Mindannyian �lt�nk m�r �t f�jdalmas id�szakot az �let�nkben, amikor elvesz�tett�nk valakit, vagy net�n valamit. Gondolok itt p�ld�ul a gy�szra, melynek egy�bk�nt rengeteg fajt�ja van, hiszen mindenf�le vesztes�g gy�sznak nevezhet�, m�g az is, ha elhagyjuk a kedvenc k�nyv�nket a vonaton, de persze ez nem hasonl�that� �ssze azzal, amikor egy szerett�nket vesz�tj�k el. Az �ress�g �rz�se, a f�jdalom azonban mindkett�ben k�z�s. �s ha valakit valamilyen trag�dia �r, akkor persze, hogy az megviseli, m�g akkor is, ha nem mutatja ki. Azt, hogy bel�l mit �rez, csak � tudja. 
De vannak az �let�nkben tabu t�m�k, amikr�l nem besz�l�nk, mert akkor azt hissz�k, nincs. Ilyen egy�bk�nt a hal�l, de a gyenges�g is ide tartozik. Nem szeretj�k kimutatni, ha valami b�nt, mert akkor sebezhet�ek lesz�nk, �s sajnos vannak olyanok, akik hajlamosak arra, hogy kihaszn�lj�k pillanatnyi lelki�llapotunkat. L�tnunk kell, hogy mi itt a probl�ma: az, hogy k�ls�s�gekben gondolkodunk. Egyr�szt az�rt, mert kifel� er�snek akarjuk mutatni magunkat - ami �nmag�ban v�ve tal�n nem is olyan nagy baj. A gond ott van, amikor �nmagunkat is becsapjuk azzal, hogy elhitetj�k magunkkal: "nem, ez nem viselt meg engem, er�s vagyok, nem f�j..." 
Amikor kiskoromban injekci�t kaptam az orvosn�l, el�tte anya mindig elmondta �szint�n, hogy f�jni fog, �s nyugodtan s�rhatok, csak ne hisztizzek, mert azzal t�bb k�rt csin�lok, mint hasznot. �s igaza volt, �s �gy hiszem, ez az �let minden ter�let�re kihat. De sok sz�l� azt mondja a gyerek�nek: "Nem f�j az! Nehogy s�rj�l! Legy�l �gyes!" Nos, valaki nem att�l lesz �gyes, hogy nem s�r. Ami f�j, az f�j. Ez egy t�ny. Az �letben vannak dolgok, amik igenis f�jnak, amik k�nnyeket csalnak a szem�nkbe. Hazugs�g azt mondani, hogy nem f�j az. M�g nagyobb butas�g azt mondani, hogy ezek miatt nem kell s�rni. Mindenki �gy teszi, ahogy bel�lr�l �rzi, �s ebbe igaz�b�l senkinek nem lenne szabad belesz�lnia. De az biztos: ha egy traum�t, trag�di�t, s�relmet, vesztes�get nem dolgozunk fel, akkor annak a j�v�ben �gyis meglesz a b�jtje... 
Ha testi f�jdalmaink vannak, elmegy�nk az orvoshoz, vagy vesz�nk be gy�gyszert, de semmik�ppen sem vessz�k f�lv�llr� a dolgot, hiszen am�g a f�jdalom el nem m�lik, addig nem tudunk m�s dolgokra koncentr�lni. A lelki f�jdalmat viszont �ltal�ban nem vessz�k annyira komolyan, mert az kifel� nem l�tszik, azt egy mosollyal elrejthetj�k. De mi�rt is rejtj�k el? Mert a k�lvil�g azt mondja: "L�gy er�s! Nem f�j az! Nehogy �sszeomolj!" Pedig sokszor pont ezekt�l a k�ls� elv�r�sokt�l omlik �ssze valaki, hiszen nem el�g a baja, m�g nyomasztj�k az ehhez hasonl� "j� tan�csokkal" is. �n is pr�b�ltam.Volt, hogy �vekig nem s�rtam, most meg ott tartok, hogy egy meghat� filmes jelenetn�l m�r potyognak a k�nnyeim. Mindez az�rt, mert most j�n ki bel�lem az eddig elfojtott f�jdalom. Sz�val, t�bb k�rt csin�ltam, mint hasznot. 
A f�jdalom, vesztes�g ugyan�gy hozz�tartozik az �let�nkh�z, mint az �r�m. Nem tabu t�ma, nem is szabad, hogy az legyen. Tudatos�tsuk magunkban, hogy ez is egy val�s �rzelem, amit ugyan�gy meg kell �lni. Ha a tesi f�jdalmakat komolyan vessz�k, a lelk�nknek is tartozunk ennyivel. Aki tagadja, hogy f�j, az nem er�s. Az az er�s, aki szemben�z a f�jdalommal, mert csak �gy fog tudni majd tov�bb l�pni rajta. Ha ellen�ll neki, csak belegabalyodik, �s abb�l kiszabadulni... nos, nem lesz k�nny�.