Mostan�ban sokat eszembe jut ez a bibliai igevers, �s egy id�ben ez a k�p volt a Facebook bor�t�k�pem. Nem csak az�rt, mert igaz, hanem az�rt is, mert nem lehet felsz�nesen elolvasni, s�t, nagyon k�nny� f�lre�rtelmezni. Persze, szubjekt�v, hogy kinek mit mond, sz�val most azt szeretn�m le�rni, hogy nekem mit �zen. 

Am�g a m�ltban �l�nk, addig nem �p�thet�nk j�v�t, �s nem �lvezhetj�k a jelent - ez �gy van. De mit jelent elfelejteni azt, ami m�g�ttem van? T�nyleg sz� szerint kell �rtelmezni? Tudom�st sem v�ve a m�lt esem�nyeir�l haladni el�re a c�lunk fel�? Nyilv�n sokan �rezt�k m�r azt, hogy sz�vesen kit�r�ln�nk egy-k�t megt�rt�nt, megcselekedett dolgot az �let�nkb�l. De hadd mondjak valamit: a m�lt ugyan�gy hozz�nk tartozik, mint a jelen�nk �s a j�v�nk. Hiszen minden kihat�ssal van mindenre az �let�nkben. Semmi sem t�rt�nik v�letlen�l. Ami t�rt�nt a m�ltban, az form�lt benn�nket olyann�, amilyenek most vagyunk, �s az alak�totta ki benn�nk a j�v�re vonatkoz� elk�pzel�seinket. Tulajdonk�ppen meg, mi a m�lt? Ez olyan t�g fogalom. Hiszen m�lt az el�z� perc is, mert elm�lt, �s nem j�n vissza. �s ahogy Sz�chenyi mondta:

"Tiszteld a m�ltat, hogy �rthesd a jelent, �s munk�lkodhass a j�v�n."

Igen, azt hiszem, ez a legmegfelel�bb kifejez�s: tisztelni a m�ltat. Hiszen a m�ltad is Te vagy, �s ha a m�ltat nem tiszteled, akkor �nmagadat sem. Egy�bk�nt meg, �rdemes v�giggondolni, hogy mely m�ltbeli cselekedeteink�rt v�llalhatjuk t�nylegesen mi magunk a felel�ss�get, mert bizony, sokan olyan dolgok miatt ostorozz�k magukat �vekig, amit tulajdonk�ppen tal�n nem is �k maguk k�vettek el, hanem ink�bb sak elszenved� alanyai voltak az esem�nyeknek, vagy �rtatlan �ldozatai...

Sz�val, mit is jelent ez a "ami m�g�ttem van, azt elfelejtve"? Nem sz� szerint, nem �gy, hogy t�nylegesen elfelejtem, tudom�st sem veszek r�la, �s �gy teszek, mintha mi sem t�rt�nt volna. Sokkal ink�bb jelenti azt, hogy nem maradok a m�ltban, teh�t nem hagyom, hogy a s�relmek, rossz dolgok, b�nt�sok, hib�k g�zsba k�ssenek �s megb�n�tsanak a jelenben, illetve a j�v�re n�zve. Mert onnant�l kezdve, hogy reggel kinyitottam a szemem, �j nap virradt r�m, ism�t kaptam aj�nd�kba egy lehet�s�get, hogy v�ltoztassak, hogy cselekedjek, hogy bizony�tsak, hogy �ljek. �let�nk valahonnan halad valahov�, �s higgy�tek el, �ppen olyan fontos az el�tte, mint az ut�na �s a most. S�t, ha azt n�zz�k, l�nyeg�ben csak a m�ltra t�maszkodhatunk, hiszen azt ismerj�k egyed�l. A jelen pillanatnyi, a j�v� pedig csupa meglepet�s. De a m�ltat ismerj�k. Abb�l tanulhatunk. Abb�l mer�thet�nk er�t. Abb�l t�pl�lkozhatunk. �s ha m�st nem, h�t arra vonatkoz�an kijelenthetj�k: na, �gy biztosan nem szeretn�m csin�lni a j�v�ben. De akkor is, egyfajta viszony�t�si pont. �s h�t, b�rmennyire is frusztr�l�, de a m�ltat nem lehet semmiss� tenni, nem lehet megv�ltoztatni. De ha jobban elgondolkodunk, akkor r�j�het�nk, hogy igaz�b�l nem is kell. Olyan j�, hogy am�gy id�vel ink�bb csak a sz�p dolgok maradnak meg az ember eml�kezet�ben, a rosszak pedig elhalv�nyodnak. A hib�kr�l pedig annyit: csak az nem hib�zik, aki nem csin�l semmit.

Teh�t, ami m�g�ttem van, azt elfelejtve - ez annyit tesz, hogy nem ragadok a m�ltban, hanem feldolgozom, elrendezem, az �letem r�sz�v� teszem, �s abb�l tanulva, okulva �lek a jelenben �s haladok a c�lom, a j�v�m fel�. T�nyleges felejt�s helyett n�zz vissza �letutadra, �s l�tni fogod: minden oda vezetett, ahol most vagy. �s �r�lj, hogy ott vagy! �r�lj, hogy vagy! Mert minden nap egy csod�latos aj�nd�k! :)