Ismeritek a "T�l mindenen" c. filmet? Vin Diesel j�tszik benne, �s egy rend�rt alak�t (Sean Vetter), pontosabban ilyen �nk�ntes rend�r-f�l�t, aki egy olyan csapatnak a tagja, akik drogd�lereket ker�tenek k�zre. Csakhogy egyszer pont a nagyf�n�k�t siker�l elkapnia, ez�rt meg�lik a feles�g�t, � pedig eld�nti, hogy bossz�t �ll. L�nyeg�ben teh�t arr�l sz�l az eg�sz, milyen lelki m�lys�geket j�r be, hogyan k�zd meg bizonyos elvi-�s erk�lcsi dilemm�kkal, �s v�g�l hogyan dolgozza fel a feles�ge tragikus hal�l�t. Nagyon j� film, m�r t�bbsz�r is l�ttam. Na, az a l�nyeg, hogy pont szilveszterkor n�zt�k ezt a filmet a bar�tommal, amikor megihletett, �s m�g akkor elkezdtem �rni egy t�rt�netet, de azt�n f�lebhagytam. Az a durva, hogy teljesen elfeledkeztem r�la, csak valamelyik nap n�zel�dtem a g�pemen, �s megtal�ltam. Mihelyst megnyitottam a dokumentumot, egyb�l bevillant a t�rt�net, �s �jra �rni kezdtem. Gondoltam, megosztok veletek egy r�szletet, ha szeretn�tek, olvass�tok el, �s lehet, hogy majd m�g rakok fel bel�le t�bb r�szt is. :) M�r most nagyon k�zel �llnak hozz�m a szerepl�k, �s m�r azt is tudom, hogy fogom befejezni a t�rt�netet - nem lesz happy end! De t�bbet nem �rulok el. Most teh�t itt egy kis r�szlet, rem�lem, fog nektek tetszni. Annyit m�g elmondok, hogy kett�s szemsz�gb�l megy az eg�sz. J� sz�rakoz�st! :)

* * *

BLAIR
Nem szerettem Endrow �tterm�ben dolgozni, de a b�ty�m ragaszkodott hozz�. M�rpedig neki nem volt tan�csos nemet mondani. Meg k�l�nben is, �r�lhettem, hogy van munk�m, ugyanis a Turvey n�vvel nem igaz�n lehetett elhelyezkedni egyetlen norm�lis helyen sem.
Nem, mintha ez az �tterem – vagy ink�bb b�r – norm�lisabb lett volna. �ltal�ban Endrow haverjai j�rtak ide, de n�ha bet�vedt egy-k�t gyan�s alak is. Egy k�z�s volt benn�k: mind p�nzes pac�kok voltak, akik azt hitt�k, �v�k a vil�g, �s b�rmit megkaphatnak. Ez r�szben igaz is volt, hiszen csak l�tni kellett, hogy milyen l�nyokkal �s n�kkel vannak k�r�lv�ve… Persze, n�lam is bepr�b�lkoztak rendszeresen, �n azonban �ltal�ban mindig sikeresen le tudtam �ket �p�teni.
�ltal�ban. De aznap este nem siker�lt.
- Szia, cic�m! –l�pett oda a pulthoz egy fi�, aki �gy huszonnyolc �v k�r�li lehetett, �s l�tszott rajta, hogy azt hiszi, � a vil�g k�zepe. A k�lseje alapj�n volt is mi�rt arcoskodnia, r�ad�sul az is l�tszott, hogy rendesen felveti a p�nz.
- Hell�! Mit adhatok? –k�rdeztem, mik�zben igyekeztem ker�lni a tekintet�t.
- Szerintem tudod te azt –hajolt k�zelebb hozz�m, �s k�zben olyan gusztustalanul vigyorgott, hogy legsz�vesebben megpofoztam volna. De ezt persze nem volt szabad. Endrow azonnal kir�gna.
- Nem vagyok gondolatolvas� –v�laszoltam, �s egy t�lc�ra rakosgattam a rendelt italokat. Megfogta a kezem, mire ijedten rezzentem �ssze, �s sikeresen levertem egy poharat a padl�ra.
