Kétszázharminc kilométer2017.07.05. 22:53, Gréti
Ma levelem érkezett, amelyben végre kiderült, hol fogom tölteni a gyakorlati évemet: Vésztő. Ez egy kisváros Békés megyében, és körülbelül kétszázharminc kilométerre van a mostani otthonomtól, a sulitól pedig kb. 90 km. Ez utóbbi azért fontos, mert havonta be kell járnom konzultációkra. Egyébként én éreztem, hogy ide fogok kerülni, úgy is mondhatnám, hogy Isten megmondta nekem, azt hiszem, ezt hívják megérzésnek. :) Szóval, szatmári lányból most 10 hónapra békési lány lesz augusztus elsejétől kezdve, ez pedig azt is jelenti, hogy a 24. születésnapomat, ami augusztus 4.-én lesz, már az új helyen fogom tölteni. A vidék egyébként nem ismeretlen számomra, mert Békéscsabán voltam tavaly húsvétkor, és nagyon jól éreztem magam, Vésztő pedig kb. 20 kilométerre van Békéscsabától.
Persze, elsőre megijed az ember, hogy hú, milyen messze van. Mondjuk én nem ijedtem meg ettől. Hiszen teljes mértékben odabíztam, hogy hova kerülök, mert nekem az a fontos, hogy ott legyek, ahol lennem kell, ahol küldetésem van, ahol szolgálhatok, ahol mások hasznára lehetek, ahol tanulhatok. Mert hát, ez a gyakorlati év lényege, nem? Kerülhettem volna közelebb is a lakóhelyemhez, akkor sem tudtam volna gyakrabban hazajárni, mert nekem most elsősorban a munkámra kell majd koncentrálni. Mondhatni, hogy most alapozom meg a jövőmet, minden értelemben, hiszen az itt megszerzett tapasztalatokból fogok nagy mértékben profitálni a későbbiekben. Meg én nem tudom, úgy voltam vele tényleg, hogy nekem az volt az elsődleges, hoyg oda kerüljek, ahova kerülnöm kell. Ezt meg ugyebár van, aki jobban tudja nálam. :) Na, szóval az a lényeg, hogy én örülök, hogy Vésztőre kerülök, mert Békéscsabán jól éreztem magam, tetszett az ottani vidék, az emberek szimpatikusak voltak, meg őszintén szólva, szerettem volna kicsit kiszakadni ebből a szabolcs-szatmári környezetből. Tudom, hogy ide születtem, meg igazából szeretek is itt élni, de ha őszinte akarok lenni, mindig is éreztem, hogy nekem nem igazán itt van a helyem. Talán azért is, mert a nagypapám (apa apukája) Sárváron született, szóval félig-meddig dunántúli vagyok ilyen téren, meg hát a hozzám hasonló vezetéknevűek is ott élnek zömében, Budapest, Székesfehérvár és Szombathely környékén. És bár Békés megye az nem a Dunántúl, de akkor is. :) Szóval, az a lényeg, hogy örülök neki, de persze nem tudom, milyen lesz, meg biztos időre lesz szükségem, amíg megszokom, és hát az teljesen más lesz, mert ott majd egyedül, önállóan, stb, de várom nagyon. És olyan jó belegondolnom, hogy megvan életem első munkahelye, még akkor is, ha gyakornoki hely, de hát majd már ezt is beleszámítják a nyugdíjba-menetelemkor, jó, tudom, az még nagyon odébb van, de izgalmas ilyenekbe is belegondolni. ^^ Szóval, most már tényleg elmondhatom, hogy az életemnek egy új szakasza kezdődik nemsokára, és immár azt is tudom, hogy hol. :)
|