Békés-megyei körút #1. - Gyula2017.09.03. 23:54, Gréti
Sziasztok! Hűha, elég régen jelentkeztem, ilyen még nem is volt a blog történetében. Ne haragudjatok, de mostanában eléggé felpörögtek az események körülöttem, sajnos nem feltétlenül jó értelemben, de igyekszem kézben tartani a dolgokat. Nem eshetek szét, elvégre feladataim is vannak, meg egyébként is. :) Képzeljétek, ma volt az ünnepélyes tanévnyitó istentisztelet, ahol én is esküt tettem az új pedagógusokkal együtt. Igazán felemelő érzés volt, és abban a pillanatban éreztem azt, hogy immár tényleg teljes jogú tagja vagyok a gyülekezeteknek/városnak/iskolának. Merthogy holnaptól pedig elkezdődik életemnek egy teljesen új szakasza, vagyis hittant fogok tanítani. (OMG!) Rögtön 4 órám lesz egymás után, az 5., 6., valamint a két 8. osztályban. Őszintén bevallom, félek kicsit, hiszen ilyet még tényleg nem csináltam, ráadásul az egyetemen minket nem konkrétan a hitoktatásra specializáltak, de hát a szükség törvényt bont. Úgyhogy, remélem a legjobbakat, és holnap este majd mesélek arról, milyen volt az első napom Gréta néni-ként. ^^
Most viszont egy kis élménybeszámolót hoztam nektek, és egyben arra gondoltam, hogy elindítok egy sorozatot "Békés-megyei körút" címmel. Nem tudom, hány részes lesz, de 3 biztos. :D Az elsőt, vagyis a mostanit Gyuláról írom, merthogy tegnap, azaz szombaton ott voltam kirándulni az egyik új barátommal, Csabival, akit itt ismertem meg Vésztőn :)
Azelőtt soha nem jártam még Gyulán, úgyhogy az újdonság erejével hatott minden, de a tavalyi blokktársam ott lakik, és ő sokat mesélt róla. :) Nekem nagyon tetszett a város, Egerhez tudnám hasonlítani, csak persze kisebb, és nem hegyvidéken fekszik. Ettől függetlenül azonban nagyon hangulatos kis hely. Vonattal Vésztőtől kb. 1 óra, úgyhogy nem is olyan vészes távolság. (bár, nekem az még mindig fura, hogy Békés megyében a települések olyan távol vannak egymástól, mert nálunk odahaza szinte egyik éri a másikat) Csak a várba mentünk be, és mivel még egyikünk sem múlt el 26 éves, ezért kedvezményes áron kaptuk a jegyet. Ami azonban vicces volt, hogy a pénztáros nő kérdezte az irányítószámot, vagyis hogy honnan jöttünk, és Csabi erdélyi, aztán meg a nő kapásból nekem is beírta Romániát. :) Bár, ha úgy vesszük, odahaza szinte csak pár méter választ el Romániától, na de mindegy. Térjünk vissza Gyulára. :D Szóval, még bemehettünk volna az Almássy-kastélyba, de annyira csak a várra koncentráltunk, hogy azt kihagytuk, viszont csináltam róla képet kívülről, mert nagyon szép, akárcsak a vár mögötti tó, ami a képen is jól látszik.
A várban aztán rögtön egy bátor tettet hajtottam végre, ugyanis egy iszonyatosan keskeny és meredek csigalépcső vezetett fel, és rólam tudni kell, hogy tériszonyom van, de nem kicsit, viszont nagyon büszke vagyok magamra, mert végül feljutottam. Igaz, hogy közben úgy kapaszkodtam, hogy az már röhejes volt, és amikor felértünk, akkor remegett mindenem, aztán meg még öt percig kapkodtam a levegőt, de megérte, mert nagyon szép volt a kilátás, meg minden. :) A vár nagyon szépen meg van csinálva egyébként, volt ott minden: fegyverek, makett a várról, ez a bemutató kisfilm, amiről már írtam, és még korabeli lakószobákat is berendeztek, sőt, rendes lúdtollal is írhattam! Tök jó volt, végre igazán kamatoztathatttam a dőlt betűs írásomat. :D Természetesen nem maradhatott el a "kínzókamra", mondjuk ez nem volt olyan durva, mint az egri várban, ahol igencsak kendőzetlenül szemléltetik a dolgokat.
Egyszóval, nagyon jól éreztem magam, Gyula városa pedig igazán szép kis hely. Ha valaki egy délutáni kis kikapcsolódásra vágyik, mindenképpen ajánlani tudom. És ha már ott vagytok, feltétlenül menjetek be a Hamburger Bárba és a Kézműves Cukrászdába! :)
|