- M�r r�g�ta figyellek t�ged –duruzsolta, �s pr�b�lt a szemeivel elvar�zsolni, persze nulla sikerrel. A k�k szem�ek egy�ltal�n nem az eseteim. –Olyan rideg vagy, �s merev… de �n biztosan el tudn�lak laz�tani n�h�ny perc alatt…
- Dolgozom, ha nem t�nt volna fel –vetettem oda, azzal idegesen pr�b�ltam kih�zni a kezem az ujjai k�z�l, de � egyre er�sebben szor�totta, �s mintha m�r nem mosolygott volna.
- Na idefigyelj, nekem egy csaj sem mondhat nemet, vil�gos?! –sziszegte, majd hirtelen elengedett, amit�l h�ttal nekiestem a m�g�ttem l�v� polcnak. Megigaz�totta a ruh�j�t, �s v�gign�zett rajtam. –K�t s�r rendel, de csipkedd magad, mert nem �rek r� eg�sz este! –azzal ott hagyott. S�rni tudtam volna, de er�t kellett vennem magamon, �s kivinnem a n�gyes asztalhoz a rendel�st, ahol rajta k�v�l m�g ott volt n�h�ny haverja is. Remegtek a l�baim, mik�zben az asztaluk fel� s�t�ltam, majd amikor oda�rtem, sz� n�lk�l raktam le a rendelt italokat el�j�k. Mikor indulni akartam, megfogta a kezem, �s beleh�zott az �l�be.
- Hova sietsz annyira, cic�m? –k�rdezte, �s kez�t lecs�sztatta a l�bamra. –A borraval�t nem adom ingyen…
A haverjai r�h�gni kezdtek, � pedig ujjaival m�r a szokny�m sz�l�n�l kalandozott. �reztem, hogy el�nt az indulat, �s megpofoztam. Erre elkomorodott, s�t, szab�lyosan gyilkos tekintettel n�zett r�m.
- Te meg mit k�pzelsz magadr�l?! –rivallt r�m, �s megszor�tott. –Azt mondtam, extra szolg�ltat�st k�rek! Meg�rtetted?!
- Hagyj�l b�k�n! �n nem vagyok olyan –pr�b�ltam kisz�llni az �l�b�l, mire egyszer csak elengedett, �n pedig a f�ld�n landoltam. K�r�l�tt�nk gyakorlatilag mindenki minket n�zett. Fel�llt a sz�kr�l, �s meg�llt f�l�ttem.
- Ezt m�g nagyon megb�nod, kisl�ny –mondta halkan. Eg�sz testemben remegtem. Tett egy mozdulatot fel�m, mintha fel akarna r�ngatni a f�ldr�l – de akkor egyszer csak egy kar soromp�k�nt csap�dott a mellkas�ra, meg�ll�tva �t a mozdulat k�zben.
- Azt hiszem, a h�lgy el�g egy�rtelm�en kifejezte, hogy nem hajland� extra szolg�ltat�st ny�jtani –mondta ismeretlen megment�m higgadt, m�ly hangon. T�nyleg sosem l�ttam itt ezt a fi�t, igaz, nem is illet be ebbe a k�rnyezetbe. Magas volt, eg�szen r�vidre ny�rt barna haj�, v�kony, m�gis kiss� kigy�rt, �s fekete b�rdzsekit viselt.
- �s ki vagy te, hogy belesz�lj a mi dolgainkba? –k�rdezte a t�mad�m, �s l�tszott rajta, hogy nem veszi komolyan ezt az idegent. Megment�m csak halkan felnevetett.
- Nem hiszem, hogy meg akarsz ismerni.
- De igen. Nagyon is k�v�ncsiv� tett�l.
A b�rdzsekis fi� elkomorodott, majd olyat h�zott be a t�mad�mnak, hogy az nekiesett az asztalnak, �s a f�ld�n k�t�tt ki. Ijedten sik�tottam fel, �s j� p�ran k�vett�k a p�ld�mat. T�mad�m haverjai egyb�l felpattantak a hely�kr�l, �s megindultak a b�rdzsekis fel�, aki azonban olyan k�nnyed�n szerelte le �ket, hogy csak n�ztem. Alig �t perc m�lva m�r �sszesen n�gyen fetrengtek a f�ld�n, t�r�tt orral, vagy v�rz� sz�jjal, a b�rdzsekis fi�nak azonban kutya baja sem volt. Mikor v�gzett, megigaz�totta mag�n a dzsekij�t, �s r�m n�zett. Gy�ny�r� m�lybarna szemei voltak, amit�l egy pillanatra elakadt a l�legzetem. V�rtam, hogy sz�ljon valamit, de v�g�l csak sarkon fordult, �s t�vozott.

