Helló augusztus, szia Vésztő! :)2017.08.02. 16:00, Gréti
Sziasztok! :) Tegnap már nem volt erőm írni, annyira elfáradtam az utazásban, pakolásban, meg a sok új dologban. De megérkeztem, itt vagyok, nem volt semmi baj, túléltem az első éjszakát egyedül. :D Nem azt mondom, hogy olyan könnyű az átállás. Mert nehéz. Legalábbis, tegnap este nagyon nehéz volt, de aztán arra gondoltam, hogy lényegében ez a dolgok rendje. Az ember elkerül otthonról, a saját lábára áll, önálló életet kezd. Az a lényeg, hogy úgy látom az eddigiek alapján, hogy jó közösségbe kerültem. Kedvesek, ráadásul több munkatársam (elvégre azok :)) fiatal, ez pedig még jobb, sőt, vannak olyanok is, akiket az egyetemről ismerek, mert felettem jártak 2-3 évvel. Dolgom lesz bőven, de ez nem is baj, hiszen ezért jöttem ide. Szeretem a kihívásokat, és "teher alatt nő a pálma"-típus vagyok. Persze, a beilleszkedés még nagyban zajlik, de nem hiszem, hogy különösebben gondot okozna. Igaz, hogy nehezebben megnyíló típus vagyok, de ez általában az adott közösségtől is függ.
De, egyébként sem jöttem ide egyedül, mert hoztam magammal a Senators fiúkat :D így tényleg nem érzem magam egyedül, és ha rájuk nézek, eszembe jut pl. Methot (igaz, hogy már nem Senators tag hivatalosan, de számomra mindig is az marad), akit ugyebár pont a születésnapján vitt el a Vegas Golden Knights, hogy aztán pár nap múlva kidobják a kereskedelmi piacra, így hetekig azt sem tudta, mi lesz vele, de pár napja lehetőséget kapott, hogy a Dallas Stars-ban folytassa pályafutását. Úgyhogy, Ottawából Dallas-ba kell költöznie, ami azért egy teljesen más éghajlat, meg egyébkén tis, távol van a családjától, meg minden. Tehát, ha rá gondolok, ez is erőt ad, meg úgy egyáltalán, most teljesen átérzem a sportolók életét, mert nekik is, ha menni kell, menni kell, akár több száz km-re is a szeretteiktől. És mindez igazából elhivatottság kérdése, és itt már nem is csak a sportolókról beszélek, hanem pl. az általam választott hivatásról is. Amikor helyszíntől, távolságtól függetlenül azt mondom: bízom Istenben, tudom, hogy okkal küldött ide, és teszem a dolgom, vagyis azt, amiért 5 évig tanultam. (És, az sem lehet véletlen, hogy tegnaptól számítva még 65 nap van hátra a szezon kezdetéig, vagyis pont egy "Erik Karlssonnyi" idő, én pedig pont tegnap költöztem. ^^)
Szóval, most azért kicsit mégiscsak nehéz olyan szempontból, hogy új hely, egyedül egy lakásban, emiatt pl. az éjszaka kicsit nehéz volt, mert minden apró neszre összerezzentem, szóval volt fél2 is, mire el tudtam aludni. Meg hát, nagyon meleg van, főleg itt a délkeleti Alföldön. Annak is örülök, hogy úgy néz ki, felső tagozatosoknak fogok inkább hittant tanítani. A szüleim mondták, hogy az alsósokkal jobban jártam volna, és lehet, sőt, biztos, hogy a felső tagozat nehezebb műfaj, de úgy érzem, mégis közelebb állnak hozzám. Szeretem a kisgyerekeket is, de inkább beszélgetősebb típus vagyok, emiatt szerintem a felsősök között jobban ki tudnék teljesedni. Majd meglátjuk, hogy alakul. :) És, úgy néz ki, hogy kamatoztathatom zongoratudásomat is (kb. 13 évig tanultam zongorázni, de az elmúlt években nem volt időm gyakorolni), mert van itt egy kis zenekar, benne gitáros, dobos, furulyás, meg minden, ami kell, és nagyon örülnének egy billentyűsnek. Hát, én meg nagyon örülnék, ha egy jó kis csapat tagja lehetnék, zenekarban meg még amúgysem próbáltam ki magam. ^^ De egyébként most nyáron még nyugisabb minden, majd szeptembertől aztán beindul az iskola, és a munka is. Addig pedig még "beavatási" időszak van. :)
|