeteket, jegyzettömböket, és tollakat, amelyek - szerinted - segítségedre lesznek a szakdolgozat megírásánál. Aztán persze majd valószínűleg gépen fogod végigvezetni az egészet, de az írószerboltban eltöltött idő semmihez sem fogható!

Nagy lelkesedéssel vágsz neki a téma kidolgozásának. Fejben már azt is eltervezed, hogyan fog kinézni a kérdőív, amit majd közszemlére bocsátasz Facebook-on, és hiába mondják neked, hogy talán nem ezzel kellene kezdeni, te hajthatatlan vagy.

És igen, eljön az a bizonyos konzultáció, amikor is a konzulens tanárod szembesít azzal, hogy amit eddig csináltál, az tulajdonképpen teljesen felesleges időpocsékolás volt. És itt kezdődnek a bajok... 

De semmi baj, hiszen még van majdnem egy éved, úgyhogy simán ráérsz. :) 

Közben azért csak bosszant a dolog, és nem telik el úgy nap, hogy ne gondolkodnál a szakdolgozatodon. 

Idővel már a konzultációknak sem látod értelmét, sőt, fogalmad sincs, hogyan is választhattad ki ezt a témát? Ez az az időszak, amikor egyáltalán nem látod a kiutat.

Végül aztán elkezded komolyabban is fontolóra venni ezt az olvasás-dolgot. Hosszú, könyvek társaságában eltöltött órák, napok, vagy akár hetek után aztán végre-valahára megvilágosodsz! :)

Újra lesz értelme az életednek (hiszen most a szakdolgozat az életed, tulajdonképpen), és újult erővel, lelkesedéssel vágsz neki a témának. 

Amikor végre dícsérő szót kapsz a konzulens tanárodtól... nincs ahhoz fogható érzés egy szakdolgozat író esetében. :) DE: ilyenkor kell nagyon vigyázni, nehogy elbízzuk magunkat!!!

Időd nagy részét a könyvtárban töltöd. Rájössz, micsoda kincsesbánya ez a számodra, és hogy még mindig itt a legjobb írni a szakdolgozatot. Persze a wifi itt is nagy úr, de legalább van motiváció, hiszen rajtad kívül mások is tanulnak. A könyvtárosok pedig a szorgalmi időszak végére biztosan névről is ismerni fognak. :)

Mi más lenne a fő témád, mint a szakdolgozatod? Most már ódákat tudsz zengeni a csodálatos témaválasztásodról, a családodnak, ismerőseidnek, barátaidnak pedig az az érzésük támadhat, hogy te és a szakdolgozati témád egy test és lélek vagytok. Talán tényleg így is van. :)

Amikor azonban a csoporttársaid bombáznak a kérdéseikkel, ötleteikkel, vagy netán azzal, hogy ők hogyan haladnak, mennyit foglalkoznak a szakdolgozatukkal, akkor inkább menekülőre fogod a dolgot. 

Egyre többet álmodozol arról, milyen érzés lesz majd a kezedben fogni az immár kész, beköttetett szakdolgozatodat, és hol, milyen ruhában, milyen beállításban fog elkészülni az a bizonyos kép a kicsikéd társaságában. :)

Április végére szinte teljesen elmagányosodsz, a könyvtárazás is egyre nyomasztóbb, főleg, mert már igazából majdnem kész vagy a dolgozatoddal, de még mindig nem vagy annyira kész, hogy mellőzhesd a könyvtár épületét...

A lábjegyzetek átnézésénél talán nincs is rosszabb. Főleg, ha már a végső stádiumban fedezed fel, hogy az egyikidegen nyelvű hivatkozásnál nem írtad oda, hogy a könyv hányadik oldaláról idéztél. Na, az mission impossible... 

És végül: az összefoglaló megírása előtt leülsz, hogy még egyszer átolvasd a dolgozatodat. Szükség van erre, de bárcsak ki lehetne hagyni! Ilyenkor ugyanis általában mindenki rájön, hogy ide meg oda még ezt meg azt is lehetett volna írni, csakhogy arra már nincs idő meg energia sem, hogy meg is valósítsuk az esetleges kimaradt részeket... 

Jelenleg itt tartok a szakdolgozat írásnál, az elmúlt egy évem pedig nagyjából így nézett ki. Valóban most jön az, hogy átnézem, majd megírom az összefoglalót, aztán pedig majd meglátjuk, mi lesz. 

Egyébként a dologhoz az is hozzátartozik, hogy én a szakdolgozati témámat még tavaly márciusban kiválasztottam, igaz, akkor még nem tudtam, hogy szakdolgozat lesz belőle, de örülök, hogy így alakult, mert így már korábban is tudtam vele foglalkozni. Igaz, nem volt zökkenőmentes a megírás. :) A konzulens tanárom szerint a diákoknak két csoportja van: az, akinek meg kell mondani, hogy merre induljon, és az, akinek azt kell megmondani, hogy merre ne menjen. Nos, én az utóbbiba tartozom, ez pedig egyrészt jó, mert mindig szinte nincs is holtidő a dolgozatírás közben, de másrészt rossz is, mert könnyen vakvágányra futhatok, akkor pedig menthetetlenül elcsúszok. De ezért is fontos nem csak témát, hanem még inkább tanárt választani, mert ha ő segít, akkor visszanyerhetjük az egyensúlyunkat, nem csúszunk el, és elmondható majd a szorgalmi időszak végén: minden jó, ha jó a vége. :)

/képek: giphy.com/