A takar�t�s mindig az �n reszortom volt, de a ma esti balh� ut�n k�l�n�sen is nehezemre esett. M�g mindig nem t�rtem magamhoz az esem�nyek �ta. Ki lehetett ez az idegen sr�c, aki a v�delmemre kelt? Igazs�g szerint sokszor akaszkodtak m�r r�m fi�k, de soha senkinek nem t�nt fel, hogy zaklatnak, vagy taperolnak. �ltal�ban magamra voltam hagyva ezekben a helyzetekben, Endrow r�ad�sul vil�gosan kifejtette nekem, hogy az els� a vend�g. Persze, �n sohasem engedtem ezeknek az er�szakos k�vetel�z�knek. Nem az a fajta l�ny voltam, aki odaadja mag�t egy kis borraval��rt. Emiatt a b�ty�m sokat le is tolt, hiszen nem egy befoly�sos haverj�t utas�tottam vissza. J�l tudtam teh�t, hogy majd emiatt is megkapom a magam�t.
�gy h�t el�sz�r azt hittem, Endrow j�tt be hozz�m. �pp az �vegszil�nkokat sepertem �ssze (amelyek k�z�l j� n�h�ny v�res volt), amikor hirtelen �rz�keltem, hogy meg�ll mellettem valaki. Vill�mgyorsan megfordultam, �s kihagyott egy �temet a sz�vem, amikor szemben�ztem megment�mmel.
- Nem akartalak megijeszteni –mondta gyorsan, majd halv�nyan elmosolyodott. –Csak meg akartam n�zni, j�l vagy-e.
Nem feleltem semmit, csak lehajtottam a fejem, �s tov�bb folytattam a sepreget�st. A fi� k�zelebb l�pett hozz�m. –Sajn�lom, hogy felfordul�st okoztam.
- Tudod, jobb lenne, ha most elmenn�l –v�gtam k�zbe hirtelen, mire csod�lkozva pislogott r�m.
- Mi�rt?
- Az�rt, mert a b�ty�m nem szereti a randal�roz�kat.
- �s, ki a b�ty�d?
Erre megint nem feleltem semmit. –Ezek szerint a tulajdonos h�ga egy k�z�ns�ges felszolg�l�? –folytatta, mire elvesztettem a t�relmem.
- Nem mindegy ez neked? –csattantam fel. –K�l�nben is, m�r z�rva vagyunk!
- De te m�g mindig itt vagy –elgondolkodva n�zett v�gig rajtam, kiss� f�lrebillentett fejjel. –Nem �rtem, mi�rt vagy velem ilyen elutas�t�…
- Mi�rt ne legyek? Elv�gre, miattad nem mehetek id�ben haza –mutattam k�rbe.
- Nem –r�zta a fej�t. –Miattam mehetsz haza nyugodtan �s �rtatlanul!
�reztem, hogy elv�r�s�d�k, �s lehajtottam a fejem. Odany�lt, �s �vatosan kivette a kezemb�l a sepr�t. –Ezt majd �n befejezem. Tudod, v�llalom a felel�ss�get a tetteim�rt –mosolygott, �s miel�tt b�rmit is sz�lhattam volna, vill�mgyorsan �sszeseperte a szemetet, majd kidobta a kuk�ba. –T�nyleg sajn�lom, hogy plusz munk�t okoztam neked –mondta, mikor visszaj�tt hozz�m.
- H�t, v�g�l is, feltakar�tott�l magad ut�n –mosolyogtam, majd zavartan toporogni kezdtem. –�hm, h�t akkor, t�nyleg menned kellene… �n is indulok…
- Hadd k�s�rjelek el –aj�nlotta fel.
- �, nem sz�ks�ges –r�ztam a fejem, k�zben meg teljesen �ssze voltam zavarodva. Mit akar t�lem? Nem t�nik h�ts� sz�nd�k�nak, de mi van, ha m�gis?
- Dehogynem. Vagy azt akarod mondani, hogy nem f�lsz t�le, hogy ber�ntanak egy s�t�t sik�torba a ma este ut�n?
Ebben volt n�mi igazs�g, csak �ppen az nem tetszett, hogy ennyire �tl�t rajtam. Ennek ellen�re azonban p�r perc m�lva m�r egym�s mellett l�pkedt�nk a l�mpaf�nyes utc�n. Nem sokan j�rk�ltak m�r rajtunk k�v�l, �n pedig csak most d�bbentem r�, micsoda mer�szs�g volt t�lem eddig mindig egyed�l megtenni a hazafel� vezet� utat.
- Egy�bk�nt, m�g be se mutatkoztam. Michael Sammons vagyok –fordult fel�m.
- Blair Turvey –mutatkoztam be, �s kezet fogtunk.
- Sz�val Blair –mosolygott, mik�zben tov�bb indultunk. –Messze laksz innen?
- �gy h�sz perc s�ta.
- �s mindig gyalog j�rsz?
- �ltal�ban igen. Tudod, kell a testmozg�s –feleltem, mire elnevette mag�t.
- Akkor m�r �rtem, mi�rt vagy ilyen csinos!
�reztem, hogy elpirulok, �s nagyon �r�ltem neki, hogy f�lhom�ly van, �gy nem l�tja, hogy sikeresen zavarba hozott. Egy�bk�nt is, nagyon k�l�n�s hat�ssal volt r�m a kisug�rz�sa. –�s, hogyan keveredt�l hozz�nk ma este? –pr�b�ltam terelni a t�m�t. –Sosem l�ttalak m�g errefel�.
- Unatkoztam, azt�n erre j�rtam, �s gondoltam, ben�zek –vonogatta a v�ll�t, majd r�m mosolygott. –Azt hiszem, erre mondj�k, hogy v�letlenek nincsenek.
- H�t, lehet –motyogtam, majd nagyot s�hajtottam.
- Mi a baj?
- Ja, semmi –r�ztam a fejem. –Csak eszembe jutott, milyen letol�st fogok kapni a b�ty�mt�l. Tudod, � a tulajdonos –magyar�ztam.
- Igen, erre m�r r�j�ttem –b�lintott. –�s, olyan szigor�?
- El�gg�. Tudod, azt sem szereti, ha idegenek bej�rk�lnak.
- H�t, nem volt ki�rva, hogy VIP hely –nevetett. –De akkor majd �szben tartom. Vagy m�r �n sem sz�m�tok idegennek? –n�zett r�m.
- H�t, lehet –motyogtam zavartan, majd igyekeztem terelni a t�m�t. –Na �s, te hol laksz?
- Itt is, ott is –adott kit�r� v�laszt, �s cip�j�vel arr�bb r�gott egy kavicsot. –A b�ty�mnak van egy alb�rlete itt a k�rny�ken, �n pedig addig nyaggattam, m�g v�g�l kiadta nekem. �gy � is j�l j�rt, meg �n is.
- Teh�t neked is van egy mindent jobban tud� �s mindent megmond� b�ty�d –�sszegeztem, mire mindketten elnevett�k magunkat.
- H�t, igaz�b�l ink�bb az unokab�ty�m –helyesb�tett Michael, majd meg�llt, fel�m fordult, �s r�m n�zett. �n is �gy tettem, tekintet�t�l pedig rendesen nekil�dult a sz�vem…
- Van kedved be�lni valahov�? Vagy nagyon elf�radt�l? –k�rdezte halkan, �s most nem mosolygott, csak m�lyen a szemembe n�zett.
- Nem… m�rmint, nem f�radtam el –motyogtam, teljesen elvar�zsol�dva. Halv�nyan elmosolyodott, �s kicsit k�zelebb l�pett hozz�m.
- Akkor menj�nk. �gy �rzem, lesz k�z�s t�m�nk…

 
MICHAEL
A fekete terepj�r� m�r ott v�rt engem a sarkon, amikor hajnali egy ut�n elk�sz�ntem Blair-t�l. Elfojtottam egy s�hajt, majd be�ltem a kocsiba, �s hagytam, hogy elvigyenek Paul h�z�ba.
Unokab�ty�m egy k�lv�rosi vill�ban lakott, �s eg�szen saj�tos t�rv�nyek szerint �lt, �gy meg sem lep�dtem, hogy a k�s�i �r�k ellen�re is teljes kivil�g�t�s volt n�la. Persze, megszoktam m�r, hiszen j� ideig �n is n�la laktam. Sokat k�sz�nhetek Paul-nak. T�l sokat is.
A h�zban rengetegen voltak: nagymen� sr�cok �s csinos l�nyok – ut�bbiak k�z�l j� p�ran cs�bosan r�m mosolyogtak, mik�zben �tv�gtam k�z�tt�k, �s Paul szob�ja fel� vettem az ir�nyt. Unokab�ty�m lakoszt�ly�n akkora volt a szivarf�st, hogy cs�pte a szemem, amikor bel�ptem, �gy kellett egy kis id�, mire m�r k�pes voltam l�tni is valamit. � bezzeg egyb�l �szrevett engem.
- Hell�, Michael –k�sz�nt, majd intett, hogy menjek k�zelebb. Odamentem h�t, �s le�ltem a kanap�ra. Paul a fotelj�ben tr�nolt, k�t l�nnyal az oldal�n, akik most engedelmesen fel�lltak, �s mintegy vez�nysz�ra t�voztak a szob�b�l. –Halljuk, mit siker�lt kider�tened ma este?
- Voltam abban a b�rban –kezdtem bele, majd elhallgattam.
- �s? –k�rdezte Paul nyomat�kosan, mik�zben nagyot sz�vott a szivarj�b�l.
- Mi �s?
- Ne sz�rakozz velem, Mick –sz�lt r�m Paul, enyhe t�relmetlens�ggel a hangj�ban. –Megmondtam neked, hogy tedd le a n�vjegy�nket. Teljes�tetted a parancsot, vagy sem?
- Szerintem igen –v�laszoltam. –�sszeverekedtem az egyik vend�ggel, aki kikezdett a pinc�rn�vel.
- Nagy ramaz�ri maradt ut�nad?
Csak v�llat vontam. Paul el�rehajolt, lerakta a kis asztalk�ra a szivart, �s �gy n�zett r�m, sz�r�s szemekkel. –Michael. Az unokatestv�rem vagy. Felel�ss�ggel tartozom �rted, �s �n komolyan veszem a csal�di k�tel�keket. Ugyanakkor, ha te nem veszed komolyan, akkor…
- Komolyan veszem –v�gtam k�zbe inger�lten. –Elmentem arra a helyre, megcsin�ltam a balh�t. Megtettem, amire k�rt�l.
- Nem –r�zta a fej�t, �s fel�m b�k�tt a mutat�ujj�val. –Te csak azt tetted, amihez a legjobban �rtesz. Balh�zt�l, �s biztos vagyok benne, hogy nem a csal�d, hanem �nmagad miatt –felvette az asztalr�l a szivart, �s a sz�j�hoz emelte. –Kit vert�l �ssze?
Lehajtottam a fejem, �s kelletlen�l kib�ktem. –Chris Trumble.
Egy ideig nyomaszt� csend volt. –�rtem –mondta azt�n Paul lassan, majd akkor�t csapott az asztalra, hogy �sszerezzentem. –Sz�val m�g csak v�letlen�l sem azt, akit �n mondtam neked!
- � nem volt ott! –pr�b�ltam menteni magam, de hi�ba. Paul fel�llt a fotelr�l, �s vill�ml� szemekkel n�zett r�m.
- Kapt�l egy es�lyt, Michael. Az�rt kaptad, mert az unokatestv�rem vagy. Egyetlen es�ly, �s te ezt is elsz�rtad! Most m�gis, mit tudsz felhozni a ments�gedre?!
- Azt k�rted, csin�ljak bal�t, h�t csin�ltam! –hadartam, de sz�vem a torkomban dobogott, mert tudtam, mire k�pes Paul, ha valaki rosszul hajtja v�gre a r� b�zott feladatot. –Trumble �pp el�g k�zel �l a t�zh�z…
- De nem ismer t�ged, te balf�k! M�gis, hogy fogj�k �sszerakni, hogy a Sammons-ok hadat �zentek?
Nem feleltem, csak lehajtottam a fejem, �s az ujjaimat kezdtem ropogtatni. Paul nagyot s�hajtott, majd odal�pett hozz�m, megragadta a karomat, �s fel�ll�tott a kanap�r�l. Nem mertem r�n�zni, � pedig csak megfogta a v�llam. –J�l van, Michael. Kapsz egy utols� es�lyt. Holnap sz�pen visszam�sz arra a helyre, �s elint�zed azt, akit kell. N�zd, tudom, hogy j�t akart�l –tette hozz� nagy kegyesen. –De �rtsd meg, hogy nek�nk most csak egyetlen c�lpontunk lehet. Ok�?
- Ok� –b�lintottam, de v�gig ker�ltem a tekintet�t.
- J�l van –Paul megveregette a v�llam. –Eredj, ne is l�ssalak.
Sz� n�lk�l kullogtam ki a szob�b�l, �s �gy hagytam el a h�zat, hogy k�zben sz�t se n�ztem. Felfordult a gyomrom mindatt�l, amit Paul itt folytatott. Ez a folytonos buliz�s, ez a rengeteg p�nz, a csajok, a luxus verd�k… Az elej�n m�g cs�b�t� volt. De mi�rt is ne lett volna? Hiszen mindig is Paul volt a csal�d b�szkes�ge. M�r eg�szen fiatalon is j�l �rtett a p�nz�gyekhez, a suliban pedig mindig siker�lt megfognia mag�nak a legjobb l�nyokat. Pedig nem mondan�m, hogy annyira helyes lett volna, de egyszer�en volt valami a kisug�rz�s�ban, ami odavonzotta hozz� az embereket. Nagyon kor�n ki�p�tette a kapcsolatait, �gyhogy v�g�l m�r nem kellett agg�dnia az anyagiak miatt. De persze, a dologhoz az is hozz�tartozik, hogy nem volt neh�z helyzetben, tekintve, hogy az apja, Richard Sammons tekint�lyes „�r�ks�get” hagyott r�, ami persze az�rt egy�tt j�rt egy kis felel�ss�ggel is, �s cseppet sem volt leg�lis, de kit �rdekelt mindez, ha k�zben d�lt a l�?
Ap�m sose n�zte j� szemmel a b�tyja stiklijeit. � az a tipikus �llampolg�r volt, aki csendes, szolid, nyugodt �letre v�gyott, �s �gy t�nt, siker�lt is el�rnie. Csakhogy k�zel sem tudott olyan anyagiakat el�teremteni, mint Richard Paulnak. �gy, m�g a suliban Paul volt a nagymen�, addig �n voltam a l�zer, akit mindenki csak szek�lt, akinek sosem lehettek m�rk�s cuccai, �s akivel egy l�ny sem �llt sz�ba. Ezt pedig nagyon nehezen viseltem. Szerettem volna olyan lenni, mint Paul, m�g akkor is, ha unokab�ty�m szab�lyosan leveg�nek n�zett. Sz�gyellt engem, �s meg is volt r� minden oka.
�gyhogy eld�nt�ttem, hogy v�ltoztatok az �letemen. De akkor m�g nem gondoltam volna, hogy ez azzal j�r egy�tt, hogy fel kell adni az �letemet. �n csak egy kis figyelmet akartam, egy kis t�r�d�st, �s mindenekel�tt egy kis p�nzt. Nos, ez ut�bbit siker�lt is el�rnem, de a t�bbit… Most m�r nem vagyok benne biztos, hogy ilyen figyelemre v�gytam volna valaha is. Ha ez az �ra, akkor semmik�ppen sem.
Paul persze m�r nem fuvarozott haza a lak�somhoz, �gy m�r majdnem h�rom �ra volt, mire haza�rtem. Annak ellen�re, hogy igen f�raszt� napom volt, egy�ltal�n nem voltam �lmos. Bez�rtam magam ut�n a lak�s ajtaj�t, levettem a b�rdzsekimet �s felkapcsoltam a villanyt, hogy megn�zzem, nem-e koszol�dott �ssze. Mikor meggy�z�dtem r�la, hogy s�rtetlen, felakasztottam a fogasra, �s m�r indulni akartam a f�rd�szoba fel�, amikor megpillantottam magam az el�szobat�k�rben. Igaz�b�l m�r j� ideje k�ptelen voltam elviselni saj�t magam l�tv�ny�t, de most m�gis k�pes voltam r�. Tal�n az�rt, mert tudtam, hogy ma j�t cselekedtem. Csak azt nem tudtam, holnap is k�pes leszek-e r�. F�leg, mert a holnap m�r elkezd�d�tt.

D�lel�tt a l�baim szinte magukt�l vittek az �tterembe, miut�n reggel hossz� percekig v�logattam a ruh�im k�z�tt. Azt�n persze r�j�ttem, hogy tiszta h�ly�n viselkedek, �s magamra kaptam a szok�sos cuccaimat. T�nyleg nem �rtettem, mi van velem, de m�r alig v�rtam, hogy �jra l�ssam Blair-t. Tegnap nagyon j�l elbesz�lgett�nk, �s a tudat, hogy � is a b�tyja elnyom�sa alatt �l, felvillanyozott. Eddig ugyanis m�g soha senkivel nem tudtam megbesz�lni ezt a probl�m�mat, most pedig �gy �reztem, v�gre tal�ltam valakit, aki meg�rt. Csak az a b�kken�, hogy pont Endrow a b�tyja…
Paul biztos kiakadna, ha tudn�, hogy kivel ismerkedek. De elegem van m�r kicsit Paul folyamatos utas�tgat�saib�l. Persze, ny�ltan sosem l�zadn�k fel ellene. De ahhoz t�nyleg semmi k�ze, hogy kivel besz�lgetek, vagy net�n, kivel j�rok…
Az �tterem most sokkal nyugisabb volt, mint este, csup�n p�ran �ld�g�ltek bent: egy p�ros az ablakn�l, valamint m�g h�rom k�l�n�ll� szem�ly, akik mind a telefonjukba temetkeztek. Nem foglalkoztam vel�k, hanem csak a pultot lestem, de csal�dottan kellett tudom�sul vennem, hogy Blair nincs itt.
- Szia! Seg�thetek valamiben? –sz�l�tott meg egy n�i hang, �s oldalra n�zve szembetal�ltam magam egy hossz�, fekete haj� l�nnyal, aki iszonyatosan ki volt festve.
- �hm… �n csak keresek valakit, de nincs itt –mondtam, kiss� tart�zkod�an. A l�ny felvonta az egyik szem�ld�k�t.
- Nem t�nik tipikus randi helynek ez a b�r, de ez persze nem az �n dolgom. Meg k�l�nben is, m�g �j vagyok itt.
- �rtem –b�lintottam, �s kapkodva sz�tn�ztem, azon agyalva, hogyan h�zzam el innen a cs�kot. Ekkor pillantottam meg a biztons�gi kamer�t, ami a szemk�zti falra volt felszerelve, �s egyenesen r�m f�kusz�lt.
�gy �reztem, kisz�ll bel�lem minden er�. Sem a hely, sem az id� nem alkalmas arra, hogy letegyem a n�vjegy�nket. Paul nagy balh�t akart, de egy ilyen nyugis d�lel�tti �r�ban erre es�lyem sincs. Csakhogy, ha tov�bb v�rok, akkor tal�n m�r fel lesznek k�sz�lve, �gy l�ttek a v�ratlan lecsap�snak.
- Esetleg ha megmondod, kit keresel, �s ismerem az illet�t, sz�vesen �tadok neki egy �zenetet –r�ngatott vissza a pinc�rl�ny a val�s�gba.
- Igen –feleltem lassan, majd r�n�ztem. –Ha tal�lkozol a tulajjal, Endrow-val, mondd meg neki, hogy Sammons kereste.
- Sammons? –ism�telte, �sszevont szem�ld�kkel.
- Sammons –ism�teltem, de ez�ttal m�r egyenesen a kamer�ba n�zve, majd sarkon fordultam, �s nagy l�ptekkel t�voztam a helyis�gb�l.